Nyerhet-e EB-t Franciaország? – interjú

shadow

Franciaország jelenleg nagyon érdekes helyzetben van. Párizs rendezi a 2016-os Európa-bajnokságot, a válogatott viszont tavaly július óta nem játszott tétmérkőzést és jelenleg a 25. helyen áll a világranglistán. Az emberek nagyon izgatottan várják a tornát, de a korábbi terrorcselekmények és az egyéb botrányok (Benzema-Valbuena és a szexvideó) miatt korántsem mondható ideálisnak a helyzetük. Hogy mégis mire számíthatunk tőlük a nyáron? Erre a kérdésre Szabó Christophe-tól kapunk választ, aki a francia foci egyik legnagyobb hazai ismerője és blogjában (Omlette du fromage) minőségi írásokon keresztül mutatja be a francia futballt és annak hatásait az európai labdarúgásra.

A legutóbbi világbajnokságon játszott utoljára tétmérkőzést a francia válogatott. Azóta 16 felkészülési meccsen vannak túl – ezeken mennyire a játék és mennyire az eredmény volt a fontos?

Ezek alapvetően felkészülési mérkőzések a francia válogatott számára. Nekik plusz motivációt ad és plusz teher, hogy nem csak fel kell készülniük a tornára, hanem hogy otthon kell bizonyítaniuk. Ilyen szempontból nekik az nem elég, hogy ott lesznek az Eb-n és valahogy szerepelnek, hanem ott velük szemben komoly elvárások vannak. Deschamps szerintem nem engedheti meg magának azt, hogy ezek a barátságos meccsek csak a játékról, vagy csak a csapat kialakításáról szóljanak – fontosak az eredmények is. A francia média elég kegyetlen tud lenni az aktuális szövetségi kapitányokkal, erről tudna mesélni Aimé Jacquet, aki ’98-ban amikor megnyerték a világbajnokságot azt mondta: „Sose fogom megbocsátani a L’Equipe újságíróinak.” – annyit savazták, ekézték. Összességében szerintem Deschamps-nak az a legnagyobb kihívása, hogy a magot, amit kialakított 2014-ben és amely a világbajnokságon is szerepelt, azt hogyan tudja úgy továbbfejleszteni, hogy az 2016-ban akár egy komolyabb sikert is elérjen. Most volt egy zárójeles szakasz amikor történtek a párizsi merényletek – azon a két meccsen semmit nem beszéltek például a játékról. Semmit. Sem Deschamps, sem a média. Lejátszották őket, de senkit nem érdekel, hogy a játékosok hogyan teljesítettek.

Játszott a francia válogatott több nagy csapat ellen is. Nem tekinthetjük ezeket a meccseket támpontnak?

De, tekinthetjük támpontnak, csak az utolsó kettőt nem. A nyáron például játszottak Belgium ellen – arról el lehet mondani, hogy a franciák is úgy készültek rá, hogy az egy fontos találkozó. Nem engedhetik meg maguknak, hogy lazítsanak.

Eddigi 16 felkészülési mérkőzésükön 10 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség a mérlegük. Kétszer győzték le Portugáliát, de felülmúlták Spanyolországot és Németországot is – kikaptak viszont Brazíliától, Angliától és Belgiumtól. A védelmük erejét bizonyítja, hogy 7 alkalommal úszták meg kapott gól nélkül az említett találkozókon.

066_DPPI_40815035_224

Varane a francia válogatottban/Fotó: Europress/AFP

A statisztikák azt mutatják, hogy a francia válogatott általában nem uralja a játékot. Rendre kevesebbet birtokolják a labdát ellenfelüknél – nem a dominanciára törekszenek. Egy korábbi cikkedből idézve, Jean-Marc Furland mondta: „védekezéssel csak rövidtávon nyerhetsz.” Ez most is áll?

