Egy körrel beljebb

shadow

Söprések, megszakadó sorozat, búcsúzó Big Papi, 108 évnyi feszültség és egy mindenről döntő mérkőzés. Egy hét telt el az MLB rájátszásából, de akadt bőven emlékezetes esemény.

Chicago Cubs-San Francisco Giants (3-1)

Kezdjük is mindjárt a legnagyobb Cinderella sztorival. Nagyjából mindenki előtt ismert, hogy a Mackók 1908 óta nem nyertek bajnokságot, idén viszont övék a legjobb csapat, így már csak annyi a dolguk, hogy ezt a rájátszásban is kidomborítják. Nem a legkönnyebb feladat, még Peter Schmeichel is bajban lenne. Főleg, hogy (ez is mindenki fülén jön már ki) a páros években mindig bajnok Giants állta elsőnek útjukat. Jó rotációk, jó ütősorok, minden adott volt egy izgalmas párharchoz. Nem is kellett csalódnunk. Az első meccsen Jon Lester (8 IP, 5 H, 5 K) és Johnny Cueto (8 IP, 3 H, ER, 10 K) klasszikus dobópárbajt vívtak, a védelmek is remekeltek, a csapatok mindössze egyszer-egyszer jutottak el a hármas bázisig. A nyolcadikban viszont jött Javier Baez és szóló homájával megnyerte a meccset a Cubs-nak. Aroldis Chapman ugyanis lehozta a kilencediket, első mentését begyűjtve a párharcban.

Ezek után joggal gondolhattuk, hogy a második meccsen is a dobóké lesz a főszerep. A Giants-nél Jeff Samardzija mondjuk épp rosszul kezdett, két játékrész alatt négy pontot is hoztak róla, ráadásul ebből kettőt kollégája, Kyle Hendricks jegyzett, azaz ismét a pitcher-ek kerültek előtérbe. Ahogyan az orvos felírta. Hendricks-et azonban a negyedikben, 4-2-nél, eltalálta egy labda, így az alapszakasz egyik legjobbját le kellett cserélni. Helyére Travis Wood állt be, és ha már beállt, ki is vágott egy labdát a nézők közé. Hogy utoljára mikor ütött rájátszásban home run-t cseredobó? Nem tegnap. 1924-ben. #PitchersWhoRake Ezzel be is állította az 5-2-es végeredményt, a Cubs bullpen érinthetetlennek bizonyult, Chapman pedig második mentését is feljegyezhette. A kiesés réme által marcangolva utazhatott tehát haza a Giants, de az AT&T Park közönsége az eddigi rövid postseason legjobb meccsét láthatta hétfőn.

Muszáj volt nyernie a hazaiaknak, és ehhez épp legjobbjuk, Madison Bumgarner állt rendelkezésre. Apró probléma, hogy amott sem akárki, Jake Arrieta próbálta lezárni a szériát. Ismét a dobóké volt hát a főszerep. Utóbbi pedig hamar magához is ragadta a kezdeményezést, a másodikban a világ legtermészetesebb dolgaként vágott hárompontos home run-t!!! #PITCHERSWHOFRIGGINRAKE Óriási bajba kerültek hát az Óriások. De szép lassan elkezdtek lecsipkedni a hátrányból, főleg Denard Span-nak köszönhetően, aki duplát és triplát is szerzett. A nyolcadikban pedig a vezetés is meg lett, Héctor Rondónról és Aroldis Chapmanről sikerült három futást is behozni, így 5-3-as Giants-előnnyel fordultunk rá a végjátékra. A hazai bullpen azonban a nyár közepe óta szabadságát tölti, vészesen nagy számú előnyt szórakoztak el az alapszakasz során, bár még Sergio Romo volt talán az, aki megbízhatóbban teljesített. De nem hétfő este, ugyanis Kris Bryant simán kivágta róla a kétpontos home-ért, kiegyenlítve a meccset. Innentől kezdve viszont összekapta magát a csereegység, a 13. játékrészig még bázisütést sem engedtek, és végül az ütősor is felébredt: Joe Panik duplája vetett véget a több, mint 5 órásra nyúlt összecsapásnak.

