Nem látszik, hogy a magyar lenne Európa legerősebb bajnoksága

shadow

A kézilabdába áramló óriási, és egyre nagyobb pénzekből kifolyólag divat lett a magyar női kézilabda-bajnokságot a világ legerősebb ligájának nevezni. Tény, itt játszik a világ legjobb (lehetőségeivel rendelkező) női csapata, és van egy stabil BL-nyolcaddöntős Ferencváros is, ez azonban csak két csapat a 14-ből, és a többieken sokkal kevésbé látszik a TAO által szavatolt elképesztő anyagi bőség. Mármint a kereteken látszik, az eredményeken viszont nagyon nem. 

2016-ban a Dunaújváros remek tavaszt produkálva megnyerte a második számú európai versenysorozatot, az EHF-kupát. Zdravko Zovko csapata, mintha csak alá akarná húzni, mi a követendő irány a magyar női klubkézilabdában, kvázi légiósok nélkül, a Kovács-Triscsuk-Bulath belső hármasra támaszkodva nyerte meg a trófeát, mégsem találtak követőre.

Itt tartunk most

A mögöttünk hagyott hétvégén lezárultak a női EHF-kupa selejtezői, amiben a Győr és a Fradi mögötti bajnoki helyekért harcoló magyar csapatok is megmérették magukat. A négy magyar indulóból végül egy sem jutott be a csoportkörbe, a selejtező harmadik fordulójában mind a négyen elvéreztek – némelyek egészen drámai körülmények között.

A legmegalázóbb vereséget a Vác szenvedte el, amely tavaly az ötödik helyen végzett a világ legerősebb bajnokságában, mégis kettős vereséggel esett ki a török (!) Kastamonu Belediyesi GSK-val szemben.

Török csapat ellen?

Török csapat ellen?

Szintén kettős vereséggel búcsúzott a Dunaújváros, amely legalább szoros párharcban maradt alul egy dán csapattal, a Koebenhavnnal szemben. A kinti meccs szoros volt, egygólos hátrányban még reménykedhetett a Kohász, de a visszavágót is a dánok nyerték

A Debrecen legalább hazai pályán le tudta győzni a SCM Craiovát, de miután Romániában öt góllal kikapott, igazából nem sok esélye maradt a visszavágóra. A győzelem is annak volt köszönhető, hogy a szünetben még vezető románok a hajrában látták, hogy nem fenyegeti veszély a továbbjutásukat.

A legsokkolóbb kiesét a tavalyi bronzérmes Érd produkálta. Az EHF-kupa mezőnyéhez képest brutálisan erős érdiek az első meccsen feltörölték a padlót az Issy Paris-val, és nem sokan gondolták, hogy a 31-21-es odavágó után ki lehet esni. Ki lehetett: a francia csapat 31-20-ra megnyerte a visszavágót, és kiejtette a három francia, egy-egy spanyol, szerb, montenegrói és svéd válogatottal felálló Érdet.

Mindenki csak légiósokat játszat

Ahogy korábban írtuk, a jelenleg az Érdet erősítő Tóth Gabi pályafutása a magyar női kézilabda állatorvosi lova. A hazai rendezésű Eb-n berobbant fiatal irányító durva sérüléséből felépülve jobbnak látta, ha elmenekül Győrből (Kovacsics Anikó 2.0), ám Érden sincs kisebb konkurencia. Tóth keveset játszva 1-1 góllal járult hozzá a csapat teljesítményéhez a két Issy elleni meccsen.

Tanmese a legtehetségesebb magyar irányítóról | Hosszabbítás

Ahelyett, hogy felismernénk a rossz irányt, továbbra is a semmibe vezető, és közben a mesterségesen felduzzasztott forrásokat elherdáló utat járja a magyar női kézilabda. A tücsök és a hangya klasszikus meséje zajlik a szemünk előtt. Vitán felül áll, hogy a Győr nem tarthatna ott, ahol, ha nem költene komoly pénzeket légiósokra.

A Debrecenben a dán Lotte Grigel viszi a prímet, de van orosz, izlandi és brazil válogatott játékosuk is, míg a két fiatal magyar beálló (ez kvázi Kulcsár Anita tragikus halála óta hiányposzt a magyar kézilabdában), Sirián Szederke és a junior válogatott Tóvizi Petra csak epizódszereplők.

Vácott kicsit más a helyzet, bár két brazil játékos itt is akad, a kezdőben itt több magyar játékost is találunk, köztük a rendkívül tehetséges jobbszélsőt, Diószegi Nikolettet, vagy a rutinos Szamoránsky Piroskát, de a kulcsszereplők itt is légiósok: szerbek, horvátok és az osztrák állampolgár Patrícia Kovács.

Kovács hiányposzton játszik: balkezes jobbátlövő

Kovács hiányposzton játszik: balkezes jobbátlövő

 

A kivételt erősítő szabály a Dunaújváros, amelyben már nincs ott Triscsuk és Bulath, Kovács Anna viszont rendületlenül lövöldözi a gólokat, bontogatja a szárnyai a 18 éves Klujber Katrin és Bouti Fruzsina, és Camilla Micijevic az egyetlen számottevő légiós. De továbbra is igaz: nem sokan követik a dunaújvárosi példát.