Erről sokat tudnék mesélni. Egyrészt az említett úriember akit meséltél, együtt járt az edzőképzőbe Deschamps-al, nagyon jól ismerik egymást, ugyanaz a korosztály. Deschamps egy olyan ember, egy olyan edző, aki nagyon eredménycentrikus. Pragmatikus volt világ életében. Már játékosként is, edzőként meg még inkább. Neki az első mindenképp a védekezés lesz és ennek eléréséhez minden eszközt felhasznál. Ami változott most a francia válogatottnál – ha a dinamikát nézzük – hogy 2014-ig kialakult egy csoport, amely nagyon rutintalan volt: Schneiderlin, Digne, Varane, Pogba – nekik ez volt az első megmérettetés. Ez tovább épült fokozatosan, jöttek az új elemek, majd tavaly év vége felé volt egy hullám (tavasz-nyár környékén, amikor fél lábbal már mindenki elment vakációzni): Benzema is nagyon nehezen talált be, Griezmannról kijelentették, hogy csak cserének jó… Azóta viszonylag összekapta magát a csapat és Deschamps is annyit változtatott a taktikán, hogy egy fokkal vertikálisabb lett a csapat játéka. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban támaszkodik a védőkre és az első indítási passz minőségére. Ergo eddig hajlamosak voltak kicsit jobban játszani, jobban uralni a játékot, jobban kisajátítani a labdát. Most már arról szól a játék, hogy a belső védők nem csak kiteszik a szélre, hanem mélységből indítanak – megindul elöl egy csatár és gyorsan indítanak előre. Ez főleg azóta érezhető, hogy Griezmann formajavuláson ment át az Atleticónál. Összességében nem rossz a játék képe a franciáknál – hogy úgy mondjam olaszos. Ez megint Deschamps egyik ismérve. Beveti ezeket a vertikális megoldásokat, sokkal direktebb játékot játszanak úgy, hogy közben a védekezés mindig első számú szempont marad.

Mi a különbség Laurent Blanc és Deschamps csapatainak játéka között?

Deschamps sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy agresszív legyen a csapat. Sokkal inkább elvárja tőlük, hogy ne játszanak alárendelt szerepet, hogy küzdjenek, hogy minden lehetőségre csapjanak le.Okosabb focit próbál meg játszatni. Blanc egy átfogó filozófiával, kicsit holisztikusabban közelíti meg ezt az egészet, amit labdarúgásnak hívnak. Ő a labdatartásban hisz – pont, mint a Barcelona. Mindig úgy áll fel mint ők, neki az a referencia. Tartsuk meg a labdát, felfejlődünk, csinálunk egy erős középpályát, körbepasszolunk, aztán majd találunk egy megoldást. Csak nagyon sokszor ez meddő mezőnyfölénybe csap át és ezt nagyon jól ki lehet tapintani a mostani PSG-nél is. Nagyon sokat tudják keringetni azt a labdát, de a végeredmény nem mindig eredményes. Profilra mindkettő húzóember: Deschamps egy hadvezér, Blanc egy „elnök úr” (mint a beceneve).

Deschamps már az előző világbajnokságon is hellyel-közzel ugyanezt a csapatot építette. Mennyi fejlődést látsz azóta?

Fejlődést lehet látni, főleg a játék képében. Plusz – amiről az előbb szó volt – sokkal direktebb a játék, közvetlenebb focit játszanak. De másrészt abban is fejlődött, hogy azok a játékosok akik 2014-ben játszottak, azóta már több tapasztalattal rendelkeznek. Pogba, Varane, Matuidi egyre több önbizalmat szereznek, tapasztalatot. De ugyanúgy ott van Schneiderlin, Cabaye, Giroud meg Benzema is – aki a többiekhez képest kicsit koros ugyan, de rá is lehet támaszkodni. Meg ott van Griezmann is, aki két éve még csak egy ifjú tehetség volt, most pedig már egy befutott játékos, az Atleticó húzóembere. A fő különbség most már abban van, hogy akik eddig is ott voltak azok tapasztalatot szereztek, hozzájuk pedig csatlakoztak a fiatal tehetségek, akik új lendületet tudnak hozni, és esztétikai tudásukkal is sokat hozzá tudnak tenni. Gondolok itt mondjuk Martialra, Comanra, akik most játsszák az első meccseiket a válogatottban.

070_571248_foot_138

Martial /Fotó: Europress/AFP

Mennyire alakult már ki a keret?

