Miért távozott mindig lógó orral a legnagyobb középpályás?

shadow

Visszavonult a labdarúgástól az MLS-ben levezetgető világklasszis, akiről posztot neveztek el, akinek blazírt arckifejezéséből mém lett, akinél nehéz eldönteni, hogy a lába, a szeme, vagy az agya ért-e többet a focipályán, és aki számtalan sikere ellenére valahogy minden csapatától búskomoran távozott. Köszönünk mindent, Andrea Pirlo!

A valaha volt legnagyobb olasz regista Brescia egyik elővárosában, Fleróban született, és a Brescia utánpótláscsapatában kezdett el futballozni – még árnyékékként. A fanatikus Inter-szurkoló nagy boldogságára Mircea Lucescu kiszúrta a fiatal tehetséget, és leigazolta az ekkor még támadó középpályásként elkönyvelt Pirlót, aki azonban nem tudta beverekedni magát az egyébként kimondottan gyenge szezont futó Interbe.

Kölcsönadták a Regginának, majd visszatért Milánóba, de megint nem sikerült a állandó tagságot szereznie a csapat kezdőjében. Pedig akkor már nem volt kérdés, hogy gyémántra bukkantak a játékosmegfigyelők, de a bizalmatlanság miatt, amikor játszott, akkor sem tudta kihozni magából, ami kétségkívül benne volt. 

Inter: gyorsan elmúlt a nagy szerelem

Könyvében úgy fogalmazott erről az időszakáról, hogy “elmúlt a kék-feketék iránt táplált szerelem, ami soha nem talált igazán viszonzásra a klub részéről”. Bár vélhetően ekkoriban a szokásosnál is mélabúsabb arckifejezéssel jelent meg az edzéseken, amikor visszakerült Bresciába, pályafutása egyik legjelentősebb mozzanata várta: mivel ekkor már a csapat játékosa volt Roberto Baggio, Carlo Mazzone edző fogta, és a visszavont irányító posztjára tolta hátra a 22 éves Pirlót.

Ez majdnem szerelem volt

Ez majdnem szerelem volt

 

Az Inter – amelynél ekkortájt nem igazán sikerült belőni a fiatal játékosokban rejlő potenciált, amit Pirlo mellett Clerance Seedorf, Fabio Cannavaro, vagy a másik oldalról Vampeta, Hakan Sükör és Rigobert Song leigazolása is bizonyít – nem kevés pénzért (kb. 17 millió euróért), de könnyű szívvel adta át Pirlo játékjogát a Milannak, ahol Carlo Ancelotti karácsonyfa-formációjában végre tökéletesen kiteljesedhetett a zsenije.

A két bezsebelt BL-győzelem, és a hazai trófeák mellett Pirlo mesterműve a 2006-os világbajnokság volt, ahol remek játékkal vezette győzelemre az olasz válogatottat. Igaz, ezután egy csendesebb időszak következett, a Liverpool elleni BL-győzelem ellenére Pirlo szívesen eligazolt volna (a klub nem engedte el a Chelsea-hez), de többször volt sérült is, és amikor Max Allegri átvette a csapat irányítását, a középpályás már nem számított többé érinthetetlennek a csapatnál.

Milan: ahol azt hitték róla, már túl öreg

A gyermekkori szerelem, az Inter után a Milantól is keserűen vett búcsút. A könyvéből kiderül, hogy Allegri el is mondta neki, nem számít rá kezdőként, és egyébként is a bal oldali középpályás (mezz’ala) posztját szánja neki, mert a védelem előtt egy ütőembert tart hasznosabbnak. A zsinórban két hetedik hely sokkjából ébredező Juventusnál a frissen kinevezett edző, Antonio Conte azonban pontosan tudta, hogy még bőven van egy feltámadás Pirlóban, és lecsapott a lehetőségre.

Amikor a nyár végén Milanellóba visszatérő Pirlo elé odatolták új szerződését (a könyvében zsémbesen jelezte, egyáltalán nem volt elragadtatva az ajándékba kapott tolltól), ő csak annyit mondott: nem aláírni, búcsúzni jöttem.

