Nem kell mindent elhinni, amit a budapesti olimpia esélyeiről mondtak

shadow

A múlt heti, limai kongresszuson a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy a 2024-es olimpiának Párizs, a 2028-nak pedig Los Angeles ad otthont. A modernkori olimpiák történetében másodszor fordult elő olyan, hogy egyszerre két olimpia helyszínéről is döntöttek, a mostani pályázat akár új precedenst is teremthet. Cikkünkben összefoglaljuk a döntéshez vezető folyamatokat, a jelentős reformot ígérő Agenda 2020 következményeit, de kitérünk a budapesti pályázat vélt és valós esélyeire is.

A NOB 2017 júliusában elfogadta azt a határozatot, melynek értelmében egyszerre két olimpiai helyszínt is kihirdethettek. Korábban erre csak egyszer volt példa, 1921-ben Lausanne-ban az 1924-es olimpiát Párizsnak, az 1928-ast pedig Amszterdamnak ítélték oda.

A limai kongresszus tehát valójában csak formalitás volt, és a tárgyalóasztalok mögött már hónapokkal ezelőtt eldöntötték: a 2024-es olimpia házigazdája Párizs, a 2028-as eseményé pedig Los Angeles lesz. A NOB ezzel a döntéssel két legyet ütött egy csapásra: sikerült két vállalható helyszínt megszerezniük, és időt nyertek a költségcsökkentést ígérő reformprogramjuknak, az Agenda 2020-nak is.

Bár a hírek szerint a 2026-os téli olimpia pályázata a megszokott rendszerben folyik majd, ha sikeres lesz a mostani felállás, ez lehet a hivatalos menete a pályázatnak. A városok mozgósításával jelenleg hadilábon álló NOB nincs abban a helyzetben, hogy két modell közül ne azt válassza, ami nagyobb sikert, nagyobb megtérülést ígér a jelentkezőknek. A válságát élő mozgalomnak a túlélés érdekében mindent meg kell tennie, hogy visszacsábítsák a 2000-es évek előtt fő olimpiai piacnak számító fejlett, főként nyugati országokat.

Csökken az olimpiarendezés népszerűsége

Az olimpiarendezés iránti érdeklődés bizonyíthatóan csökken. Amíg a 2004-es nyári olimpiára 11 város pályázott, addig a 2020-ra már csak hat, 2024-re pedig öt. Ennél is nagyobb gond, hogy – főleg erős civil társadalommal rendelkező nyugati városokban – egyre nagyobb sikere van az olimpiakritikus (vagy ellenes) mozgalmaknak, így a lemorzsolódás mértéke is jelentős. Az olimpia népszerűségének csökkenését jelzi az is, hogy a 2022-es és a 2024-es olimpiai pályázatban is csak két jelentkező maradt az utolsó körre.

A folyamat hátterében az áll, hogy az ötkarikás játékok megrendezése egyre nagyobb költségekkel jár. A 2008-as nyári olimpiáért 38 milliárd dollárt költött Peking, majd Szocsiban ezt sikerült túlszárnyalni az 55 milliárd dolláros kiadással. Utóbbi ráadásul téli olimpia volt, amelyek egyébként hagyományosan olcsóbbak a nyárinál (kevesebb esemény, sportoló, kisebb delegációk stb.).

Ezekben az országokban az olimpia nem csupán egy világméretű sportesemény megrendezéséről szólt, de azt is demonstrálni akarták, hogy a rendezők erős gazdasággal rendelkeznek. Ez részben magyarázza a még olimpiai mércével nézve is jelentős kiadásokat, ugyanakkor a költségek növekedése általánosságában is megfigyelhetőek: Londonban például 17 milliárd dollárt költöttek, ennél pedig csak a már említett Szocsi és Peking volt drágább.

Nincs olyan esemény, ami az olimpiánál következetesebben lépné túl az eredetileg kiszámolt költségvetést. Az Oxford Egyetem 2016-os kutatása szerint ez az ötkarikás események 100%-ra igaz, azaz amikor arról beszélnek, hogy a budapesti olimpia megrendezése 774 milliárd forintba kerülne, akkor nem a várható, hanem a minimálisan elköltött összegről van szó, közben viszont mindenki tisztában van azzal, hogy ennél jóval nagyobb kiadással kell számolni.

