A Barca hasít, a Valencia feltámadt, a Madrid még nem az igazi

shadow

A karácsony előtti utolsó pihenőjéhez érkezett a spanyol bajnokság, miközben a pontvadászat közel egyharmadát már a hátunk mögött is hagytuk. Itt az ideje tehát egy kis visszatekintésnek, melynek során részben a Marca e heti cikkére támaszkodtunk.

A nagy feltámadás

A szezon legkellemesebb meglepetése, amiről mi is megemlékeztünk már, ráadásul nem is egyszer. A Valenciáról van szó, ha valakinek nem lenne egyértelmű. A denevérek két év nyomorúságos idény után ismét ott vannak a Liga élcsapatai között, veretlenül, sorozatban hét győzelemmel a hátuk mögött. Ráadásul a Barcával holtversenyben ők a szezon leggólerősebb csapata eddig. A Valenciánál eddig minden klappol: az igazolások nagy része jól teljesít, a középpályássor kreatívan játszik és láthatóan nagyon egyben van, a támadók szinten mindegyik labdaérintése góllal végződik, de még a kapusposzton is sikerült feledtetni a tizenegyesölő Alves-t. Mindezt pedig egy új edző rakta össze és tette működőképessé, Marcelino García Toral tehát mindenképpen az egyik ”felelőse” a Valencia újjászületésének.

Akiknél minden rendben

A Valencia mellett egy sor csapat lehet még elégedett eddigi teljesítményével. Közülük is ki kell emelni a Leganés és a Girona csapatát. A dél-madridiak -bármily hihetetlen- a Barcelona és az Atlético után a harmadik legkevesebb gólt kapták eddig, melynek köszönhetően jelenleg közelebb vannak az európai szerepléshez mint a kieséshez. A katalánok kapcsán pedig elég csak feleleveníteni a bajnoki-, és BL-címvédő elleni győzelmüket. A bajnoki rajt előtt valószínűleg senki sem tett volna fel egy lyukas garast sem arra, hogy a története során először első osztályú kiscsapat ilyen álomrajtot vegyen. Ne feledkezzünk meg a két további újoncról sem. A Getafe és a Levante előtt ugyan még rengeteg munka áll, de eddigi teljesítményük alapján minden esélyük megvan arra, hogy teljesítsék a hőn áhított célt, azaz a bentmaradást.

És természetesen ebbe a csoportba tartozik a Barcelona is. A katalánok kiválóan kezdték a szezont, tíz győzelemmel és mindössze egy döntetlennel egyelőre toronymagasan vezetik a bajnokságot. Az már más kérdés, hogy ehhez milyen játék társul. Az eredményeket és számokat tekintve úgy tűnik minden a legnagyobb rendben, ám az igazság az, hogy a meccsek egy részén igencsak akadozott a játék. Természetesen csak ahhoz képest, amit a Barcelonától megszoktunk. Persze minden nézőpont kérdése. A Barcelona eddig mutatott játékának lehet egy olyan olvasata is, hogy a szezonnak új edzővel nekiinduló csapat stratégiája még nem kiforrott, mégis magabiztosan hozták a meccseiket. Ha figyelembe vesszük, hogy megszerezhető 33 pontból 31-et gyűjtöttek be, akkor nincs is nagyon mit magyarázni.

Kétségek közt

A most soron következő csapatokkal kapcsolatban némileg ambivalens érzéseink lehetnek. Csak és kizárólag a tabellán elfoglalt helyüket tekintve még nem tűnik katasztrofálisnak a helyzetük, ám ez azonnal megváltozik, amint felelevenítjük az elmúlt szezont vagy kicsit a mélyére ásunk a dolgoknak. Nem kérdés, hogy eddigi teljesítménye alapján ide tartozik a Real Madrid. A fővárosiak ugyan harmadikok és a nyolc pontos lemaradás sem vészesen sok a bajnokság ezen szakaszában, mégis a hazai pályán elhullajtott hét pont, és a Girona elleni vereség a Real Madridnál már igencsak válság gyanús. A következő hetek, sőt már rögtön a következő forduló választ adhat majd a kérdésre, hogy tényleg arról van-e szó.