De egy ilyen győzelem után sem sokat változott a helyzetük, még mindig nyerniük kellett az életben maradásért. Matt Moore meg is tett mindent ezért, 8 inning alatt kiosztott 10 K-t, mindössze egy pontot engedett és maga is beütött egyet csapatának. A kilencedikre 5-2-es Giants-vezetéssel fordultak a csapatok, de a cseredobók megint elrontották a végét. Derek Law-ról Bryant ütött szimplát, majd Javy López sétáltatta Anthony Rizzo-t. Ezután az egy nappal korábban betliző Romo érkezett, Ben Zobrist pedig pontot érő duplával üdvözölte (5-3). Bochy edző ezt látva gyorsan lekapta, de a helyére bejött Will Smith sem épp Bel-Air hercegeként teljesített. Willson Contreras kétpontos szimplája már az egyenlítést jelentette, végül Baez foglalta keretbe a szériát, az első pont után az utolsót is ő vitte be. Chapman ugyanis három strikeout-tal lehozta a harmadik mentését, a kubai nem nagyon szokott betlizni két nap egymás után.

A Cubs tehát esélyeshez méltó módon jutott tovább, de a Giants leginkább magának köszönheti a kiesést. Bullpenjük július közepe óta amatőrködik, míg a Mackóknál minden meccsen volt legalább egy hős. Ha a dobóik is így ütnek, nem tudom ki lesz képes megállítani őket.

Washington Nationals-Los Angeles Dodgers (2-2)

Említett feladat vagy a Nationals, vagy a Dodgers játékosaira vár, de a két csapat szériája még nem fejeződött be. A mindent eldöntő 5. meccsre magyar idő szerint péntek hajnali kettőkor kerül sor.

A széria első meccsén rögtön a két nagyágyú, Clayton Kershaw és Max Scherzer feküdt egymásnak, de az ütők nem illetődtek meg, Corey Seager például rögtön hazafutással üdvözölte Scherzer-t. A harmadikra már négy pontos előnyt dolgozott ki a Dodgers, köszönhetően Justin Turner home run-jának is, de a Nats hamar vissza tudott jönni a meccsbe. Anthony Rendon és Trea Turner közreműködésével szereztek három egységet, de a Dodgers bullpen túl jó napot fogott ki, az utolsó négy játékrészben mindössze egy bázisütést engedtek, úgy pedig nehéz további pontokat szerezni.

Úgy tűnt, a második meccs is a Los Angeles-i gárdáé lesz, Seager megint hazafutással kezdett, majd Turner is körbeért egyszer, ráadásul a bázisokat is sikerült teletölteni. A Nationals dobója, Tanner Roark azonban nem tört meg, és derülten vette tudomásul, hogy az amúgy kiváló alapszakaszt záró Wilson Ramos térdsérülése miatt kezdő elkapó, José Lobatón kiküldi a nézők közé a hárompontos hazafutást. A meccs második felében aztán az idén is hősködő Daniel Murphy hozott be két biztonsági pontot a fővárosiaknak, cseredobóik pedig megismételték a Dodgers hasonló egysége által nyújtott produkciót: 4.2 inning, 1 ütés, 0 pont. Egyenlített a Nationals.

