Ösztönző kritika Babos Tímea buborékjába

shadow

Többféle okból kifolyólag nem szokott megemlékezni a sportsajtó egy sportoló teljesítményéről.

Az egyik az, ha érdektelen. Előfordul az is, hogy nem történik vele különösebben nagy dolog.  Akad, ha félnek tőle, mert olyan emberek állnak mögötte, akikkel nem feltétlenül jó ujjat húzni. Az is benne lehet a pakliban, hogy nem alakult ki vele kapcsolatban a kritizálási kultúra.
No, most mindenki maga döntse el, hogy Babos Tímea mélyrepüléséről miért nem ír a magyar újságíró-társadalom.

Pedig valószínűleg a szakírókat is foglalkoztatja a dolog, ami vele történik, nevezetesen, hogy egyesben nem nagyon nyer meccset…

Nehéz dolog valakit úgy kritizálni, akit olyan közegbe jósoltunk, ami már egészen közel van a jóhoz. Nem serenai nagyságokról beszélünk, hanem egy kiemelkedő, magasra predesztinált halmazról. Márpedig Babos Tímeát ide jósoltuk. Egészen a tavalyi US Open harmadik fordulójáig, amikor csodálatos meccset játszott az idei Garros-döntős Simona Haleppel. Azt megelőzően ugye döntős volt párosban, Wimbledonban Williamsék ellen, és tulajdonképpen egész évben fantasztikus menetelést produkált partnerével, Shvedovával.

A Halep elleni harmadik fordulóban mutatott játéka pedig arra engedett következtetni, hogy ha ebben az ütemben fejlődik, akkor idén még a legnagyobbak is nagyon nagy meglepire számíthatnak, és ha nem is fog top 10-es játékosokat lazán verni, de szoros meccseket mindenképpen várhatunk. Aki Timit tavaly sokszor látta játszani, az szentül hitte, hogy benne van egy-két bravúr az idei évet tekintve.

Fotó: Europress/AFP

Aztán a Halep elleni meccs után egyáltalán nem az történt, amire számítottunk. Az év végi ázsiai túrát viszonylag gyengén hozta, de emiatt igazából senki sem haragudhatott, mert minden alkalommal, amikor Timi lenyilatkozta, hogy mennyire fáradt, ahhoz nem férhetett kétség. Tavaly ugyanis rendkívül sok tornán indult és szinte az egész évet párhuzamosan vitte végig egyesben és párosban. Érthető volt tehát a téli kimerültség, nem is volt ezzel különösebb gond.

A pihenő után viszont mindenki óriási reményekkel várta az Australian Open felvezető tornáit, és magát a Grand Slamet is, mert azt hittük, hogy kipihente magát, a felkészülés megtörtént és minden megy úgy tovább, ahogy az tavaly a US Openig. De nem.

Az idei szezonban már tizenöt vereségnél jár, nézzük, ki voltak a legyőzők: Nina Stojanovic (142,); Daria Kasatkina (26.); Nicole Gibbs (92.); Roberta Vinci (21.); Shuai Zhang (31.); Elena Vesnina (15.); Pauline Parmentier (57.); Anastasia Pavlyuchenkova (16.); Engeniya Rodina (88.); Cagla Buyukakcay (181.); Franchesca Schiavone (100.); Angelique Kerber (2.); Bacsinszky Timea (34.); Alizé Cornet (43.); Aranatxa Rus (181.).

Fotó: Europress/AFP

Összegezve tehát láthatjuk, hogy négyszer kapott ki top 100-on kívüli versenyzőtől, háromszor olyantól, aki nincs 50-ben, háromszor 30-on kívülitől, a maradék öt pedig az, akiket nem lehet elvárható, vagy „jó lenne legyőzni” kategóriába sorolni. Ez – akárhogy is nézzük – rettentő szerény teljesítmény, pedig már június közepét tapossuk, és Babossal még semmi említésre méltó nem történt. Leszámítva azt, ahogy a pályán viselkedik.  A szentpétervári tornán a Vinci elleni találkozót gyakorlatilag végig sírta. Sírta a pályán, sírt a padon, ülve, állva, szerva közben, szüntelen.