Szerintem olyan 70%-ban már megvan. Kapus poszton a Lloris, Mandanda sorrend teljesen megkérdőjelezhetetlen – Lloris mindig is első volt. Itt már csak a harmadik számú kapus személye lehet a kérdés. Eddig Ruffiert játszatta Deschamps, de Ruffier kijelentette, hogy nem szeretne tartalék lenni – egy olyan embert kell találni, aki támogatja az első kettőt. Nem feltétlenül a legjobb harmadikat kell kiválasztani, hanem aki tudja támogatni a társakat. A védelemben vannak még nyitott kapuk. Habár a belsővédők köre már viszonylag kialakult: Varane, Koscielny és Sakho – ők hárman, akik a gerincet adják. A negyedik ember személye még kérdéses, de a legnagyobb kérdőjel a védelem szélein lesz. Ott van mondjuk a jobb oldalon Bacary Sagna – ez mondjuk szerintem sok mindent elárul 2015-ben, hogy még mindig Sagna az első számú opció. Ugyanúgy a baloldalon pedig Evra az. Ott mondjuk érdekes Evra és Digne párharca: Evra nem szolgált rá arra hogy lecseréljék, Digne pedig arra, hogy ő legyen a kezdő. Továbbra is Evra és Sagna azok, akik elsők a posztjukon, mellettük pedig szóba jöhet még az említett Digne a baloldalon, vagy a jobb oldalon Debuchy, aki az Arsenalban nem sokat játszik.

Deschamps neki azt tanácsolta, hogy menjen el az Arsenalból a télen.

Így van, a sorban pedig ott áll még Jallet, akinek a képességei viszont nincsenek azon a szinten, mint a két másik jobb oldali jelöltnek. Ő egy vezéregyéniség, nagyon jól lehet támaszkodni rá, a csapaton belül biztos nagyon komoly értéke van, de a játékban kevésbé előnyös. A középpályán gyakorlatilag eldőlt, hogy Pogba, Matuidi, Cabaye és Schneiderlin biztosan kint lesznek. Talán még Mahmadou Sissoko lehet esélyes, aki Deschamps-nak abszolút egy belső embere. Ő egy olyan játékos aki sohasem kiemelkedő, de mindig tudja szállítani azt, amit az edző elvár. Ha kell a szélen, ha kell középen is lehet játszatni. Mindig tudja hozni, amit kell.

Diarra?

Lassana Diarra érdekes, mert nála kérdéses, hogy tudja-e tartani a ritmust. Ő a Marseille-hez igazolt most a nyáron és kiemelkedően játszik. A Ligue 1-ben ő mutatja be a legtöbb cselt, neki van a legtöbb labdaérintése egy meccs alatt. A Marseille rotátora, mélységi irányítója. Amennyiben tudja tartani ezt a szintet, akkor biztosan ki fogja vinni Deschamps. A támadásoknál vannak a legnagyobb kérdőjelek – nagyon nagy a konkurencia, másrészt pedig a kialakult Valbuena-Benzema konfliktus miatt még nem tudjuk, hogy ki mellett fog dönteni a kapitány. De a sorrend már nagyrészt megvan: Benzema középen, a két szélen Valbuena és Griezmann, kiegészítve Martiallal – ez azért egy egészen pofás támadósor.

Milyen felállásban állhatnak majd fel?

4-3-3-ban. Deschamps ezt alkalmazza a legtöbbször.

Van egy ember, aki valamiért sosem kerül szóba a válogatottnál: Coquelin, aki pedig nem rég meg is sérült.

Vele egy gond van: nem hiányposzton játszik. Bármennyire is jó az Arsenalban, neki olyan profilja van, hogy ő csak a 6-os poszton bevethető. Deschamps viszont ennél többet vár el. Ő a komplettebb játékosokat szereti, akik többet adnak hozzá támadásban, akik jobban tudnak cselezni, lendületesebbek. Szerintem ő technikailag alatta van azoknak, akik előtte állnak a rangsorban – ilyen például Cabaye vagy Schneiderlin. Kicsit szerencsétlen poszton játszik szegény, pedig hétről-hétre látni mennyit ad hozzá az Arsenal játékához és csapatszelleméhez.

Deschamps miért nem hívja be Laporte-ot?

