Felipe Perrone, a vízilabda brazil zsenije

Fotó: Madar Dávid/waterpolo.hu
shadow

Receptre kellene felírni rosszkedv ellen, szerencsére játéka megcsodálásának lehetősége vény nélkül is kapható. Képességeiről és emberi tulajdonságairól a kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok Madaras Norbert, és a Bajnokok Ligája-, és Európa-kupa-győztes Szirányi Balázs is szuperlatívuszokban beszélt. Ő nem más, mint Felipe Perrone.

Nem mintha külön be kellene mutatni a sportág kedvelőinek az elmúlt 8-10 év egyik legnagyobb klasszisát, viszont régóta úgy gondoljuk, hogy a 1986. február 27-én Rióban született, hét esztendős kora óta pólózó, spanyol, majd brazil válogatott zseni ezen a felületen is megérdemelne egy külön cikket. Már a tavalyi, margitszigeti Final Sixen is így gondoltuk, akkor valamiért elmaradt.

Felipe Perrone a 2016-os, margitszigeti Final Sixen - Fotó: waterpolista.com

Felipe Perrone a 2016-os, margitszigeti Final Sixen
– Fotó: waterpolista.com

Ott például egészen elképesztő teljesítményt nyújtva vezette győzelemre klubcsapatát, a Jug Dubrovnikot. A horvát bajnoknak akkor is három mérkőzést kellett játszania három napon belül a végső sikerig vezető úton. Előbb az Egert győzték le, majd ötméteresekkel a Pro Reccót az elődöntőben, a fináléban pedig az Olympiakoszt. Ezen a három partin Perrone hét gólt lőtt, minden támadás rajta keresztül futott, kulcspasszokat osztott ki és védekezésben is remekelt.

Már első dubrovniki szezonjában a horvát szurkolók kedvence lett, amit nem csodálunk. A Margitszigeti Final Sixen olyan drapériát lobogtattak a Jug drukkerei, aminek egyik felén a brazil, a másik felén a horvát zászló színei látszódnak, a tetején pedig a Felipe Perrone felirat olvasható. Hősünk mindezt néhány hónapnyi játék után vívta ki magának. Nyilván közrejátszott ebben az is, hogy Felipe a derű pártján áll, ahogy Kertész Imre írta egyszer saját magáról.

Három kőkemény ellenfélen verekedte át magát a Jug az ő vezetésével, az aranyérem mellé megválasztották a torna legjobb játékosának is. Ez sorozatban a második MVP-címe volt, és ilyen bravúrt még senki nem könyvelhetett el 1997 óta. Kásás Tamás és Andrija Prlainovic is két alkalommal bizonyult már a BL legkiválóbb pólósának, de egymás után kétszer senki sem. És úgy, hogy 2015-ben a bronzérmes Barcelonetából érte el ezt a bravúrt. Egy esztendővel azelőtt hatalmas győzelmet aratott a spanyol klubbal, de akkor csapattársa, Albert Espanol lett az MVP. A 2016-os BL-siker már harmadik volt pályafutása során, mert 2012-ben a Reccóval is nyert.

A Jugé az arany, a Szolnoké a bronz a BL-ben | Hosszabbítás

A Szolnoki Dózsa-Közgép végzett harmadikként a férfi vízilabda Bajnokok Ligája 2016-os hatos döntőjében, miután a szombati bronzmérkőzésen 11-7-re legyőzte a címvédő, olasz Pro Reccót a Margitszigeten. A horvát Jug Dubrovnik nyerte a BL-t, mivel a szombati fináléban 6-4-re legyőzte a görög Olympiakosz Pireuszt.

Madaras Norbert tíz évet húzott le a Reccóban, az elmúlt évtized legnagyobb klasszisai közül szinte mindenki volt a csapattársa, így 2010 és 2012 között Felipe Perrone is. Megkértük az olaszokkal négy Bajnokok Ligája-győzelmet szerző balkezest, hogy jellemezze nekünk a brazilt.

“Felipe nagyon kedves, nagyon közvetlen, mindenki imádta és jó vele játszani is. De a Reccóban nem is jött ki a játéktudása. Az akkor jött ki igazán, amikor egy meccsen játszott három negyedet. Ez a Barcelonetában, a tavalyi és az idei Jug Dubrovnikban látszott igazán. A Reccóhoz a Savona és a Barceloneta érintésével jött, kicsit le volt korlátozva, de így is imádtam a játékát. Akkor tud igazán kiteljesedni, ha ő a vezér, ha hallgatnak rá és mennek vele. Ez az idei Final Sixen látott négy negyed viszont már túlzás volt.”

Abban az időszakban, a 2011/2012-es idényben így nézett ki a Pro Recco összesített, az olasz bajnokságban és a Bajnokok Ligájában szereplő kerete:

Benedek Tibor, Kásás Tamás, Madaras Norbert, Luigi Di Costanzo, Andrea Fondelli, Massimo Giacoppo, Federico Lapenna, Borisz Zlokovic, Dario Gennaro, Damir Buric, Maurizio Felugo, Niccolo Figari, Dusko Pijetlovic, Andrija Prlainovic, Aleksandar Ivovic, Sandro Sukno, Pietro Figlioli, Filip Filipovic, Deni Fiorentini, Alex Giorgetti, Niccolo Gitto, Guillermo Molina, Giacomo Pastorino, Felipe Perrone, Stefano Tempesti.