A mexikói viadalon páros társa, Pavlyuchenkova ellen végig hisztizte a meccset, majd egy téves bírói ítélet után nem fogott kezet a székbíróval. Ami viszont igazán fájó, az a jelenleg is zajló holland füves nyitányon történt. Nézzük meg a videót:

„I don’t know why I play tennis...”

Érthetetlen. Illetve valahol mégis érthető. Fene se tudja. Van olyan, amikor az ember rossz passzban van, velünk is, az olvasókkal is, a szomszédokkal, kollégákkal, barátokkal, mindenkivel előfordul, hogy hosszú ideig semmi nem jön össze, hogy bárhogy próbálkozunk, nem érünk el sikert, és nem saját magunk képességeihez mérten dolgozunk vagy élünk. És akkor nálunk is el tud jönni a pont, amikor azt mondjuk: „nem tudom, miért csinálom”. Sírni is szoktunk, és igen, van, hogy nem viselkedünk korrekten, amikor úgy érezzük, hogy igazságtalan sérelem ér minket, és igen, olyan is van, hogy azt mondjuk: feladjuk. Vagy jön a dac, a kudarc ösztönös tagadása, mint eszköz, és igen mi is váll rángatva szoktuk azt mondani, hogy „leszarom, nem érdekel”. Már bocsánat… Közben belehalunk a tehetetlenségbe. De a fentebb felsoroltakat semmiképpen sem közönség előtt vagy tv-kamerák előtt tesszük. És nem sírunk egy projekt közben az irodában, vagy amikor a főnök azt mondja, nem akarom látni ezt az hozzáállást, próbálkozz keményebben, mi nem mondjuk neki sértetten, hogy miről beszéééélsz?!

Thomas Drouet edzőnek láthatóan már semmilyen szintű befolyása nincsen Babos Timire. Sokadszor láthattuk már a meccsek alatti mini timeout-oknál is, hogy – szlengesen fogalmazva – egyszerűen csak le van oltva. Nem tűnik úgy, mint aki szuggesztíven berántja Timit egy erős motivációs térbe, ahol csak ketten vannak, és olyan mentális erőt ad neki, ami által visszatérve a pályára, leüti az ellenfelet. Timi testbeszédéből sokszor az derül ki, hogy gyakorlatilag észre sem veszi. Thomas hozzászólásai kéretlen tanácsoknak tűnnek, melyeket tanítványa gyerekes vállrándítással konstatál.

Fotó: Europress/AFP

Amikor Timi egy bekamerázott pályán, közvetítés alatt kicsit sem titkolva, teljesen érthetően azt mondja, „én nem tudom, miért is teniszezem”, akkor ott valami nagyon nem oké. Ha az őt imádó 12 éves teniszező kislány eddig olyan akart lenni, mint a nagy babostimi, akkor majd most nem akar. Mert abba, hogy „nem tudom, miért vagyok itt, és hogy miért teniszezem egyáltalán és te, kedves edző, csak ne akard nekem megmondani, hogy próbálkozzak, egyáltalán miről beszélsz” nem lehet beleszerelmesedni. A teniszező kislány lehet, elsírja magát a képernyő előtt, hogy ő nem ezért akart babostimi lenni és, ha ez ilyen, akkor valószínűleg ő már egyáltalán nem is akar babostimi lenni, mert a babostimiség nem valami vagány és menő dolog.

Az ember óhatatlanul elkezd gondolkodni, hogy hogy juthatott idáig a Halep elleni meccs óta. Miért csúszott le idáig mentálisan, és azok, akik körülötte vannak, miért hagyták, hogy ez megtörténjen. Amikor Timi olyan hegymenetben volt, amiről valószínűleg mindig álmodott, hogy hagyhatja bárki is a környezetéből – és itt nyilván a szakmai stábra gondolunk, nem az anyukájára -, hogy ilyen állapotba kerüljön.

