A 10 legjobb férfi meccs 2015-ből

shadow

A US Opent követően közöltünk már egy írást az általunk 10 legemlékezetesebbnek tartott 2015-ös Grand Slam meccsről. Most egy olyan összeállítás következik, ami csak a férfimérkőzéseket rangsorolja, a teljes teniszévadot nézi, és nem csak a négy nagy tornát, hanem az ezreseket, a Davis-kupa meccseket és a világbajnokságot is figyelembe veszi.

A 2015-ös év leginkább Novak Djokovic dominanciájáról lesz emlékezetes, a szerb toronymagas világelső, szinte valamennyi fontos tornát megnyerte, alig-alig hagyott pár nagyobb győzelmet legfőbb riválisainak, Andy Murraynek és Roger Federernek.

Djoko egyeduralma azt is jelentette, hogy kevesebb igazán emlékezetes meccs volt az idén, mint a korábbi években. Nem volt például olyan, ami a híres 2007-2009-es wimbledoni trilógiához fogható lenne, de hiányzott a 2009-es és a 2012-es elképesztő Ausztrál Open finálékra hajazó összecsapás is, hogy a 2013-as Garros elődöntőről, vagy a tavalyi wimbledoni döntőről már ne is beszéljünk.

Nem volt valódi rivalizálás. Federer ugyan háromszor legyőzte Djokovicot, de ebből talán egy, a Cincinnati Masters döntője volt igazán fontos meccs, ellenben a szerb öt alkalommal verte a svájcit: Indian Wellsben, Rómában, Wimbledonban, a US Openen és a világbajnoki döntőben. Látható, hogy még Nole legszorosabb párharca is meglehetősen egyoldalú a javára, ha csak az igazán nagy meccseket vesszük.

Az alábbiakban a legfontosabb és a legmagasabb színvonalú mérkőzéseket rangsoroljuk, természetesen a lista összeállítása során az is szempont volt, hogy elsősorban a top játékosok összecsapásait vegyük alapul. Előnyt élveztek az igazán jelentős tornák végső fázisaiban lejátszott meccsek, így elsősorban a Grand Slamekre és az ezres versenyekre helyeztük a hangsúlyt.

10. James Ward legyőzte John Isnert – Davis-kupa első forduló

Talán elsőre kevés teniszrajongó rakná ezt a meccset az első tíz közé, azonban, ha mélyebben belegondolunk, nagyon is ott a helye. Az esélytelenebb Ward 0-2-ről fordított a világ egyik legjobb adogatója, a világranglista tizenegyedik helyén álló Isner ellen és győzött 6-7, 5-7, 6-3, 7-6, 15-13 arányban.

WardFotó: Europress/Getty

A meccs kapcsán két dolgot fontos kiemelni. Egyrészt Ward végre ismét egy kiemelkedő teljesítménnyel tudott előrukkolni, ezúttal újra rendben volt az idegrendszere, így ki tudta várni azt a néhány lehetőséget, ami adódott számára a meccs során, és azokat ki is használta a nagyon jól adogató, de pocsékul fogadó Isner ellen.

Ennél sokkal fontosabb, hogy ez a győzelem tette lehetővé a továbbjutást a britek számára. A párost ugyanis elbukták a Bryan testvérek ellen, szóval ha nincs ez a parádés Ward siker, akkor itt véget is ért volna a brit menetelés a Davis-kupában. Ezzel nyílt meg tehát az út Murrayék előtt az ekkor még valószínűtlennek tűnő végső győzelem felé.

9. Rafael Nadal legyőzte Davis Ferrert – vb csoportmeccs

Rafának kemény éve volt, ritkán játszott ahhoz a bajnokhoz méltóan, akit már egy évtizede ismerünk. Általában elvesztette a Top 10-es ellenfelek ellen vívott meccseit, mindössze három közepesen nagy tornát tudott nyerni, és visszacsúszott a világranglista tizedik helyéig.

A US Opent követő időszakban kezdett magára találni, egyre versenyképesebb lett és komoly, minőségi ellenfeleket is meg tudott verni. A világbajnokságra már olyan állapotba került, hogy le tudta győzni Stan Wawrinkát és Andy Murrayt az első két csoportmeccsén.