Igaza van Madaras Norbinak, ennyi világsztár közül kitűnni nem könnyű, bár neki, Benedek Tibornak és Kásás Tamásnak ez is sikerült. A Recco után 2014-ben a Barcelonetával ért fel ismét a csúcsra, és az már az ő csapata volt. Kitűnő pólósok – de nem akkora spílerek, mint Soriban – játszottak abban a spanyol csapatban: a már említett Albert Espanol, akit idén az Olympiakoszban láthattunk Budapesten, az argentin-spanyol (és nemsokára talán olasz is) Gonzalo Echenique, akit szívesen láttunk volna a hétvégén, de a Recco nem nevezte be a hatos döntőre, Daniel López, a spanyol válogatott első számú kapusa, a szerb center, Nemanja Ubovic, aki a Bresciát képviselte a Duna Arénában és ősztől minden bizonnyal az OSC-ben láthatjuk viszont.

Hihetetlen volt, amit a Barceloneta művelt abban a három napban. Először legyőzték a Bresciát, ami még nem volt meglepő, az már inkább, hogy véget vessenek a Rijeka héthónapos veretlenségi szériájának. És ha már ott voltak a fináléban, azt is megnyerték hazai medencében az addig 11-ből 11 meccset nyerő Radnicki ellenében.

Madaras véleményét igazolja a brazil válogatott riói szereplése. A Ratko Rudic által pazarul felkészített, több honosított pólóst is felvonultató csapat a csoportmérkőzések során Ausztráliát és óriási döbbenetet okozva a későbbi aranyérmes szerbeket is legyőzte – nyilván Perrone vezérletével -, végül a nyolcadik helyen végzett.

Felipe Perrone a brazil válogatott sapkájában a riói olimpián - Fotó: cbda.org.br

Felipe Perrone a brazil válogatott sapkájában a riói olimpián
– Fotó: cbda.org.br

“Felipe azért is a világ egyik legjobb játékosa, és azért is választották meg kétszer is a BL Final Six legjobb játékosának, mert azontúl, ahogy védekezik és ahány gólt lő, vezéregyéniség. Nagyon sok időt tölt el videózással, azon agyal, hogyan érhetne oda jobban egy blokkal, hogyan tudna jobb passzt adni, és nagyon jól átlátja a játékot. Na, most ezt a vízben is mindig megmutatja. Tényleg változik egy csapat játéka azzal, hogy ő vízben van. Koordinálja a védekezést, akkor is, amikor nem pont ő bekkel, eleve bekkelni is tud, ami azzal a testmérettel és adottságokkal, amelyekkel ő rendelkezik, hihetetlen teljesítmény tőle. És támadásban is ugyanezt csinálja, úgy adja a passzokat, ő mondja meg, hogy ki törjön be, és folyamatos életveszélyt jelentenek a lefordulásai.”

Nem lehet amellett sem elmenni, hogy Perrone mindig jókedvűnek tűnik. A vízben és a parton is. A Final Six mindhárom Jug-meccse után nyilatkozott honlapunknak, mindig a legnagyobb örömmel és kedvességgel, készségesen. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy Elekes Bálint kollégánk spanyolul is kiválóan beszél, és ez jó pont lehetett a brazilnál. E sorok írója angolul kommunikált vele, de hallottuk, hogy horvátul, vagy, ha kellett, olaszul is nyilatkozott az újságíróknak. Na, de vissza Szirányi Baluhoz.

“Nagyon jó csapatember, a klub és a válogatott szociális életében is vezérszerepet töltött be. Tipikus déli mentalitású, még a spanyolok között is kicsit lazább stílust képvisel. Amikor edzésről van szó, akkor az egyik legkomolyabb, ő az, aki a legjobban odateszi magát, főleg koncentrációban. Ebben éreztem talán még nagyobb különbséget, edzéseken és a fizikai felkészülésben is. Tudatos edzésmunka van amögött, hogy ilyen sok időt tud a vízben tölteni egy-egy meccsen.”

Felipe Perrone a spanyol válogatott sapkájában a 2013-as barcelonai vb-n - Fotó: Europress/AFP

Felipe Perrone a spanyol válogatott sapkájában a 2013-as barcelonai vb-n – Fotó: Europress/AFP

Több univerzális pólóst láttunk már, a magyar mezőny is el volt látva belőlük rendesen Kásás Tamástól Biros Péterig, de a ma is aktív játékosok között nem nagyon találunk olyat, aki egy személyben hordozná azokat a képességeket és tulajdonságokat, amelyekkel Perrone rendelkezik. Irányít, gólt lő, bekkel, megúszik. Mindezt bírja tüdővel, lábtempóval és koncentrációban is a maga 183 centijével és 79 kilójával. Talán akkor kapnánk meg őt egy az egyben, ha összegyúrnánk Hosnyánszky Norbertet, Szivós Mártont, Varga Dánielt és Varga Dénest.

