Történelmi adósságokat kellene törleszteni a 100 millióból

shadow

Az Orbán-kormány 100 millió forintot ad sportkönyvkiadásra, és bár az első reakciója vélhetően sokaknak ugyanaz – különös tekintettel arra, hogy a lakájmédia egyik tekintetes ura diszponál majd a zseton fölött -, ennél azért történtek már rosszabb dolgok is. Lehetne ugyanis belőle törleszteni néhány fájdalmas tartozást.

Annyiban egyetértek Szily Lacival, hogy a könyvkiadás nem állami feladat, annál is inkább, mert az utóbbi években nagyszerűen vitte ezt a vonalat az Akadémiai Kiadó. Azzal viszont nem, hogy az ország vagyonát sajátjaként tutizó magyar kormány portyázásához képest légypiszoknak is hitvány 100 millió ne kerülhetne adott esetben jó helyre.

Nem mondanám, hogy értek a könyvkiadáshoz, viszont részben vagy egészben nagyjából 30 könyvet fordítottam le. A 20. környékén történt, hogy az akkor csúcson levő futballblog, az NST szerzőivel együtt megkeresett az Akadémiai Kiadó két elhivatott, éles eszű és szemű menedzsere, Réffy Balázs és Sisák Gábor. Nagyot tetszett nekik a futballnyelvezet megújítására, illetve kipótlására irányuló tervünk, és úgy döntöttek, beleállnak a sportkönyvek kiadásába. Annál is inkább, mert megszerezték a Barca-könyv jogait, és bár nem titkolták, hogy üzleti célok is vezérlik őket, afelől sem hagytak kétséget, hogy küldetésüknek is tekintik a dolgot.

Miután a Barca-könyv az év sportkönyve lett, kicsit nagyobbá vált a mozgásterük, és azt is megtehették, hogy minket is megkérdeznek, van-e hiánypótló mű, amit szívesen lefordítanánk a magyar közönség számára. Így készült el Jonathan Wilson Futballforradalmak [Inverting the Pyramid] című futballtaktikai bibliája, jöttek sorban a fontos életrajzok, de hogy a küldetéstudat sem kopott el az évek során, azt bizonyítja, hogy a fentieknél jóval kisebb érdeklődésre számot tartó, de nem kevésbé fontos könyvek is bekerültek a repertoárba.

Felbukkant a Guttmann Béla életművét feldolgozó mű.

A nyíltvízi múltba révedés örökös világbajnokainak a magyar sportújságírók elefántcsonttornyában addig nem jutott eszébe, hogy illene megemlékezni egy magyar edzőfejedelemről. A Guttmanról szóló könyvet egy német szociológus, Detlev Claussen írta.

Hasonló volt a helyzet Egri-Erbstein Ernővel. A valaha volt legnagyobb olasz futballcsapatot felépítő edzőfenomén történetét a Chelsea egyik sajtósa, Dominic Bliss írta meg. A könyvbemutatón rákérdeztem, hogy jutott eszébe, mire a londoni fiatalember azt válaszolta, annyira magával ragadó az egész sztori, hogy el sem hiszi, hogy Magyarországon még senki nem írta meg.  

Döbbenetes háborús dráma a legnagyobb magyar edző életrajza | Hosszabbítás

Talán a valaha volt legjelentősebb magyar futballszakember volt Egri-Erbstein Ernő, mégis csak kevesen ismerik a történetét. A napokban megjelent életrajzi könyv bemutatóján jártunk, beszéltünk a szerzővel, és kicsit hosszabban a legendás edző idősebb lányával, aki az elképesztően drámai könyv néhány fontos elemét is kibontotta nekünk.

Ez a két könyv történelmi adósságot törlesztett. És akad még a szégyenfalon bőven, ott van mindjárt a 30-as évek végén négy Serie A-bajnoki címet szerző, a fentiekhez hasonlóan tragikus sorsú Weisz Árpád, vagy az edzőképzés ősatyjának számító Tóth Potya István, és Kertész Géza. Utóbbiakról Due Eroi in Panchina [Két Hős a Kispadról] címmel van életrajzi könyv olaszul (a szerző: Roberto Quartarone), előbbiről pedig nemcsak minden évben megemlékezik az Inter és a Bologna, de az egyik legnagyobb hatású holokauszt-könyvet írta az életéről Matteo Marani. A Dallo Scudetto ad Auschwitz [A Scudettótól Auschwitzig) megjelenése óta a milánói San Siróban, és a bolognai Renato Dall’Ara stadionban emléktábla őrzi Weisz Árpád nevét. Magyarul nyista.

A sor persze folytatható a végtelenségig, hiszen a múltunk ezerszer olyan gazdag, mint a jelenünk, és a magyar futballtársadalom szomjazza a pozitív megerősítéseket. Mivel gondolni sem merek rá, hogy a fenti zsenikről azért nem jelent eddig meg semmi, mert a II. világháborúig az edzői szakma krémjét alkotókhoz hasonlóan jobbára zsidó szakemberekről beszélünk, csak feledékenységről lehet szó.

Ha ez a 100 millió forint jó helyre kerül, lehet folytatni a törlesztést. Nagy szükség van az AK-éhoz hasonlóan igényes sportkönyvekre, és természetesen nem kell megállni a futballnál. És főleg nem a fordításoknál, hiszen a cél az lenne, hogy a témákra, a kontextusra származásukból fakadóan jobban rálátó magyar szerzők írják meg ezeket a történeteket.

Related Posts

  • Béla Toller

    Ez is mutatja, hogy orbánéknak nem kell a jótanács, ők hivatalból a legokosabbak. Nincs olyan csapat, amelyik mindent tudhatna, mindenben kompetens lehetne, vagy akár kizárólagosan uralhatná egy nemzet anyagi erőforrásait ! Mikor esik már le ?

  • Vantara Béla

    azért elvoltál te ott a lakájmédiában, amíg ki nem tették a szűröd…