A lengyelek ellen mindent láttunk, amit Rasmussen beígért

shadow

Tudunk mi kézilabdázni, csak a megfelelő ellenfél kell hozzá: Lengyelország ellen pontosan azt mutatta a magyar válogatott, amit Kim Rasmussen ígért a világbajnokság előtt. És mivel még jól is csinálta, simán nyert, és ezzel kiharcolt a nyolcaddöntős szereplést.

Lengyelország csak az első félidő felében tudta szorossá tenni a mérkőzést, a magyar csapat masszív teljesítményével az első negyedóra után már egyáltalán nem, vagy csak rövidebb időszakokban tudta felvenni a küzdelmet.

A mieinknél nem is nagyon akadt gyenge teljesítmény, jó viszont annál több: Kovacsics Anikó (az IHF a Fradi irányítóját választotta a meccs emberének), Görbicz Anita, valamint a szélsők, Bódi Bernadett és az egész tornán kiegyensúlyozottan jó Schatzl Nadine mellett Klivinyi Kinga is jól játszott.

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

 

A védekezéssel sem volt komoly gond, ezúttal kiválóan zárt a Szekeres-Kisfaludy kettős középen, és bár a bal kettes poszton a meccs elején még keresgélték magukat az itt védekezők, Szucsánszki becserélésével a védekezés is stabilizálódott. Bíró végül csak 26 százalékos teljesítménnyel zárt a kapuban, de amikor kellett, mindig lehetett rá számítani, csak a végén rontották le a teljesítményét, amikor már nem sok energiát fordított a védekezésre a biztos győztes magyar válogatott.

Gyors labdajáratás és lerohanások

Ezt a két dolgot ígérte Kim Rasmussen, ám a norvégok és a svédek ellen egyik játékelemből sem láttunk sokat (az argentinok elleni meccset hagyjuk). Lengyelország ellen azonban nemcsak megvillantotta őket, de bemutatót is tartott belőlük a magyar válogatott. Jól működött a kétirányítós játék Görbicz-cel és Kovacsiccsal, a gyors labdajáratásnak köszönhetően mindig sikerült úgy kimozgatni a lengyeleket, hogy megnyíljon az út a betörésekhez, amiket aztán jó százalékban használtak ki a magyarok: öt betörésünk volt, mindegyikből gól született.

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

 

A lerohanásokban még jobbak voltunk, pedig nem is az a Janurik védett, akinek nagy erőssége az indítás. Most hol Bíró, hol a jól záró védőfal emberei indították a társaikat, így összesen már becsületesnek mondható 10 lerohanással kísérleteztünk (hétből született gól). Tegyük hozzá, a lengyeleknek összesen  három lerohanást engedélyeztünk, ezekből két gól esett.

Felszabadult játék komoly nyomás alatt

A magyar játékosok nagyon éltek, látszott rajtuk, hogy élvezik a mérkőzést, és a második félidő elején mutatott játékukkal azt is elérték, hogy az ellenfélnek teljesen elmenjen a kedve a játéktól. Ez nem is csoda, lelkileg sokat jelent a csapatnak, ha érzi, működik, mit előzetesen eltervezett, kivált, ha közben az ellenfélnek sincs válasza.

Bár Karolina Kudlacz szokás szerint megszórt minket (12/8), rajta kívül csak Kinga Achruk és időszakosan Monika Kobylinska nőtt fel hozzá, miközben a szélsőket nagyon jól semlegesített Bíró, és a szaggatotton kívülről érkező lövéseket is jó százalékkal (50%) hárította.

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

 

Hozzá kell tennünk, a lengyel kapus(ok) a szünet után egyetlen egy védést tudtak bemutatni, azt is már akkor, amikor régen eldőlt a mérkőzés.

A nyolcaddöntő megvan, jöhet a bravúr

A győzelemmel megvan a továbbjutás, a mieink ott lesznek a legjobb 16 között, és igazából csak egy fontos kérdés maradt: tudjuk-e ezt a teljesítményt egy elithez tartozó csapat ellen is szállítani, vagy csak a mezőny alsó fele ellen megy? A válaszhoz vélhetően nem kerülünk közelebb holnap Csehország ellen sem, annál inkább a nyolcaddöntőben: a román-francia-szlovén-spanyol négyes mindegyike ellen csúcsra kell járatnia magát Kim Rasmussen csapatának, ha ott akar lenni a nyolc között.

A játék azonban egyre jobb, és ha a dán kapitánynak sikerül úgy felépítenie az egész tornát, ahogy eltervezte, akkor pont akkor kapjuk el a csúcsformát, amikor a legjobban kell. Csehország ellen ezt a teóriát teszteljük le

 

Related Posts