Rafa már a csoportelsőség biztos tudatában játszhatott honfitársa, David Ferrer ellen. Lehetett volna ez egy kényelmes, nyugis meccs is, de Ferrer úgy teniszezett ellene, mintha legalábbis a Garros döntőjében lettek volna. Rafa pedig felvette a kesztyűt, mert ő finoman szólva sem az meccsleadó fajta. Elvesztette ugyan az első játszmát tie-breakben, de aztán elképesztő labdameneteket védekezett ki, plusz ütött néhány olyat, amivel őrületbe kergette a közönséget és Ferrert is, és a torna talán legjobb teljesítményét nyújtotta.

Belebonyolódtak két 14 perces játékba is, de végül Nadal 6-7, 6-3, 6-4 arányban, egy 2 óra 37 percig tartó iszonyatosan nagy csatában győzött, és bár megmutatta, hogy visszajött, hogy ismét versenyképes, azonban ez a meccs kétségtelenül kivett belőle némi erőt az egy nappal később lejátszott Djokovic elleni derbi előtt.

Rafa végül az ötödik helyig kapaszkodott fel a világranglistán, szert tett egy kis önbizalomra és pozitív energiákkal várhatja 2016-ot.

8. Roger Federer legyőzte Andy Murrayt – wimbledoni elődöntő

Federer szinte tökéletes adogatójátékot produkált Andy Murray ellen a wimbledoni elődöntőben. A skót, aki a világ második-harmadik legjobb játékosa, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a svájci jól variált, ravasz szerváival és zseniális hálójátékával, úgyhogy Roger 7-5, 7-5, 6-4 arányban ismét csak megverte őt egy olyan meccsen, ami igazán fontos volt mindkettejük számára.

“Mindenképpen karrierem egyik legjobb meccsét játszottam” – nyilatkozta Federer a meccs után. “Hihetetlenül jól szerváltam. Jó százalékban ütöttem be az elsőket, és nagyokat is adogattam, ez volt pályafutásom talán legjobb adogatónapja.”

FedFotó: Europress/Getty

A mérkőzés után a rajongók és a szakemberek is önkívületi állapotban voltak. Tim Henman például a következőket mondta: “Federer elképesztően nagyot játszott. A teniszben időnként meg kell emelned a kalapodat és ez most egy ilyen pillanat. Roger a valaha volt egyik legnagyobb játékos, és ez volt a legjobb tenisz, amit láttam tőle.”

A meccs, a siker, és az, ahogy győzött Federer, feltüzelte a drukkereit és reményt adott nekik, akik immáron reális esélyt láttak arra, hogy kedvencük megverje Djokovicot a fináléban. Még a szakírók egy része is úgy érezte, benne van a levegőben egy Federer siker, azonban ott volt Nole, aki nem véletlenül King Novak, de erről részletesen majd a következő pontban írunk.

7. Novak Djokovic legyőzte Roger Federert – wimbledoni döntő

Egy évvel a csodálatos 2014-es finálét követően úgy tűnt, az idén Djokovicnak még a tavalyinál is nehezebb dolga lesz, ha le akarja győzni Federert. A svájci ugyanis még jobban adogatott és még magabiztosabb volt a hálónál, köszönhetően annak az újabb évnek, amit Stefan Edberg irányítása alatt töltött el, Djokovic pedig magához képest egy árnyalattal gyengébb volt, ezt jelezte az is, hogy 0-2-ről kellett fordítania Kevin Anderson ellen a legjobb 16 között.

De King Novak az King Novak.

Djokovic emelt a játéka színvonalán, félelmetesen jól fogadott, kiváló érzékkel ment át támadásba és ismét csak kötélidegekről tett tanúbizonyságot. A Centre Court szinte teljes egészében Federer mellett volt, viszont Djokovic vezetett szett és brékelőnnyel. A svájci azonban elvette Nole adogatását aztán hatalmasat küzdött a rövidítésben és kiegyenlített.

Ez után Djokovic levette a pólóját, evett pár falatot és dühösen bámult maga elé úgy, mintha nem tudná elhinni, ami történt, hogy mégis hogyan lehet az, hogy visszaengedte ellenfelét a meccsbe. És ekkor jött a lényeg, ekkor mutatkozott meg istenigazából, hogy mitől ő King Novak.

DjokoFotó: Europress/Getty

Kijött a harmadik szettre, maga mögött hagyta az előző játszma végjátékát, újra összerakta a teniszének minden elemét, emelt az intenzitáson, egy kicsit még gyorsabban futott, mint addig, hozta a szerváját, brékelte Federert, mintha csak azt súgta volna oda neki, “Na, gyere pajtás, erre van-e válaszod?”

