Gyötrelmes út volt, de Faluvégi végre kiért a barlangból

shadow

Faluvégi Rudolf neve eggyé vált a Talant Dujshebaev-időszak katasztrofálisan sikerült Európa-bajnokságával, pedig a még mindig csak 23 éves irányító/átlövő nem okozója, hanem mint később kiderült, egyik legnagyobb áldozata volt a történteknek. A Nantes-ig meg sem álló kézilabdázóval személyiségről, karrierről, magyar közegről és persze Talant Dujshebaevről beszélgettünk. Figyelem, itt-ott szókimondó szövegek alább!

“A visszavágón lesz játékos, akit kiemelt figyelemmel fogunk követni a társaimmal” - kezdte a beszélgetést Faluvégi, akit éppen a kórházban értünk utol, mert a Saran elleni bajnokin olyan kemény gyomrost kapott, hogy félő volt, belső sérüléseket is szenvedett. “Kívülről nehéz megmondani, szándékos volt-e a dolog, de mi a pályán mindig tudjuk, melyik pofon az, és melyik véletlen. Elég komoly fájdalmaim vannak, beszélgessünk inkább holnap” - tette hozzá bágyadtan a Nantes harmadik legeredményesebb játékosa, aki három gólt szerzett a szűken (31-29-re) megnyert mérkőzésen.

Szerencsére az orvosok mindent rendben találták a játékosnál, aki a kellemetlen incidenst leszámítva jól, az itthoninál sokkal nyugodtabban érzi magát Franciaországban a barátnőjével. “Ha két éven át csak ömlik a szar a fejedre, akkor megtanulod értékelni az apró örömöket is. Én azért jöttem ide, mert emberileg felemelőbb közegbe vágytam, szó sincs arról, hogy a pénz motivált volna. Remek kapcsolatom volt a csurgói klubelnökkel, akit őszintén kedveltem, de tulajdonképpen szinte az egész NBI.-re igaz, hogy egy átlagos francia fizetést simán ki lehet alkudni. Egyébként a mostani fizetésemmel nem én lennék a legtöbb magyar első osztályú csapat legjobban fizetett játékosa” - mondta a francia bajnokság tavalyi ezüstérmesének átlövője.

Faluvégi Rudolf (#4)

“Ha az anyagi szempontok lettek volna a legfontosabbak, otthon maradok. Egy ügyes menedzserrel simán ki lehet bulizni hétszámjegyű fizetéseket otthon, ami már Franciaországban sem számít egy rossz bérnek, bár a kézilabdázóknál inkább átlagos.”

Keveseket motivál a külföldi lehetőség

“Sosem tagadtam, hogy külföldre szeretnék igazolni. Amikor megérkeztem Csurgóra, az első beszélgetésben elmondtam az elnöknek is, aki ezt megértően fogadta. Már 16 évesen ez a motiváció mozgatott, és bár menet közben alaposan átalakult a magyar bajnokság státusza ami az anyagiakat illeti, az én célom ettől még nem változott. 18 évesen minden játékos azt mondta, külföldre akarok igazolni, ma már ilyet tényleg csak olyanoktól hallasz, akiknek nem a pénz az első motivációjuk.”

És ha a Szeged, vagy a Veszprém hívja a játékost? Mert ott már nemzetközi szinten is kiemelkedő béreket lehet keresni, ráadásul borítékolható a Bajnokok Ligája-részvétel is. “Nem mondom, hogy nem kalapálna hevesebben a szívem egy ilyen lehetőség hallatán, de azt sem mondom, hogy mindent félredobva rohannék haza. És persze továbbra sem a pénzről beszélek, hanem a lehetőségről. Az az igazság, hogy 14 évesen, amikor a tévében néztem a világsztárjainkat, még egészen más volt a helyzet. Aztán amikor először pályára léptem ellenük 17 évesen, a hőseim lejöttek a képernyőről, és leütöttek, mint a szart. Nem volt egy felemelő érzés, inkább kijózanítónak mondanám” - mondta nevetve Faluvégi.

Szegeden az egyik legjobb volt Faluvégi

A 23 éves játékos szerint a magyar játékosok sokkal jobban teljesítenek, ha meg kell szakadniuk, mint amikor lézengésért és padkoptatásért is óriási pénzeket kereshetnek. “Úgy vettem észre, a belső motiváció nagyon fontos a magyar kézilabdázóknak. Akinek nincs, az bármilyen tehetséges, nem lesz belőle kiemelkedő játékos. Márpedig ha 22 évesen egy kézilabdázó annyit keres, mint az apja és az anyja együtt, akkor nehéz motivációt találnia.

