Fegyvert fogtak a fejemhez, a Chelsea ezek után semmiség

shadow

Richarlison, a Watford 20 esztendős brazil játékosa úgy érzi, nincs benne félelem, ha futballról van szó. A drogok és a bűnözés mindennapos látványa, a szegénység és az elutasítottság érzése megedzette az évek során. Mentalitása azonban jó szolgálatot tett, gyerekkori álmát megvalósítva nyáron a Premier League-be igazolhatott, és teljesítménye miatt egyre többen figyelnek fel játékára.

A fiatal játékos Vila Rúbiából származik, Nova Venecia egy különösen kemény részéről. Időnként még az is előfordult, hogy közvetlen veszélybe került. “Brazíliában nőttem fel, és egyszer egy srác fegyvert fogott a fejemhez, mert azt hitte, drogdíler vagyok, és megpróbáltam ellopni a területét. Ez volt az életem. Ezek után semmiségnek tűnik egy Chelsea elleni meccs. Ezek a dolgok természetesnek számítottak az életemben, így egyáltalán nem ijedtem meg. Elég kemény környék volt. Minden nap találkoztam a drogokkal és a lövöldözésekkel is.”

A játékost mindezt némi kuncogás kíséretében mondta el a Telegraph riporterének. Mostanság van is minek örülnie, a Watford a klub történetének legjobb kezdését produkálta a Premier League-ben, és máris az egyik legjobb igazolásként beszélnek a 20 esztendős játékosról, akit 11,5 millió fontért szereztek meg a Fluminesétől. Teljesítményének köszönhetően még a brazil válogatottba is meghívót kapott. Pedig sorsa egészen másképp is alakulhatott volna, ha nincs a labdarúgás.

“Volt egy picit házunk, ami mellett volt egy kert, ahol az emberek eladás előtt a drogot rejtegették. A barátaim voltak, így semmit nem tehettem ellenük. A legtöbben füvet és hasonló cuccokat árultak, de én soha nem értem hozzájuk. Az akkori barátaim közül ma már többen is börtönben vannak. Minden adott volt, hogy belőlem is drogdíler legyen, de az edzőim a rendőrségtől jöttek. Mivel tudták honnan származom, mindig tanácsokkal láttak el, hogyan előzzem meg, hogy a rossz útra térjek.”

Richarlisonnak gyorsan fel kellett nőnie, és nem csak azt kellett eldönteni, hogy távol tartja-e magát a bűnözéstől. Amikor hét éves volt, szülei szakítottak, neki pedig ki kellett választania, hogy anyukájával, vagy apukájával szeretne-e élni.

Sokat sírtam. Már a teherautóban voltam anyukámmal, az összes bútorral, ággyal és szekrénnyel. Az utolsó pillanatban kiugrottam az autóból. Mindegyik testvérem anyukámmal tartott, de én apám mellett maradtam. Miért? Mert ő volt az, akivel fociztam, és a meccseket néztem. Tudtam, hogy anyukám nem vinne el a meccsekre. Fiatal voltam, de nem ostoba.”

Fotó: Telegraph

Fotó: Telegraph

Az álma sok más brazil kisgyerekhez hasonlóan az volt, hogy egyszer futballista lesz belőle, de az odáig vezető út, távolról sem volt könnyű. “Később visszaköltöztem anyukámhoz, mert apám egy munka miatt elhagyta a várost. Kevés kajánk volt, anyukámnak nyilvánvalóan nem volt elég pénze, hogy engem és a tesóimat etessen. Keményen dolgozott, hogy felneveljen minket, de valami mindig hiányzott.”

Az elszántság mindig is fontos volt a játékos karrierjében. 16 évesen az Avai, majd a Figueirense is elutasította, ami nagyon megviselte. “Arra gondoltam, hogy feladom, de a városban sokan azt mondták nekem, folytassam, mert tehetségesnek tartanak.”

Hasznos tanácsnak bizonyult, mert az otthonától 350 mérföldre található America-MG akadémiájától meghívást kapott. Többek között a legendás, legyőzhetetlen Arsenal egykori középpályása, Gilberto Silva is itt kezdte pályafutását. Richarlison a szó szoros értelmében nem engedhette meg magának az újabb kudarcot.  “Az egyik barátom kifizette a 12 órás buszozást, de éhes voltam, és elköltöttem a hazaútra szánt pénzt. Nem volt egy fillérem sem. Nem utasíthattak el még egyszer.”

Azóta elképesztő gyorsasággal fejlődött. Az America-MG feljutott az élvonalba, amihez kilenc góllal járult hozzá. Teljesítményével felhívta magára a Fluminense figyelmét is. Új klubjában is magas szinten teljesített, ráadásul az U20-as dél-amerikai bajnokságon az európai csapatok is felfigyeltek tehetségére. Richarlison már Amszterdamba készült, amikor befutott Marcos Silvának, a Watford vezetőedzőjének hívása.

“Minden gyorsan zajlott le. Megígértem az Ajaxnak, hogy hozzájuk szerződök, de Marco felhívott, és azt mondta, tisztában van a bennem rejlő potenciállal. Ráadásul mindig is a Premier League volt az álmom. A nagybátyámmal néztem a meccseket, Cristiano Ronaldo volt a hősöm. Nem kellett kétszer meggondolnom, mielőtt elfogadtam az ajánlatot.”

Az átigazolást eddig senki nem bánta meg. Múlt héten az Arsenal ellen büntetőt harcolt ki, ő töltötte a legtöbb időt a pályán a mezőnyjátékosok közül a Watfordban, és máris három találatnál jár. “Majdnem elsírtam magam az első gólomat követően. Nagyon érzelmes pillanat volt, még a mezem is levettem. Utána Troy Deeney mondta, hogy ezért megbüntetnek majd, de ez rendben van. Megérte” – mondta nevetve.

A beilleszkedését nagyban segítette a Silva által kialakított légkör, valamint honfitársa, Heurelho Gomes, aki az edzések mellett lakást is keresett a játékosnak, aki öt kilót veszített amíg hotelban lakott, mivel egyedül a hamburgert tudta megenni. A rajongók is sok szeretettel fogadták, már egy dalt is költöttek a tiszteletére.

“Amikor először felfigyeltem rá, elkezdtem nézni a szurkolókat, hogy megértsem, miről énekelnek. Emlékszem, elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy rólam van szó. Ez volt az első alkalom, amikor olyan dalt hallottam, amit rólam írtak. Ez felbecsülhetetlen.”

(A cikket a Kislány, nagy foci blogon találtuk.)

via telegraph

Related Posts