“Az emberiség két csoportra osztható: John McEnroe-k és Björn Borgok”

Fotó: az A Company Hungary Facebook-oldala
shadow

Október 5-e óta a magyar mozik is játsszák a Borg/McEnroe című filmet, amely Björn Borg és John McEnroe egymás ellen vívott legendás, 1980-as wimbledoni döntőjét, illetve annak előzményeit próbálta meg felvázolni. Megnéztük, hogy milyen sikerrel tette ezt Janus Metz Pedersen, az első nagyjátékfilmjét jegyző dán rendező.

Az életrajzi filmek műfaja az egyik legnehezebb terep, azon belül a sport témájú mozik –  főleg a megtörtént eseteken alapulók – külön kasztot képviselnek. Jó példa ezekre személyes kedvencünk, A legjobb dobás (Hoosiers), ahogy pazar a Dühöngő bika (Raging Bull), a Hajsza a győzelemért (Rush) és a Pénzcsináló (Moneyball) is. Színvonalas teniszes filmet nem nagyon láthattunk eddig, mi magunk a Wimbledon – Szerva itt, szerelem ott c. műalkotást megnéztük ugyan, de az más kávéház, kategóriájában maximum egy challenger-torna a Grand Slamek mellett. Ezen a helyzeten igyekezett változtatni témájában, a feldolgozás módjában és minőségben is a Borg/McEnroe-mozi. Sikerült is neki, bár vegyes érzésekkel álltunk fel a film megtekintése után.

Még májusban számoltunk be a Hosszabbításon arról, hogy ősszel érkezik a mozikba a Borg/McEnroe. A szereposztást olvasva már akkor örültünk a karakterszínészek svéd királya, Stellan Skarsgard feltűnésének. McEnroe-t Shia LaBeouf formálja meg, élete egyik legnagyobb alakítását hozza a nagyképű, egyben félénk, Borg egyeduralmának megszakítására minden idegszálával törő amerikait, aki a londoni szállodaszobája falán vezeti le a wimbledoni főtábla fordulóit, ahol Taróczy Balázs neve is felbukkan, szimplán Balázsként. A svéd klasszist honfitársa, az a Sverrir Gudnason játssza, aki szakasztott mása Björn Borgnak, egy az egyben ő. Nagyon bírtuk őt nézni és hallgatni a monacói kávéházas jelenetben, a londoni hotelszobában és a gyepen feltűnve egyaránt. Neki köszönhetően átjön a svéd szorongása, a kiégéstől való félelme, és teljes magánya, miközben van, vannak társai. Nem tartjuk elengedhetetlen feltételnek, hogy olyan színész formáljon meg egy karaktert, aki nagyon hasonlít az illetőre, mert a jelenlét ereje, a kisugárzás sokkal fontosabb, lásd korosztálya egyik legnagyobb színészét, a zseniális Michael Fassbendert, aki úgy alakította pazarul Steve Jobs-ot az ugyanilyen című filmben, hogy egy cseppet sem hasonlít rá.

Idén jön a Borg/McEnroe film is | Hosszabbítás

A szeptembert a US Open miatt várták eddig a tenisz szerelmesei, idén kapunk két olyan filmet is, amire kíváncsiak lehetünk ősszel. Csütörtökön mutattuk meg a Nemek csatája ( Battle of the Sexes) című film első előzetesét, mely Billie Jean King (Emma Stone) és Bobby Riggs (Steve Carell) 1973-as, egymás elleni mérkőzését veszi alapul.

Az idei wimbledoni tornát felvezető cikkünkben nyilván a kedvenc/legemlékezetesebb meccseink közé választottuk “a 37 évvel ezelőtti londoni finálét – amelyet csak később néztünk vissza, mert egy évvel később születtünk – minden idők egyik legnagyobb mérkőzésének, sőt, egyesek a 20. század legemlékezetesebb sporteseményének tartják, a torna hivatalos youtube-csatornáján egy 26 perces összefoglalót láthatunk belőle. Borg 24 éves volt akkor és az volt zsinórban az ötödik wimbledoni döntője, addig mindegyiket megnyerte. A második kiemelt, 21 esztendős McEnroe-nak ez volt az első szereplése a torna utolsó fázisában. A partit végül öt játszmában, 1:6, 7:5, 6:3, 6:7 (16-18), 8:6-ra Borg nyerte meg. A negyedik szett rövidítésében McEnroe öt meccslabdát hárított.”

