A brazil tollaslabda előretörése

shadow

A brazil tollaslabda úgy lett nagykorúvá, hogy közben rajta volt a világ szeme. Ygor Coelho de Oliviera és Lohaynny Vicente, a két hazai tollasos első meccsen mutatott játéka megmutatta, hogy mekkora potenciált hordoz magában ez a dél-amerikai nemzet. Amikor Vicente pályára lépett az indiai Saina Nehwal ellen, cseppet sem törődött a kettejük között tátongó világranglistás szakadékkal, és meglepte a ranglista ötödik helyezettjét, amivel egyszersmind megőrjítette a helyi nézőközönséget.

Hasonlóan fantasztikus volt a hangulat akkor, amikor a hazaiak férfi játékosa, Oliveira elvett egy szettet a nála sokkal magasabban rangsorolt Scott Evanstől. A számtalan csatát megérő ír játékos azt mondta, hogy soha nem tapasztalt semmit, ami ehhez lett volna fogható: “Ott voltam Londonban, amikor Usain Bolt megnyerte a 100 méteres döntőt, de az semmi nem volt az itteni hangulathoz képest” – mondta elképedten.

Az “Ygor, Ygor” kiáltások közepette a brazil gyenge kezdés után elkezdett igazán agresszívan játszani, és mindenhol ott termett, hogy meredek lecsapásokkal kényszerítse megadásra ellenfelét. A második szettet megnyerte, és már úgy nézett ki, beteljesül a tündérmese, de a sokkal tapasztaltabb Evans megőrizte nyugalmát, és nem engedte ki a kezei közül a győzelmet.

Mindkét brazil elbukta mindkét meccsét, de a közönség ünneplése megmutatta, hogy Brazília teljes szívvel megszerette a tollaslabdát.

“Nehéz meccs volt” – mondta Nehwal Vicentéről. “A közönség teljesen mellette állt, és mindent elért. Egyáltalán nem volt könnyű dolgom. Kellett némi idő, hogy hozzászokjak a meccshez. Nagyon meglepett, hogy mennyire jól védekezik ellenem.”

“Hat évvel ezelőtt fel sem merült bennem, hogy egyszer nemzetközi szinten fogok játszani – mondta Vicente. “Mindig is ez volt az álmom, és hihetetlen érzés, hogy valóra vált. Az egész tollasozás szociális mozgalomként kezdődött az iskolámban hatéves koromban.

Az első meccsem óriási élményt szerzett, és a legjobb tudásomat nyújtottam. Az ellenfelem a ranglista 5. helyezettje, én pedig a 72. vagyok. Érdemes tehát a helyén kezelni a dolgokat. A közönség felemelt engem, és ezt nagyon köszönöm nekik. Rendkívül különleges volt hazai közönség előtt játszani.

Régebben sokan megkérdezték tőlem, hogy mi az a tollaslabda. Édesanyám mindig mellettem állt, és támogatott abban, hogy folytassam a tollast. Nem mertem ránézni a meccsem alatt, mert elérzékenyültem volna.”

Oliveira története több dokumentumfilmben és újságcikkben megjelent – édesapja, Sebastiao egy tollaslabdapályát nyitott a nyomornegyedben, hogy egészséges és biztonságos nevelést adhasson az ott élő gyerekeknek. Ygor ebben a szokatlan környezetben nőtt fel, és vált a brazil tollaslabda zászlóvivője.

“Az én üzenetem ennyi: higgy az álmaidban – mondta Ygor Oliveira az Evans elleni mérkőzése után. “Én egy nyomornegyedben nőttem fel, és ha én is indulhatok az olimpián, akkor minden lehetséges.” Ezen a meccsen a projektben részt vevő mintegy 50 gyerek szurkolt Ygornak. Ygor számára pedig a tollaslabda biztosította, hogy ezentúl fel fogják ismerni Brazíliában.

“2007-ben kezdtem el érezni, hogy a tollaslabda megváltoztatja az életemet. Akkor kezdtem el utazni mindenfelé a világban. Rengeteg élmény és tapasztalat várt rám. Új barátokat szereztem, új kultúrákkal találkoztam, új nyelveket tanultam. Az utazásnak köszönhetően az angoltudásom is rengeteget fejlődött. A tollaslabdának anyagi vonatkozásban is sokat köszönhetek. Ez a sport teljesen megváltoztatta az életemet.”