Ez egy összetett kérdés. Mi történik akkor, ha behívja? Akkor az egy olyan üzenetet hordoz magában, hogy „nyitva van az ajtó előtted”, és ez úgy jön le, hogy Laporte addig hisztizett, amíg meg nem adták neki a lehetőséget. Deschamps szerintem pont ezt akarná elkerülni vele, hiszen Laporte sokszor utalgat rá – sértődékeny módon –, hogy ő menne, de ha nem akarják, akkor van másik kérő is. Ha valaki ebben a stílusban üzen Deschamps-nak, akkor általában nem jön rá jó válasz. Deschamps pedig nem akar kiszúrni vele. Nem akarja behívni egy meccsre, aztán utána meg nem hívni többet. Ebbe nem fog belemenni. Meg egyébként is: miért nem hívja be? Hát mert ott van Sakho, Koscielny, Varane. Hasonló eset, mint Coquelin.

Aymeric Laporte a második játékos Lizerazu után, aki francia létére az Athletic Bilbaóban kap lehetőséget. 2010-ben csatlakozott a baszk csapathoz és 2012-ben debütált a felnőtteknél. A 21 éves középhátvéd végigjárta a francia utánpótlás válogatottakat, de Deschamps eddig nem küldött neki meghívót. Laporte többször is hangot adott csalódottságának, a sajtóban pedig szárnyra kapott egy olyan pletyka, miszerint a spanyol válogatottnál örömmel vennék a szolgálatait. Korosztályának egyik legtehetségesebb védőjeként tartják számon, a legnagyobb sztárklubok kívánságlistáin szerepel a neve.

Névtelen

Griezmann és a francia gólöröm/Fotó: Europress/AFP

Visszatérve Martialhoz: mondjuk úgy, hogy üstökösként robbant be a francia válogatottba. Az Eb-n képes lehet kezdőcsapatig eljutni?

Ha a csillagok jelenlegi állását nézzük, illetve a teljesítményének a trendjét, akkor előbb-utóbb ő középcsatárként be fog futni. A kérdés, hogy hol játszhatna. Egyrészt középcsatárként ahol előtte van Benzema. Giroud-t talán megelőzi – de nem hiszem, hogy Deschamps három csatárt akarna magával vinni, akkor inkább Martialt a szélen fogja bevetni. Szerintem neki ott van a legjobb lehetősége érvényesülni Valbuena és Giezmann társaságában. Ott előbb lesz kezdő, mint középen. Viszont ha a videós ügy kapcsán olyan döntés születik, hogy Benzema otthon marad, az számára is esély teremthet. Jelen állás szerint azt mondom, hogy a szélen talán kezdő lesz, középen már kevésbé valószínű.

És mi van akkor ha Valbuena marad ki és akkor a bal szél megüresedik?

Ez is előfordulhat. Csak Valbuenában jobban megbízik Deschamps, mint Martialban. Valbuenánál ott a tapasztalat, a labdatartás, az elmúlt évek kiegyensúlyozott teljesítménye. Martial most teszi meg a kezdő lépéseit a válogatottban. Ilyenkor egy kicsit nehezebb megmondani valakiről, hogy mennyire megbízható hosszútávon – Valbuena pedig már több éve ott van. Hacsak nem hanyatlik nagyon Valbuena formája, akkor Martial nem fog a helyére kerülni.

2010-ben volt a nagy égése a francia futballnak: ekkor lettek utolsók a dél-afrikai vb-n a csoportküzdelmek során. Az akkori belső konfliktusok azóta megoldódtak?