A városi rivális Atléticónál némileg más a helyzet. A negyedik pozíció és pontegyenlőség a Real Madriddal nem mondható rossz eredménynek, és ha még ide vesszük azt is, hogy a Barcelona és a Valencia mellett már csak ők veretlenek, akkor még sikeresnek is mondhatnánk a matracosok szezonkezdetét. Ám a helyzet azért ennél bonyolultabb. A bajnoki eredmények ugyan eddig nem rosszak (a Bajnokok Ligájában már egészen más a helyzet), de a csapat játéka talán még soha nem adott ennyire okot az aggodalomra a Simeone-éra során. A támadók, a középpályássor, de még az elmúlt években kiválóan muzsikáló védelem is többször csődöt mondott, és bizony ha nincs Oblak, biztos nem állnának mindössze hat kapott góllal.

Egy másik Bajnokok Ligája résztvevőnél, a Sevillánál sem klappolnak a dolgok. Az andalúzok egyelőre még nincsenek vészesen lemaradva a negyedik helytől, de ha azt a két évvel ezelőtti rossz szokásukat, miszerint otthon kiválóan, idegenben viszont katasztrofálisan teljesítenek nem tudják minél előbb elfelejteni, akkor búcsút mondhatnak a következő BL-szezonnak. Eduardo Berizzo együttese hazai pályán egyelőre veretlen és elmúlt négy meccsüket meg is nyerték. Idegenben azonban ezzel ellentétes sorozatot produkáltak, lévén elmúlt négy találkozójukat elvesztették a Sánchez Pizjuán stadiontól távol. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből hármat a három veretlen ellen szenvedtek el.

Szintén ebbe a csoportba tartozik további három klub, akik talán a leginkább hullámzó teljesítményt nyújtották eddig, így nehéz megjósolni meddig is juthatnak majd. Egyikük a Villarreal, akik két sima vereséggel kezdték a szezont, hogy aztán lassan de biztosan felkapaszkodjanak az őket megillető helyre. A Betis-ről sok mindent elárul az, hogy egyszerre képesek idegenben nyerni a Real Madrid otthonában, majd pedig hazai pályán hat gólt kapni a Valenciától. A Real Sociedad 24 lőtt góllal a harmadik leggólerősebb csapat a Barcelona-Valencia duó mögött, a kapott gólokat tekintve viszont negyedikek, így a nagy kiugrás is várat magára.

A Celta és az Espanyol egyelőre igazi középcsapatként viselkedik, akiknél több vereség, mint győzelem áll a nevük mellett. Előbbiek ugyan Aspas formába lendülésében bízhatnak, utóbbiak azonban még akár komoly bajba is kerülhetnek, ha nem sikerül idegenben is begyűjteni néhány győzelmet.

Lassan lehet aggódni

Ebbe a kategóriába a legkönnyebb a három kiesőhelyen állót megemlíteni, ez nyilvánvaló. Az utolsó helyezett Málaga története egyik leggyengébb rajtját könyvelhette el, a megszerezhető 33 pontból mindössze négyet gyűjtöttek be. A távozókat, úgymint Sandro (Everton) vagy Camacho (Wolfsburg) semennyire sem sikerült pótolni, miközben a csapat katari tulajdonosa is egyre inkább a bolondját járatja a szurkolókkal. Mindettől függetlenül azonban villámgyorsan fel kell javulniuk, ha nem akarják, hogy sorsuk ideje korán megpecsételődjön. A Las Palmas a maga részéről a Liga egyik legsebezhetőbb együttesévé vált idén, akik sorozatban hét meccsen szenvedtek vereséget. Ennyit számítana Boateng távozása? Az Alavés viszont lehet tavaly teljesített erőn felül, de ilyen borzalmas szezonkezdet még ennek tudatában sem lett volna indokolt. Persze a távozók (Llorente, Hernández) őket sem érintették pozitívan. De Biasi érkezése óta azonban mintha látszódna valamiféle javulás.

Hozzájuk csatlakozik az Eibar, akiknél az ingadozó védelem és Enrich góljainak hiánya oda vezetett, hogy a tavalyi tizedik helyezett a kieséstől kell, hogy féljen. Az Athletic Bilbaonál talán ez nem fenyeget, de úgy tűnik egyelőre nem tudják túltenni magukat Ernesto Valverde távozásán, pedig egy, az európai porondon is szereplő csapattól több lenne elvárható, minthogy a pontok harmadát gyűjtsék csak be. Végezetül a Deportivo csapatát is említsük meg, akik úgy néz ki nem tudnak túllépni a saját árnyékukon, és ebben a szezonban is kokettálnak majd a kieséssel.

Végül pedig kanyarodjunk vissza a leglényegesebb kérdéshez…

 

Szerintetek ki nyeri a spanyol bajnokságot?

View Results

Loading ... Loading ...

Related Posts