Hímsoviniszta sportrajongók, szevasztok!

Fotó: Berkesi Judit Facebook-oldala
shadow

Nem olvasok Nemzeti Sportot lassan húsz esztendeje. Pedig úgy nőttem fel – mint mindenki ebben a szakmában -, hogy kiolvastam a Népsportot az első betűtől az utolsóig. Legtöbbször még azt is tudtam, hogy Sax Gyula milyen megnyitást alkalmazott Portisch Lajos ellen, hogy Karpov és Kaszparov aktuális páros meccseiről már ne is szóljak.

Aztán egy idő után elmaradozott a szokásos reggeli rituálé, azokban a sportágakban, melyek igazán érdekeltek, úgy is azt írták, amit én mondtam, a magyar foci követéséről pedig – szégyen, nem szégyen – letettem. Jött a net, az ember már olvashat Frankfurter Allgemeinét, Zürcher Zeitungot, akkor minek vesztegesse az idejét haszontalanságokra?

Manapság csak az jut el hozzám a sportnapilapot illetően, amire valaki felhívja a figyelmemet. Ilyen volt a Főszerkesztő úr (Elnök úr? Nagykövet Úr?) kiváló publicisztikája szombaton, mely teljesen új megvilágításba helyezte a válogatott luxemburgi vereségét. Nemcsak megtudtam, mekkora sületlenségeket is írtam egy nappal korábban, hanem azt is, hogy igaztalanul vádoltam meg tisztességes sportembereket, akik valójában csak áldozatai annak a kornak, melyben születtek. Az elmúltnyolcévnek.

Fájlaltam, hogy ennyire félrevezettem azt a pár ezer embert, aki a soraimat olvasta, de reméltem, hogy hozzám hasonlóan ők is megvilágosodtak.

Tekintve, hogy azt az írást mérföldkőnek éreztem a magyar sportújságírás történetében is, nem csak a Nemzeti Sportéban, fel sem merült bennem, hogy a lap mélyén megbújhatnak fontosabb sorok is. De hát ki gondolhatta, ki remélhette, hogy a lap egyik vezető újságírója, a legnagyobb élő magyar nekrológíró, Sinkovics Gábor fel meri tenni azt a “kérdést” Berkesi Juditnak, hogy:

“Annyi szép munka van, énekelhetne bárban, dolgozhatna szövőgyárban, működtethetne körhintát, de ön inkább megmártózik a futball világában.”

Hímsoviniszta sportrajongókkal való telefonbeszélgetésekben meglehetős rutinom van, több száz névtelen olvasói levéllel találkoztam az évek során, de azért ez egy másfaja minőség, mint amihez az Eurosportnál jelentkező nézőkkel való beszélgetések, levelezések során szoktam. Nálunk ugye három női kommentátor is dolgozik, és kínosan ügyelünk arra, hogy ne csak azokat a sportágakat közvetítsék, melyekhez a magyar nézők női hangot társítanak (műkorcsolya, rg) hanem másokat is, aminek persze meg is van a jutalma.

Nálunk – hogy úgy mondjam – őszintébb emberek jelentkeznek, nem kerülgetik a kását holmi énekesi szereppel, körhintával, különösebb köntörfalazás nélkül közlik:

“Hogy azt a hülye kurvát azonnal hozzuk ki a stúdióból a picsába!”

Igaz, szemben Gábor soraival, ők többnyire névtelenséget kérnek, és inkább nemtetszésüket próbálják kifejezni, mintsem hódolatukat.

Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a női sportriportereket ne lehetne kritizálni, sőt. Amikor a hatszoros világbajnok párbajtőrvívó Horváth Mariannt megtalálták azzal, hogy elkiabálta Imre Géza riói aranyát, azzal semmi baj nem volt. (Azon túl persze, hogy az egész egy hülyeség.) De ugyanezt a kritikát megkapta volna szerintem Hajdú Pisti is, egészen egyszerűen azért, mert a magyar néplélek ilyen.

A gond azzal van, amikor még 2017-ben Európa közepén is rácsodálkozunk arra, hogy egy nő a sportról beszél, értelmesen, kerek mondatokban. A gond azzal van, amikor nem fogadjuk el ugyanazt tőle, mint amit elfogadnánk egy férfitől. Vagy nem fogadjuk el azt, hogy adott esetben ő egy picit más szemüvegen keresztül látja a világot, mint mi.

Az, hogy 2017 Magyarországán emberek levelet írnak, mert szerintük a kommentátor nem oda való – aki mellesleg Eb-6. távolugrónő -, mert megjegyezte, hogy a hétpróbázónő zoknija megy a masnijához, az egy állapot. Ezt tudomásul kell venni, hogy itt tartunk, innen indulunk, és innen kell eljutnunk oda, ahova a világ fejlettebb része tart.

Azzal viszont, hogy ilyen körhintásakat kérdezünk, nem lépünk előre egy tapodtat sem. Ennél ugyanis még az is őszintébb lett volna, ha nincsenek is kérdések, csak fotók. Mert a népeket ugye úgyis csak az érdekli, hogy Judit marha jó csaj…

Csak hát a magyar sportújságírás hála az égnek tele van tehetséges nőkkel, akik ezt a bánásmódot rohadtul nem érdemlik meg.

Ha már szeretnénk megmaradni a hagyományos férfi-női szerepeknél.

Related Posts

  • popp

    +1. ad 2. A Puskás jogok szemérmetlen tolvajának nevét valóban ne írjuk le.

  • Cannot agree more.

  • Vantara Béla

    nem olvastam az írást, de ez a megjegyzés nem a futball hímsovinizmusáról szólt? tehát hogy miért megy a bunkók közé

    • popp

      olvasd csak el!

  • Respectvv4laci

    Szőllő nagyon nagy figura van nála nagyobb dörgölőző ,seggnyaló a palettán? Sinkovics lehet h rájátszott a sztereotipiára nem hiszem h ennyire kőbunko h ezeket igy komolyan gondolva le is meri irni

  • popp

    Amúgy meg miért nem Sinkovics megy bárénekesnek?

  • sztich

    Nagyon jó. Mindennel egyetértek. És nem utasításra. :))

  • GzsakSam

    Hehe, SG-ről mindig a régi poén jut eszembe:
    -Hány Sinkovics kell egy villanykörte cseréjéhez?
    -Öt. Egy kicseréli a kiégettet újra, a másik négy meg közben arról ír, hogy mennyivel jobb volt a régi.