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

További muníciót ad az olimpiakritikus csoportok kezébe az olimpia megkérdőjelezhető öröksége is. A közelmúlt eseményei közül Athén, Peking, Szocsi és újabban már Rio kapcsán is lehet olyan sportlétesítményeket mutatni, amelyeket az eseményeket követően nem tudnak megfelelően kihasználni. Ezek nem csak várostervezési szempontból okoznak gondot (például azzal, hogy értékes területeket foglalnak el), de utólag még jelentős terheket ró a városra a fenntartása (Peking ikonikus Madárfészek stadionja évente 11 millió dollárba kerül), és ha még hasznosítani is tudnak valamit, az is kiadásokkal járhat: a londoni olimpiai stadiont 429 millió fontból húzták fel, majd további 272 milliót költöttek arra, hogy az alkalmas legyen labdarúgó-mérkőzések megrendezésére.

A stadiont használó West Ham összesen 15 millió fonttal járult hozzá az átépítéshez, azaz tulajdonképpen az adófizetők pénzéből kaptak egy modern stadiont. Ez azért nem minden országban elfogadott.

A kiadások ráadásul szinte teljes mértékben a rendező városokat (még inkább országokat) terhelik, a NOB ugyanis külön szerződésben rögzíti, hogy az esetlegesen felmerülő költségek finanszírozása csak és kizárólag a házigazdák feladata. Ehhez elsősorban kormánygaranciát várnak, méghozzá a pályázati szakasz második fázisában. Ebben még a budapesti pályázat is érintett volt, 2017 januárjában meg is jelent a Magyar Közlönyben a kormánygaranciáról szóló döntés.

“Magyarország Kormánya: Az Olimpiai Játékok Szervezőbizottságának („Szervezőbizottság”) esetleges költségvetési deficitje tekintetében (G3.5): Fedezni fogja a Szervezőbizottság esetleges költségvetési deficitjét, ideértve olyan előlegek, illetve egyéb hozzájárulások visszafizetését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság („NOB”) részére, amelyeket a NOB teljesített a Szervezőbizottság felé, illetve amelyeket a NOB-nak kell visszafizetnie harmadik felek számára olyan előre nem látható esetekben, mint például az Olimpiai Játékok teljes vagy részleges elmaradása.”

A gyakorlatban ez olyan, mintha valaki pénzt kérne egy tuti befektetésre, megállapodnánk egy árban, de végül üres csekket adnánk, és belemennénk, hogy a végén bármekkora összeget rá lehet írni. Cserébe még beleszólásunk sem lenne a folyamatba, a folyamat pedig egyáltalán nem látható át.

Meghirdették az olcsóbb olimpiák korszakát

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Nem csoda, hogy a rendezés ellen érvelő csoportok egyre több országban tudták megfúrni az olimpiai projektet. Nem kell messzire menni, elég a 2022-es pályázatra gondolni, ahol Oslo, Stockholm, Krakkó, München és Davos városaiban is leszavazták az olimpia projektet. Vagy ott van a 2024-es olimpia, ahol az öt jelölt közül három – köztük Budapest – már az utolsó fázist megelőzően visszalépett, és végül ismételten csak két jelölt maradt.

A Magyarországon ismertté vált NOlimpia-kampány egyáltalán nem új gondolat, világszerte számos példája van annak, hogy olimpiakritikus csoportok igyekeznek társadalmi vitát generálni az olimpiarendezés kérdésében. És ahol ezek a csoportok sikerrel járnak, ott általában jelentősen csökken az olimpia támogatottsága, amely önmagában is rontja a pályázat esélyeit. A NOB ugyanis azokat a helyeket favorizálja, ahol jellemzően magas az olimpiarendezés támogatottsága. Christopher Gaffney, a Zürichi Egyetem kutatója így foglalta össze a jelenséget: “Azokon a helyeken, ahol magas iskolázottságú lakossággal találkozunk, és relatíve szabad a sajtó, többnyire átlátható a kormány működése és népszavazást írnak ki, mindegyik esetben leszavazzák az olimpiát. Kivétel nélkül.”