Mit adott nekünk Wimbledon? | Hosszabbítás

Januárban összegyűjtöttünk néhányat az Ausztrál Open számunkra legemlékezetesebb vagy legkedvesebb mérkőzéseiből, és májusban így tettünk a Roland Garros esetében is. Folytatjuk sorozatunkat és felidézzük kedvenc wimbledoni meccseinket a füves Grand Slam elmúlt évtizedeiből.

Az emberiség két csoportra osztható: John McEnroe-k és Björn Borgok. Az ember vagy ez, vagy az. Nincs John Borg vagy Björn McEnroe. Olyan sincs, hogy valaki John McEnroe-nak születik, és Björn Borgként hal meg. Már születéskor, a felsírás pillanatában eldől, ki kicsoda, sőt valószínűleg ez még korábban, a zigóta mikroszkopikus vizsgálatával megállapítható. Én McEnroe-nak születtem egy Borg családba.”  – írja Maros András Semmi negyven c. csodás könyvében. Mi a magunk részéről Borggal szimpatizálunk jobban kettejük közül – mondjuk ezt úgy, hogy nem láthattuk élőben, a saját idejében játszani -, de ez talán nem meglepő annak tudatában, hogy Roger Federer és Pete Sampras a két legnagyobb kedvenc teniszezőnk, és az ő habitusuk inkább a svédéhez áll közelebb, mint McEnroe-éhoz.

Miközben ez a mozi pont ezt cáfolja meg. Azt a közvélekedést, hogy Borg volt a nyugodt erő, aki érzelemmentesen teniszezik, szemben McEnroe-val, aki egy állatként viselkedett a pályán, egy Nick Kyrgiosba ojtott Jeff Tarango képében. A film szerint habitusában igazából alig különbözik egymástól a svéd és az amerikai. Amíg a tenisznek mindent, az emberei kapcsolatait is alárendelő, megszállott Borg a hétköznapi életben bunkó a hozzá közel állókkal, a feleségével, az edzőjével, vagy még gyermekkorában gyakorlatilag mindenkivel (nem mellesleg a 9 és 13 éves kor közötti önmagát Leo Borg, Björn fia játssza), akivel szemben áll a pályán (emlékszik még valaki, hogy amúgy Federer is hasonlóan viselkedett fiatalon?), addig füvön, salakon, betonon, szőnyegen ő a megtestesült nyugalom, aki a Stellan Skarsgård által alakított edzője tanácsára a játékba öli minden feszültségét és szenvedélyét. Ő ráadásul átlát McEnroe szándékain, a hisztiken. Borg gyerekkorába sokkal jobban belemászik a rendező, apró részleteket tudhatunk meg teniszes karrierje kezdetéről. McEnroe hátterébe viszont csak épp hogy belepillanthatunk, a szülői, elsősorban az édesapjától érkező elvárások miatt érzett nyomást ő pont hogy a teniszben engedi szabadjára, és éli ki minden fájdalmát. Ezt a szálat vékonynak éreztük, akkor is, ha ez egy svéd-dán-finn alkotás, a riválisokat európai szemszögből ábrázoló mű, vagyis elsősorban Borg filmje. A felszínen, a külvilág számára is látható különbségekre viszont ráerősít, amikor egy jelenetben a popkultúra két sztárja közül McEnroe-t Ramones-pólóban látjuk, egy másikban Borgot pedig szőrmebundában.