Eddig Justin Turner cipeli hátán a Dodgers csapatát. Fotó: Europress/Getty

Ám hiába utaztak át a csapatok az ország másik felére, Los Angelesben is hasonlóan kezdődtek a dolgok. A különbség annyi, hogy Seager ezúttal “csak” egy pontot érő duplával indított, de a vezetést így is a Dodgers szerezte meg. A Nationals azonban két négypontos inninggel lerendezte a meccset, főleg Jayson Werth és Anthony Rendon hathatós közreműködésével. Érdekesség, hogy az amúgy biztoskezű closer, Kenley Jansen nagyon nem volt formában ezen a meccsen, 0.1 inning alatt 4 pontot szerzett róla a Nats. Kedden tehát must-win mérkőzés várt a Los Angeles-i brigádra, és ez egyet jelentett egy Kershaw starttal. A balos ász végül 5-2-es vezetéssel adta át a stafétát a hetedikben, de cseréje előtt két embert még bázisra pakolt, majd kínok között nézte végig, ahogy Pedro Báez és Luis Avilán hagyja kiegyenlíteni a fővárosiakat, akiknél ismét Daniel Murphy volt a főszereplő (2/3, 4 RBI a meccsen). A nyolcadikban azonban jött Chase Utley, és a veterán játékos egy szimplával besegítette a Dodgers (később) győztes pontját. Jansen ezúttal simán hozta a mentést, de kiemelendő még az egész szériában remeklő Turner is, aki egymaga három ponttal vette ki részét a győzelemből (2 R, 1 RBI).

Az ötödik meccsen újra Max Scherzer áll fel a washingtoni dobódombra, ellenfele még kérdéses, de valószínűleg Rich Hill-t kell majd túlszárnyalnia. Igazán izgalmas mérkőzésre van kilátás.

Toronto Blue Jays-Texas Rangers (3-0)

Az American League-ben viszont mindkét párharc befejeződött, és egyik sem lépte túl a minimum meccsszámot. A Blue Jays-Rangers összecsapástól a májusi bunyó folytatását vártuk (bár mindkét csapat fogadkozott, hogy a játékra koncentrálnak majd), és ha úgy vesszük a kanadai egyesület KO-zta is ellenfelét.

Az első meccsen Cole Hamels-t tették tönkre, a harmadik inning-ben Troy Tulowitzki triplájától vezérelve öt pontot pakoltak fel az eredményjelzőre, de Melvin Upton Jr. és José Bautista is hazafutással jelezte, készen állnak megoldani az előttük álló feladatokat. A Rangers csak szenvedett, mindössze négy ütést tudtak csinálni Marco Estradáról, míg a torontóiaknál Josh Donaldson egymaga szerzett ennyit (4/4, 2 R, 2 2B, 2 RBI, BB). Igazi erődemonstrációt tartott a Blue Jays. Formájukat a második meccsre is átmentették, bár ekkorra már a Rangers is feléledt szendergéséből, ám hiába szereztek kétszer annyi hit-et a texasiak, megint a Jays örülhetett. Ezúttal Tulo, Kevin Pillar, Ezequiel Carrera és Edwin Encarnación ütött home run-t, a hazaiak pedig csak futottak az eredmény után. Hiába raktak egy híján minden inning-ben embert bázisra, a torontói dobóbrigád valahogy mindig kijött a szorult helyzetből, a fiatal Roberto Osuna pedig első mentését húzta be.

Vasárnapra tehát annyi kérdés maradt, hogy a Rangers életben tud e maradni Torontóban? Nos, Donaldson és Encarnación tettek róla, hogy ez ne történjen meg. Bár a Rangers rögtön az elsőben meg tudta szerezni a vezetést, a fordulás után Edwin és Martin is zúzott egy-egy hazafutást, így máris 3-1-es előnyre tett szert a Jays. A texasiak azonban nem adták könnyen a bőrüket, Elvis Andrus és Rougned Odor homérjaival zárkóztak, majd a hatodikban Mitch Moreland duplája már a vezetést jelentette. A Blue Jays azonban rögtön tudott egyenlíteni, ám végül rendes játékidőben nem tudták dűlőre vinni a dolgot a csapatok. A tizedikben aztán, akárcsak tavaly, egy védelmi hiba jelentette a végét, és bár az error-t Odor-nak írták be, az az Andrus dobás sem volt épp a leghasználhatóbb. Donaldson közben hazáig sprintelt és egy szép csúszással megszerezte a győzelmet és a söprést jelentő pontot. Érdemes megnézni, hogyan reagál Donaldson csapata a csúszásra, nagyon egyben van ez a Blue Jays.