Ez az a pont, amikor el kell gondolkodni azon, hogy lehet-e Timit kritizálni, szabad-e őt kritizálni, mert a magyar vitakultúra szerint a kritika bűn. Nálunk nem létezik az ’érted haragszom, nem ellened’ attitűd, nálunk a kritika halálos ítélet. Láthatjuk, hogy éppen ezekben a napokban nyír ki 10 millió ember egy kapitányt, akit tavaly istenként tiszteltek. De aki normálisan fogja fel akár a sportszakmai, akár az emberi oldalról elindított véleményezést, az nem haragudhat meg a kritikáért. Attól Timinek sem lesz jobb, ha közösségi oldaláról folyton eltűnnek a negatív vélemények. Ha buborékban tartják, ha nem érheti őt a szellő, és ha nem hagyják, hogy azok az emberek, akik őt szeretik, követik, eljussanak hozzá, még ha csak viszonzatlan kommunikációja formájában is. És itt most természetesen nem az obszcén megnyilvánulásokról van szó, hanem a csalódott, egymás közt beszélgető, Timit véleményező szurkolókról. Mert vannak szurkolói, méghozzá nagyon sok, akiket egy bizonyos pontig be kell engedni a Babos Tímeát körülvevő érinthetetlen buborékba. A kitörölt vélemények nem válnak semmissé, attól még ugyanúgy léteznek, maximum tényleg nem jut el a címzettig. De majd eljut máshonnan. Ezért hagyja például a Real Madrid vezetősége is, hogy a klub által kitett posztok alatt bármilyen jellegű beszélgetés folyhasson.

Fotó: Europress/AFP

Az az átható szeretet és energiaáramlat, amit ő a budapesti tornán kapott, nagyon sok sportoló számára vágyálom. Ahogy őt beletolta a közönség egy fonák keresztbe, ahogy átfújta a szurkoló had a háló felett a labdát, valószínűleg Timi álma volt gyerekkorában. Ő pedig előttünk lett profi játékos, előttünk lett top 30-as spíler, és olyan reményeink voltak még tavaly szeptemberben vele kapcsolatban, amit szintén csak álmodhatott, miszerint az ország teniszrajongó közössége majd ennyire bízni fog az ő tudásában. És ezek, mintha most köddé váltak volna. De nem azért, mert a teniszrajongó közönség rosszabb játékosnak találja Babos Tímeát, hanem azért, mert ő ezt kommunikálja felénk. Megrántja a vállát, és azt mondja, ő nem is tudja, hogy egyáltalán miért is van a pályán. Hasonló helyzetben van éppen Novak Djokovic is, és őt soha nem látjuk a vállát vonogatni, hanem profi módon lenyilatkozza, hogy gondban van. És ugyanígy tett nemrégiben Rafa Nadal is, amikor hamarjában haza küldte őt Verdasco egy Grand Slam-torna első fordulójában. Nem sírta végig a meccset…

A példa tehát adott Timinek és a stábnak is. Az pedig, hogy őt kritika éri, jó dolog. Ugyanis ez azt jelenti, hogy az emberek számára érdekes.  Hogy szeretik-e vagy sem, az mellékes. Mert például a Big4 tagjait sem szereti mindenki, sőt, kifejezetten gyilkolják egymást a szurkolók, a szaksajtó pedig teljesítményükkel kapcsolatban finoman fogalmazva sem kíméletes. Nem azzal segítünk valakit, ha struccpolitikát folytatva, homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha az, ami éppen történik, hétköznapi és normális lenne. A vélemény, a kritika, a konstruktív vita, a szakmai számonkérés mind-mind építőleg hathat valakire, aki észreveszi a jó szándékot, felfedezi kritikusaiban a valós empátiát és a féltést, valamint tisztában van azzal, hogy a kritika sokszor ösztönzésképpen érkezik olyanoktól, akik érdemesnek tartják őt arra, hogy tollat, billentyűzetet ragadjanak kizárólag azért, hogy felemeljék hangjukat, miszerint hé, ez így nagyon nincs jól. Legyen az egy rajongó, egy ellenfél szurkolója, egy szövetségi alkalmazott, egy újságíró, egy kommentátor, vagy egy lelátóról bekiabáló pártatlan néző. Ugyanis minden kritikus, aki színtiszta jó szándékból fogalmazza meg nemtetszését, kizárólag arra a Babos Timire vágyik, aki tavaly végigvigyorogta a wimbledoni páros döntőt.

