A nagy elégtétel

shadow

Lee Chong Wei ezúttal le tudta győzni Lin Dant. Azok után, hogy kikapott tőle a pekingi és a londoni olimpiai döntőben, valamint a 2011-es és a 2013-as világbajnoki fináléban is alulmaradt, most végre a maláj ment tovább. Amikor mind a ketten már-már veteránként (33, illetve 32 évesek) vesznek részt az olimpián, és amikor már nem a döntőben, hanem Lin Dan alacsonyabb kiemelése miatt az elődöntőben akadtak egymásba.

Lin Dan kezdett jobban. Ami azt illeti, sokkal jobban, annyira, hogy az első szett (21-15) után nehéz volt elképzelni, hogy Lee Chong Wei itt még labdába rúg. Úgy tűnt, hogy megbénította őt a sok vereség emléke, és a kelleténél többet hibázott, illetve nem volt elég agresszív, amikor annak kellett volna lennie. Talán egy kicsit gyávábban játszott, mint ahogy ebben a helyzetben, ezzel az ellenféllel szemben kellett volna.

Na de a második szett! Ott fordult a kocka, teljes mértékben. Lee sokkal támadóbban lépett fel, és esélyt sem adott a kétszeres olimpiai bajnoknak. Ilyen szintű játékosok ilyen szintű meccsén igen váratlan, bár korántsem példátlan, hogy az egyikük 21-11-re hozzon egy játszmát. Szinte teljesen lemásolták egyébként a londoni döntő menetét, csak éppen fordított szereposztásban: ott Lee kezdett egy 15-re nyert szettel, aztán Lin egyenlített 21-10-zel. A döntő játszma viszont a lehető legszorosabban alakult, mint ahogy most Rióban is. Főleg a vége volt hihetetlen: Lee elpuskázott három meccslabdát, és ennek ellenére tudta mégis megnyerni a meccset, 22-20-as döntő szettel.

Azt kaptuk, amire számítottunk: egészen hihetetlen labdameneteket, szoros csatát, és a végén egy megható ölelkezést; mintha nem is az utóbbi közel tíz év két legnagyobb játékosa, és ennélfogva két legnagyobb ellenlábasa találkozott volna az öldöklő csata után, hanem legalábbis két testvér, akik jó pár éve nem látták egymást. Ez is kellett ahhoz, hogy fantasztikus élményt nyújtson ez a csata. És a végén még mezcsere is volt, amitől a magamfajta puhaszívű tollaslabda rajongó már-már könnyekben tört ki.

GettyImages-591952682

Fotó: Europress/Getty

Lee Chong Wei előtt tehát ott a lehetőség, hogy végre aranyérmet szerezzen a két olimpiai és három világbajnoki ezüstje mellé. Nem lesz azonban könnyű dolga, mert ehhez le kell győznie a másik kínait is, Chen Longot, a torna második kiemeltjét. Az utóbbi négy meccsüket, és idén mind a kettőt a maláj nyerte, de összességében csak 13-12-re vezeti a mérlegüket. És az eddigi legfontosabb összecsapásukat, a tavalyi világbajnoki döntőt Chen nyerte.

Annyi bizonyos, hogy lesz kínai érem a férfi tornán, ami teljesen megszokott dolog ebbe a sportágban. A nőknél viszont megtörtént a szinte elképzelhetetlen: nem állhatott fel kínai versenyző a dobogóra. Azok után, hogy az utóbbi négy olimpiát kínai játékos nyerte a nőknél, és az utóbbi két olimpiai döntőben csak kínaiak szerepeltek.

No de volt ennek előjele, hiszen a kétszeres világbajnok és első helyen kiemelt spanyol Carolina Marín lett a győztes, ami azt jelenti, hogy a sportág történetében először európai győzelem született a női egyéni kategóriában. Sőt, most jutott be először indiai játékos (mint ahogy spanyol is) a női döntőbe, de Pusarla Venkata Sindhu (aki egyébként Sárosi Laura csoportjából indult) három szettes vereséget szenvedett. A bronzérem a japán Nozomi Okuhara nyakába került, aki ellen nem állt ki a bronzmeccsre a kínai Li Xuerui, London olimpiai bajnoknője. Li az elődöntő végén megsérült, érthető, hogy nem vállalta a bronzcsatát.

GettyImages-591963844

Carolina Marín. Fotó: Europress/Getty

Mindez tehát azt jelenti, hogy nincs kínai érem a női egyéni tornán, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a női párostornán is érem nélkül maradtak a kínaiak, valamint a vegyespárosok között is csak egy bronzra futotta nekik, és mindezt összevetjük azzal, hogy Londonban mind az öt diszciplína aranyát, valamint két ezüstöt és egy bronzot is bezsebeltek, akkor azt lehet mondani, hogy oda a fölényük. És ez nagyon jó hír a korábbinál kiegyenlítettebb versengésre vágyó tollaslabda rajongóknak.

Related Posts