Tripla leszúrt Rittberger után kvadra Axel?

Nobunari Oda Fotó:Europress/Getty
shadow

Ha a műkorcsolyáról egyetlen egy dolgot kellene mondani, a legtöbb ember tudna: tripla leszúrt Rittberger. Ez valahogy beépült az emberek tudatába, talán nyelvtörő jellege miatt is, hiszen gyorsan igen nehéz kimondani. Az már más kérdés, hogy a kifejezés régről maradt ránk, amikor még áhítozva ültünk a fekete-fehér televíziók előtt és ittuk a ruhák színeivel együtt az ismeretlen szavakat. Gyerekként életem meghatározó estéi voltak számomra is ezek az alkalmak. Azóta viszont sok minden változott, például átneveztek ugrásokat, így ilyen formában ez az ugrás már nincs is. A Rittberger ugrás (Werner Rittberger német korcsolyázó után, aki 1910-ben kitalálta magát az ugrást) leszúrós változata a Tole loop nevet kapta, a leszúrás nélküli változat pedig az angolban Loop lett, de magyarul ugyanazt használjuk, az nem változott.

Az új idők viszont nem csak új elnevezéseket, hanem új ugrásokat is hoztak. A triplák mellett szépen lassan bekúsztak a tudatunkba és lassan elvárás szintre emelkednek a kvadrák azaz a négy fordulatos ugrások is. Először a legkönnyebb ugrásból, a tripla Toe loop-ból csinált egy fordulattal többet Kurt Browning az 1988-as világbajnokságon. Ezután tíz év telt el mire jött a következő fajta: a Salchowot Timothy Goebel ugrotta 1998-ban a junior grand prix döntőn és ő volt az első, aki három négy fordulatost mutatott be egy programon belül. Ismét nagyobb szünet következett, majd 2011-ben Brandon Mroz szintet lépett és bemutatta versenyen a Lutzot, a legnehezebb ugrást az Axel után. Shoma Uno nevéhez kötődik a négy fordulatos Flip 2016 márciusában és 2016 szeptemberében Yuzuru Hanyu ugrott egy négy fordulatos Rittbergert.

Egyetlen egy ugrás hiányzik már csak a sorból: a kvadra Axel.

Ez azonban nagy falat, ahogyan az Axel eleve a legnehezebb ugrásként emlegetett elem. Alapvetően az ugrásokat hátrafelé indítják a korcsolyázók, azaz háttal csúszva kezdik el. Az Axel az egyetlen (és így ezt lehet legkönnyebben felismerni is), amit arccal előrefelé ugranak. A leérkezés ugyanolyan, tehát itt egy fél fordulattal többet kell végrehajtani, mint a többinél. Máshogyan lendítenek, máshogyan juttatják pályára a testüket a versenyzők, technikailag komoly kihívás, méltán a legnehezebb ugrás.

Yuzuru Hanyu Fotó:Europress/Getty

Yuzuru Hanyu Fotó:Europress/Getty

A kvadra Axel a többi négy fordulatos ugráshoz képest viszont más tészta. Csábító, de nagyon nehéz. Vonzó, mert az utolsó, ami megmaradt, amivel történelmet lehet írni. Ráadásul a “király” ugrás skalpja lenne. Plusz az ISU is komolyan honorálná: 15 pontot jelentene, és bőven jobban megérné még akkor is, ha nem sikerül, mint egy kvadra Flip vagy Rittberger például. Tehát emiatt is érdemes foglalkozni vele.

Többen próbálkoztak már vele, legkorábban talán Kurt Browning, aki saját bevallása szerint fiatalkorban, egy időben hetente több napot gyakorolta, mert kíváncsi volt, képes-e rá. Úgy érezte, egy örökkévalóságig volt a levegőben, de ennek ellenére sem biztos abban, hogy közel járt a tényleges megugrásához. Aztán mivel a vége mindig esés lett, a versenyek közeledtével az edző parancsára felhagyott a próbákkal. Manapság is vannak természetesen bátor próbálkozók: Max Aaron dolgozott rajta, edzőjével, Tom Zakrajsekkel. Ráadásul nem is haladtak rosszul, hiszen Nathan Chen éppen Aaront látva nyilatkozta, hogy csupán idő kérdése, amíg valaki megugorja. Ebben azonban a szakma úgymond egyetért: előbb-utóbb valakinek sikerül.

Shoma Uno Fotó:Europress/Getty

Shoma Uno Fotó:Europress/Getty

Ezt állítja Brian Orser is, akinek egyik tanítványa lehet például az egyik esélyes. Igaz, Yuzuru Hanyu a Rittbergert vette célba és ugrotta meg végül idén, de képességei alapján talán neki sikerülhetne leghamarabb. Orser azonban nem biztat sok jóval ebből a szempontból, bár szerinte is, ha valaki, akkor Hanyu lehetne az első aki megcsinálja. Alapozva ezt a tudására, tehetségére és hogy már meg is próbálta az ugrást egy gálán. Bár jó kísérlet volt, de nem sikerült. Orser több esélyét látja annak, hogy jön egy fiatal, mint például az ő egyik ifjú tanítványa, Stephen Gogolev és pimaszul végrehajtja a nagy öregek előtt. Kurt Browning is Hanyura szavaz, Tom Zakrajsek viszont szintén az ifjoncokra: Vincent Zhou-val, az idei amerikai bajnokság ezüstérmesével próbálkoztak nemrégiben, szintén nem reménytelenül. Ráadásul mivel Zakrajsek tanította meg Mrozt a kvadra Lutzra, talán tényleg Zhou lesz az első. Ez azonban a jövő zenéje, de a folyamatot a közelgő olimpia csak még jobban felgyorsítja. Manapság eleve nem lehet nemzetközi szinten labdába rúgni négy fordulatos ugrás nélkül, minél több, annál jobb. Rekord ugrásokat látunk, néha már a művészi hatás rovására. Szinte ugró versennyé válik egy-egy program, de szerencsére azért nem ez az általános. A fiatalok már ebbe a rendszerbe nőnek bele, számukra természetesek a kvadrák és hogy már korán meg is ugorják. Még van hová fejlődni, de a következő szint tényleg az Axel. Amit ha nem is a 2018-as, de az utána lévő olimpiára talán már bevállal valaki. Valaki, aki lehet, hogy most még ugyanúgy ámulattal nézi a televízióban a négy fordulatos ugrásokat. Aztán jégre lép,elkezd edzeni, versenyző lesz, és ahogy a mondás tartja: nem szólnak neki, hogy ez lehetetlen így hát megcsinálja. Mert a kvadra Axel tekintetében már most kijelenthetjük: a lehetetlen tényleg nem létezik.

Forrás: bevsmithswrites

Related Posts