Fotó: Europress/AFP

Related Posts

  • Márk Szalai

    A gödörből nehéz felfele nézni, ilyenkor mindent feketén lát az ember. Negatív spirálban van, de nem megoldhatatlan feladat, ki fog jönni belőle.
    Úgy tűnik elsősorban fejben van baj, de játékban is sokat kell fejlődni, még többet és még többet edezni. Persze ilyenkor nehéz megtalálni a motivációt, de mennie kell előre. Szokták mondnai, h ha fejben rendben vagy, akkor a játékod is egyben lesz, de fordítva is igaz. Be kell fektetni az energiát, másképp nem megy. Tovább edzeni, fejlődni, hogy bátrabban, pontosabban és okosabban játszon és akkor ezzel párhuzamosan a fej is tisztulni fog. :)

  • Bence Kemence

    Lehet kritizálni, de tök felesleges.
    Babos egy remek sportoló, kb a maximumot hozta ki magából.
    Most egy kicsit gödörben van, majd kijön belőle.
    Ennyit tud, nem látok többet benne. Remélem megcáfol, de jó kis stabil top 50-es teniszező lesz még pár évig és ennyi.
    Klasszikus női erőteniszt játszik, nem is rosszul (de nem is jól). Ha kijön neki a lépés megy pár fordulót sőt néha elkap nagyobb neveket. Szegény ember Kvitovája kb.

  • SnowAngel

    Tőlem jöhet akár Pepe Imaz is mellé, csak hozza ki ebből a depresszióból. És most nem viccelek, vagy netán gúnyolódok. Szörnyű nézni, ahogy gyötrődik, és minden elvesztett meccsel egyre mélyebbre ássa magát (győztes meg sajnos nincs). Az a csoda, hogy párosban még tud teljesíteni, már amennyire. Szerencsére Hlavackova még bírja, de ha egyesben neki is beindul valami, ez a partnerség sem fog sokáig tartani.

    • edietheeagle

      Ez a videó nagyon brutál. Iszonyatosan maga alatt van, nem is láttam még ehhez hasonlót. Én itt valami tenisztől független magánéleti válságot sejtek.
      Egy jó pszichológusra biztosan szüksége lenne…

      • SnowAngel

        :(( Remélem, jó a csapata, és felismerik, mire van szüksége. Nem vagyok benne biztos, hogy ő maga most a megfelelő döntéseket tudná hozni. Nem szabad úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és újabb rétegek alá beásni a problémát, viszont a nyilvánosság és kibeszélés biztosan nem segít.

        • edietheeagle

          Lassan féléve tart ez a vesszőfutás. Vagy nem jó a csapat, vagy túl nagy a baj…

          • SnowAngel

            Valami miatt megrogyott, de minden áron teljesíteni akar, és ez így csak egyre rosszabb lesz. De ezzel be is fejezem a találgatást, mert minden leírt mondat hajlamos önálló életet élni itt a virtuális térben. Jó lenne egy kis távolság neki, és a szakemberek majd segítenek. Remélem.

  • TheMaestro

    Egy a sok közül akinek a gyenge feje okozza a vesztét is. Tavaly Cincinnati óta, de inkább idén értelmezhetetlen, hogy mi csinál persze pesti tornagyőzelem nagyon szép eredmény, de azt nem lehet szembeállítani egy egész éves teljesítménnyel. Nem tudom, hogy a párosba még megéri-e ennyire kapaszkodnia, mert az látszik, hogy a pályát is alig találja el. Nem minden tornán volt olyan ellenfele aki ellen nem lett volna esélye ilyen például a tegnap előtti is, de ez így tényleg értelmetlen, hogy puffog és siránkozik. Erőben simán megvan a játéka, de ez kevés még ehhez a nagyon kusza mezőnyhöz is és úgy néz ki ezt is képtelen felfogni. Edzője tanácsaira se hallgat mire számít??? Nem tetszik amit idén csinál és ezzel nem csak én vagyok így, de már el is engedtem őt és jelenleg Piros Zsombor sikereinek sokkal jobban tudok örülni, mert benne van alázat és Timiben meg egy 180-as fordulatot már nem igazán érzek.