Valójában van azért példa sikeres népszavazásra, Oslóban például a projekt elején még az igenek győztek a kiírt referendumon, időközben azonban olyan szinten csökkent a társadalmi támogatottság, hogy inkább visszavonták a pályázatot.

Ahogyan a magyarországi példa is mutatta, az olimpiakritikus csoportok elsősorban a gazdasági következményekre hívják fel a figyelmet, és azzal érvelnek, hogy amíg vannak súlyos társadalmi problémák, addig nem egy új velodrom, vagy baseball-stadion felépítése a prioritás. Chris Dempsey, a “No Boston Olympics”-kampány egyik vezetője a Guardiannek nyilatkozott tevékenységükről: “Az olimpia hatalmas összegbe kerülne a városunknak és az államunknak, és amennyiben a kormányzó és a polgármester a stadion és a velodrom építésére fókuszálnak, akkor kevesebb figyelem jut az oktatás fejlesztésére és az utak javítására. Nem fogunk az adófizetők pénzéből háromhetes bulit rendezni.”

Boston azért is jó példa, mert ott kiemelkedő hatékonysággal dolgoztak a civilek. Egy 2015 januárjában készített közvélemény-kutatás szerint a lakosság 54%-a támogatta az olimpiát, két hónappal később (a “No Boston Olympics”-kampány elindítását követően) ez a szám 38%-ra csökkent. És miben rejlik a sikerük? Dempsey szerint abban, hogy a pekingi és a londoni olimpia költségei elrettentették az embereket az olimpiarendezés gondolatától, nekik pedig sikerült felhívni a figyelmet a veszélyes folyamatokra.

A NOB a nyilvánosság előtt “politikai döntésként” értékelte a visszavont pályázatokat, a szervezet azonban fokozatosan elindult a reform felé. 2013-ban Thomas Bachot választották elnöknek, aki tagja volt annak a bizottságnak is, amelyik a kétezres évek elején a NOB megreformálását tűzte ki célul az 1998-as korrupciós botrányt követően. Bach nem tétlenkedett, 2014 decemberében elfogadták az Agenda 2020 nevű programot annak érdekében, hogy csökkentsék a jelentkező városok terheit, egyúttal visszaállítsák a mozgalom iránti bizalmat.

Röviden összefoglalva:

  • támogatják a már meglévő létesítmények használatát
  • lehetővé tették az ideiglenes helyszínek felhasználását, hogy csökkenjen az olimpiai sportágak miatt felépített stadionok, csarnokok száma
  • nagyobb szabadságot kaptak a rendező városok a helyszínek kijelölésében, így más városokban, adott esetben országhatáron túl is lehetnek események
  • maximálták a városba érkező sportolók és a velük érkező delegációk számát
  • növelték a pályázati szakaszban lévő városok anyagi támogatását (elsősorban a delegáció utaztatásáról és elszállásolásáról van szó)
  • több pénzt kap a szervezőbizottság (vagyis a nyitóünnepségre és a biztonsági kiadásokra kevesebbet kell költenie a rendezőknek)
  • bevezették az elektronikus alapú dokumentációt
  • nyilvános lett a rendezőkkel kötött szerződés

Az Agenda 2020 nem hozta előnybe a közepes méretű nagyvárosokat

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Magyarországon előszeretettel hangoztatták, hogy az Agenda 2020 egyértelműen Budapest esélyeit növeli, mivel a program a közepes méretű nagyvárosok előtt nyitja meg a lehetőséget a rendezésre. A jelentkezők között egyedül a magyar főváros felelt meg ennek a leírásnak, ezért egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg: Magyarország az Agenda 2020-nak köszönhetően történelmi lehetőség előtt áll. Schmitt Pál például kerek-perec kijelentette: “[az agenda 2020] valamennyi olimpiarendezésre vonatkozó pontja Budapest malmára hajtja a vizet.”