Ezt követően Federer képtelen volt már lépést tartani Djokovic iszonyatosan precíz játékával, a szerb szépen lassan felőrölte ellenfelét, és 7-6, 6-7, 6-4, 6-3 arányban behúzta a meccset és megvédet címét.

Végül is, nem volt ez egy őrült nagy meccs, viszont remek bizonyítéka annak, hogy ki és miért a legjobb teniszező ma a világon. Djokovic akkor játszott legjobban, amikor igazán számított.

6. Roger Federer legyőzte Rafael Nadalt – bázeli döntő

Federer úgy érkezett a bázeli tornára, mint toronymagas esélyes. Úgy alakult, hogy a fináléban örök riválisával, Nadallal kellett megküzdenie, akivel nem játszottak egymás ellen a 2014-es Ausztrál Open elődöntője óta. Nem tudni, hány Fedal várhat még ránk, úgyhogy nem csoda, hogy kiemelt érdeklődés övezte a meccset.

Roger kézben tartotta az összecsapást, és úgy tűnt, gyors támadójátékával simán győzni tud majd a neki kedvező borításon. Rafa azonban visszaküzdötte magát a meccsbe, ütött néhány nagy tenyerest kellőképpen kikezdve Federer fonákját ahhoz, hogy kiharcolja a döntő játszmát.

A harmadik szettben aztán megint a svájci dominált, és 6-3, 5-7, 6-3 arányban megnyerte a meccset, melynek kapcsán később így nyilatkozott: “Tudom, hogy volt már jobb is a fonákom, azt is tudom, hogy az ő tenyerese sem ma volt a leghatékonyabb, de ez egy magas színvonalú meccs volt és kifejezetten izgalmas és szórakoztató mindkettőnk számára.”

FedalFotó: Europress/Getty

Nincs abban semmi másodosztályú, hogy ez a két nagyszerű bajnok így küzd pályafutásuk vége felé járva is. Tisztán látszik, hogy van bennük annyi, hogy veszélyesek legyen a következő szezonban, és ha szerencsénk van, akkor Grand Slam tornán is láthatjuk még őket egymás ellen játszani.

5. Andy Murray legyőzte David Goffint – Davis-kupa döntő

Ez egy háromszettes, látszólag sima meccs volt Murray számára, de azért keményen oda kellett tennie magát a rendkívül eltökélt Goffin ellen, aki mindenképpen el akarta kerülni, hogy olyan verést kapjon, mint néhány héttel korábban Párizsban, amikor is a skót 6-1, 6-0-ával kiütötte a belgát.

Végül Murray úgy nyerte meg a meccset, hogy egy káprázatos pontot ütött meccslabdánál, egy csodás fonák átemelést, így 6-3, 7-5, 6-3-mal lett vége a döntő negyedik meccsének, amivel a britek 3-1-es behozhatatlan előnyre tettek szert a belgákkal szemben és megnyerték a Davis-kupát.

Murray örömittasan rogyott le a vörös salakra, csapattársai berohantak, hogy felemeljék és hősként ünnepeljék őt, azonban ő maga kelt fel és odafutott ellenfeleihez, hogy kézfogással és néhány szóval méltassa őket. Ezt követően kezdetét vette az ünneplés. A többiek magasba emelték Murrayt, ami szimbolikusan pont a fordítottja volt annak, ahogy Andy a hátán cipelte csapattársait az elmúlt öt évben Leon Smith irányítása alatt. De arra talán a legmerészebb drukkerek sem számítottak, hogy a győzelmi álmok akár valóra is válhatnak 2015-ben.

Murray nyolc meccset nyert a Davis-kupa idény során egyesben és egyetlen egyet sem veszített el, ehhez még hozzávehetjük azt a három győzelmet, amit párosban a testvérével, Jamie-vel arattak, és ezzel alighanem a kupa történetének legdominánsabb teljesítményét nyújtotta. Ez még akkor is megsüvegelendő, ha az út során olyan ellenfeleket kellett megvernie, akik nem tartoznak a szűk teniszelithez.

4. Andy Murray legyőzte Novak Djokovicot – Rogers Cup döntő

Több, mint két év telt el azóta, hogy a 2013-as wimbledoni döntőben Andy Murray le tudta győzni Novak Djokovicot. Azóta nyolc meccset játszottak egymás ellen, és kivétel nélkül mindegyiket Djoko nyerte. Montrealban megtört a jég, és a skót 6-4, 4-6, 6-3-as győzelmet aratott a Rogers Cup fináléjában.

