A nagyképű szlovénokat meglepte az igazi magyar kézilabda

shadow

Visszatért a hagyományos magyar kézilabda, sőt úgy rárúgta az ajtót Szlovéniára, hogy a vb-bronzérmes még most is csak pislog. Ljubomir Vranjes belátta, hogy jobban járunk, ha egy kicsit pihentetjük a generáció-, és játékrendszer váltást, és visszatérünk a komfortzónánkba. 

Éveken át alapvetésnek számított, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott akkor tud eredményt elérni a legjobbak ellen, ha jó védekezése mögött kiváló kapusteljesítmény van, azaz 24 gól környékén tartjuk az ellenfelet. Ennek a dogmának futott neki először Talant Dujshebaev, majd Ljubomir Vranjes is - utóbbi Nagy László nélkül -, mire a svéd belátta, hogy a magyar kézilabda jelenlegi helyzetében gyümölcsözőbb, ha lassít a rendszerváltáson. Ez most egy egészen elképesztő, már-már valószínűtlen győzelemben öltött testet: 

Fél lábbal már a vb-n a férfi kézilabda-válogatott | Hosszabbítás

A magyar férfi kézilabda-válogatott 29-24-re legyőzte Szlovénia csapatát az olimpiai kvalifikációs világbajnokság selejtezőjének szombat esti első mérkőzésén, Koperben. A két csapat 25. alkalommal találkozott egymással: egy döntetlen és 12 szlovén siker mellett immár a magyarok is 12 győzelemnél tartanak. A visszavágót szerdán 19 órától rendezik Veszprémben, a párharc győztese kijut a januári, német-dán közös rendezésű világbajnokságra.

A jelenlegi helyzetben, amikor soha nem látott pénzek mozognak a sportágban, egyszerűen nem volt megengedhető, hogy egymás után két olimpiáról hiányozzon a csapat, mert nem jutott ki az azt megelőző világbajnokságra. 

Na, erre ki számított?Na, erre ki számított? Fotó: MKSZ

Vranjesnek kemény lecke volt a veszprémi kudarc, a válogatottnál pedig a rendkívül rosszul sikerült Európa-bajnokság, ezért úgy döntött, feláldozza a generációváltást, illetve a játékunk átrendezését az eredményesség érdekében. 

Ez a magyar kézilabda 

A két védekezőspecialista, Nagy László és Ilyés Ferenc reaktiválása telitalálatnak bizonyult Szlovéniában. A magyar csapat védekezése olyan szintre keményedett fel, amivel már sikerült kizökkentenünk a nagyképű szlovénokat, akik azt hitték, simán átrohannak rajtunk. 

Bár ezzel a játékkal együtt jár a rengeteg kiállítás, azért Szlovéniában extrém mennyiségű kétpercet gyűjtöttünk össze, és két piros lapunk is volt (a második félidő közepétől Schuch Timuzsin maradt az egyetlen beállónk), ami csak még tovább emeli az elképesztő győzelem értékét. A 26 percünket némileg árnyalja, hogy a sokszor össze-vissza ítélő dán páros a szlovénokra is ráfújt 18-at, de ahogy Nagy László is mondta a meccs után, a szlovénoknak egy szavuk nem lehet a bírókra. 

A lényeg, hogy Koperben újra megmutatta magát a magyar kézilabda. Mi ezt tudjuk, ebben vagyunk a legközelebb az elithez. Nem vagyunk se gyorsak, se mozgékonyak, viszont erősek és erőszakosak igen, és ha a pályán van két olyan rutinos veterán, mint Ilyés és Nagy, a világ legjobb csapatai is vért izzadnak ellenünk támadásban. 

Lékainak ilyen a komfortzónájaLékainak ilyen a komfortzónája Fotó: MKSZ

Közben azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindez mit sem ért volna, ha támadásban bénázunk, és a szlovénok lerohannak minket. Szerencsére Lékai Máté remek formában tért vissza a sérülése után, Bodó Richárd ellenállhatatlanul lőtt, és a szélsőinket is jól használtuk. 

A támadó hatékonyságunk 59 százalékos volt, a lövési pedig 74, mindkettő kulcsfontosságú volt a győzelemben, és abban, hogy Szlovénia egyetlen gólt sem lőtt klasszikus lerohanásból.