    • edietheeagle

      Már megbocsáss, de ez a “gyenge a feje” dolog egy marhaság.
      Nézd meg a tavalyi eredményeit, nagyon sok meccset fordított meg szetthátrányból, szettlabdákról, még talán meccslabdákról is (ennek most lusta vagyok utánanézni). Nyilván “fejben” van problémája, hiszen nem volt sérült sem a keze, sem pedig a lába, de nem az a probléma, hogy “gyenge a feje”, hanem valami más, valami olyasmi amit mi innen kívülről nem tudhatunk. Az okokat nem ismerjük, csak az okozatokat.
      Számomra különösen riasztó, ahogy egymással beszéltek az edzőjével. Oké, az edző srác higgadtabb volt, ő nyilván gondolt arra a párbeszéd során, hogy kamerák veszik őket, tehát lehet hogy tudott volna ennél sokkal személyesebb dolgot is mondani, csak esetleg nem merte. De mégis, mintha két idegen ember próbált volna meg szót érteni egymással… az edző nyomta ezt a “you can do it” szöveget, Babos meg úgy néz közben rá, mintha Drouet a Marsról jött volna.
      Fogalmam sincs mi okozhatja ezt a brutális teljesítményromlást, hiszen én is láttam a tavalyi Halep elleni meccsét, és ki merem jelenteni, hogy az Babos részéről bőven top 20-as tenisz volt. Több éve folyamatosan top 100-as, de igazából a tavalyi volt számára az “áttörés éve”. Normális esetben ilyenkor a teniszezőről lekerül az a görcs, ami az áttörés előtt még megvolt, ráadásul adott egy recept (felkészülési, taktikai, stb.) ami már bizonyítottan sikert hozott.
      Hogyan lehet ilyen mértékben visszaesni? Egyszerűen nem értem.
      Ha ennyire nincsenek közös hullámhosszon az edzővel, akkor mindenképpen érdemes lenne valaki mást keresni. Csak baromira nem mindegy, hogy kit…

      • TheMaestro

        Egy picikét talán én is nyersen fogalmaztam dühömben, de az tény, hogyha ő nem akarja a változást biztos nem fog jönni 2-3 győzelem zsinórban. És egyenlőre semmi változást nem mutat, mert még jó a salak nem az ő játékának kedvező (habár tavaly ott is voltak jó meccsei), de most már SEHOL nem játszik jól. Ilyen Rus nevű lányokat nem bír elverni nem tudom mire számít ennél könnyebb első körös ellenfele volt e akárkinek is most a tornán, és önbizalom növelőnek nagyon jó kis ellenfélnek nézett ki, de őt se tudta megverni… Ostapenko is veszekedett egyszer így Rómában az edzőjével Muguruza ellen, de ő úgy látszik sokkal felnőttebb, mert aztán gondolom hibákat kielemezve és felnőve a feladatra még egy Garrost is bezsebelt… Én nem kirúgnám az edzőjét, mert nem ő tehet mindenről ami Timivel folyik, hanem inkább lelépnék tőle ha látnám semmire nem hajlandó a fejlődés érdekében…