Faluvégi, akinél egy idő után “az elvágyódás már erősen a vörös mezőbe lendítette a mutatót”, úgy érzi, nagy eredmény, hogy sikerült eljutnia Nantes-ig, de ez még nem a végállomás. “Emberileg olyan érzés nekem itt lenni, mintha hosszú időt töltöttem volna egy barlangban, aztán hirtelen kiléptem a napfényre. Ez még nem az utam vége, legalábbis az a célom, hogy ne az legyen. Tudod, hogy van ez: az egyik lábaddal még a stabil támaszt keresed, a másikkal pedig már a következő lépést tervezed. Onnan, ahol most vagyok, már egészen más érzés végignézni a mögöttem hagyott utat. Úgy gondolom, sokkal nehezebb felkerülni a térképre, mint ott ragadni, de én az a típus vagyok, aki soha nem elégedett. Megyek előre tovább a saját utamon.”

21 éves közellenség

Faluvégi akkor robbant be a köztudatba, amikor Talant Dujshebaev a 2016-os Európa-bajnokságra úgy vitte ki a 20 éves átlövő-irányítót, hogy közben kitette a csapatból Császár Gábort és Lékai Mátét is. Ezzel iszonyatos nyomás alá helyezte úgy a játékost, mint az egész csapatot, amely aztán annak rendje és módja szerint leszerepelt, esélye sem volt a célként megfogalmazott olimpiai selejtezős helyet elcsípni Lengyelországban. Annak a kudarcnak lett - nyilván Dujshebaev mellett - a jelképe Faluvégi Rudolf.

Durva nyomot hagyott az a bizonyos Eb

“Mivel én mindent szívvel-lélekkel tudok csak csinálni, iszonyatosan földhöz vágott az az egész ügy. Számomra nem ért véget az a bizonyos Európa-bajnokság az utolsó meccsel. Még hosszú ideig éreztem az összes hatását egyszerre. 21 évesen a lelátóról azt hallani, hogy “Magyarország szégyene vagy”, amúgy is szar érzés, főleg úgy, hogy te jobban szenvedsz az Eb miatt, mint akár a legelvakultabb szurkoló. Finoman fogalmazva nem térült meg az odaadásom, ráadásul volt, akivel az Eb-n megromlott viszonyt hazavittük a torna után Magyarországra is. A fentiek mellett ennek lett az eredménye az a bizonyos barlang, amiben az utolsó magyarországi szezonomat töltöttem” - mondta Faluvégi.

“Gyerek voltam még, és el kell mondjam, az a két hónap volt életem legmagányosabb időszaka. Pedig nekem mindennél fontosabb, hogy ki tudjam beszélni magamból a gondokat, hogy konstruktív, építő beszélgetésekkel bontsuk le a bénultságot. Ehhez képest - bár párosan voltunk - egyedül laktam egy szobában, nem csoda, hogy maga alá temetett az egész ügy.”

“Azóta szerencsére sikerült feldolgozni a történteket, rengeteg beszélgetés és lelki tréning után most már úgy látom, az egész ügy úgy volt jó, ahogy volt. Mármint a saját szempontomból, szóval inkább azt mondanám, szükséges rossz volt, hiszen ha fájdalmas volt is, hasznos tapasztalatokat szereztem, nélkülük nem lennék az a játékos, aki most vagyok.”

Talant

Dujshebaev, aki játékosként és edzőként is begyűjtötte az összes trófeát, hosszú távon gondolkodott a férfi válogatottnál, de lépést tévesztett az elképesztő iramú fiatalítással. A Nagy László kivételével szinte az összes rutinos játékosát itthon hagyó Dujshebaev csapata végül a pesszimisták várakozásait igazolta, és egyetlen jó meccsel (a spanyolokat megszorongatta) a háta mögött hullott ki a középdöntőben.

