O’Sullivan utolérte Higginst

shadow

Ronnie O’Sullivan negyedik alkalommal nyerte meg a Welsh Opent, és ezzel ő lett a torna legeredményesebb játékosa, holtversenyben Higginsszel. Immár mindketten 28 pontszerző sikerrel állnak, erre utal a cím, miszerint O’Sullivan utolérte Higginst. Valójában ők ketten egymást előzgetik, hiszen tavaly ilyenkor még O’Sullivan-nek volt több pontszerző sikere, aztán Higgins előzött, és most éppen döntetlen az állás. Ráadásul hármas a döntetlen, mert utolérték Steve Davist, és már csak Hendry van előttük, igaz, ő elég messzire, 36 pontszerzővel.

Érdekes döntőt játszott tegnap O’Sullivan és Robertson. Az egész tornán egyetlen egyszer nem ment igazán jól a játék az ötszörös világbajnoknak, és ez éppen a döntő első felében jött el. Szerencséjére nem került nagy hátrányba, 5-3-ról kellett fordítania este. 9-5-re nyert, és 5-2-es hátrányban is volt a délután folyamán, tehát sorozatban hét frame-et nyert az ausztrál ellen. És az volt az érdekes, hogy az esti szakasz első felében, ahol végülis eldőlt a meccs, mindig Robertson volt az, aki előbb tudott megindulni, és mindig idejekorán hibázott. Ezzel átadta a lehetőséget ellenfelének, aki köszönte szépen, és élt vele.

Nem tudni persze, hogy mi lett volna a végeredmény, ha Robertson nem követi el ezeket a kis hibákat, lehet, hogy akkor ő győzött volna. Így viszont egy idő után már teljesen reménytelen volt a játéka, a szurkolói alighanem a fejüket fogták, olyan rossz döntéseket hozott ebben a mintegy egyórás időszakban. A 9. és a 10. frame-ben a falról bontott, a 11. frame-ben pedig nem bontott a tökéletes szögből, hanem addig halogatta, amíg sokkal rosszabb helyzetbe nem került. Látszott rajta, hogy megzavarodott. És az a helyzet, hogy ez nem először történt meg vele, gondoljunk csak a tavalyi Masters 10-2-re elvesztett döntőjére, de bizony máskor is előfordult már vele hasonló blokk. Itt az ideje, hogy elbeszélgessen egy jó sportpszichológussal…

Mondjuk egy olyannal, mint Steve Peters, aki rendbe rakta, illetve rendszeresen rendbe rakja O’Sullivan fejét. Erről ezt mondta a meccs után:

“Az első szakaszban igyekeztem tartani a lépést, mert semmi sem ment igazán jól. Próbáltam pozitív maradni, és ehhez a Steve Peterstől tanultakat használtam fel.”

Persze nem csak a fejére volt szüksége, hanem az elképesztő tudására is, amit az egész héten csillogtatott. Woollaston ezt mondta róla:

“Néztem, ahogy snookerezik, nevetséges, hogy mennyire jó. Olyan, mintha egy számítógépes játékot játszana.” Íme egy példa, a döntő utolsó breakje:

O’Sullivan további nyilatkozata: “Nem érdekelnek a rekordok, csak az, hogy élvezzem a játékot, és ezen a héten ez történt. Akkor is nagyszerű lett volna ez a hét, ha kikapok a döntőben. Nem fejlődik a játékom, az ember már nem tud előrelépni 35 éves kora után. Csak annyit tehetek, hogy fenntartom azt a tudást, amit korábban megszereztem.

Nem aludtam az utóbbi három éjszaka, azt hiszem, mindenki tudja, hogy álmatlanságban szenvedek. Hullafáradt vagyok, nagyon nehéz volt koncentrálnom. Figyelmen kívül kellett hagynom a fáradtságot, hogy be tudjam lökni a golyókat. El kell kezdenem gyógyszert szedni erre a problémára. Egy kellemes, nyugodt hónapra van most szükségem, hogy újra fel tudjak töltődni.”

Kérdés persze, hogy részt fog-e venni a március 8-án kezdődő World Grand Prix-n, amire megszerezte a jogot a Welsh Open megnyerésével. Ha komolyan veszi, hogy egy hónapig pihenni akar, akkor nyilván nem lesz ott. Azt viszont csak ő tudja, hogy kell-e neki még egy verseny a világbajnokság előtt, vagy inkább rápihen a Crucible-re.

Related Posts