A csapat, ami minden nehézséget legyőz

shadow

“Adtunk a románoknak négy szett előnyt, hogy még jobban fájjon nekik a kiesés.”

Ezzel a mondattal próbált egy tőlem nem messze ülő szurkoló lelket önteni mindazokba, akik vasárnap este fél hét környékén, Érden ott voltak a lelátón, és látták, amint a magyar női röplabda-válogatott az egy héttel korábbi, romániai 3:0-s vereség után kilátástalan játékkal, 25:14-re elvesztette az első szettet.

Bár tudjuk, hogy minden vicc félig igaz, talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, nem sokan voltak a csarnokban azok, akik azt gondolták, hogy nagyjából két óra múlva örömükben síró magyarokat, és szomorúságukban ugyanígy cselekvő románokat látunk majd a csarnokban. Szerencsére azonban volt a csarnokban 13 lány/hölgy/nő, illetve egy szakmai stáb, aki még ekkor is hitt abban, hogy ez így lesz.

Pedig az előjelek most sem voltak a legjobbak, hiszen példának okáért a szövetségi kapitány, Jan de Brandt a klubkötelezettségei miatt csak pénteken csatlakozott a csapathoz, ráadásul a rosszul sikerült idegenbeli meccs után gyakorlatilag nem volt lehetőség a hibázásra, sőt, az elvesztett első játszma után egyáltalán nem.

A találkozón többször úgy tűnt, hogy Brandt cseréi (a nyitni érkező embereket leszámítva) sem úgy sülnek el, ahogy azt ő szeretné – főleg a később kulcsfontosságúnak bizonyuló harmadik szett végjátékban nem értették sokan a kettős cserét -, ám végül három, román továbbjutást érő labdát is hárítottunk, utána pedig hiába vezettek többször is a románok, végig mi uraltuk a meccset. A szurkolók a csapat mellett álltak az első pillanattól kezdve, végig buzdították a lányokat akkor is, amikor esetleg az ellenfél vezetett. Legutoljára tavaly, az Európa-liga döntőjében volt valami hasonló hangulat az Érd Arénában.

Nem volt zökkenőmentes a felkészülés, a korábbi nyári eredmények sem feltétlenül úgy alakultak, ahogy arra sok szurkoló számított, de a kitűzött cél, az Európa-bajnoki kvalifikáció minden nehézség ellenére összejött.

Hogy mit hoz a jövő, az viszont továbbra is nagyon érdekes kérdés. A program adott, hiszen május végén (május 30.-június 4.) világbajnoki selejtező, júliusban World Grand Prix (július 7-23.), ha úgy alakul, augusztus végén újabb világbajnoki selejtező (augusztus 22-27.), majd valamikor szeptember második felében az Eb Azerbajdzsánban és Grúziában. Sem anyagilag, sem az emberanyag összeállítását illetően nem vár egyszerű feladat a szövetségre, hiszen sem a források, sem a játékosok száma nem végtelen annak ellenére sem, hogy ezen a nyáron sok fiatal kapott lehetőséget a nemzeti csapatban.

A feladatok tehát adottak, kihívások vannak bőven, de az elmúlt három év a kisebb döccenők ellenére eddig igen sikeresnek mondható a két Európa-bajnoki kvalifikációval és az Európa-liga-győzelemmel. Most következik a klubszezon, így jövő május elejéig, tehát bő fél évig van ideje ezeken dolgoznia a szövetségnek.

Az előző Eb-kvalifikációra 28 évet kellett várni, a mostanira semennyit – illetve csak azt a két évet, ami eltelik két Eb között. Bízzunk benne, hogy ez hosszú távon így marad!

Related Posts

  • Ramszesz Rami

    Fantasztikus meccs volt, kicsit nagyobb rivaldafényt érdemelne más portálokon is.

    • razs

      Egyetértek!

      Tudom hogy nem lehet más sportágakkal összehasonlítani, de egy másik labdajátékban amikor egy csapat az EB-n a legjobb 16 közé jutott, akkor minden nap azt kellett hallgatni minden médiában és például a kereskedelmi TV reggeli műsorában (ahol amúgy nem foglalkoznak vele) minden nap előkerült. Nem vitatom, hogy a másik sportág több embert érdekel és “több pénz” van benne, de biztos vagyok benne, hogy az ötödannyi promóció és reklám is hiányzott ehhez az eseményhez (vagy a férfi kosarasok teljesítményéhez), pedig itt is ugyanaz teljesült: sok év után jutottunk ki újra egy EB-re (tudom hogy nem idén, de tavaly még ennél is kevesebb volt).

      Szerintem ha csak az ötöd (vagy tized) annyi promóció lenne meg akkor értesülne róla sok olyan ember, aki amúgy szurkolna a magyaroknak, csak épp nem tudott róla. De még a jégkorongnál és kézilabdánál is nagyságrendileg kevesebb szó jut.