Ronaldinho: a zseni, aki irányt mutatott Messinek

shadow

Kedves nyolcéves Ronaldinho,

Holnap, amikor hazaérsz a focizásból, sok ember lesz a házatokban. A nagybácsijaid, a családod barátai, és olyanok is, akiket nem ismersz. Mind ott lesznek a konyhátokban. Először azt fogod gondolni, elkéstek valami buliról. Mindenki azért van ott, hogy megünnepelje bátyád, Roberto 18. születésnapját.

Általában, amikor hazaérsz a focizás után, anyukád mosolyog és viccelődik. Ezúttal azonban sírni fog.

Aztán meglátod Robertót. Meg fog ölelni, bevisz a fürdőszobába, hogy ketten legyetek. Aztán valami olyat fog mondani, amit nem fogsz megérteni.

“Baleset volt. Apa elment. Meghalt.”

Nem fogod érteni, mit jelent ez. Mikor jön vissza? Hogy tudott apa elmenni?

Apa volt az, aki azt mondta, kreatívan kell játszanod a pályán, szabadon kell fociznod – nem kell mást tenned, mint játszani a labdával. Jobban hitt benned, mint bárki más. Amikor egy évvel korábban Roberto profi focista lett a Grêmióban, apa mindenkinek azt mondta: “Roberto jó, de várjátok meg, amíg az öccse felnő”.

Apa egy szuperhős volt. Annyira imádta a labdarúgást, hogy miután végigdolgozta az egész hetet a kikötőben, a hétvégeken a Grêmio stadionjában vállalt biztonsági őri munkát. És hogy te soha nem fogod többet látni?! Nem, nem fogod érteni, Roberto miről beszél.

roni1

Nem leszel azonnal szomorú, az majd később jön. Néhány évvel ez után fogod csak elfogadni, hogy apa soha többet nem jön vissza a földre. De azt szeretném, hogy megértsd, minden egyes alkalommal, amikor a labda a lábadnál lesz, apa ott lesz veled.

Amikor focizol, szabad vagy. Boldog vagy. Majdnem olyan, mint amikor zenét hallgatsz. Olyan érzés kerít hatalmába, hogy az örömödet másokkal is meg akarod osztani.

Szerencsés vagy, mert ott van neked Roberto. Bár 10 évvel öregebb nálad, és már a Grêmióban játszik, mindig ott lesz neked. Nem csak testvéred, de amolyan második apád is lesz. Na meg persze a hősöd. Úgy akarsz majd játszani, mint ő, olyan akarsz majd lenni, mint ő. Minden reggel, amikor elmentek a Grêmióhoz, hogy te a fiatalok, ő a felnőttek között játsszon, az ő, a futballsztár oldalán fogsz besétálni az öltözőbe. Aztán minden este, amikor nyugovóra térsz, arra gondolsz, a példaképeddel alszol egy szobában. Nincsenek poszterek a falaitokon, csak egy kis televízió, de az sem igazán számít, mert nem lesz időtök közösen meccseket nézni. Amikor nem éppen utazik valahova játszani, akkor kivisz, hogy még többet focizzatok.

Ahol Porto Alegrében laktunk, az utcákat a drog és a különböző bandák uralták. Kemény volt, de amíg fociztunk az utcán, a parkokban, biztonságban voltál.

Az egyik kedvenc társad a kutyád lesz, Bombom. Ő a legkitartóbb védő, akit ismertem. Mert bár ugyan Robertóval is sokat fogsz játszani, meg más gyerekekkel a parkból, idősebbekkel, de előbb-utóbb mindannyian elfáradnak, te viszont még focizni akarsz. Mindig legyél biztos abban, hogy Bombomot magaddal viszed. Igazi brazil kutya, amelyik imádja a futballt. Nagyszerű társ lesz a gyakorlásban, abban, hogy fejleszd a képességeidet – talán ő lesz az első áldozata az “Elasticónak”.

Évekkel ez után, amikor már Európában játszol, néhány védő Bombomra fog emlékeztetni.

A gyerekkor nem lesz könnyű. Amikor 13 leszel, az emberek már beszélni fognak rólad, a képességeidről, arról, mi mindenre vagy képes a labdával. Ekkor a foci még nem lesz több számodra, mint egy játék. Aztán 1994-ben, amikor 14 éves leszel, a világbajnokság megmutatja majd, a foci több, mint egy egyszerű játék.