Ott van például a tavalyi 8. helyezett Siófok, amely simán ki tud úgy állni, hogy csak légiósok szerepelnek a csapatban, ráadásul nem is akármilyenek: a BL-győztes Buducnost és a CSM Bucuresti egykori játékosai pattogtatnak a magyar bajnokság középmezőnyében.

A tavaly után idén is a középmezőny közepén szereplő Alba Fehérvár eleget tud fizetni a brazil sztárnak, Do Nascimentónak, egy francia válogatottnak, és összesen négy délszláv és ex-szovjet játékosnak. A sport térképén nemcsak a kézilabdában feltűnt Kisvárdában is eljátszogat egy egykori BL-győztes, van brazil válogatott és még néhány légiós, de még a vakutolsó Békéscsabának is van három szerb játékosa.

Mi a helyzet a nagyokkal?

A Győrben tulajdonképpen egyetlen magyar, Bódi Bernadett számít stabil kezdőnek, illetve Görbicz Anita is, csak ő a klubjában szélsőt kénytelen játszani (Kim Rasmussen irányítóként számít rá a válogatottban). Ott van még Kiss Éva, aki azért rendszeresen játszik a BL-ben is, és Tomori Zsuzsa, akinek az elmúlt két évben folyamatos egészségügyi gondjai voltak.

A Fradi sokkal jobban áll, szinte minden posztra adnak játékost a magyar válogatott bő keretébe, és bár egészen biztosan megtehetnék, nincs teletömve a csapat légiósokkal. Két jó holland, egy kiváló spanyol és egy rutinos montenegrói alkotják a légiós-kontingenst.

Martín maga mondja el, mi a gond

A napokban pont Ambros Martín tett egy nyilatkozatot, ami rávilágít, mi is a legnagyobb gond. „Tizenhat-tizennyolc éves lányokról van szó egy kemény küzdősportban, amelyben kész élsportolókkal találják magukat szembe. Ha ne adj’ isten valamelyikük megsérül, nekem kell majd az édesapja szemébe néznem, mert az én felelősségem, hogy pályára küldtem, én pedig senki egészségét sem kockáztathatom. És akkor még nem beszéltem a fejükről, a lelkükről, arról, hogyan kezelik azt, hogy bekerültek az ETO-ba, elbízzák-e ettől magukat, vagy a földön maradnak. Vannak rossz tapasztalataim az utóbbi évekből, úgyhogy most óvatosabb vagyok. Hát ezért nem kapnak a fiatalok annyi lehetőséget” mondta Martín az NSO-nak.

Fotó: Europress/AFP

Öt év alatt háromszor (Fotó: Europress/AFP)

 

Bele sem megyek, hány sebből vérzik ez az érvelés, igazából az a furcsa, hogy a győri sajtósok hagyták kimenni így ezt az interjút.

Nem néz ki jól

A napokban megjelent elemzésben olvashattuk, hogy növekednek a kézilabdába ömlő pénzösszegek, ám az már most látszik, hogy a sportágba mesterségesen irányított források egyetlen hozadéka az lehet, ha a Győr megnyeri a Bajnokok Ligáját. A győriek a címvédők, esélyesnek  számítanak, de elnézve Martín fenti nyilatkozatát, a csapat esetleges idei győzelme is egy minőségi légióskontingensnek lesz köszönhető, nem a magyar kézilabdának.

A válogatott hozhat egy remek világbajnokságot decemberben (nehéz csoportban, és kőkemény ágon vannak a mieink), de Kim Rasmussen helyzete egy kicsit hajaz Bernd Storckéra: úgy kellene megfiatalítani a csapatot, hogy a tehetségük alapján beépítésre váró fiatalok vagy nem játszanak a klubjukban, vagy alacsonyabb szintű megmérettetéseken indulnak csak.

A kézilabda a teljesen eltorzított állami sportfinanszírozással történelmi esélyt kapott, de – csakúgy mint a labdarúgás – nem igazán tud vele élni. A szövetség próbálkozik légiós-kvótával, és azzal, hogy drágább kiváltani a légiósok engedélyét, de hát mit számít a pénz a kluboknak? Van bőven.

Related Posts

  • János Hatló P.

    Így igaz. Folytathatnánk a férfiakkal is, ahol a másodlagos frissességű légiós áradat elért szinte minden csapatot. Közben a dr.hc. Akadémiájáról – pedig volt már végzős évfolyam! – még egy csodacsatár se jött ki. Sajnos ez igaz a két BL gárda utánpótlására, ahol csak egy Ligetvári mondható bevethető saját nevelésnek, de Patrik is zömmel a Komló/Dabas/Cegléd ellen kap szerepet. Veszprém pedig most jegeli le a Füredről elcsábított Győrit

  • bali

    Miért lenne az???