Fotó: a Borg vs McEnroe Facebook-oldala

Leo Borg – Fotó: a Borg vs McEnroe Facebook-oldala

Bár a ’80-as wimbledoni döntő áll a középpontban, az odáig vezető út ad legalább 70 percet a 107-ből. Nem a sportág ábrázolása volt a fő szempont, hanem az emberi dráma megmutatása, a londoni finálé megjelenítése hitelesnek és az eredmény ismeretében is izgalmasnak tűnik és hat, főleg a tie-break történései, de az is inkább a két fél szemszögéből, nem pedig a tenisz fókuszából. A kedvenc jelenetünk, a repülőtéren játszódó pont ezután következik (a kiemelt fotó is innen van), az utolsó öt perc a legjobb az egészben. A remek magyar filmrendező, Madarász Isti is így gondolja tweetje alapján.

Az operatőr Niels Thastumnak köszönhetően csodálatos képeket kapunk, a vágás is kiváló, imádtuk, amikor a wimbledoni centerpályán az eredményjelzőn változik az állás, a tábla fölött közben a kommentátorok látszódnak az üvegfal mögött. És a két zuhanyzós jelenet is nagyon rendben van. Ahogy összességében a film is. Bár  unatkoztunk is néha a nézése közben, ez azért a jobb sportfilmek közé tartozik. Várjuk a mi életünket alapvetően meghatározó Sampras-Agassi és Federer-Nadal párharcokról szóló műalkotásokat is!

E sorok írója szolidaritását fejezi ki a legendás Origo Filmklubbal, amelynek szerkesztősége ajánlónk megjelenésének napján, október 12-én egy emberként állt fel, mert a tudtukon kívül kikerült a rovatba egy olyan cikk, “aminek egyetlen betűjét sem vállaljuk, aminek a szellemisége tőlünk a lehető legtávolabb áll.” Nekünk (T. M.) a Filmklub vagy 15 éve a napi olvasmányaink közé tartozott, így végtelenül sajnáljuk a történteket, és maximális tiszteletünk a Varga Ferenc vezette csapatnak.

Related Posts

  • Dicsértessék_A_Roger!

    Nyilván túloz az idézett cím, konkrétan Maros András, de én őszintén irigylem azokat, akik képesek így leegyszerűsíteni és fekete-fehérben nézni – semmiképpen sem látni – a világot.

    • Xilophon

      Az emberek két csoportra oszthatók: vannak, akik képesek erre és vannak, akik nem.

      • dd

        Egy ismerősöm mondta, tízféle ember van, amelyik tud kettes számrendszerben számolni, és amelyik nem.

        A film: egyszernézős

        Origo: eddig hogy bírták

  • dagadtos

    “Mi a magunk részéről Borggal szimpatizálunk jobban kettejük közül – mondjuk ezt úgy, hogy nem láthattuk élőben, a saját idejében játszani -, de ez talán nem meglepő annak tudatában, hogy Roger Federer és Pete Sampras a két legnagyobb kedvenc teniszezőnk, és az ő habitusuk inkább a svédéhez áll közelebb, mint McEnroe-éhoz.” – de, bizony baromi meglepő, mert a teniszük kevésbé áll közel az övéhez.

    • giotti1

      A habitusuk sem áll közel. Borg egy igazi halvérű, szenvtelen figura volt, egy érzelmi analfabéta, az a típus, aki, ha mosolyog, úgy érzed, mintha egy robot imitálná az emberi mimikát. Ha ismersz ilyen embert, tudod, miről beszélek. Federer és Sampras szenvedélyes emberek, csak fantasztikus önfegyelemmel rendelkeznek. A cikkíró összekeverte a fogalmakat.

      • Nekem (sarkítva) Borggal összefüggésben fel-fel merült a sivár bunkó kifejezés is. Az érzelmi analfabéta kicsit árnyaltabb :)))

  • Hajrá Orbán, hajrá magyarok !!

    Valljuk be, a 15 év amelyet a “legendás” Origo Filmklub olvasgatásával töltöttél, sok hatással nem volt, mivel ez egy filmkritikának nem igazán nevezhető böffenet csupán, de lelked rajta. Elolvastad azt a cikket is, amelyet vállalhatatlannak tartanak? Vagy csak csípőből röfögsz?