Cleveland Indians-Boston Red Sox (3-0)

Azonban ALCS ellenfelük sem lesz akárki, az idei legjobb támadóalakulatot legyűrő Cleveland Indians jutott a főcsoport fináléba. Az elsőre nehezen megtippelhető széria rögtön egy adok-kapokkal indult, három inning alatt 6 pontot és 4 hazafutást is szereztek a csapatok. Az Indiánok lehettek boldogabbak, a harmadikban három homért is hoztak Rick Porcello-ról, de a bostoniak sem adták könnyen magukat, a meccs végére kiegyenlítették a home run-ok számát. Az eredményt viszont nem, végül 5-4-re az Indians nyert, Jason Kipnis (3/4, R, HR, 2 RBI), Roberto Perez (2/3, 2 R, HR, RBI) és Andrew Miller (2 IP, H, BB, 4 K, W) hathatós közreműködésével. A második meccsen aztán a playoff-ban csak betlizni tudó David Price és a hazaiak legjobbja, Corey Kluber nézett farkasszemet egymással. Meglepetést pedig nem láthattunk, Price ismét gyenge napot fogott ki (Lonnie Chisenhall vágott róla hárompontos homárt), Kluber viszont futást sem engedett 7 inning alatt (7 IP, 3 H, 3 BB, 7 K), így az Indiánok sima 6-0-lal küldték haza a Red Sox-ot.

Köszönjük, Papi! Fotó: Europress/Getty

Bostonban pedig mindenki izgulhatott, vajon ez lesz-e a visszavonulását már korábban bejelentő David Ortiz utolsó meccse? Papi nem élete playoff szériáját futotta, de ha valaki a drámai rájátszás pillanatokra született, akkor az ő. Egy kicsit még a söprést jelentő vereségükbe is tudott csempészni ebből.  A negyedikig 0-0-ra álltak a csapatok, ám ekkor az újonc Tyler Naquin hozott be két pontot az Indians-nak, ám a Red Sox saját elsőévesével, Andrew Benintendi-vel válaszolt, aki egy inninggel később megfelezte hátrányukat. Coco Crisp azonban kétpontos hazafutást ütött a hatodikban, így ismét távolodni látszott a versenyben maradás esélye a Red Sox szemei elől. De azért küzdöttek becsülettel, és előbb Ortiz hozott nekik pontot egy önfeláldozó ütéssel, majd a nyolcadikban Hanley Ramírez segítette körbe Mookie Betts-t, 4-3-ra alakítva ezzel az eredményt. Ekkor épp Big Papi állt a kettes bázison, azaz pontszerző pozícióban és a hazaiak kénytelenek voltak egy gyors futót behozni legendájuk helyére. Az egyenlítés azonban már nem jött össze, így Ortiz elképesztő karrierje ezzel a mozzanattal zárult le.

Papi végül érzékeny búcsút vett a nevét skandáló tömegtől, és bár nem sikerült a lehető legszebben távoznia, 3 bajnoki gyűrűje és hihetetlen utolsó szezonja alighanem elegendő gyógyírt jelent majd neki. New York Yankees szurkolóként nem mondanám, hogy hiányozni fog, ahhoz túl sokszor büntette meg kedvenc csapatomat, de a liga egyik legszórakoztatóbb alakját veszíti el visszavonulásával, furcsa lesz a következő szezon nélküle. Minden jót, Papi!

A rájátszás azonban nem áll meg, hajnalban Nationals-Dodgers, majd 24 óra múlva már Indians-Blue Jays, tovább folytatódik tehát a küzdelem a World Series trófeáért.

Related Posts