“Az mindenkinek jó, ha minél több nő focizik és minél jobban keresnek a nők”

shadow

Ahogy arról a héten mi is beszámoltunk, a norvég női labdarúgó-válogatott tagjai ezentúl ugyanannyi pénzt kapnak a nemzeti csapatban való szereplésért, mint a férfiak. Ez a példa eddig egyedülálló. Az egyezség értelmében mindkét, a férfi és a női nemzeti csapat tagjai évi hatmillió norvég koronás – körülbelül 191 millió forintos – fizetéshez jutnak majd. A nők esetében ez az eddigi 3,1 millió koronás bér közel duplája lesz, a férfiak pedig éves szinten az eddiginél 550 ezer koronával kevesebbel számolhatnak, erről az összegről önként mondtak le.

Áttört az üvegplafon, ugyanannyit keresnek a norvég női és férfi válogatott focisták | Hosszabbítás

Igen örvendetes hírről számolhatunk be több más magyar médium mellett. A norvég női labdarúgó-válogatott tagjai ezentúl ugyanannyi pénzt kapnak a nemzeti csapatban való szereplésért, mint a férfiak. A világon először döntött úgy bármely ország bármely labdarúgó-szövetsége, hogy meghozza ezt a döntést.

Szerda reggel ezzel a témával kapcsolatban volt a DigiSport Reggeli Start című műsorának vendége Csepelyi Adrienn, a Népszava Junior Prima-díjas és Népszabadság-díjas újságírója, a női labdarúgással foglalkozó Kötényblog alapítója, akivel a Tesis a világ-sorozatunkban a nyáron mi is készítettünk interjút, érintve természetesen a női focit is. Adrienn volt az első női szakkommentátor itthon labdarúgó-mérkőzésen, amikor az Eurosporton Hajdú B. István hívására közreműködött a 2013-as női labdarúgó Európa-bajnokság, majd a 2015-ös vb közvetítésében.

Csepelyi Adrienn: “Ha én nem szólok, hogy ez nem oké, más sem fog” | Hosszabbítás

Tesis a világ című sorozatunk hetedik részében Csepelyi Adriennel, a Kötényblog alapítójával, a Klubrádión hallható Popfilter műsorvezetőjével, a Népszava jelenlegi, a Népszabadság, a Vasárnapi Hírek, a Szabad Föld és a FourFourTwo korábbi, Junior Prima-díjas és Népszabadság-díjas újságírójával a Liverpoolról, Steve McManamanről, a női labdarúgásról, a Kötényblogról, a focis blogok és a női kommentátorok fontosságáról, a sportújságírói szakmában tapasztalható szexizmusról, rádióműsoráról és a Népszabadság bezárásáról beszélgettünk.

Az interjú elején a fizetések módszerbeli és nagyságrendbeli különbségéről beszélt Csepelyi Adrienn:

“Olyan szempontból, hogy milyen a labdarúgás elfogadottsága, a női labdarúgás presztízse világszerte, olyan szempontból már kicsit érdekesebb történet. Nem lehet egyébként egységes véleményt mondani arról, hogy világszerte mit jelent ez a döntés, nyilván ez egy nagyon előremutató dolog, de ehhez látnunk kell azt, hogy egészen máshogyan alakulnak a fizetések. Nem csak nagyságrendileg, hanem a kifizetések módja is máshogy néz ki a női labdarúgásban. Amíg a férfi labdarúgók a klubjuktól megkapják azt a csillagászati bevételt, ami miatt nekik a válogatottbeli szereplés már csak egy bónusz, és ha nyerünk, akkor szuper, mert kapunk meccsprémiumot, addig a nőknek a legnagyobb százaléka kénytelen dolgozni amellett, hogy ő egy klubban focizik, mert a női labdarúgóklubok nagy része nem tudja még megfizetni úgy a labdarúgóit, hogy semmi mást ne kelljen csinálni mellette. Nyilván Németországban és Franciaországban már vannak olyan klubok, ahol profi szerződéssel a labdarúgásból élnek, de ez elenyésző ahhoz képest, hogy hány klub van. És emiatt kiemelkedően fontos, hogy ők a válogatottban hogyan keresnek.”