Ilyen egy jó magyar fal 

Az már az Eb-n pontosan látszott, hogy nem középen, hanem a kettes védők posztján van nagy bajban a csapat - nem véletlen, hogy Vranjes Nagy László és Ilyés Ferenc reaktiválásában látta az egyetlen előrelépési lehetőséget. A veszprémi kapitány, bár Barcelonában szinte végig kettesben védekezett, az utóbbi időben inkább hármasban irányította a falat, ezúttal viszont újra a lövőn kellett védekeznie, és bebizonyította, hogy még mindig a világ egyik legjobbja a posztján. 

Ilyés már nem elég mozgékony a kettes poszthoz, viszont hármasból tudott annyit segíteni a mellette védekező Bodónak (aki egyébként Szegeden egészen más rendszerben védekezik, ha egyáltalán fent marad), hogy megmaradjon a fal masszívitása. És persze ott volt Schuch, aki nemcsak kiválóan védekezett, de a végén támadásban is helyt kellett állnia. 

Magyar virtusMagyar virtus Fotó: MKSZ

Ennyi kellett ahhoz, hogy a második félidőben gránitfallá változzon a magyar válogatott fala, ami mögött Székely Mártonnak is könnyebb dolga volt. Annyira azért nem könnyű, hogy ennyivel elintézzük a tatabányai kapus parádéját, mert a közel 40 százalékos hatékonysága nélkül nem nyertük volna meg a meccset. Miklerben is elakadt néhány lövés, de az extrák ezúttal nem tőle jöttek, hanem a tatabányai kapustól, aki nemcsak jól, de nagyon jókor védett fontos lövéseket. 

A meccs lefolyása gyönyörű ívet rajzolt a magyar csapatról: az elején fogcsikorgatva harcoltunk, aztán megjött a magabiztosság, és megéreztük, hogy el lehet kapni az ellenállásunkat látva elbizonytalanodó szlovénokat, a végére pedig annyira összeálltunk, hogy még a játék színezésére is tudtuk figyelni. Egy fontos statisztika, amire az említett ív kifutott: az utolsó negyedórában úgy kaptunk összesen négy gólt, hogy az utolsó a dudaszó pillanatában csorgott be Székely kapujába. 

Ne gondoljuk, hogy ez már megvan 

Szlovéniában minden jól alakult - nem puszta szerencséről van szó, keményen megdolgoztunk érte -, de azért volt néhány tényező, ami feltétlenül óvatosságra inti a hurráoptimista szurkolókat. Először is a szlovén lerohanások elmaradásában nagyon fontos szerepe volt a szlovén kapusok 15 százalékos védési hatékonyságának (Fun Fact: még a két kivédett hetesünkből is gólt szereztünk). 

Bodó góljai nagyon kellettekBodó góljai nagyon kellettek Fotó: MKSZ

Ez nem fog még egyszer előfordulni, ahogy azt az előnyt is elveszítettük, hogy lekezeltek minket a szlovénok. A bírók ítéleteiből nem fogunk tudni rosszabbul kijönni, mint Koperben, viszont a kapitány döntései közül azért van, amit érdemes átgondolni: Sipos Adrián például úgy kapott pirosat, hogy a három kiállításából kettőt is támadásban szedett össze, ráadásul mindegyik jogos volt. A beállót alaposan elvitte a hév, sokat könyökölt, márpedig hiába védekezett a csapat remekül emberhátrányban, ilyen előnyt a visszavágón nem adhatunk Szlovéniának. 

Azt ugyanakkor nem lehet eltagadni, hogy most már egyértelmű esélyesnek számítunk, és óriási csalódás lenne, ha innen kicsúszna a kezünkből a vb-szereplés. Nem is kívánhatunk mást, mint hogy a védekezés ugyanilyen masszív legyen a várhatóan telt házas Veszprém Arénában, mert ha megint sikerülne ilyen kevés gólon tartani a szlovénokat, nincs olyan, hogy kiessünk. 

A generációváltáson, meg a játékrendszerünk korszerűbbé tételén ráérünk majd gondolkodni a vb-részvétel tudatában.