Párizs 24, LA 28: a NOB elismerte súlyos válságát

shadow

Mint azt mi is megírtuk, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendhagyó módon nem csak a 2024-es, hanem a 2028-as nyári olimpia rendezési jogát is odaítélte limai kongresszusán.

Hivatalos: 2024-ben Párizs, 2028-ban Los Angeles rendezi az olimpiát | Hosszabbítás

Hét év múlva, 2024-ben Párizs, majd négy esztendővel később, 2028-ban Los Angeles rendezheti a nyári ötkarikás játékokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerdai döntése nyomán. A szervezet a limai teljes ülésén a már nyáron eldőlt forgatókönyvet hagyta jóvá: a július végi megállapodás alapján a 2024-es játékokért csak a francia főváros, a négy évvel későbbi olimpiáért pedig a kaliforniai metropolisz maradt versenyben.

Az egész történet persze sokkal korábban kezdődött. Az, hogy rengeteg város érdeklődött az esetleges pályázással kapcsolatban, megszokott, de foglalkozzunk csak azokkal, amelyek tényleg pályázni is akartak a 2024-es játékok megrendezésére. Hamburg volt az első város, amelyik kiszállt, 2015 novemberében kicsivel 50% fölött volt a helyi népszavazáson azok aránya, akik elutasították az olimpia megrendezését. Még ekkor is maradt négy jelentkező, ami azért bőven elég egy procedúra folytatásához. 2016 júniusában viszont Róma polgármesterévé a Movimento 5 Stelle nevű új párt jelöltjét, az olimpiaellenes Virginia Raggit választották meg, aki aztán októberben megvonta a támogatást a pályázattól, az olasz olimpiai bizottság (CONI) pedig kénytelen-kelletlen felfüggesztette Róma pályázatát.

Maradt Budapest, Los Angeles és Párizs. Mivel a területi körforgás íratlan szabályai miatt nagyon jó esély volt egy európai olimpiára, Párizs vált a fő esélyessé. Infrastruktúrája, gazdasága, fejlettsége, mind-mind fővárosunk elé helyezte. Budapest egy dologban bízhatott: a 2014 decemberében elfogadott Agenda 2020 fő célja éppen az volt, hogy élhetőbbé, kisebbé tegye az olimpiát, ami magával hozta volna, hogy kisebb, akár Budapest méretű városok is meg tudtak volna rendezni nyári olimpiákat. Aztán jött a Momentum Mozgalom népszavazási kezdeményezése, ami valahogy átcsúszott a rendszeren, és amelynek íveit végül bő negyedmillió ember írta alá Budapesten a szükséges 138 ezer helyett.

A történetet innentől ismerjük, a városvezetés és a kormány karöltve inkább visszavonta a budapesti pályázatot, mint hogy a választások előtt fél évvel belefusson egy esetleges népszavazási vereségbe. Így aztán az eredetileg öt pályázóból ilyen-olyan okok miatt ketten maradtak: Párizs és Los Angeles. Ez pedig súlyos vereség a NOB-nak, több okból is. Az egyik elég egyértelmű: PR-szempontból is elég rosszul néz ki, hogy mindössze két város pályázik a legnagyobb sportesemény megrendezéséért. Pedig a 80-as évek végétől mindig szép számú jelentkező volt, Barcelona és Atlanta öt riválist előzött meg a szavazáson, Sydney, Athén, Peking és London négyet, de Rió már csak hármat, Tokió pedig már csak kettőt. Nyilván a téli olimpiáknál azért eggyel szűkebb a kínálat, de míg a 90-es évek játékaiért 7, 4 illetve 5 jelentkező volt, az elmúlt öt olimpiára (beleértve az előttünk lévő, már odaítélt játékokat) már csak maximum három. Az okokról oldalakat lehetne írni, talán Pintér László kiváló írása foglalja össze a legjobban, hogy a gazdag nyugati demokráciákban miért jön össze annyira nehezen egy olimpiai rendezés támogatása:

A NOB lábbal tiporja az olimpiai eszmét | Hosszabbítás

A norvégok elegánsan emelték fel a középső ujjukat egy pénzéhes, a sport érdekeit semmibe vevő, az olimpiai eszmét réges-régen elfeledő szervezet ellen. Vásárhelyi Tamás kollégám cikke meglehetősen elkeserített. Nem azért, mert drága lesz a repülőjegy Pekingbe, Pjongcsangba, vagy a jó ég tudja, melyik, hasonlóan „tradicionális” télisport-múlttal rendelkező város rendez még a hátralévő életemben téli olimpiát.

A következő probléma sokkal komolyabb: azzal, hogy a NOB két nyári olimpiát is odaítélt, óriási lyukat vert a pályázat folyamatába. Eddig ugyanis általában a városok próbálkoztak egyszer-kétszer, hogy aztán mondjuk harmadjára megkapják a lehetőséget. Pályázatot legközelebb a 2032-es olimpiára lehet beadni, erről – a jelenleg megszokott rendszerben – 2025-ben döntenek, a folyamatot nyilván nagyjából 2-3 évvel korábban meg kell indítani. Ezt akár lehetőségként is fel lehet fogni – bizonyára a NOB is így gondolkodik – de simán előfordulhat, hogy lesz olyan ázsiai város, amely azért bukja el az esetleges 2032-es rendezést, mert nincs mögötte egy 2028-as nekifutás. Arról nem is beszélve, hogy a pánamerikai kontinens esetleges pályázóinak legközelebb jó eséllyel 2040-ben lesz esélye, márpedig 2028-cal kapcsolatban Torontó és Guadalajara is érdeklődött.

És akkor ott van az Agenda 2020 kérdése. A NOB célja az őrült pénzszórássá váló pekingi nyári és főleg a szocsi téli olimpia után az volt, hogy kisebb költségvetéssel is meg lehessen rendezni az ötkarikás játékokat. Ennek Magyarországon elsősorban az az olvasata terjedt el, hogy akkor kisebb városok is eséllyel pályázhatnak a rendezésre, ami részben igaz is, ám benne volt az is, hogy a már kész infrastruktúrával és létesítményekkel rendelkező nagyvárosok esélyei is megnőnek. Azzal, hogy a NOB odaadott egy olimpiát Párizsnak, egyet meg Los Angelesnek, az utóbbi vonalon indult el, és ez az irány meghatározó lehet a jövőben. A két város pályázati csapatának megegyezése pedig veszélyes precedenst teremt: nem hiszem, hogy túl nagy képzelőerő szükséges ahhoz, hogy már-már kartellszerűen előre lezsírozott rendezések következzenek a 2030-as évektől kezdve.

Egész biztos, hogy ezekkel a problémákkal a NOB is tisztában van. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a szervezet vezetői inkább lenyelték ezt a békát, mint hogy végignézzék, ahogy az elmúlt évtizedek folyamatai odáig jutnak, hogy 2028-ra nem nagyon találnak jelentkezőt. Nem szabad elfelejteni: lehet, hogy egy adott pillanatban Los Angeles lakosai nagy arányban támogatták a jelentkezést, de könnyen elképzelhető, hogy egy esetleges ellenkampány sokak véleményét változtatta volna meg, mind ahogy történt más városokban. Ráadásul szemben a 2022-es téli pályázattal, itt legalább két “pozitív” szereplő kapott rendezéseket.

A NOB limai döntésével nyert négy évet, amire úgy tűnik szüksége is van. Viszont ha a következő években nem történik változás, a világ legnagyobb sporteseménye súlyos veszélybe kerülhet.

Related Posts