Fontos volt Murray számára, hogy találjon már valami fogódzót kettejük párharcában, ugyanis többnyire saját maga egy még jobb kiadásával találta magát szemben akár az alapütéseket, akár a fogadásokat, akár a mentális erőt nézzük. Andy az év első három Grand Slam tornáján csak úgy nyerhetett volna, ha veri Djokovicot (mondjuk Wimbledonban már előbb kikapott Federertől), ezért mindenképpen fontos volt számára, hogy valahol végre le tudja győzni őt.

A meccs izgalmas volt, jól variálták a játékot, ennek következtében a szokásostól eltérően változatos teniszt láthattunk tőlük. Amikor kellett, Murray volt az, aki jobban adogatott, hozni tudott például egy közel 18 perces adogatójátékot is a harmadik játszma ötödik gémjében, tíz egyenlőt és hét bréklabdát követően. A fontos pillanatokban nyugodt tudott maradni, jól kezelte az érzelmeit a világelső ellen, jelezve, hogy készen áll arra, hogy akár megnyerje a US Opent is.

Ez a győzelem kulcsfontosságú volt az év végi második hely megszerzésében, és összességében azt mondhatjuk,  Murraynek sikerült viszonylag jól egyensúlyoznia az év negyedik Grand Slam tornája, az őszi turné, a vb és a Davis-kupa között.

djokoMurrayFotó: Europress/Getty

3. Novak Djokovic legyőzte Roger Federert – US Open döntő

Őrületesen nagy meccseket nyomtak ők New Yorkban hajdanán. Nole itt játszotta élete első Grand Slam fináléját 2007-ben, de azon a meccsen Roger annak ellenére le tudta őt győzni, hogy nem is teniszezett igazán jól, ráadásul még szettet sem vesztett. Ezt követte két nagyon karakteres meccs kettejük rivalizálásában 2010-ben és ’11-ben, most pedig már Nole a dominátor, ereje teljében van és döbbenetes nézni, ahogy elfojtja Federer támadásait, főleg az igazán fontos pillanatokban.

Ha azt mondjuk, hogy Roger csodásan játszott Wimbledonban a döntőig vezető úton, akkor ez még inkább igaz a US Openre, ahol még játszmát sem bukott a Wawrinka elleni elődöntőben. Megint csak úgy tűnt, hogy az a lenyűgöző, agresszív, hihetetlenül variábilis tenisz jó esélyeket ad neki majd a Djokovic elleni fináléban.

Azonban Rogernek megint nem sikerült. Jobban állta a sarat, mint Wimbledonban, de a történet ismét csak King Novakról szólt. Nem lehet azt mondani, hogy a meccset Federer vesztette el, sokkal inkább igaz az, hogy Djokovic mindvégig kontrollálta az eseményeket, és tökéletesen valósította meg azt a védekezés-támadás egyensúlyára épülő játékot, amiben ő egyébként is nagyon jó, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy a közönség a viselkedésével időnként már a sportszerűtlenség határát súrolta.

Azzal, hogy nyert három Slamet 2015-ben, és, hogy ezekkel együtt összesen már 10 van neki, King Novak kezd aktív szereplője lenni azoknak az eszmecseréknek, melyek azt tárgyalják, vajon ki is minden idők legnagyobbja – Laver, Borg, Sampras, Nadal, Federer vagy ő.

Az egész évét megfejelte még egy brutális ősszel; behúzta Pekinget, Shanghai-t és Párizst úgy, hogy mindössze egyetlen játszmát vesztett, majd megnyerte a világbajnokságot is.
Semmi kétség, most ő a legjobb.

2. Richard Gasquet legyőzte Stan Wawrinkát – wimbledoni negyeddöntő

A küszöbön állt egy Wawrinka-Djokovic wimbledoni elődöntő. Kettejük meccsei mindig rendkívül szórakoztatóak és általában magas színvonalúak is, ami most néhány héttel azt követően, hogy Stan legyőzte a szerbet a Garros döntőjében, még pikánsabbnak ígérkezett. Azonban ehhez Wawrinkának még túl kellett jutnia Gasquet-n, a tehetséges veteránon, akinek hol a fejével, hol az erőnlétével, hol mindkettővel gondjai voltak a korábbi években.