Mindent megnyert

Mindent megnyert

Conte nem csinált titkot belőle, hogy Pirlo köré akarja építeni a csapatát, és ha sokan tartottak is a saját szintjéhez képest évek óta csak vegetáló középpályás kulcsszerepétől, Conténak mindenben igaza lett: Pirlo újjászületett a Juventusban. A dacból fakadó lendülettől csak még látványosabb volt, mekkora zseni, a sorozatban megnyert scudettók mellé pedig gyönyörű ajándékként újra felbukkant a BL-győzelem esélye is. Ekkor már azonban nem Conte, hanem Allegri volt a Juventus edzője, így újra neki jutott a hálátlan feladat, hogy kvázi kirúgja Pirlót. A Juventus 2015-ös BL-menetelésében még fontos szerepe volt a középpályásnak, de közben a csapat legérzékenyebb pontjává vált a presszing elleni labdakihozatal, amit csak súlyosbított, hogy Pirlo időközben meglehetősen lelassult.

Juventus: ahol már tényleg öreg volt

Mindennél többet mond erről az időszakról Sergio Busquets BL-döntő előtt elejtett nyilatkozata, amiben azt mondja, nagyon sajnálják, hogy Pirlo megsérült, mert kész taktikájuk volt az ő játékában rejlő hibák kihasználására. A legnagyobb regista végül felépült, és kezdett a fináléban, ami úgy kezdődött, hogy a Barca a kapujához préselte a Juvét, és már a 4. percben vezetést szerzett (amúgy sokkal inkább Vidal, mint Pirlo hibájából), és innentől az olaszok csak futottak az eredmény után.

A Juventusnál egyébként a kommunikációs osztály is remek munkát végzett Pirlóval, hiszen meglátták a játékos szenvtelen arckifejezésében a lehetőséget, és elkészítették a Pirlo is not impressed (Pirlo nincs lenyűgözve) kampányt, ami óriási elérést hozott a klubnak. Furcsa, de igaz: annak ellenére, hogy szinte soha nem látszottak rajta érzelmek a pályán, egybehangzó hírek szerint az öltöző egyik hangulatfelelőse volt.

Pirlo rengeteget tett a Juventus újjászületéséért, de harmadik nagy klubjától is némi keserűséggel távozott. Úgy érezte, még tudna kezdőként segíteni a csapaton, ám ekkor már nem csak Allegri gondolta úgy, hogy a csapat középpályájának legerősebb összeállításában nem fér be a Pogba-Marchisio-Vidal hármasba. Visszavonulni még nem akart, ezért elment Amerikába, de pályafutásának ez az epizódja már bőven kimeríti a levezetés fogalmát. Olyan is lett.

Andrea Pirlo olasz labdarúgásban elfoglalt pozíciójáról talán a becenevei mondanak a legtöbbet: l’architetto (az Építész), il professore, Maestro és Mozart. Nem csak arra kell gondolnunk, hogy passzaival irányította a társait, nem is nagyszerű szabadrúgásaira és góljaira, hanem arra, amit nem lehet tanulni. Pirlo mindig tökéletesen érezte a meccsek ritmusát, pontosan tudta, mikor kell lassítani a tempón, és mikor kell felpörgetni azt. Minden támadás tőle indult, minden labdakihozatalban része volt, és egyik csapatában sem volt senki, aki habozott volna odaadni neki a labdát egy nehéz helyzetben.

Szegényebbek lettünk egy zsenivel. Már megint. De ha ő nem is volt soha lenyűgözve, vagy legalábbis nem mutatta, mi azért hálásan gondolunk vissza a valaha volt egyik legnagyszerűbb középpályásra. 

Related Posts

  • popp

    2017: Totti után Pirlo is. Korszakos egyéniségei búcsúztak az olasz focinak. Pirlo jó példája annak is, mennyire hálátlanok az északi nagyok.

  • Respectvv4laci

    És akkor abba belegondolni h pár év mulva Montolivo vagy Parolo is visszavonul:(