Talant Dujshebaev és Sótonyi László másodedző az Eb-n

“Ami engem illet, egy csomó dologra nem álltam még készen. Mi, akik végigéltük a felkészülést Dujshebaevvel, tudtuk, melyik döntését mi motiválta, de ezeket teljesen hiába kezdtük volna el a védelmében mondogatni a sajtóban. Az újságírók amúgy is lusták mögé nézni a dolgoknak, van például egy, akinek nagy kedvence vagyok: minden alkalmat megragad, hogy belém rúgjon, nemrég is írt egy cikket arról, hogy csak azért tettek be a válogatottba, hogy a Csurgó aztán sok pénzért eladhasson külföldre. Ezzel szemben az igazság az, hogy lejárt a szerződésem, és ingyen igazoltam a Nantes-ba.”

Érthető okokból Faluvégi egészen másképp emlékszik erre az időszakra, mint a legtöbb szurkoló. “Talant spanyol kézilabdafilozófiája sokaknak meglepő volt, furcsa módon még a veszprémieknek is. A szegedieknek nem, mert Juan Carlos Pastor pont ugyanazt játszatja a csapatával. A lényeg, hogy nagyon aprólékosan megtervezett, nem túlzás, centire kiszámolt stratégia az alapja a játéknak, és aki nem tartotta magát ehhez, az neki nem kellett. Azt mindenesetre érdekes volt látni, hogy szövetségi vezetők jártak a nyakára, hogy gondolja át az Eb-keretét, de aki ismeri, az nem lepődött meg azon, hogy jottányit sem volt hajlandó hátrálni.”

“Talant nem fél semmitől. Ő az első, aki felteszi a kezét, mint felelős, ha pedig nyer a csapata, az mindig a játékosai érdeme. Ezen kívül rengeteget foglalkozik a játékosai lelkével, bátorít, kurázsit ad, lelkesít, és ha el is rontasz valamit, azt soha nem viszi ki az öltözőből. Ott persze leteremt, ahogy kell, de nem érezteti veled vacsoránál, hogy valamit nem jól csináltál. Talant az a fajta edző, aki emberileg is fontos tényező egy öltözőben.”

Most csak nyitott ajtókat látok a válogatottnál

Xavi Sabaté nem számított Faluvégire, az új szövetségi kapitány, Ljubomir Vranjes azonban behívta a bő keret edzőtáborába, ahol csupa jó élménnyel gazdagodott. És végre nincs egyedül. “Bartók Donát a szobatársam, akiből néhány éven belül nemcsak Magyarország, de Európa egyik legjobb játékosa is lesz, ez meggyőződésem. Elképesztő figura, pont jó helyen van most, és hamarosan még jobb játékos lesz belőle.”

Most nyitott ajtókat lát

“Én olyan beállítottságú ember vagyok, hogy csak komoly dolgokkal szeretek foglalkozni. Fontos, hogy mindent megbeszéljünk, és most nagyon jó volt visszatérni a válogatotthoz, mert a közeg pont az a fajta, amit én a legjobban szeretek. Mondjuk úgy, teljes a komfort a válogatotton belül, engem pedig nagyon feldob, ha sok nyitott ajtót látok magam körül” - mondta Faluvégi, aki majdnem két év szünet után került vissza a válogatott keretbe.

A BL-meccseken megy a legjobban

Faluvégi már Nantes-ba igazolása idején azt mondta, nagyon jó közegbe érkezett Franciaországban, és nem változott az elmúlt hónapokban sem, holott a csapatnak nem megy igazán jól a francia bajnokságban. A Nantes csak a 6. helyen áll, és már négy veresége is van, holott tavaly úgy lett ezüstérmes, hogy mindössze kétszer kapott ki. “Tavaly elgázolták a mezőnyt, ezért idén már mindenki nagyon készül ellenünk, és így, esélyesként már nehezebb a pályán realizálni az erőfölényünket. Tökéletes példa volt a Saran elleni meccs: nyerhettünk volna 20-szal is, ebből lett egy nyögvenyelős, kétgólos siker. Sajnos eléggé nyom minket a rossz eredmények terhe.”

“Nekem minden meccsben van kihívás, és meg is kapom a lehetőséget. Voltak a bajnokságban is előremutató meccseim, de a BL-ben valahogy sokkal jobban megy a játék. Talán azért is, mert a bajnokságban kicsit indiszponáltabb a csapat, és így nekem is nehezebb megtalálnom a fonalat, hiszen én még a stílussal is csak ismerkedem.”

