“Iszonyú közel voltunk ahhoz, hogy mindent elveszítsünk”

shadow

A 2016-os az az év, amit sokan legszívesebben talán elfelejtenénk. Rengeteg konfliktus zajlott és zajlik most is szerte a világban, és szinte megszámolni is nehéz, hány olyan ember távozott közülünk, akik nagyon komoly hatással voltak ránk az elmúlt évtizedekben.

Wout Poels viszont, a maga szemszögéből alighanem teljesen másként értékeli ezt az évet. Nyert egy nagy klasszikust, kulcsszerepet vállalt Chris Froome harmadik Tour-sikerében, és győzelmek egész sora tarkította a szezonját februártól szeptemberig.

Ez az eredménysor, és az az elképesztően magas szint, ahogy ebben az évben tekert, szinte a lehetetlennel határos. 2012-ben ugyanis a “metzi vérfürdő” néven elhíresült baleset után még az is bőven benne volt a pakliban, hogy soha többé nem versenyezhet. A TdF hatodik szakaszán belekeveredett egy hatalmas bukásba. Megsérült a lépe és a veséje, három bordája eltört és a tüdeje is zúzódásokat szenvedett. Négy műtét és öt kórházban eltöltött hét várt rá, majd egy kegyetlenül hosszú otthoni rehabilitáció.

Szerencsére azonban most már nem erről kell beszélni, hanem az egészen kivételesen jól sikerült 2016-os évről. A mindig mosolygós holland a Rouleur munkatársának összegezte a szezont.

“Fontos volt a jó kezdés. Mindig jól megyek az év első versenyén. Örülök, hogy ez az idén is így volt, és be tudtam húzni az első versenyem (a valenciai kört), ráadásul az időfutammal nyertem meg az egészet. Egy ilyen győzelem azért jó, mert érzed, hogy erős vagy, és ettől az önbizalmad is egyre csak növekszik. 

poels

Fotó: Europress/AFP

Soha nem voltam még a top 10-ben a Liége-Bastogne-Liége-en, de az idén rámentem az egynaposokra, mert ott akartam lenni az olimpián. Ez egy kicsit mentális dolog is. Nagyon jó akartam lenni az Ardenneki klasszikusokon, ezért fejben is iszonyatosan rákészültem ezekre a versenyekre, egész télen folyton csak ezekre gondoltam. Számtalanszor visszanéztem a korábbi évek versenyeinek utolsó tíz kilométereit. 

A Liége egy kegyetlenül őszinte verseny. Ha jó formában vagy, jön a jó eredmény is, ha viszont nem, akkor esélyed sincs. Az Amstel nagyon technikás, szűk utakkal és temérdek kanyarral. A Flèche Wallonne-nál pedig az a kulcs, hogy tökéletesen helyezkedj a Mur de Huy-n, és a lehető legjobb pillanatban kezdd meg a sprintet. 

Egy többnapos versenyen van időd javítani, egy klasszikuson nincs. Azon az egy napon kell mindennek klappolnia és szükség van egy kis szerencsére is. A hajrában már nem gondolkodsz, automata pilótaként működsz, és mész a lehető legjobb eredményért. Emlékszem néhány dologra a Liége-ről, de igazából nem sok mindenre. 

Fantasztikus érzés volt állni a dobogón, meg jó volt visszamenni a csapatbuszhoz is. De aztán iszonyú jó volt beszállni az autómba is, ahol egyedül lehettem és végiggondolhattam, hogy ‘basszus megcsináltam’. A jövő évi versennyel még nem nagyon foglalkozom, mert úgyis minden elölről kezdődik. A startnál majd mindenki újra nulláról indul. 

poels2

Fotó: Europress/AFP

A kedvenc napom az idei Tour-ról a 19. szakasz, amikor Chris bukott. Láttam az esést, láttam, ahogy felül G (Geraint Thomas) kerékpárjára, és azt gondoltam, vége mindennek, vége az álomnak, hogy megnyerjük a harmadik sárgát. Akkor ott rettenetesen közel voltunk ahhoz, hogy mindent elveszítsünk. De én aznap szerencsére nagyon jó napot fogtam ki, és boldog voltam, hogy tudtam Chris-nek segíteni. Tudtam neki vezetni a célig, hogy ne veszítsen olyan sok időt. 

Az ember azért lesz kerékpáros, és azért lesz profi, hogy versenyeket nyerjen. Nagyon más dolog valaki másért menni. De azt kell, mondjam, hogy én nagyon szeretek Chris-ért tekerni, és hihetetlenül jó érzés volt ott lenni a mezőnyben, amikor ő nyert. 

Úgy gondolom, a megítélésem elég sokat változott ebben az évben. Nem csak a mezőnyben, a csapaton belül is. Ha rendre ott vagy a hajrában, akkor a többiek megtanulják, hogy bizony számolni kell veled.”

(Forrás: Rouleur)

Related Posts