Rasmussen mosolyog: erényeinkre támaszkodva hoztuk a kötelezőt

shadow

Teljesen felesleges azt feszegetni, mennyire a szerény képességű ellenfélnek köszönhető, hogy olyan jól nézett ki a magyar női kézilabda-válogatott, mint Horvátország ellen. A lényeg, hogy nemcsak megnyertük az Eb számunkra legfontosabb meccsét, hanem hogy úgy is játszottunk, ahogy a kapitány szeretné. 

Megvan a megoldás: mindig Horvátországgal kell játszani, és akkor lesz minden, amit a kapitány a magyar női válogatott eredményességének alapfeltételeként fog fel: jól záró védelem, brutális kapusteljesítmény és gólok lerohanásból, illetve a szélekről.

Persze azért igazságtalan lenne kizárólag az ellenfél játékerejében keresni a magyar csapat magabiztos sikerének az okait, hiszen a mieink egyrészt közel tökéletesen megvalósították a haditervüket, elbírták a nyomást (a vereség biztosan kiesést jelentett volna), és szinte minden erényüket felvonultatták a meccsen, másrészt meg hát azt kell megverni, aki a pálya másik oldalán el, így teljesen felesleges most azon lamentálni, hogy mit ér majd ez mondjuk a spanyolok ellen.

Egyből megmutattuk, mit akarunk

hollandok elleni vereség elsősorban a támadásban elkövetett temérdek hiba, köztük a szélsőink botrányos lövőformája miatt következett be, és bár a magyar csapat jól harcolt, és szinte végig meccsben volt, a stratégiájából csak a jó védekezést és a kapusteljesítményt tudta hozni.

Ehhez képest a horvátok ellen az első gólunkat lerohanásból szereztük, Lukács és Schatzl is bevágta az első helyzetét a szélről, és mivel mind a védekezés, mind a kapus rendben volt, gyorsan kiderült, hogy nem lesz itt semmi gond. 

Főleg, mert Bíró nem simán rendben volt, hanem szinte végig 50 százalék fölött tartotta a védési hatékonyságát, és a hetesekre beugró Kiss Éva is kiszedett két büntetőt.

Elégedett a kapitányElégedett a kapitány Fotó: MTI

Ezek már önmagukban döntő tényezők, de Kim Rasmussen valószínűleg azért mosolygott elégedetten a kispad előtt, mert ezúttal a felállt fal elleni támadójáték is olyan képet mutatott, amit lassan három éve próbál meghonosítani. A Fradi-sor a horvátok számára követhetetlen sebességgel járatta a labdát, és rengeteg keresztmozgással bontotta meg az ellenfél falát, így bőven volt hely betörésekhez is, és közel lehetett vinni a labdát a kapuhoz, ami meg azért fontos, mert a kilencesről még Horvátország ellen sem tudunk veszélyesen lőni.

Nem kellett izgulni

A második félidőben gyorsan megdupláztuk az elsőben kiharcolt előnyt, és mivel Bíró folytatta a horvát lövők önbizalmának folyamatos amortizálását, gyorsan kiderült, hogy nem lesz miért izgulni a hajrában. Kicsit csapkodó volt a játék, rengeteg technikai hibát vétettek a játékosok mindkét oldalon, de ezen a napon ebből is mi jöttünk ki jobban.

Kovacsics megbízhatóan irányítja a csapatotKovacsics megbízhatóan irányítja a csapatot Fotó: MTI

A komoly előny tudatában Rasmussen előbb óvatosan cserélgette be a cseresort, aztán az utolsó tíz percre mindenkit pályára küldött, aki élt és mozgott. A horvátok ezzel sem nagyon tudtak mit kezdeni, mert fejben ekkor már rég elfogadta mindkét fél, hogy ezt a meccset csak mi nyerhetjük meg.

Mindig ez kell

Ez van, ha minden úgy működik, ahogy szeretnénk: a szélekről tökéletesen lőttünk (9/9, hat balról, három jobbról), és bár a statisztikák szerint csak egy gólt lőttünk lerohanásból, a gyors támadásokkal sem volt gond. Többször értünk fel úgy, hogy rendezetlen védelem ellen támadhattunk, és a labdajáratás sebessége is elérte azt a szintet, amit a kapitány vár.

Jár a gratuláció: megvan a továbbjutásJár a gratuláció: megvan a továbbjutás Fotó: MTI

Még az is elfogadható, hogy a kilencesről, azaz klasszikus átlövésből 12 kísérletből hat gólt lőttünk, Bíró 13 védését pedig már méltattuk feljebb. Az egyetlen igazán fajsúlyos hibapont a heteseknél bukkant elő: a 6/3 nem megengedhető, egy élesebb meccsen elmehet a győzelem a büntetők gyatra kihasználásán. 

A magyar válogatott gyakorlatilag továbbjutott a csoportból, a spanyolok ellen az lesz a kérdés, hogy viszünk-e pontot a középdöntőbe. A szerdai mérkőzés amellett, hogy fontos erőfelmérő lesz, arra is lehetőséget ad, hogy egy jó csapat ellen bizonyítsuk be, hatvan percen keresztül is tudunk olyan szervezetten és koncentráltan játszani, mint a hollandok elleni első félidőben.