Lett volna mit megkérdezni Kocsis Máté elnöktől

shadow

“A szövetség részéről Pálinger Kati fogja értékelni a világbajnokságot, kérlek, hozzá forduljatok a kérdéseitekkel” – kaptam a választ az MKSZ-től, amikor jeleztem, nagyon szeretnék interjút készíteni Kocsis Máté elnökkel. Kár, pedig lebeg néhány kérdés a levegőben. 

Hallgatom Pálinger Katit, ahogy a Sport Tv dedikált adásában értékeli a világbajnokságot, de hiába dobálja fel a magas labdákat, nem kap visszakérdést. Még arra a kijelentésére sem, amitől kis híján lefordultam a székről: “Ha mindenki játszana mindenkivel a vébén, azt gondolom, a 6-8. hely környékén végezne a magyar válogatott.” Pálinger viszi végig a szót, felmondja a paneleket, és kész is van a vb értékelése: jövőre fogunk nagyot robbantani, most kicsi a merítés, de majd nagyobb lesz, és rengeteg potenciál van bennünk. Pont. Ja, még annyi, hogy majd az Eb-hez hasonló, középdöntős lebonyolítás mennyivel jobb lesz nekünk. 

A gond az, hogy a szövetség elnöke az alelnökét küldi a frontra ahelyett, hogy saját maga állna a közvélemény elé. Kocsis Máté egyébként is elég ritkán gyakorolja elnöki hivatását, a Fidesz supermanje annyi poszttal bír, hogy a kézilabdára jutó ideje nyilvánvalóan véges. Hogy érdemel-e egy főállású elnököt a magyar kézilabda akkor, amikor történelmi mennyiségű pénz áramlik a sportágba, az részletkérdés, az azonban nem az, hogy az MKSZ elnöke egy ilyen súlyú ügyben, mint amilyen a női világbajnokságon elért 15. helyünk, nem hajlandó kiállni a közvélemény elé.

Kocsis Máté, az MKSZ elnöke

Kocsis Máté, az MKSZ elnöke

 

A kellemetlen kérdések elől menekülő kormánypárti politikusok eszköztára az akadályfutástól egészen a bújócskáig terjed, és hát a közállapotokat elnézve nem csoda, hogy egy sportági szövetségi elnök is megengedheti magának, hogy egyszerűen elbújjon, amikor a miniszterelnök szemrebbenés nélkül meghúz egy ilyet.  

Most még nem Kocsis a hibás

Pedig nincs szó arról, hogy azt gondolnám, a magyar kézilabda minden baja egy két és fél éve regnáló elnöknek lenne köszönhető. A soha el nem készülő interjúban is inkább a jövő lett volna a téma, a jelen és a múlt csak a tanulságok levonása miatt került volna szóba. Nem Kocsis a felelős azért, mert kb. 10 éve képtelenek vagyunk kinevelni egy beállót, egy szaggatotton kívülről is gólképes átlövőt, vagy egy olyan védekező specialistát, aki “nem csak lobog az embere után, mint a győzelmi zászló, hanem meg is állítja” (az idézet névtelen, de a válogatott közvetlen közeléből érkezett).

Fotó: Europress/AFP

Lógó orral távoztunk

Nem kértem volna számon rajta azt sem, miért akkor szállítja a legrosszabb eredményeket a magyar kézilabda, amikor a legtöbb pénz áramlik belé, és azt sem, miért az ő elnöksége alatt fordult elő először, hogy egyik csapatunk sem jutott ki az olimpiára. Talán még azt sem pendítettem volna meg, hogy ha már a fociválogatott hollandiai 1-8-a után lemondásra szólította fel Csányi Sándor MLSZ-elnököt, nem gondolkodott-e el hasonlón úgy, hogy a női válogatott a vb-n 15., a tavalyi Eb-n a 11. helyen végzett. Az utóbbi tételt leszámítva a fentieknek Kocsis pusztán elszenvedője, nem okozója.