1994. július 17. Egy nap, amire minden brazil emlékszik. Azon a napon te éppen meccsre fogsz utazni a Grêmio ificsapatával Belo Horizontéba. A világbajnoki döntő napja lesz ez, ahol Brazília Olaszországgal találkozik majd. Igen, a selecao 24 év elteltével ismét vb-döntőben lesz. Az egész ország ezt fogja nézni, Belo Horizontéban is amerre csak nézel, brazil zászlókat fogsz látni. Semmi más szín nem lesz, csak zöld és sárga. A város minden egyes pontján, ahol menni fog a mérkőzés, hatalmas embertömeg lesz. A meccset a csapattársaiddal fogod nézni, a rendes játékidő vége 0-0 lesz, és a hosszabbítás sem hoz döntést, úgyhogy jön a büntetőpárbaj.

roni2

Az olaszok kihagyják az elsőt, ahogyan a brazilok is. Az olaszok betalálnak, aztán jön Romario, aki balra lövi, eltalálja a kapufát… onnan pedig a hálóba kerül a labda. A csapattársaid üvölteni, kiabálni fognak körülötted.

Aztán az olaszok betalálnak, és néma csend lesz. Branco ismét megszerzi a vezetést, majd Taffarel véd, aztán Dunga belövi…

Aztán jön a pillanat, ami nem csak a te életedet változtatja meg, de brazilok millióét is: Baggio odalép, és kihagyja.

Brazília a világbajnok.

Az őrült ünneplés közepette eldöntöd, mire teszed fel az egész életed. Végre megérted, mit jelent a foci a braziloknak, átérzed, mekkora ereje van ennek a sportnak. És ami még fontosabb, látod majd az embereken az örömöt, amit a foci képes vinni az életükbe.

“Brazíliáért fogok játszani” – mondod majd magadnak azon a napon. Nem sokan fognak hinni benned, főleg azzal a játékstílussal, amit képviselsz.

Lesznek edzők – főleg egy -, akik azt fogják mondani, játssz másképp. Azt fogja mondani, legyél komolyabb, ne cselezz annyit, mert “így soha nem leszel focista”. Használd a szavait motivációként, arra, hogy még jobban odafigyelj. Aztán gondolj azokra a játékosokra, akik gyönyörűen játszották ezt a játékot – Denerre, Maradonára, Ronaldóra. Gondolj arra, amit apu mondott: kreatívan kell játszanod a pályán, szabadon kell fociznod. Örömmel játssz. Ez olyasvalami, amit az edzőid soha nem fognak megérteni, de amikor a pályán leszel, soha nem fogsz gondolkodni. Minden természetes lesz. Mielőtt az agyad döntene, a lábad már meghozza a döntést helyetted. A kreativitáshoz nem kell gondolkodni.

roni3

Egy napon, pár hónappal azután, hogy láttad Romáriót felemelni a világbajnoki trófeát ’94-ben, az edződ be fog hívni az irodájába az egyik tréning után, és azt fogja mondani, behívtak a brazil U17-es válogatottba. Amikor odaérsz az edzőtáborba Teresópolisba, olyat látsz majd, amit soha nem felejtesz: amikor besétálsz a büfébe, Pelé, Zico és Bebeto fotói néznek majd rád a falról.

Egy folyosón leszel a legendákkal. Ugyanazoknál az asztaloknál fogsz ülni, ahol korábban Romario, Ronaldo és Rivaldo ült. Ugyanazokban a szobákban fogsz aludni. Amikor álomra hajtod a fejed, az utolsó gondolatod az lesz, vajon melyik legenda aludt előtted azon a párnán.

A következő négy évben semmit nem fogsz csinálni, csak focizni. Az életedet buszokon és edzőpályákon fogod tölteni. Tény ami tény, 1995 és 2003 között egyszer sem mész el vakációzni. Nagyon sűrű lesz, de amikor 18 leszel, olyasmit érsz el, amire apu nagyon büszke lenne: debütálsz a Grêmio felnőtt csapatában. Az egyetlen szomorú dolog az lesz, hogy Roberto már nincs ott, mivel egy térdsérülés véget vet az ottani karrierjének, és Svájcban próbál szerencsét. Nem lesz ott veled a pályán, hogy megoszhasd vele az örömödet, de te annyi éven át nézted őt, hogy pontosan tudni fogod, mit kell csinálnod, hogyan kell viselkedned.

roni4

A meccsnapokon azon a parkolón fogsz keresztülsétálni, amelyikben apu dolgozott hétvégente. Belépsz az öltözőbe, ahova gyerekként a bátyád oldalán léptél be. Felveszed a Grêmio kék-fekete mezét, és arra gondolsz majd: az élet nem is lehetne ennél csodálatosabb, megcsináltad, a szülővárosod csapatában játszol.

A történeted azonban nem itt ér véget.

A következő évben lejátszod az első meccsedet a felnőtt válogatottban. Vicces lesz, mert az edzőtáborban egy nappal később bukkansz fel, mint a csapattársaid, ugyanis a Grêmióval még le kell játszanod egy meccset az Internacional ellen, amelyben ott lesz a ’94-es vb-kapitány, Dunga. Nagyon jól fog menni azon a meccsen, így amikor másnap megérkezel az edzőtáborba, az új csapattársaid – a srácok, akiket tv-n néztél ’94-ben, egyetlen emberről fognak beszélni, a fiatal gyerekről, aki 10-esben játszott azon a meccsen.

