Pars mínusz hét fokban is dobókörbe áll

shadow

Mínusz hét fok ide, süvítő szél oda, semmi sem rettenti vissza Pars Krisztiánt attól, hogy szabadtéri dobókörbe állva ne teljesítené az edzéstervben foglalt feladatait. Ennek az embert próbáló kihívásnak még egy 25 esztendős dobóatléta is nehezen felel meg, hát még olyan, aki februárban a 35. születésnapjához érkezik.

Nem a kor számít, hanem az egészség

A Londonban 80.59 méterrel olimpiai bajnokságot nyerő kalapácsvető Rióban a 2012-es helyezésétől és az akkori eredményétől is jócskán elmaradva a hetedik helyen kötött ki. Erre lehet azt mondani, hogy legalább döntőbe jutott, de azt is, hogy 75.28-as legjobb dobásával ötkarikás éremre aligha számíthatott. Sokkal keserűbb pirulát kellett lenyelnie a világbajnoki címvédő és világranglista vezető lengyel Pawel Fajdeknek, aki már a döntő felé vezető úton elbukott…

„Az áprilisi műtétem után azt próbáltam kisakkozni, hogy mennyi időre lesz szükségem az izomzatom felépüléséig, a mozgató idegpályák bejáratásáig és annak a viszonylagos nyugalmi helyzetnek az eléréséig, amit így együtt az önbizalom visszatérésének is nevezhetnék. Egy hónappal az olimpia rajtja előtt a komponensek kezdtek összeállni, és úgy éreztem, hogy az egyik érmet talán én fogom elhozni. Csak ott Rióban szembesültem azzal, hogy 2-3 hétre még szükségem lett volna, ám erre most már felesleges hivatkozni. Mint ahogy arra sem, hogy a küzdőtéren nem olyan minőségű dobókör fogadta a döntő résztvevőit, mint amilyenen bemelegítettünk, ám ez nem az egyéni bosszúságom volt” – nyilatkozta Pars Krisztián a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának, hozzátéve, hogy egy hozzá hasonló múltú kalapácsvetőnek nem a kora számít, hanem inkább az egészsége. Legalább is egy bizonyos korig…

Hét műtét után

A tavaly áprilisi lovaglóizom-műtétje elkerülhetetlen volt, de köszönhetően Dr. Majzik Ernő traumatológus sportsebész szakszerű beavatkozásának, ettől a bajtól is sikerült megszabadulnia.

„Nem mondhatnám, hogy orvosegészségügyi szempontból egyszerű eset vagyok, ugyanis a tavaly áprilisi már a hetedik műtétem volt. A jobb vállamon és a kezemen kívül már minden olyan testrészemet legalább egyszer megoperálták, amelyekre a dobás közben szükségem van. – folytatta a szombathelyi Dobó SE élsportolója. – Akárhogyan is számolom, most éppen a 20. versenyidényemre igyekszem felkészülni, de hála Istennek lekopoghatom, hogy teljesen rendben vagyok. Ha a vissza-visszatérő derékfájdalmaimat nem kellene ketyegő bombának tekinteni, akár azt is mondhatnám, hogy a „koromhoz” és a versenypályán eltöltött 19 évemhez képest makkegészséges atléta vagyok…”

Reményteljes visszatérés Londonba

Elsősorban az erős bizonyítási vágyának és a szorgalmának köszönhetően képesnek tartja magát arra, hogy a 2017-es világbajnokságon harmadszor is érmes helyezést érjen el, esélyeivel kapcsolatban újabb érveket viszont csak az évad kezdete után tudhat felsorakoztatni.

„Már az is felvillanyoz, hogy Londonba, olimpiai győzelmem városába térhetek vissza, ahol öt éve pályafutásom legmagasabb pontjára sikerült feljutnom. Kemény munka vár rám, de a sikeres felkészülés lehetőségei is adottak. Szombathelyen például alulról fűtött dobókörbe állhatok, a bemelegítőterem is nagyszerű, a biztonság kedvéért pedig öt réteg sportruházatot öltök magamra, így tőlem a mínusz 15 fok is jöhet. Csak a szél ne fújjon!” – mondta befejezésül a londoni olimpiai bajnok, aki a hónap végétől a jól megszokott és jóval barátságosabb éghajlatú dél-afrikai edzőtáborban folytatja a felkészülését.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)

Related Posts