Arra viszont adhatott volna érdemi választ, hogy tervezik-e a jelenlegi status quo feloldását akár szövetségi szigorral végigvitt teljes koncepcióváltással, akár a jelenleg érvényes légiósszabályozások megváltoztatásával. Arra is válaszolhatott volna, hogy mennyire fogják tudni számon kérni az érintettektől a frissen elkészült utánpótlás-nevelési szakanyag implementálását, és arra is, hogy jut-e az irtózatos mennyiségű pénzből utánpótlásedzőkre, az ő képzésükre is, vagy csak francia és norvég válogatott játékosokra  szabad költeni. Ezen kívül megkérdeztem volna tőle, miben látja a magyar kézilabda legnagyobb erejét jelenleg, és nem ért volna azt válaszolni, hogy Vranjesben és Rasmussenben.

Érdekelt volna, melyik oldalra áll a vitában, ami az utóbbi hetekben azzal kapcsolatban bontakozott ki, hogy a kiválasztás és a képzés miatt maradtunk-e le, vagy pusztán azért, mert a klubcsapatoknál, ahol azonnali eredmény kell, nincsenek kellően rákényszerítve, hogy a magyar fiatalokhoz nyúljanak. És persze nagyon érdekelt volna a véleménye a TAO-pénzek elköltésének rövid- és középtávú hasznát tekintve.

Lehet hiányérzetünk, de nincs helyünk a legjobb nyolc között | Hosszabbítás

Néha egy-egy pillanatra elhittük, pedig igazi esélyünk soha nem volt, hogy legyőzzük Franciaországot, és bejussunk a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé. Talán nem túlzás, hogy jelenleg nincs is ott a helyünk.

Az elnöki értékelés tehát elmarad, a sportág első embere ránk, a közvéleményre bízza, hogy mérleget vonjunk, értékeljünk, megkíséreljük feltárni a problémákat, esetleg megoldási javaslatokkal éljünk. Hasonló lesz majd a helyzet a nőihez kísértetiesen hasonló helyzetben levő férfi válogatottnál is (nagy különbség, hogy Rasmussen még kivihette magával az egyetlen klasszisunkat, Vranjesnek pedig már ennyi sem jut), csak ott Pálinger szerepét  vélhetően más alakítja majd.

A magyar kézilabdával kapcsolatban a közvéleményt alaposan félreviszi a klubcsapatok legmagasabb szinten elért eredményessége. A Győr és a Veszprém BL-döntős kereteinek jelentős része azonban külföldiekből áll, és az ettől a szinttől elég távol eső, második számú csapatokra (a Ferencvárosra és a Szegedre) épülnek a válogatottak. Ez még így rendben is lenne, ha a hátország stimmelne, és a két kiemelkedő csapat mögött nyomuló klubok is hozzátennék a magukét a válogatotthoz, ám ez az, amiből – elsősorban a nőknél – nagyon keveset látunk. Az emberek mégis úgy vannak vele, hogy minden tornára éremért megyünk, és ennek megváltoztatását nem segítik az olyan szövetségi nyilatkozatok, mint hogy a női válogatott a 6-8. hely környékén van a világon.

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Rasmussen a legnagyobb sztárunk (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

Nincs ott. Nagyon nincs. Ha peches is volt a csapat, sőt ha a szlovénokat kapjuk a nyolcaddöntőben, és bejutunk a legjobb 8 közé, akkor sincs így. Ha még jobban meg akarjuk forgatni a kést, akkor hozzátehetjük, most már olyan csapatok is előttünk járnak, akiket az utóbbi években meg-megvertünk, és mindennek a létező legegyszerűbb oka van: a magyar játékosok nemhogy nem emelkednek ki a nemzetközi mezőnyből, de sok esetben épphogy megütik azt.

Nem a játékosokon kell elverni a port

A világbajnokságon becsülettel küzdött a csapat, tényleg beleadott mindent, és ki is játszotta magából, ami benne volt. Nem érheti szemrehányás a lányokat, és a stábot sem, mindenki megtette, amit tehetett, és ebből ennyi jött ki. Persze jönnek majd hangok, hogy az egyik döntőst megszorongattuk, a másik ellen pedig nyertünk egy félidőt, de – különösen a más sportot űző norvégok ellen – látható volt, hogy nagyon messze vagyunk az éremesélyes csapatoktól.

Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Kovacsicsé lesz Görbicz öröksége (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

Nem tudom, mire gondolt Pálinger, amikor a vb előtti utolsó sajttájon azt mondta, “jövőre várja a nagy ugrást a csapattól”, mert én nem nagyon látom, mi változna meg gyökeresen egy éven belül. Tomori Zsuzsa kivételével nem voltak sérültjeink a németországi tornán, volt viszont egy Görbiczünk, aki jövőre már nem lesz. Sajnos a női kézilabda-utánpótlásban is van egy (?) lyukas korosztály, így a közeljövőben nem várható, hogy többen úgy berobbannak a csapatba, mint Háfra Noémi, viszont az ifik között brutálisan jó játékosaink vannak. Az U17-es Eb-n bronzérmet szerző, Bohus Bea által irányított csapatban óriási potenciál van, többen már most fel-felugranak a juniorok közé, ahol szintén van néhány tehetséges játékos.

Akikre nagyon kell figyelnünk, azok az átlövők (Afentáler Sára, Hornyák Bernadett, illetve az irányító Pál Tamara), és a beállósok (Tóvízi Petra, Varga Emőke és Simon Armilla). Az ő fejlődésük prioritás kell, hogy legyen, és ha kell, a szabályozáson kell változtatni, hogy ne egy légiós mögött koptassák a padot a klubjaikban. De ők 17-18 évesen jövőre még nem fogják egy csapásra megváltani a világot. Arra azonban nagyon kell vigyáznunk, hogy legalább a lehetőséget megkapják. 

Related Posts

  • Zoltán Karácsony

    A “cikkíró” nevét sehol se látom

    • Imi Rózsa

      Bence írta amúgy,de ez miért fontos….mi se látjuk az értelmet a fejedbe és mégis itt vagy,gondolom nem tévedek nagyot ha bemondom,h fideSS féreg lehetsz….szegény anyád még ott is szégyell ahol most van

    • razs

      Javaslom, a legfelső kép alatti boríték ikon mellett keresd.

  • Gabor Toth

    Nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Meg mást sem. Örüljünk annak, hogy kijutunk ilyen eseményekre a többi meg csak plusz ráadás.

    • Mama

      Ennyi pénzért de igen komolyan kell venni!Eredményekkel várhatunk el,nem pedig csak részvételt.

  • Imi Rózsa

    ez is G.katonája,mióta kinevezték szinte semmi nem jön….persze most sokan mondják,h nincs köze hozzá,de egy csapatot az eredményei igazolnak vissza és a háburú utáni időszak legrosszabb férfi és női szereplését láthatjuk válogatott szinten,ez a homok meg azt se tudja,h mi a gond és olyan mint a rossz szerencsejátékos,állandóan arról fecseg mi lesz majd ha nyerünk…Kocsis egy hulladék vagy a felcsúti szélhámos gazdáddal együtt !!

  • szederkényi csaba

    Ilyen ijedt tekintetű gyereket még sohasem láttam. Na most ezek után lehet csodálkozni, hogy ennyire gyáva, hogy sem kiállni, sem lemondani nem mer ? És most nem a nemi identitására gondoltam !

  • Ede Sobor

    Az a három csapat, amelyiktől kikaptunk, bent van a legjobb négyben. Oda mi nem férünk be. Viszont, ha nem a franciákkal kerülünk össze az első direkt kieséses meccsen, a nyolcban bent vagyunk, és kb. ott is a helyünk. Pech.

    • János Hatló P.

      struccpolitika

  • Márton Farkas

    vannak igazságok elég sok ebben már azert… de azt nem értem ki az aki ennél többet várt a csapattol??? persze hogy nem a játékosokat kell hibáztatni. Mikor kijött a keret láttuk hogy nincs Tomori, Szucsánszki sérult talán késöbb lesz, nincs balkezed átlövö, és minoségi beállo. Ki az aki többet várt???? ez a realitás jelenleg, van egy év arra hogy egy két játékos egészséges legyen, és egy két fiatal fejlodjön még…