NOB kontra oroszok: a doppingolás etikája

shadow

Nyilván szigorúan szemlélve, a doppingolásnak nem lehetne semmiféle etikája, hiszen miként is lehetne etikája a csalásnak, annak, hogy nem tartjuk be a szabályokat? Olyan ez, mintha például a lopás etikájáról beszélgetnénk, normális körülmények között a dolog értelmezhetetlen.

Ellenben nem élünk normális körülmények között, ezt azért nem olyan nehéz belátni, ilyenformán a hetedik parancsolat – ne lopj! – is új értelmet nyer sokak fejében. Akadnak, akik relativizálják a lopás fogalmát: vannak, akik úgy gondolják csak sokat lopni bűn, kicsit még belefér, mások az alapján osztályoznak, hogy ki kitől lop éppen, és akadnak, akik pedig a tolvaj személye alapján mérik a megbocsátást.

Legalább ők lopnak és nem a Fletóék…

Nehezen tudnám magam Pénztáros Lőrinc szintjére helyezni, de ettől még jó néhány alkalommal loptam ki pénzt anyukám perselyéből fagyira. Később gombfocicsapatra. Áltathatnám magam azzal, hogy én csak csórtam, nem loptam, de nem hiszem, hogy szerencsés volna. A tevékenység ugyanaz. Elvettem valamit, ami nem volt az enyém. Nyilván nem kell olyan rettenetesen nagy empátia ahhoz, hogy valaki megbocsásson egy rászorulónak, ha elcsen a közértben egy kiflit, mint ahogyan nehezebb megbocsájtani egy oligarchának, ha elrakja a huszonharmadik milliárdot a közösből.

A határt azonban nehéz itt belőni, mint a fenti példa is mutatja, éppen ezért talán szerencsésebb az alapján dönteni, hogy valaki lopott vagy nem lopott éppen. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem valaha is sikerült volna. Inkább úgy mondom: remélem, hogy megfelelő érzékkel tudom meghatározni, mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem. És felnézek arra, aki meg tud vetni mindenkit, és megvetem azt, aki megenged mindent.

Valahogy hasonlóképpen vagyok a doppinggal is. Tudom, hogy egy ideális világban mindenkit el kéne ítélni, aki doppingol, de azt is tudom, hogy nem élünk abban.
És azt is tudom, hogy én már nem is fogok. Nagyjából két lehetőségünk van: vagy nem foglalkozunk a sporttal, vagy megpróbáljuk úgy értelmezni, amilyen. Nem fogjuk ugyanis megtudni, hogy milyen az élsport dopping nélkül, ezt akár alapvetésnek is tekinthetjük. Olyannyira, hogy talán ez az egyetlen dolog a történetben, amivel mindenki egyetért.

Ez az, amiért sokan javasolják, hogy be kéne dobni a gyeplőt, engedélyezni a doppingolást, és azt a pénzt pedig, amit jelenleg a doppingellenes küzdelemre fordít a világ, azt inkább prevencióra, felvilágosításra kéne költeni. Hogy legalább tudják a sportolók, mi az, amit beszednek, milyen következményekre számíthatnak, ha majd egyszer megöregszenek.

Vagy, hogy megöregszenek-e egyáltalán?

Nagyjából ez az, ami leginkább a legalizálás ellen szól, azon túl persze, hogy a doppingellenes küzdelem finoman szólva is jelentős üzlet pillanatnyilag. Félő, hogy sokan tolnák túl, az élsportnak is meglennének a 27 éves halottjai, mint a rockzenének.

Éppen ezért, amíg mi élünk, szinte biztos, hogy marad ez a jelenlegi rendszer, rablókkal és pandúrokkal, ahol persze a rablók mindig egy picit előrébb járnak, de ettől mindig akadnak néhányan, akiket azért levadásznak, mutatóba. A rendszer rossz, legalább olyan rossz, mint a legalizálás, ellenben ezek szerint a normák szerint működik a sport lassan negyven éve, és ez alatt az idő alatt a szereplők megtanultak együtt élni a rendszerrel. Tudomásul vették, miként működik, és csak azokat vetik ki magukból, akik mindezt nem hajlandóak tudomásul venni.

Akik ezeket az egyébként sem szűk határokat is tovább szeretnék tágítani.

