Olimpiához méltatlan körülmények alpesi kombinációban

shadow

Elérkezett a nagy nap az alpesi síelés szerelmesei számára, az olimpia negyedik napján kedvenc sportjuk is bemutatkozott. S persze Marcel Hirscher számára. Minden idők legeredményesebb osztrák Világkupa-sízője a világbajnokság mellett végre olimpián is letette névjegyét. S erre nem kellett várnia a technikai számok beköszöntéig, alpesi összetettben került fel a világ tetejére. Mondhatnánk persze, hogy kellett ehhez az a lesikló futam, amit a változóan rossz körülmények miatt egy rendes Világkupán aligha rendeztek volna meg. A lassító szándékkal pályára biggyesztett kapuk azonban mindinkább komolytalanná tették az egészet. A lesiklók közül jó páran visszaléptek a folytatástól, Svindal nyíltan kiakadt a történések miatt.

Amennyiben egyszerű Világkupáról lett volna szó, aligha rendeztek volna ma a versenyt, ám a NOB szorításának eleget téve végül mégis sor került a kombinációs lesiklásra. Lerövidített pályán, a gyorsabb szakaszokra óriás-műlesiklásra hajazó módon odatűzött kapukkal kiegészülve. Ez finoman fogalmazva is a szlalomosoknak kedvezett, nem véletlen, hogy több lesikló méltatlankodott emiatt.

A lesiklást követően Thomas Dreßen került a lista élére, megelőzve Aksel Lund Svindalt, Kjetil Jansrudot és Christof Innerhofert.  Teljes papírforma, ha a névsort nézzük, az idei év legjobb lesiklói közé tartozik mind. A probléma ott kezdődött, hogy teljesen szokatlan, illetve, mondjuk ki, abnormális módon három vérbeli szlalomos is bekerült a legjobbak közé, alig több mint egy másodpercnyi hátránnyal. Az alig 80 szekundumon át tartó lesiklás és a lassítás megtette hatását. No, s persze az időjárás is borította az erősorrendet, a szlalomosok többségét, így Hirschert segítették az égiek. Ezzel szemben mások, példának okáért Matthias Mayer, s kiváltképpen Kilde, hajmeresztő pillanatokat éltek át egy-egy ugrató környékén. Mint ismert, az alpesi síelés nem teremsport, ez mindig benne van, de megint más mindezt egy négyévente sorra kerülő versenyen elszenvedni, s más egy mezei Világkupán.

Felerősödő szélben kezdte futamát Marcel Hirscher (1.). Szokás szerint elkövetett egy rontást, amitől viszont nem esett zavarba, mi több, még egy fokozattal feljebb kapcsolt. Végső soron a legjobb műlesikló futamot produkálta, s másodpercen túli előnnyel állt az élre. Ami hallatlanul nagy fegyvertény, tekintettel arra, hogy futama közben olyan szinten beköszöntött a hóvihar, hogy tévén keresztül a botot sem mindig lehetett megtalálni. Nem vitás, örökké emlékezetes teljesítmény volt ez a mai.

Kulcsfontosságú futam következett, Alexis Pinturault (2.) mindössze szűk 3 tized előnnyel érkezett. A felső szakaszon többször korrigált, ám annak dacára tempóban maradt, hogy a különbség hátrányba fordult. Középen dőlt el a kettejük meccse, többször kiesett a ritmusból, így hiába harmadolta le csaknem elmaradását, szűk negyedmásodperccel így is Hirscher mögé sorolt.

Nyolcan várakoztak a rajtállásban, valamennyien egyértelműen lesiklóspecialisták. Szépen küzdött Dominik Paris, erőlködését azonban kicsivel több, mint egy szektoron át kísérte szerencse. Vincent Kriechmayr követte a pálya szélén a dél-tirolit. Magasabb szintű technikáját kihasználva vehemensen tette be léceit, egyik kanyarban túlságosan is.

Kellemetlenebb meglepetésre a szlalomban egyébként igencsak versenyképes Peter Fillel is kibabrált a pálya, mindenkinél korábban vágódott ki onnan. Christof Innerhofer (14.) lötyögősebbre vette a figurát. Így természetszerűen nem lehetett esélye az élmenők ellen, ugyanakkor helyezéssel zárta első olimpiai versenyét.

Kjetil Jansrud (7.) másodpercen túli előnye kártyavárként omlott össze a lejtő első felén. Egészen kulturált sízést mutatott be, igaz, gyakran nagyon kövér ívekkel. A hetedik helyre sorolt. Matthias Mayer pattogós kezdése hamar megbosszulta magát. Apró késésbe keveredett, aminek korai kapura lépés, bukás lett a vége.

Aksel Lund Svindal visszalépett a szlalomtól, mintegy tiltakozva a lesiklás során tapasztalta unfair körülmények miatt; így már csak Thomas Dreßen (9.) keseríthette volna meg a műlesiklók életét. Esetleg a németek álmaiban. Tisztességesen végigsíelte a pályát, nem több. Egy kombinációs TOP-10-es eredmény azért alighanem előre aláírt volna.

A magyarok tisztességesen helytálltak. Samsal Dalibor (32.) például a 28. legjobb időt síelte szlalomban, míg Kékesi Márton (35.) igazán küzdelmes menettel fejezte be első olimpiai versenyét. De beszéljenek helyettünk ők maguk.

„Elégedett vagyok, mert a körülményekhez képest jól sikerült a második futam. A pálya jeges volt, emiatt kádak alakultak ki a kapuknál, nem lehetett jobban menni” – nyilatkozta az MTI-nek a negyedik olimpiáján szereplő Samsal.

„Az életemért küzdöttem. Hatalmasakat mentettem, nem egyszer, hanem legalább háromszor. Csoda, hogy pályán maradtam és nem estem ki. Persze így értékes másodperceket vesztettem. Ha nem hibázok, akkor az eredeti céloknak megfelelően 30. hely közelében lehettem volna” – mondta Kékesi Márton.

A cikk a siparadicsom.blog írásának rövidített verziója.

Related Posts