A Puskás Akadémia büdzséjéből oktatja a világot a szlovén sport

shadow

Szlovéniára egyébként is simán mondhatjuk, hogy sportnagyhatalom, ha pedig a magyarok által rendszeresen hangoztatott “egy főre jutó” érmek számát nézzük, még inkább annak tűnik. Kosárlabda, kézilabda, jégkorong, és persze futball: negyedakkora merítésből oktatnak minket, ráadásul ott még az állam sem töm hatalmas pénzeket a sportba. Egy szlovén kolléga segítségével megpróbáljuk kitalálni, mit csinálnak ennyire jól ebben az alig kétmilliós országban.

Szöllősi György Puskás-ügyi főkonzul, MSÚSZ-elnök, a miniszterelnök kedvenc lapjának főszerkesztője a keddi Sportban megírta, hogy a hokisok, a röplabdások, a futballisták és a kosárlabdázók sikerei annak köszönhetők, hogy a kormány stratégiai ágazattá tette a sportot.

Ne vitassuk, van benne igazság, ám a kérdés ugyanaz, mint a kétségkívül nagyszerűen sikerült budapesti úszó-vb esetében: mennyibe kerül ez minden egyes magyar állampolgár számára, és miért ilyen sok? Pedig van más út is, ráadásul egészségesebb, járhatóbb, átláthatóbb és legfőképp igazságosabb. És nem is kell messzire menni a példáig.

Az ex-jugoszláv tagköztársaságok sportjára általában elmondható, hogy gyakorlatilag az összes labdajátékban jók. Lehet valami a balkáni étrendben/klímában/nemzeti identitásban, ami miatt egyszerűen ügyesek a labdával. Tele vannak heggyel, tiszta sor, hogy minden téli sportban is ott vannak a spiccen. De ez nem magyaráz meg mindent, sőt napjaink sportjának sajátosságait figyelembe véve a világon semmit sem.   

Kosárlabda

Szlovénia néhány napja sporttörténelmet írva megnyerte a kosárlabda Európa-bajnokságot. Ez az ország történetének legnagyobb sportsikere, és nem is véletlenül kosárlabdában született, hiszen az apró ország minden egyes Eb-n, és az utóbbi három vébén is képviseltette magát. Még mielőtt: a csapatban egyetlen honosított játékos szerepel (Anthony Randolf német születésű amerikaiból lett szlovén), mégis többen játszanak európai sztárklubokban, és Goran Dragic személyében egy NBA-játékosuk is van. Ezt azonban még elüthetjük azzal, hogy a balkánon hagyományosan népszerű és sikeres sport a kosárlabda. Menjünk is tovább.

Az Eb-győztes szlovén válogatott

 

Jégkorong

A jégkorong már jóval kevésbé mondható balkáni sportágnak, tulajdonképpen a szlovénokon kívül nincs is kiemelkedő csapat az ex-jugoszláv tagköztársaságok között. Nekik azonban van csapatuk az EBEL-ben, és több játékosuk játszik európai elitligákban (orosz, cseh, svéd bajnokság, KHL), és az utóbbi években többször is feljutott a válogatottjuk az elitbe, sőt, 2002-ben meg is kapaszkodtak a legjobbak között. Összességében elmondható, ott tartanak, ahova mi szeretnénk eljutni: feljutnak, harcban vannak a bennmaradásért, és ha ki is esnek, a következő évben toronymagas favoritok a feljutásra, amit általában szállítanak is.

Labdarúgás

Szlovénia ebben a szezonban delegál egy csapatot a Bajnokok Ligája főtáblájára (az NK Maribor az első körben már meg is szerezte első pontjait az orosz bajnok Szpartak Moszkva ellen), a válogatottja pedig harcban áll a világbajnoki szereplésért. Jelenleg a csoportjuk harmadik helyén állnak, egyetlen pontra a már pótselejtezős Szlovákiától. A válogatott kétszer is járt világbajnokságon (2002, 2010), és ott voltak a 2000-es Európa-bajnokságon is. Több neves játékosuk is európai topligákban edződik, Jan Oblak az Atlético Madrid kapusa, Josip Ilicic nyáron szerződött a Fiorentinától az Atalantába, de a mariboriakon kívül is több játékosuk edződik a Bajnokok Ligájában. A válogatott négy meccse veretlen, pedig játszottak a lengyelekkel, az angolokkal és a szlovákokkal is.