A pályázat benyújtására vonatkozó szándéknyilatkozatban azt írták: “A mi olimpiai matematikánk egyértelmű: Agenda 2020 = Budapest 2024″. Ezek után érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy tényleg volt-e előnye Budapestnek a többi pályázóval szemben az Agenda 2020 miatt. A helyzet az, hogy nem.

Valójában Párizs és Los Angeles pályázatában is fontos szerepet kapott az Agenda 2020 – és amennyiben az abban megfogalmazott ajánlásokat komolyan vesszük – ugyanúgy, vagy még jobban megfeleltek az elvárásoknak, mint egy közepes méretű nagyváros. Párizsban és Los Angelesben gyakorlatilag már most rendelkezésre áll az olimpia megrendezéséhez szükséges infrastruktúra nagy része.

A francia fővárosban azt ígérték, az események 95%-a már létező vagy ideiglenesen felépített helyszínen zajlik majd (a már meglévő létesítmények ennek 70%-át képezik). Nem terveztek például új olimpiai stadiont (ami rendszerint drága szokott lenni), ezúttal a Stade de France szolgál majd a nyitó-és záróünnepség helyszíneként, és tulajdonképpen csak egy új úszó és műugró arénát terveztek felépíteni, az építkezések teljes költségvetését pedig 892 millió dollárra becsülték.

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Los Angeles pályázatában még Párizsnál is merészebb állítást tettek: ugyanis azt ígérik, egyetlen helyszínt sem kell felépíteni az olimpiára. A költségek között csak a szükséges infrastrukturális fejlesztések szerepelnek, melyek a lebonyolítással járó kiadásokkal együtt összesen 5,3 milliárd dollárba kerülnének a városnak. Csak összehasonlításképp: a 2020-as tokiói olimpia költségvetését nagyjából 12,5 milliárdra becsülik (vannak olyan információk, miszerint ezt már inkább a 20 felé közelít), és ahogy egyre jobban szorítja az idő a várost, úgy emelkedhetnek tovább a költségek.

Az mindenképpen megállapítható, hogy az Agenda 2020 tökéletesen alkalmazható megapoliszokra is, és semmi esetre sem hozza előnybe a Budapest-méretű nagyvárosokat. Amennyiben a reformnak köszönhetően számottevően csökkennek a költségek, valóban megnyílhatna a piac a közepes méretű nagyvárosok előtt is. Elsősorban azok a helyszínek jöhetnek szóba, ahol eleve jól kiépített infrastruktúra van, mert a gazdaságosság alapját a meglévő helyszínek felhasználása képezi.

Budapest túl nagy kockázatot jelentett

Nem kizárt, hogy a NOB hosszabb távú tervei között szerepel is egy Budapesthez hasonló lehetőségekkel rendelkező városban rendezett olimpia, jelenleg azonban túlzottan nagy kockázatot rejtett volna magában ez a lépés. Azt ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy az Agenda 2020-szal valóban csökkennek-e a költségek, és megvalósítható-e gyakorlatban a gazdaságosabb olimpia koncepciója. Az előzetesen készített hatástanulmányok ugyanis semmit sem érnek, a legtöbb projektről hamar kiderül, hogy nem valósítható meg az előzetesen becsült összegből.

A budapesti olimpia tervezett összköltsége (infrastrukturális fejlesztésekkel együtt) 3000 milliárd forint volt, azaz nagyjából 10,5 milliárd dollár. Csak összehasonlításképp: a 2005-ös hatástanulmányban még több mint 5000 milliárd forintra becsülték az olimpiarendezés árát, ilyen értelemben tehát valóban “mérhető” az Agenda 2020 hatása. De ahogyan már említettük, ezek csak a tervek, aminél mindig nagyobb a végső összeg. Magyarországra pedig egyébként is jellemző, hogy a beruházások végül nem annyiba kerülnek (esetleg nem is úgy néznek ki), mint amit a tanulmányokban megjósoltak.

