Egy súlyos sérülés alapozta meg minden idők egyik legjobb csapatát

shadow

Vannak olyan események, amelyek nem várt következményekhez vezetnek. Ilyen volt a New York Jets 1999-es nyitómérkőzése, ahol egyetlen sérülés elég volt a bajnoki címről szőtt álmok szertefoszlásához, egy legendás edző visszavonulásához, és egy másik legenda megszületéséhez. 

Az 1999-es szezonban a New York Jets az NFL egyik legerősebb csapatának számított, a legtöbb szakértő Super Bowlba várta a franchise-t. Minden adott volt a győzelemhez. Bill Parcells személyében az NFL egyik legjobb főedzője irányította a csapatot, a védelmet a fiatal Bill Belichick koordinálta, övék volt az egyik legpusztítóbb futójáték, és a Keyshawn Johnson-Wayne Chrebet duónál kevés jobb elkapópáros létezett akkoriban. De ami a legfontosabb: Vinny Testaverde személyében volt egy tapasztalt irányítója is a csapatnak, ezzel pedig minden adott volt a meneteléshez.

Parcells alatt gyorsan Super Bowl-esélyes csapat lettek

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Az 1996-os szezon végén Parcells viharos körülmények között hagyta el a New England Patriotsot. Az edzőnek támadt némi nézeteltérése a csapat tulajdonosával, Robert Krafttal, mivel úgy érezte, hogy nem kap elég szabadságot a csapat összeállításánál. Távozásakor hangzottak el azóta legendássá vált szavai: “Ha azt szeretnék, hogy vacsorát készíts, akkor legalább meg kellene engedni, hogy megállj zöldségeket venni.”

Ez a mondat elsősorban arra utalt, hogy az 1996-os draft war roomjában Parcells a defensive end Tony Brackenst szerette volna első körben kiválasztani, Kraft viszont megvétózta a döntést, és végül az Ohio State elkapóját, Terry Glennt igazolták le. A veterán főedző ezután úgy határozott, hogy elhagyja a csapatot, és New York felé vette az irányt.

A helyzet jogilag meglehetősen bonyolult volt, ugyanis élt még a szerződése korábbi csapatával is, így eredetileg “tanácsadói” állást kapott (hivatalosan Belichick lett volna a főedző). A New England érhető módon jogi lépésekkel fenyegetőzött, de végül az NFL akkori komisszárja, Paul Tagliabue elérte, hogy megállapodjanak a felek, és a Jets a 3. és 4. körös és az egy évvel későbbi 1. körös draftcetlit fizette ki az edzőért. A Jets tulajdonosa, Leon Hess tanult a hibákból, és teljes kontrollt adott Parcells kezébe.

1998 AFC Championship: Elway’s final home game

January 17th, 1999: The Broncos take on the Jets in the 1998 AFC Championship game

A New York-i csapat akkoriban meglehetősen pocsék időszakon ment át, Rich Kotite irányítása alatt 4 győzelmet és 28 vereséget ért el a csapat, Parcells érkezését megelőzően pedig 1-15 volt a csapat mérlege. Az új rezsim első évében ezt 9-7-re sikerült javítani, 1998-ban pedig az NFL egyik legjobb csapatává lépett előre a Jets. Az alapszakaszt 12-4-gyel zárták, és egészen az AFC-döntőig meneteltek, ahol végül kikaptak a későbbi győztes Denver Broncostól.

Akárhogy is, a legtöbben azt várták a csapattól, hogy legalább az egy évvel korábbi teljesítményt megismétlik, és harcban lesznek a bajnoki címért.

Az álomból rögtön rémálom lett

Az 1999-es idényt a Giant Stadionban kezdték, méghozzá a New England Patriots ellen. A csapat ott folytatta, ahol egy évvel korábban abbahagyta, az első félidőben Richie Anderson Testaverde remek passzát követően megszerezte a csapatnak a vezetést. A második félidőben egy ígéretes drive-ban azonban Curtis Martin kezéből kiütötték a labdát, de ami még rosszabb, Tasteverde a játék közben a bokájához kapott. Mint kiderült, Achilles-ín-szakadást szenvedett, ezzel gyakorlatilag az idénye véget is ért. És ahogyan az a kezdő irányító kiesésénél általában lenni szokott, a Jets esélyei is drámaian csökkentek.

Parcellsnek ráadásul egy másik dilemmát is meg kellett oldania: mivel a mérkőzésre második számú irányítóként a punter Tom Tupát jelölte, és ha úgy döntött volna, hogy Mick Mirert, a tartalék QB-t küldi pályára, Tupára nem számíthattak volna a találkozó további részében. Az edző végül úgy gondolkodott, kitart eredeti döntése mellett, és Tupa kezébe adta a csapat irányítását. És akkor egészen váratlan dolog történt: a játékos jó teljesítményt nyújtott.