Mindenki tudja, hogy akadnak sportágak, akadnak versenyszámok, ahol gyakorlatilag senki sem tiszta, ám amíg valaki a közmegegyezés szerint tevékenykedik, addig jó eséllyel megúszhatja a dolgot. A közmegegyezés pedig pillanatnyilag az, hogy a verseny napján a saját vizeleted add le, és ne legyen benne semmi, ami rajta van a doppinglistán. Ha ez a mondat teljesül, akkor a verseny – viszonylag – tisztának mondható, bármennyire is mosolyogtató ez a jelző itt, ennek a mondatnak végén.

Ha azonban öntőgépezel, hogy még a verseny napján is kokszolhass, vagy ha titkos alagutat ásol/ásatsz az olimpiai faluban, hogy doppingmintákat cserélgethess kényed kedved szerint, akkor vétesz ez ellen a közmegegyezés ellen. Akkor szintet ugrasz, akkor már egy másik ligában játszol, és akkor ki fognak nyírni. Pedig még csak az sem biztos, hogy a győztes te vagy, hiszen az orosz sífutókat is elverték Szocsiban a többi számban, és könnyen lehet, hogy még az 50 km-t is behúzta volna Cologna, ha nem törik el a léce a hajrában. Hogy a mi nehézatlétáinkról már szó se essék.

Szóval lehet azt mondani, hogy az oroszok eltiltása jogtalan, mert nem létezhet kollektív bűnösség, vagy mert a többiek is szednek, de ez nem volna szerencsés.

Az a rendszer, amit ők működtettek, az messze nem fért bele azok közé a keretek közé, ahogyan a világ doppingol. Azzal valamit kezdeni kellett. Mert ők még nagyvonalakban sem tartották be azokat a játékszabályokat, amiket a többiek legalább nagyvonalakban igen. Kérdés persze, hogy tegnapi döntésével a NOB kiállt-e a világ többi sportolója mellett? Azzal, hogy felfüggesztette az Orosz Olimpiai Bizottságot, és kitiltottak az olimpiákról három magas rangú sportdiplomatát, jelezte-e elég erősen, hogy EZ már nem fér bele? Vagy csak meg akarta oldani, ezt a problémát úgy, hogy minél kisebb balhé legyen az ügyből?

A NOB pontosan azt akarja tenni, amit a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tett a londoni világbajnokságon. Csak míg az IAAF előtte eltiltotta az oroszokat a riói részvételtől, addig a NOB ezt a döntést elmismásolta. Az ő részükről hiányzik/hiányzott a határozott kiállás, hogy: hé, srácok, ez már nem fér bele!

Így pedig azért picit másként néz ki a történet.

Related Posts

  • fender

    Gábor és azokkal mi van, akik a verseny napján kokszolnak, saját mintát adnak (öntés nélkül), és még sem buknak? Mert ugye ehhez csak jelentősen magasabb havi kiadás szükséges.
    Szerintem ő miattuk borul a bili igazán, és most itt nem országokra, hanem egyéni sportolókra gondolok.

    • Botond Rajnai

      Jól értesült vagy. Hogy csinálják? És kik is ők?

      • fender

        Csak pénz kérdése és mosolyogva pisilhetsz bárhol, bármikor. Ahogy a Gábor írta a rablók a pandúrok előtt járnak a kémia labórban is.
        És, hogy kik? Az ÖSSZES sportoló aki megteheti.
        Nézz csak utána általában kik szoktak bukni?
        Igen a szegény országok sportolói.

        • Botond Rajnai

          Még egyszer: hogyan csinálják?

          • fender

            Próbáltam diszkréten körbe írni… :)
            De akkor feketén-fehéren:
            Havi sok ezer euroért olyan kokszot kapsz amit nem lehet kimutatni, vagy nincs rajta a listán. Még. Ez a még pl. elég sokaknak fájt amikor újra vizsgálták a pekingi, londoni mintákat.
            De ha elég pénzed van (és nem vagy hülye) akkor később sem lesz rajta a listán.

  • popp

    Gábor, ugye a mostani téli olimpiáról nem az m4-en közvetítesz? Pénztáros Lőrincezel itt 😉 nekünk. Ami témát illeti nagyvonalakban egyetértek, hozzátéve azonban, hogy ha Jimi Hendrix nem lsd-zik, talán nem hal meg 27 évesen, de az tuti, hogy nem újítja meg a gitározást. Aztán talán a sportvilágának is megvannak a Jimi Hendrixei, hozzátéve, hogy az élsport önmagában, tehát doppingszerek nélkül sem egészséges, még akkor sem ha élsportolókat szokás állítani az egészséges életmód nagyköveteinek.