A Duna Aréna felépítését például 2015-ben még 8 milliárdra becsülték, 2017-ben viszont már azt mondta Seszták Miklós fejlesztési miniszter, hogy nagyjából 42 milliárdos beruházást hajtottak végre. Vagyis két év alatt ötszörösére drágult a projekt. A költségek emelkedésében szerepet játszott, hogy a 2021-es világbajnokság mellett bevállalták a 2019-es junior világbajnokságot, majd Mexikó visszalépésével a 2017-es világbajnokságot is. Vagyis a Duna Aréna felépítésére négy évvel kevesebb idő jutott, mint amivel az eredeti terveknél számoltak.

Ezt viszont akár intő jelként is kezelhetjük: Fürjes Balázs, a kiemelt beruházásokért felelős államtitkár szerint az olimpia 25 évvel gyorsította volna fel a város fejlődését, ami egyfelől nem hangzik rosszul, másfelől viszont a szűk időkeret (hét év) gyakorlatilag lehetetlenné teszi a várható kiadások felbecsülését.

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

És, hogy ez mennyi lehetett volna Budapest esetében? A Magyar Narancs által megkérdezett közgazdász szerint a négyszeres túllépés sem lett volna elképzelhetetlen: “nagy állami projektek esetén a tervezett és a tényleges költségek „hajlamosak” egymástól jelentősen eltérni az utóbbiak javára. Ez a különbség olimpiák esetén 2-3-szoros, kiemelt magyar projektek esetén 4-6-szoros lehet. A magyar viszonyok ismeretében azt gondolom, egyáltalán nem túlzás négyszeres szorzót használni, így a budapesti olimpia várható költsége véleményem szerint körülbelül 3000×4=12 000 milliárd forintra tehető.”

Tekintettel arra, hogy a Transparency International korrupciós listáján Magyarország az 57. helyet tölti be, miközben Franciaország a 23., az USA pedig a 18., kijelenthető, hogy Budapest túl rizikós választás lett volna egy olyan szervezet számára, amelyik kétségbeesetten keresi a kiutat a jövőjüket is veszélyeztető válságból. A NOB legfontosabb feladata jelenleg az, hogy bebizonyítsák, az olimpiát gazdaságosan is meg lehet rendezni, ehhez pedig a terveikhez legjobban illeszkedő helyszínt kellett kiválasztani. Ami a magyarországi diskurzussal ellentétben nem Budapest volt.

Van ráadásul egy olyan tényező, ami szinte lehetetlenné tette a budapesti olimpia megvalósulását, ez pedig a támogatottság. A magyar fővárosban meglehetősen ingadozó volt az ötkarikás játékok népszerűsége – jobb napokon sem nagyon ment 60% fölé – a NOlimpia-kampány alatt pedig már egyértelműen az ellenzők kerültek előnybe. Egy korábbi cikkünkben már összefoglaltuk, miért fontos a lakosság támogatottsága a projekt életképességének szempontjából.

Ezért rettegtek az olimpiai népszavazástól Magyarországon | Hosszabbítás

A mostani pályázattal együtt a tizedik kísérletet tette Budapest az ötkarikás játékok megrendezésére. Mint a múltban oly sokszor, ezúttal is sikertelenül. Pedig a 2024-es pályázat egészen messze jutott, úgy tűnt, biztosan el is jut a szeptemberi, limai kongresszusra, ahol majd bejelentik a győztes nevét.

Ebből a szempontból Los Angeles állt a legjobban, ugyanis a városban a lakosság 78%-a támogatta az olimpiarendezést (itt jóval kevesebb közpénzt áldoznának a projektre, mint például az “olimpiaellenes” Bostonban), Kaliforniában 72%-ban, az USA teljes területén pedig 64%-ban állnak a lakosok az olimpia mellett. Párizsban már sokkal kevésbé van konszenzus a kérdésben, de még ott is a lakosság 63%-a mondta azt, hogy szeretne olimpiát, és az országos átlag is megegyezik ezzel a számmal.