Annak a kudarcnak kettő dimenziója volt: volt egy sportbeli és egy személybeli. A sportbeli abból eredt, hogy Domenech nem a legprofibb eszközökkel, nem a legjobb taktikát alkalmazva és nem a legjobb edzésmódszereket használva irányította a csapatot. Ennek lett az a kudarca, hogy több meccsre is öngyilkos taktikával álltak ki. A személyi része összefügg azzal, hogy bizonyos személyek, klikkek egymással konfliktusba kerültek, majd kitört belőlük a feszültség. 2010-ben ennek a lázadásnak a vezetői Evra és Ribery voltak – ők tudtak a legjobban szövetkezni az edző ellen. Azt mondták annak idején, hogy a harmadik személy akivel még nagy konfliktusok voltak az Gourcuff volt, akinek játékmesternek kellett volna lennie, viszont ő egy nagyon visszahúzódó, nagyon szerény srác maradt. Sok helyen lehetett olvasni, hogy gyakorlatilag kigolyózták onnan. De felsorolt három személyből már csak egy van jelen. Evra továbbra is számíthat a Deschamps bizalmára, a Monacónál kötött kapcsolatuk nem szakadt meg. Evra képes befolyásolni a csapatot és tud ösztönözni másokat. 2010-ben kontraproduktív volt, mert akkor egy személy ellen irányult ez az egész és lett egy „magunkra gyújtjuk a pajtát” – jellege. De 2013-ban Evra egy egész pozitív hős volt az ukránok elleni selejtező visszavágóján, ahol a meccs előtt hasonló felvillanyozó beszédet tartott, mint Dzsudzsák a norvégok ellen. Szerintem Evra baklövésein ma már túl vagyunk. Más konfliktusokról beszélhetünk amelyek esetleg ellentéteket szíthatnak, mondjuk Deschamps és Valbuena viszonya is ilyen a szexvideó kapcsán. Jelenleg egymásnak üzengetnek a médián keresztül, nincs személyeskedés vagy beszólogatás, professzionálisak akarnak maradni a felszínen. De alatta viszont nem tudjuk, hogy milyen a kapcsolatuk, nem tudjuk, hogy egy öltözőben ez hogyan zajlik. Jelenleg ezek a klikkek amik régen megvoltak azok vagy megszűntek, vagy már nem működnek.

000_DV1799627

Benzema és Valbuena /Fotó: Europress/AFP

Kell emiatt aggódniuk a szurkolóknak? Deschamps rendet tud tenni az öltözőben?

Aggódni aggódhatnak, de olyan okok miatt nem kell aggódniuk, ami 2010-ben volt. Ott a játék képe nagyon aggasztó volt, a csapat nem volt azon a motivációs szinten, az egókat nagyon rosszul menedzselték – lényegében minden el lett szúrva, ami a csapat sikeréhez szükséges. Jelenleg úgy néz ki, hogy jól halad a csapat sportszakmailag: ha vannak is üresjáratok, viszonylag gyorsan kilábalnak belőlük. A kérdés az lesz, hogy ezek a konfliktusok amik nem a sportról szólnak – a videós ügy, a terrorista merényletek – milyen hatással lesznek.

A terrortámadások pozitív, vagy negatív hatással lehetnek rájuk?

Hosszú távon meg kell fordítani, most egyelőre negatívban van. Ez abban merül ki, hogy a legutóbbi Wembley-ben rendezett barátságos meccsen minden a támadásokról szólt: megemlékezés, himnusz, gesztusok. Egy igazi barátságos mérkőzés volt. Látszott is, hogy egy-két ember vagy a személyes érintettség miatt, vagy szimplán empátiából nem volt ott teljesen fejben. Rányomta a bélyegét az egész az eseményre, kevésbé tudtak a játékra koncentrálni. Viszont jövőre, amikor talán már csillapodnak a kedélyek, amikor a gyászhangulat leülepszik, akkor lehet egy motivációs tényező az, hogy hazai pályán, hazai környezet előtt játszanak. Azok előtt, akik ott voltak a Stade France-ban, akikkel egy éve együtt élték meg ezt az egészet. Most itt vannak az Eb-n, itt a lehetőség, hogy együtt nagyot alkossanak. Szerintem ez feldobhatja a hangulatot.

Mik a célok az Eb-re?

Első a méltó szereplés. Értelemszerűen a francia válogatott a jelenlegi helyzetében nem tud eltekinteni attól, hogy a hazai rendezésű tornán ne az első helyekért küzdjön. De a méltó szereplés alatt kettő dolgot is lehet érteni. Az egyik, hogy hazai közönség előtt ne okozzanak csalódást, küzdjenek, végig legyenek versenyben akkor is, ha a végén esetleg kiesnek. Másrészről pedig tudjanak bizonyítani, hogy ez a csapat visszaad valamit a szurkolóknak, a mostani események tükrében is legyen tartásuk. De az eredménykényszer is megvan: jelenleg hatalmasak az elvárások – sokan úgy vannak vele, hogy egy ilyen csapattal egy Eb elődöntőig el kell jutni. Ha azt elbukják, akkor mérhetetlen csalódás lesz. Rengetegen beszélnek arról, hogy ennek a csapatnak be kell jutnia az első négybe, adott esetben akár egy döntő is összejöhet.

Related Posts