Te leszel az.

Az lesz a téma, hogy cselezted ki Dungát. Hogyan lőtted a győzelmet eldöntő gólt. De ne legyél túl magabiztos, mert nem fognak veled kesztyűs kézzel bánni. Ez lesz életed legfontosabb pillanata, mert amikor eljutsz erre a szintre, az embereknek elvárásai lesznek veled szemben.

roni5

Továbbra is képes leszel a magad módján játszani? Vagy elkezdesz gondolkozni? Elég jó leszel?

Az egyetlen tanács, amit adhatok: csinálj mindent úgy, mint addig. Legyél szabad. Halld a zenét. Ez az egyetlen mód arra, hogy a saját életedet éld.

A brazil válogatottban való pályára lépésed örökre megváltoztatja az életedet, és olyan ajtókat fog kinyitni előtted, amelyek létezéséről korábban még csak nem is tudtál. Elkezdesz európai karrierről gondolkodni, hiszen sok hősöd ott próbált szerencsét. Ronaldo mesél majd a barcelonai életről. Látni fogod a díjait, az Aranylabdáját, a klubbal megszerzett trófeáit. Aztán hirtelen te is a történelem részese akarsz lenni, az álmaid túlnőnek a Grêmión. 2001-ben aztán eligazolsz a Paris Saint-Germain-hez.

Hogyan is mesélhetném el egy gyereknek, aki a favelák egyik faházába született, hogy milyen az élet Európában? Lehetetlen elmondani, akkor sem értenéd, ha megpróbálnám. Amikor elhagyod az otthonodat Párizsért, majd Barcelonáért, Milánóért, minden olyan gyorsan történik. Sokan nem fogják érteni Európában a játékstílusodat, és azt, miért mosolyogsz állandóan.

Azért teszed, mert a futball csupa móka. Akkor miért lennél komoly? A célod az, hogy terjeszd az örömöt. Elmondom még egyszer: kreativitás a gondolkodás helyett.

Maradj szabad, és vb-t fogsz nyerni Brazíliának.

Maradj szabad, és BL-győztes, spanyol bajnok és olasz bajnok leszel.

Maradj szabad, és elnyered az Aranylabdát.

roni6

Amire talán a legbüszkébb leszel, hogy a játékstílusoddal megváltoztatod a labdarúgást Barcelonában. Amikor odamész, a Real Madrid lesz a spanyol foci ura. Amikor elmész, a gyerekek mindannyian arról fognak álmodozni, hogy “úgy játsszanak, mint a Barcelona”. Higgy nekem, a szereped sokkal nagyobb lesz ebben annál, mint amit a pályán csinálsz.

Amikor a Barcelonánál leszel, hallani fogsz egy kölyökről, aki az ificsapatban pallérozódik. Ő is 10-es mezben játszik, mint te. Ő is úgy játszik a labdával, mint te. Te és a csapattársaid el fogtok menni, hogy megnézzétek az ificsapatban, és akkor te tudni fogod, ő több lesz, mint egy nagyszerű játékos. Ez a kölyök más. A neve Lionel Messi.

Arra fogod kérni az edzőket, hozzák fel a felnőtt csapatba, hogy veled játszhasson. Amikor megérkezik, a Barcelona játékosai úgy fognak beszélni róla, mint a brazil válogatottban beszéltek rólad.

Csak egy tanácsot adok neki: “Játssz örömmel. Játssz szabadon. Játssz a labdával.”

Amikor otthagyod a Barcelonát, a játék, mint olyan, Messiben él majd tovább.

Sok minden fog veled történni az életed folyamán, jó és rossz dolgok egyaránt. De minden, ami történik, azért a labdarúgásnak tartozol köszönettel. Amikor az emberek megkérdőjelezik a stílusodat, vagy azt, miért mosolyogsz egy vesztes meccs után, azt szeretném, hogy egy konkrét emlékre gondolj.

Amikor apu itt hagy téged, nem lesz róla videód. Nem vagytok gazdag család, így nincs videokamerátok, úgyhogy soha többet nem fogod utána hallani a hangját vagy a nevetését. Egy dologra azonban mindig emlékezni fogsz vele kapcsolatban: egy fotóra, amin együtt fociztok. Mosolyogsz, boldog vagy – labda van a lábadnál. Ő is boldog, mert láthat téged.

Amikor megjön a pénz – és ezzel együtt a nyomás és a kritika -, akkor is maradj szabad.

Úgy játssz, ahogy ő mondta.

Játssz a labdával!

Az írás a The Players Tribune-on megjelent Letter to My Younger Self című sorozat legutóbbi részének fordítása, mely Ronaldinho elképzelt levele a nyolc éves önmagához.

Related Posts

  • vica

    Ez az elképzelt levél nagyon tetszett. Nekem való, hisz tele van érzelemmel.