Kívülállóként igen nehéz, de profi játékosként sem könnyű megmondani, miben különbözik annyira az általunk ismert stílustól a francia. “Kívülről talán annyi látszik, hogy nem olyan szép itt a játék, mint otthon. Belülről már sokkal több különbséget tudnék mondani, de van egy, ami számomra minden másnál fontosabb.”

A Nantes kulcsembere lenne

“Itt nem beszélik túl, ami már elmúlt. Levonják a tapasztalatokat, és továbblépnek, utólagos videózások például szinte egyáltalán nincsenek. Nem mondom, hogy ez tökéletes, mert szerintem korlátok között igenis fontos, hogy átbeszéljük a mögöttünk hagyott meccseket, szóval itt egy kicsit átesnek a ló túloldalára. Lazák vagyunk, ami jó, de szerintem most hasznosabb lenne átbeszélni egy csomó dolgot, mert az vinne előre. 

"De azért az nincs, mint otthon, hogy napokon át rágjuk át magunkat az elmúlt meccseken, csak azért, hogy nem ritkán személyeskedésbe torkolló lecseszések rongálják az öltöző hangulatát. Ettől persze állandóan feszültek a játékosok, pedig a pozitív megerősítés, és a folytonos feszkó hiánya csodákra lenne képes. Ehelyett szőrszálhasogatás van, és mivel nincs sok meccs, idő is van rá, pedig fontosabb lenne a jó kommunikáció, és a konstruktív kritika a játékosok felé.”

Mit adott Franciaország?

Faluvégi, akinek nem újdonság a külföldi élet, hiszen négyéves korától majdnem négy évig Finnországban éltek a családjával, nagyon élvezi az új élet okozta kihívásokat. “Szeretek nyelveket tanulni, és franciául beszélni. A páromnak nehezebb, mert ő nyelvtanfolyamon tanul, én viszont az élő nyelvet sajátítom el az öltözőben” - mondta a játékos, aki először az öltözői oltogatásokat tanulta meg, és most már visszavágni is képes. “Az önvédelem mindennél fontosabb az öltözőben” - tette hozzá nevetve.

“Egyszerűen könnyebb itt emberként is létezni. Nem várnak tőled zseniális csúcsteljesítményt minden meccsen, csak azt követelik meg, amire képes vagy, amire készen állsz. Látszik, hogy itt minden adott az előrelépéshez. Minden abba az irányba mutat, hogy előbb-utóbb kulcsszereplő legyek a Nantes-nál.”

Itt imádják a kézilabdát

Faluvégi élvezi a francia bajnokságot, ami szerinte más felépítésű, mint a magyar. “Itt is van sztárcsapat, de sokkal kisebb a szakadék köztük, és a mezőny többi tagja között. Otthon az élmezőny csapatai nem ritkán 10 gólokkal kapnak ki a sztárcsapatoktól, itt viszont nem meglepetés, ha a 6. helyezett otthonában kikap egy élcsapat.”

Hozzátette, mivel a francia bajnokság elég vonzó a légiósok számára, olyan játékosokat ismerhet meg, akikről a közvélemény mit sem tud. “Azon gondolkodtam nemrég, honnan a bánatból akasztanak le a svédek meg a dánok mindig újabb klasszisokat. Mintha egy kútból húznák fel őket, komolyan mondom. Itt van a Chambéry irányítója, a nevét nem hallottam soha, erre néhány hete egymaga úgy elvert minket, hogy csak pislogtunk” - mondta a 28-32-re elveszített hazai meccsről.

Új kezdet

Faluvégi elmondta, 23 évesen már annyi mindenen ment keresztül kézilabdázóként, mint egy rutinos veterán, de tudja, hogy nem a múlttal kell foglalkoznia. “A rengeteg munka, amit a kézilabdázásba fektettem, egyelőre csak öncélúan mondható eredményesnek. Az, hogy itt vagyok, légiósként szerepelek egy komoly csapatban, és a Bajnokok Ligájában játszom, azt mutatja, jó úton járok.”

“Még rengeteg célom van, de még nem vettem fel annyira a francia ritmust, hogy ne merengjek el néha az úton, ami idáig vezetett. És arra jutottam, a legfontosabb, amit fel tudok mutatni az eddigi pályafutásomból, azok az örökérvényű barátságok, amiket több csapattársaimmal kötöttem. Emberileg nekem ezek számítanak, szakmailag pedig a folyamatos fejlődés, ami majd önbizalmat ad, hogy kihozzam magamból, ami bennem van.”