Első passzából TD-t szerzett a csapatnak, és később is jól mozgatta a támadósort. Gyakorlatilag két negyed alatt 165 yardot passzolt, és összesen két touchdownnal zárt. A szabályok értelmében a Jets a negyedik negyedben úgy is pályára küldhette a csereirányítót, hogy azzal Tupát sem veszítik el aznapra, ezért Parcells élt is a lehetőséggel. Csakhogy Mirer borzasztó napot zárt, 11 passzából 4 volt sikeres, 28 yardot hozott össze, és kétszer is eladta a labdát. A védelem ugyan meccsben tartotta a Jetset, de az irányító hibái sokba kerültek, és Adam Vinatieri mezőnygóljával a Patriots nyerte a találkozót.

A történethez hozzátartozik, hogy Tupa számára nem volt teljesen idegen a szerepkör, ugyanis az egyetemen még irányítót játszott, és karrierjének korai szakaszában az NFL-ben is ezen a poszton próbálkozott. A Cardinalsnál még kezdő is volt, de nem tudta megvetni a lábát irányítóként, így inkább punter lett belőle. Azon a bizonyos 1999-es találkozón karrierje egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, ennek ellenére később nem kapott lehetőséget a csapat támadósorának vezetésére.

Rick Mirer sem bírta sokáig, néhány mérkőzés után lecserélték a draftolatlan irányítóra, Ray Lucasra, aki 14 TD-vel és 6 eladott labdával zárta az évet, de ami még fontosabb: hozta a győzelmeket is a csapatnak. Végül 8-8-as mérleggel zárták a szezont, ami nem volt elegendő a rájátszáshoz. Apró érdekesség, hogy amennyiben a Pats elleni nyitómeccset megnyerik, annak ellenére is eljutottak volna a playoffig, hogy a kezdő irányítójuk és sztárfutójuk is egész szezonra kidőlt.

Testaverde súlyos sérülése elindította a dominóhatást

Bár sokan úgy tartották, hogy Parcells karrierje legjobb évét zárta edzői munka terén, a csalódást keltő 8-8-as idény után lemondott főedzői teendőiről, és a csapatot Bill Belichickre bízta. Azaz, hogy bízta volna, Belichick ugyanis az első sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy lemond a Jets főedzői posztjáról, mivel úgy érzi, nem garantált a franchise jövője a vezetőségben kialakult helyzet miatt.

Ezzel párhuzamosan a New Englandnél annak ellenére menesztették Pete Carroll főedzőt, hogy kétszer is rájátszásba vezette a csapatot. A Patriots ezt követően fordult Belichick felé, ezúttal azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Pats nem szerződtethette az edzőt, mivel szerződésben állt a Jets-cel. Mivel Paul Tagliabue egyetértett abban, hogy a New York-i csapat jogosan követeli az ellenszolgáltatást, a Pats egy első körös draftcetlit fizetett az edzőért.

A többi, ahogyan szokták mondani, már történelem. Belichick irányítása óta a Patriotsnak csak egyszer volt negatív mérlege (még az első szezonjában), és a 17 év alatt csak háromszor fordult elő, hogy nem jutottak rájátszásba. 2008-ban ráadásul úgy, hogy 11-5-ös (!) mérlege volt a csapatnak, amit Tom Brady térdsérülése miatt a csereirányítóval, Matt Cassellel értek el. 2000 óta a New England hétszer jutott Super Bowlba, ebből ötször nyerni is tudtak.

Mindeközben New Yorkban nem alakultak ennyire jól a dolgok, Parcells (és Belichick) távozása után csak egyszer tudták megnyerni az AFC Keleti csoportját, hatszor voltak rájátszásban, kétszer játszottak AFC-döntőt, de egyszer sem jutottak Super Bowlba.

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Mi lett volna ha…

Az a bizonyos őrült, 1999-es mérkőzés tehát alapjaiban változtatta meg az NFL erőviszonyait a 2000-es években. Azóta is sokan szeretnek eljátszadozni a gondolattal, mi történik akkor, ha Testaverde nem sérül meg az első negyedben, mi történik akkor, ha a Jets a szoros mérkőzései közül legalább egyet megnyer, és bejutottak volna a rájátszásba.

A legtöbb gondolatmenet arra lyukad ki, hogy Parcells valószínűleg nem vonult volna vissza (2003-ban visszatért egyébként), így a Jets a Super Bowlra is esélyes csapatok között marad. És ki tudja? Talán Belichick sem ment volna New Englandbe abban az évben, és így minden idők egyik legjobb csapata sem épülhetett volna fel.

Related Posts