Jan Oblak

 

Kézilabda

A férfi kézilabda úgy is nagyon erős Szlovéniában, hogy a klubcsapataik nem feltétlenül a közvetlen elit tagjai. A Celje van ehhez a legközelebb, ám nem rossz csapat a Gorenje Velenje sem (mindkettő a BL-ben szerepel), a legnagyobb csapatuk azonban vitán felül a válogatott: Szlovénia ott volt a legutóbbi három nagy tornán, és bár a legutóbbi Eb nem sikerült jól nekik (14. hely), a 2016-os olimpián a 6. helyen végeztek, a decemberi világbajnokságon pedig elődöntőbe jutottak, és végül bronzérmesek lettek.

A szlovén sportbázis testközelből

25 éve minden júliusban rendeznek egy kézilabda fesztivált Koperben, a szlovén tengerpart legnagyobb városában. Idén én is tagja voltam az egyik résztvevő csapatnak, és sok dolog miatt esett le az állam. A szűk 50 ezres városban az általános iskolának is olyan csarnoka van, amit néhány magyar NBI-es kézilabdacsapat megirigyelne, a fesztiválon pedig öt és fél napon keresztül hét pályán zajlanak reggeltől estig a mérkőzések, nemenként 7-7 korcsoportban. Bár a fesztivál nemzetközi (idén a Nikola Karabatic akadémia és egy tajvani sportgimnázium csapatai is ott voltak a résztvevők között), a csapatok tekintélyes részei a környékről, Koperből és a közeli kistelepülésekről jönnek. Ők adják a koperi kézilabda alapját, amely a 2011-es bajnoki cím és a 2013-as csőd és újjáalakulás után idén ismét az EHF-kupában szerepelhet.
(Rév Dániel)

A sztárjaikat mi is jól ismerjük, hiszen Gasper Marguc, Blaz Blagotinsek, Matej Gaber és Urh Kastelic is Magyarországon játszott az utóbbi években, de jut sztárjátékosuk Spanyolországba (Jure Dolenec), Lengyelországba (Dean Bombac) és Németországba (Marko Bezjak) is.

Síelnek rogyásig

Értelemszerűen nem csak a jégkorong megy jól a szlovénoknak, hegyeiknek köszönhetően szinte az összes téli sportágban ott vannak a legjobbak között. Tina Maze és Katja Koren alpesi síben szerzett érmei mellett vannak jó sífutóik, síugróik és biatlonban is van menőjük.

Tina Maze

 

Pénz nélkül is lehet

Uros Volk, sportújságíró, televíziós szakkomentátor és szakértő örömmel állt rendelkezésünkre, amikor megkértük, avasson be minket a szlovén sportfinanszírozás rendszerébe. A szakíró nem titkolt büszkeséggel beszélt a kétmilliós ország sportéletéről, és talán az összes meglátása közül a legfontosabbal kezdte.

“Nem a levegő, nem is a koszt, hanem a sportfelfogás a titok. A szlovén sportban nincsen sok állami pénz, de hiába kicsi számszerűen a merítés, a helyzetet nagyban megkönnyíti, hogy gyakorlatilag mindenki sportol. A felmérések eredménye szerint a felnőtt lakosság 60 százaléka végez rendszeres sporttevékenységet.”

Megtippelni sem merjük, a 9,5 milliós magyar lakosság hány százaléka sportol rendszeresen, mi inkább az egészségtelen ételek fogyasztását, és a társadalom elhízottságát érintő statisztikákban hasítunk jól. Volk elmondta, az idősebbek között népszerű a nordic walking, sokan úsznak, kerékpároznak, túráznak és persze az egész ország síel, mint a megszállott.

Önkéntesek tartják mozgásban a szlovén sportot

“Az egész rendszert elég nehéz lenne elmagyarázni, de a legfontosabb eleme egyértelműen az önkéntesek szerepe. Mivel az utánpótlásedzők nálunk jobbára részmunkaidőben dolgoznak a fiatalok mellett, fontos szerep hárul azokra az önkéntesekre, akik leginkább társadalmi munkában segítenek nekik. Ez egy egyedülálló rendszer, de úgy néz ki, működőképes.”

"Persze az is nagyon fontos, hogy Szlovéniában minden általános iskolának van saját tornacsarnoka, és rengeteg féle sportági képzést kapnak a szlovén gyerekek. Sőt, már az óvodában is vannak mindenféle játékos sportfeladatok, bár itt nyilván még a fejlesztés van a fókuszban. De a sportoktatást nagyon komolyan veszik nálunk."

Volk elmondta, a többi sportágban még levezethető több tényezőre a siker, a jégkorong előtt viszont ők is elképedve állnak. “Űreredmény, nincs rá jobb szó. Van összesen 5-6 szlovén klubcsapat, azok is mind az ország északi részében, mégis remek eredményeket szállítanak. A tradíciók itt nagyon fontosak, sokaknak a szívügye a sport. És máris visszakanyarodtunk az önkéntesek szerepéhez.”