Még nem bukott meg az Agenda 2020

Bár az Agenda 2020-ban egyetlen olyan elem sincs, amiről a NOB nem beszélt korábban, a szervezetnek jelenleg érdekében áll csökkenteni az olimpiák méreteit, ezért valószínűleg kitartanak a kijelölt irány mellett. Az ugyanis egyértelmű, hogy amíg a mostanihoz hasonló összegek röpködnek, az olimpiakritikus csoportok hatékonyan fognak érvelni a rendezés ellen. Az olcsóbb olimpiák korszakát ígérő reform a 2024-es pályázat fényében bukásnak tűnhet, hiszen ismételten két kandidáns maradt versenyben, összesen pedig öt város érdeklődését sikerült felkelteni.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Azt például egyfajta győzelemként értékelheti a NOB, hogy Párizs és Los Angeles is eljutott a végső fázisba, és ez a két város mindenképpen előrelépés Almatihoz vagy Pekinghez képest. Másfelől pedig az Agenda 2020-nak hosszabb távon kell bizonyítania.

A történelmi tapasztalatok szerint addig nem is lehet értékelni a hatásait, amíg az első “gazdaságos” olimpiát meg nem rendezik. A NOB ugyanis nem először került válságba. Az 1976-os montreali olimpiát követően például egyedül Los Angeles adott be pályázatot az 1984-es játékok megrendezésére. A ’76-os olimpia okozta gazdasági nehézségekből okulva akkoriban kezdték bevonni a nemzetközi vállalatokat, értékesíteni a tévés jogdíjakat, vagyis maximalizálni az olimpiai brandből származó bevételeket. Los Angeles gazdasági értelemben is sikeres olimpiát zárt, a városok pedig újra hinni kezdtek a rendezés jótékony hatásaiban.

Vagyis könnyen lehet, hogy a mostani válság egészen 2024-ig vagy akár 2028-ig is elhúzódik. 

Fotó: Europress/AFP

Fotó: Europress/AFP

Az is benne van a pakliban, hogy nem az Agenda 2020-szal fogják újra jelentkezésre ösztönözni a városokat. A pályázóknak ugyanis kedvezőbb lenne, ha mostantól kezdve rendszeressé válna, hogy két olimpia helyszínét is egyszerre hirdetik ki. A sikeres pályázatokat rendszerint sikertelen próbálkozások sorozata előzi meg (Párizsnak az elmúlt 25 évben három is volt), és annak ellenére, hogy a munkát a legtöbb esetben nem kell újrakezdeni, így is sok pénzbe kerül a jelentkezés. Ezzel a rendszerrel tehát költséghatékonyabbá lehetne tenni a pályázás folyamatát.

Másfelől pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy növekedhetne az olimpiarendezés előtti felkészülési időszak. Jelenleg a rendezőknek hét éve van felkészülni az eseményre, Los Angelesnek viszont 2028-ig lesz tizenegy éve a városfejlesztésre. Ez szintén hozzájárulhat a költségek csökkenéséhez, különösen azokon a helyeken, ahol eleve munkaerőhiánnyal küzdenek az építőiparban. Tekintettel arra, hogy az olimpiai mozgalom túlélésének egyik záloga lehet a költségek csökkenése, hatalmas luxus lenne egy ekkora lehetőséget kihagyni.

Related Posts

  • József Kovács

    Egy országnépe lett megmentve a nyomortól,hála a sikeres gyűjtésnek!!!

    • kellkaresz

      Ezt most hogyan is érted? Melyik ország népe lett megmentve a nyomortól?
      Ha Magyarországra gondoltál, akkor felmerül a kérdés, hogy hol élsz? Jártál-e már Magyarországon? Esetleg Budapesti plázákon kívülre merészkedtél-e már? Jártál már vidéken, ne adj Isten kisebb falvakban?

  • kellkaresz

    Hát akkor innentől egyszerű a recept. Peking, London, Rió, Párizs, LA az öt pályázó minden esetben, mert ott már minden adott az olimpia rendezéshez, más városok országok ne is jelentkezzenek, mert felesleges

  • popp

    Na de ki hitt el bármit is Fürjes Pubinak?