Mesélt az amerikai klubmodellek változatairól, sztrájkról, a sportág nemek szerint megítéléséről és a szponzoráció fontosságáról is.

“Németországban egy nagyon izgalmas dolgot próbálnak a klubok már elég régóta, azt, hogy egyrészt kap egy normális fizetést a játékos, mellette a klub segít a játékosoknak, hogy elhelyezkedjenek és tanuljanak, tehát próbálja őket úgy maga köré gyűjteni hogy egyéb teendőket is el tudjanak végezni. Ez azért jó, mert így nem kell azon izgulni, hogy össze lehet-e egyeztetni a munkát és a bevételt.”

A magyar helyzet jellemzésekor mondta a legfontosabb mondatokat Csepelyi Adri:

“Egyelőre nincs okunk nagy dicsekvésre. A labdarúgás a társadalom leképezése, tehát amíg nincsen rendben az a dolog, hogy ugyanannyi edzésmunkát végez Marozsán Dzsenifer és Jakabfi Zsanett azért, hogy válogatott legyen, mint egy Böde Dániel vagy Priskin Tamás, addig sajnos nem lehet megmagyarázni, hogy igenis járna az azonos díjazás ugyanazért a munkáért. Határozottan javul a helyzet, az elmúlt öt évben nagyon szépen elkezdett stabilizálódni a női labdarúgók helyzete Magyarországon. Azt azért látni kell, hogy ezt nem lehet egyik évről a másikra megcsinálni. A Magyar Labdarúgó-szövetség tényleg tesz azért, hogy a válogatottban szereplő játékosoknak ne kelljen afelől izgulniuk, hogy ‘holnap tudok-e kiflit parizerrel enni’. Hosszútávon nyilván az a cél, hogy a férfi klubok segítsék a női klubokat, a működésben legyen egyfajta szinergia. Azt kell belátnia a férfi kluboknak és a férfi szurkolóknak is, hogy az mindenkinek jó, ha egyre több nő focizik és egyre jobban keresnek a nők.”

Related Posts

  • dagadtos

    Ehhez fogok írni egy hosszabb kommentet is, addig elöljáróban hadd kérdezzem meg, hogy a hosszabbítás miért tartja fontosnak szolgai módon közölni, ha Csepelyi Adriennt meghívják egy reggeli műsorba, és tovább terjeszteni az igéit? Azt is érdekesnek tartom, hogy miért szabja meg nekem Takács Márton, hogy mi örömteli, meg mi nem az. Ha már az üvegplafon fogalmát rosszul használja, bármennyire is izzik lelkében a feminista hevület, lüktet ereiben a gender studies.

  • Balázs Boldizsár

    Kár, hogy pont akkor vágtuk el a Kedves Szerzőség az Értelmes Nő mondandóját, mikor végre mi alpári egyszerű parasztok is megtudhattuk volna, hogy miért olyan csodálatos az, hogy ha egyre több pénzért egyre több nő focizik – természetesen nem piaci alapon, hanem mert a férfiak alamizsnát osztanak.
    Ez előre viszi a nők önképét? Én inkább megalázónak gondolom.
    Attól, hogy pár élharcosa a feminizmusnak jobban fog keresni ebből az egészből, nem lesz jobb az utca nőjének. A foci továbbra is taszítani fogja a többségüket, így nem fognak eljárni játszani.

    Azt már feltételezni sem merem, hogy nem csak elvágtuk a közepét Kedves Szerzőség, hanem ismét cáfolhatatlan tényként kinyilatkoztatott ingatag állítással harsogja tele a 21. század egy prominens követe az étert.