A felcsúti akadémia árából tartják el a sportjukat

“A kormány évente nagyjából 10 millió eurót [kb. 3,1 milliárd forint] költ sportra. Ebben benne van a létesítmények fenntartására, a válogatottak versenyeztetésére és premizálására, illetve az utánpótlásra kiutalt pénz is. Ehhez jön még a Sport Alapítvány által kiutalt, hasonló összegű támogatás, amiből fejlesztések valósulnak meg, és pályázatokat írnak ki” - mondta Volk, majd hozzátette, a Sport Alapítvány pénze a helyi Szerencsejáték Zrt-től jön, amely gyakorlatilag teljes profitját az alapítványnak utalja át. A magyar állami szerencsejáték vállalat egyébként egymaga évi 3,1 milliárd forinttal támogatja a kézilabda NB I-et, ebből 600-600 millió üti a Szeged és a Veszprém markát.

tipmix

 

“Emellett a két támogatás mellett a legnagyobb összeget az önkormányzatok adják a helyi kluboknak. A támogatás összege függ az igazolt sportolók, illetve a fenntartott szakosztályok számától, és őket nem köti a kormány számára kötelező törvény, azaz ők akármennyit adhatnak. Ljubljana, a legnagyobb városunk, minden európai kupában induló csapatnak 100 ezer eurót tud adni, de van olyan város is, ahol ennek töredéke sem jut a sportra. Akinek van, az többet költ, máshol csak átvállalják a létesítmények fenntartásának költségét. Szerintem ahogy a világon mindenhol, ez már helyi politikai kérdés is. A sportklubok költségvetésének általában negyedét teszi ki a szponzori bevétel” - tette hozzá Volk.

A szülők és a társadalmi szervezetek

“Nagyon fontos továbbá a szülők támogatása. Van kötelező összeg is, amit fizetni kell, de egészen 100 euróig magánszemélyek is támogathatnak egyesületeket, és sokan élnek is a lehetőséggel. Ezen kívül éppen mostanában tárgyalják, hogy adók 1%-át sportszervezeteknek is fel lehessen ajánlani.”

Volk szerint emellett mindenféle társadalmi szervezet is be-beszáll a sport finanszírozásába, de az ő esetükben inkább sportpályák kialakítására, és amatőr versenyek szervezésére kell gondolni.

“Az Olimpia Bizottságnak is van egy elkülönített fejlesztési összege, amiből edzőképzést, illetve fiatal tehetségeket támogatnak. 150 sportoló és 100 edző kap rendszer támogatást a nemzeti program keretén belül.”

Volk elmondta, szerinte a rendszer működését operatív oldalról az önkéntesek, gazdaságilag pedig a szülők működtetik.

A múlt héten kosárlabda Európa-bajnoki címet szerző csapat játékosai fejenként kb 5,3 millió forintot kaptak. “Ez van a törvényben, úgyhogy ennyit kaptak. De aztán akkora volt az ünneplés, hogy mivel remek reklámot csináltak az országnak világszerte, a kormány kiutalt még 50 ezer eurót a csapatnak.”

A Veszprém ébredt elsőként

Azt nem volt nehéz észrevenni, hogy valamit nagyon jól csinálnak a szlovénok, de eltartott egy ideig, mire eszméltünk. Elsőként Veszprémben ébredtek, tavaly nyáron Blaz Blagotinsek szerződtetésének bejelentésekor, szinte eldugva szerepelt a klub közleményében, hogy együttműködési megállapodást kötöttek a Celjével. A két klub között egyébként is remek a viszony évtizedek óta, a veszprémi csarnok például a celjei dokumentációja alapján épült, amit ingyen adott át a szlovén klub. A megállapodás része, hogy a Veszprém rendszeresen monitorozza a celjei utánpótlásmodellt, ami évről évre ontja magából a tehetségeket.

Ennél azonban sokkal több kellene ahhoz, hogy utolérjük délnyugati szomszédunkat. A jelenlegi magyar társadalommal sem sportszakmai, sem gazdasági, sem morális szempontból nem összeegyeztethető a szlovén modell, pedig a magyar sport olyan esélyt kapott a kormány sporttámogatási rendszerével, amivel alapjaiban lehetett volna megváltoztatni a sporthoz való hozzáállásunkat, sportolási kedvünket, illetve a társadalom önkéntes szerepvállalási kedvét. Erre mi üresen kongó stadionokat építünk, külföldi sztárjátékosokat igazolunk, akik aztán kiszorítják a klubokból a magyar tehetségeket.