        • edietheeagle

          Mármint az edző helyében lépnél le, gondolom így értetted. Ez is egy lehetőség, mert nyilván Drouet számára sem sokáig tolerálható ez a helyzet.
          Bár azt nem tudhatjuk, hogy milyen Babos edzésmunkája. Lehet, hogy pont azért ilyen nagyfokú a frusztrációja, mert elvégzi ugyanazt az edzésmunkát amit tavaly, az eredmények pedig csak nem akarnak kijönni belőle. Nem tudhatjuk.
          A meccset ugyan nem láttam, de az “ilyen Rus nevű lányokkal” füvön vigyázni kell, mert a fű nagyon speciális felület, ott nagyon sok olyan játékos van, aki esetenként kiugró teljesítményre képes, de más felületen sokkal kevésbé érvényesül. Én kisebb fiaskónak tartom, hogy kikapott ettől a lánytól, mint mondjuk az AO-s egyéni teljesítményét, ahol kiábrándító játékkal kapott ki egy olyan ellenféltől, aki (némi túlzással) a háló felett is alig bírta átütni a labdát.
          Mindenesetre, kíváncsian várom a fejleményeket, mert erre a helyzetre gyorsan megoldást kell találniuk.

  • s as

    Kicsit fordítva ül a lovon a kedves cikkíró. Timinek semmiféle elszámolni valója nincs felénk, nekünk meg nincs jogunk kritizálni őt. Azon kívül, hogy magyar állampolgár, az égegyadta világon semmi közünk hozzá. hogy a kamera előtt miket mond, az az ő dolga. Nyilván vannak körülötte, akik próbálmak segíteni rajta. Amúgy pedig gondoljunk már bele; csak 23 éves, félig még gyerek, kamaszkora nem nagyon volt gondolom, az egész élete s teniszről szól. Most kicsit padlón van, ez tény, de ne akarjuk már neki megmondani a fotelből, hogy mi a frankó. Szerintem

    • Fejér Roxanne

      Ha tavaly el lehetett mondani, hogy hurrá, akkor idén is el lehet mondani, hogy valami nem oké. Vagy, ha ez utóbbit nem lehet, akkor részemről nem fog érdekelni a pályafutása, letojom, hogy nyer vagy veszít, egyáltalán teniszezik-e vagy hotdogot árul. Mert a szurkolókkal normális esetben jóban-rosszban van együtt a sportoló.

      • s as

        Persze, el lehet. De úgy érzem, a cikkíró kissé kioktató hangnemben írt néhol, erre írtam a fenti soraimat.

  • Matteo

    Nagyon sajnálom szegényt, mindig azt látom, hogy sír a meccseken, mert tudja, hogy ennél többet tud…
    Szurkolok neki, hogy valahogy nyerjen már végre egyesben egy top50es ellen és legyen már boldog, mert a sorozatos vereségek miatt egyértelmű, hogy depressziós lett, de ha így folytatja, lassan Gálfi Dalma is megelőzi őt a világranglistán…
    Ez tenisz, itt egész évben nagyon jól kell teljesíteni, nem úszás/vívás/birkózás stb. hogy mindenki csak a VBre, EBre készül, és ha nem sikerül, van ideje pihenni, fejben megnyugodni, itt minden héten verseny van, ha nem hozod az elvártat, egyre lejjebb kerülsz a ranglistán, ha nem vagy kiemelt, top20asakat kapsz első körre, nem férsz fel a főtáblára, selejtezned kell…innen csak rosszabb lesz a helyzete, szerintem hagyjon ki pár hónapot, gondolja át az egészet, feleslegesen ne utazzon el az első körös zakókért a tornákra!
    Edzőt pedig cseréljen azonnal, mert ezt a “You can do it!” klisé nem fog nála semmit érni, egy Wozniackinak, Halepnak lehet elég lenne, de Timi más kategória fejben!

  • Hungaryű

    A női tenisz legtöbbször szar. Szarról meg általában nem ír az ember.

    • edietheeagle

      Mély hozzászólás volt, gratulálok.
      Szerintem mindannyiunknak jobb, ha maradsz a focikommenteknél.

      • Hungaryű

        Azt nem tudom, hogy ő maga tesz e vállára tehert avval, hogy ő a legjobb női magyar játékos. Az viszont biztos, hogy nem elég jó játékos, volt egy kifutott éve vagy féléve, de nem több, mint egy tucatjátékos. Fölösleges erőlködnie. Maradjon párosban, ott az egyik legjobb a mezőnyben, s akkor tudni fogja miért teniszezik.