Szivós Mártont nem egy alkalommal láttuk már személyesen csere nélkül végigjátszani egy mérkőzést (például a 2013-as Szolnok-Szeged Magyar Kupa-döntőn, amelyen a triplázó Szivós Marci vezette szegediek 9-5-re verték előzetesen jóval esélyesebb, hazai medencében szereplő ellenfelüket; vagy néhány hete a Honvéd-Kaposvár meccsen, ahol tényleg közelről figyelhettük, hogy óriási rutinjával és anticipációs képességével milyen helyzeti előnyöket képes kicsikarni). De ez más szint ahhoz képest, hogy valaki egy Bajnokok Ligája Final Sixen zsinórban az Olympiakosz, a Recco és a Szolnok ellen tegye meg ugyanezt. A Szolnok-Jug fináléban már külön figyeltük, hogy Maro Jokovic, Xavi Garcia és Felipe Perrone közül ki mennyi pihenőt kap. Nos, a három klasszis közül az első kettő már korábban leülhetett a kispadra, a brazilt talán az utolsó három percre cserélte le a kontinens egyik legjobb szakembere, Vjekoslav Kobescak.

Amióta követjük a pályafutását, úgy látjuk, hogy Perrone a Jugban lubickol a leginkább. Ez egy nagyszerű érzékkel összerakott csapat, mindenkinek megvan a maga helye, a sztárok és az alájuk dolgozók aránya is megfelelő, bár itt az alázatos világklasszisok is óriási terheket cipelnek, mint Góliát és Vágási Feri a Szomszédokban. Ahogy Felipe nyilatkozta a Dubrovnikba szerződésekor, 2015 nyarán: “a klub filozófiája olyan, mint a Barcelona futballcsapatáé, számtalan tehetséges játékost nevelt ki, a legkisebb kortól folyamatosan, szisztematikusan fejlődnek a játékosok egy egységes elv mentén.” Ő fogja össze és mozgatja őket, védekezésben és támadásban is. “Utánam típusú vezér volt, aki nem küldi előre maga helyett a katonákat, hanem ő ment elöl és azt mondta, hogy gyertek velem!” – ezt dr. Szabó Zoltán mondta nekünk egyszer Benedek Tiborról, de ez a leírás pontosan illik a brazilra is.

Fotó: waterpolista.com

Fotó: waterpolista.com

Perrone olyan könnyedséggel, magától értetődő természetességgel, a szabadság enyhe mámorával pólózik, ahogy Roger Federer teniszezik, vagy ahogy Andrés Iniesta focizik. A medencén kívül pedig mindig vigyorog, pont úgy, ahogy a világ egyik legcsodálatosabb zenekara, a Beirut dobosa, Nick Petree.

A Duna Arénában arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy micsoda dolog lenne, ha hétről hétre láthatnánk Perronét az OB I-ben pólózni. Esterházy Péterrel szólva: úgy emberileg, mint művészileg. Néznénk, ahogy uralná a teret és az időt, ahogy feltűnne a medence minden pontján. Mosolya és pozitív életszemlélete pedig csak jól jönne mindannyiunknak.

Elmondása szerint “Brazíliában az olimpia után a vízilabdában óriási krízis keletkezett, a szövetség teljes vezetése börtönben van”, ilyen körülmények között ő pedig nem vállalja a szereplést hazája válogatottjában, így nagy szívfájdalmunkra nem láthatjuk őt nyáron a budapesti világbajnokságon pólózni. Írásunk megjelenésének napján két cikkben is foglalkoznak a jövőjével. Ezekben elmondta, nagyon megszerette a Jugot, ha el fogja hagyni, nehezen teszi majd meg. Az a horvát klub titka, hogy 13-ból 9-en helyi srácok, akik szinte együtt nőttek fel és értek csapattá. Perrone újra a spanyol válogatottban szeretne játszani, de csak a jövő évi hazai Eb-n. A Barceloneta kereste, ami kézenfekvő megoldás lenne a nemzeti együttes miatt.

A Final Six alatt szerzőtársunk, Elekes Bálint megkérdezte tőle, hogy nem akar-e Magyarországon játszani, mire Felipe nevetve mondta, hogy most a pihenésé a főszerep 13 év után, és majd a nyár végén dönt arról, hogy hol folytatja. Lennének tippjeink a számára.

Related Posts

  • popp

    Én Cseh Sándorról is várnék egy portrét, lassan megmutatja, hogy tévedett, aki legyintett rá. Az a szpíccs a második negyed elején az egyik legjobb időkérés volt, amit valaha láttam. Azzal kezdi, hogy nem baj a kettős emberhátrányban benyalt gól, aztán úgy bassza le őket, hogy fölszítja tüzet és ettől egy másik csapat megy vissza, nem az amelyik 3-1-re elvesztette az első tíz percet, hanem amelyik 9-2-re megnyeri a meccs hátralevő részét. Szécsi Zoli kapuból intézett szózata volt hasonló az athéni olimpia döntőn 5-7-nél a harmadik negyed elején.