A negyeddöntőt Gasquet kezdte sokkal agresszívebben, ő volt az aki irányított csodálatos alapütéseivel, remek szögeket nyitott és lenyűgöző hálójátékot mutatott be. Kicsit visszahozta a ’80-as évek teniszét, bátor volt, és ami talán a legfontosabb, akkor húzta elő a legjobb játékát, amikor a leginkább szükség volt rá.

GasquetWawFotó: Europress/Getty

Mire Richard kiharcolta a döntő játszmát, csodálatos fonákja már egészen döbbenetes formában volt, agresszívebb volt, mint Wawrinkáé. A svájci brutális alapütéseivel próbálta fárasztani a franciát, de ezúttal egész egyszerűen nem volt képes megtörni őt – sem fizikálisan, sem mentálisan. Ehelyett továbbra is Gasquet volt az, aki inkább varázsolt és 5-3-as vezetésénél adogathatott a meccsért. Wawrinka azonban visszabrékelt, amivel tulajdonképpen kiharcolt egy újabb 11 játékból álló játszmát kettejük számára.

Kilenc-kilencnél Gasquet hárított még egy utolsó Wawrinka bréklabdát, majd elvette a svájci adogatását, hozta a sajátját és 6-4, 4-6, 3-6, 6-4, 11-9 arányban élete egyik legjobb teljesítményével behúzta a wimbledoni elődöntőt érő meccset, és harmadik alkalommal jutott Grand Slam tornán a legjobb négy közé.

1. Stan Wawrinka legyőzte Novak Djokovicot – Roland Garros döntő

Talán nem fair, de a nagy dominanciák időszakában olyan meccsek általában nagyon könnyen jutnak az ember eszébe, amiket az egyeduralkodók végül elvesztettek. Így volt ez akkor, amikor Roger Federer uralta az ATP Tourt 2004 és 2007 között, és kikapott Marat Safintól a 2005-ös Ausztrál Open elődöntőjében, minden idők egyik legnagyobb meccsén, vagy ott voltak ugye a Garros vereségek Rafával szemben.

Talán azért is a vesztes meccsek ugranak be, mert ebben az időszakban mindenki a hatalmas Federert akarta legyőzni, és amikor ez sikerült valakinek, az gyakran beárnyékolta a megannyi sikert, amit a svájci ekkortájt aratott. Talán azért is, mert ezek a győzelmek valahogy elvárt győzelmek voltak.

Az idén is volt egy ilyen. Stan Wawrinka ugyanis sokkolta a teniszvilágot azzal, hogy 4-6, 6-4, 6-3, 6-4 arányban legyőzte Novak Djokovicot a Roland Garros döntőjében. Később kiderült, ez volt a szerb idei egyetlen veresége Grand Slam tornán.

Két dolog volt igazán szembetűnő. Ott volt egyfelől Wawrinka rettenetes kockás sortja, ami leginkább egy hálóbarakk függönyére emlékeztetett, amit néhány mozdulattal pizsama alsóvá szabtak át. Másfelől ott volt az a szemet gyönyörködtető, hiperagresszív offenzíva az alapvonalról, aminek eredményeként 60 nyerőt ütött Djokovic 30-ával szemben, és felülmúlta a szerb jóval konzervatívabb támadójátékát.

DjokoWawFotó: Europress/Getty

Az, hogy Nole megnyerte az első játszmát azt az érzetet kelthette benne, hogy elegendő lesz ha folytatja, amit addig, stabilan pályán tartja a labdát, és ezzel felőrli majd kicsit hullámzóan játszó ellenfelét. De nem ez történt. Wawrinka – ahogy a meccs haladt előre – egyre ihletettebb állapotban teniszezett, és megállíthatatlan volt. Megnyerte élete második Grand Slam tornáját, és Djokovic nem tehetett mást, mint átkarolta ellenfelét, mintha ezzel elismerte volna, hogy aznap minden idők talán legbrutálisabb erejű teljesítményével szemben maradt alul.

(Jeremy Eckstein, a bleacherreport oldalán megjelent Ranking the 10 best men’s tennis matches from 2015 című írása nyomán.)

Related Posts

  • Túrin

    Ez a “King Novak” annyira béna, meg nem is illik Djokovichoz.

  • Aton

    Nem lehet KIng Novák, amíg a két óriás mögött van.