Tarolt a női utánpótlás, most kell észnél lenni a női kézilabdában

shadow

A nyáron a magyar női utánpótlás-válogatottak uralták a korosztályos kézilabda-tornákat. Minden korosztályban ott vagyunk a spiccen, ezért kell most nagyon okosnak lennie a szövetségnek, amely sajtótájékoztatón értékelte a nyári tornákat. 

Amilyen rettenetesen indult a 2018-as év a magyar kézilabda számára, olyan jól sikerült a nyár. A férfiak - a januári Eb-n látottakból kiindulva óriási bravúrral - kiejtették Szlovéniát a vb-selejtezőn, a június végén pedig kiderült, hogy Szlovákiával közösen Európa-bajnokságot rendezhetünk 2022-ben. Ez utóbbi inkább sportdiplomáciai siker, és a vizes-vb-hez hasonlóan rengeteg kérdést vet majd fel, de azért a maga módján ez is eredmény.

A jövőA jövő Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Az igazán fontos, jövőbe mutató sikereket azonban a női szakág szállította. A nyár elején Kim Rasmussen válogatottja Hollandiában is győzni tudott, és a csapatban több olyan fiatal is helyet kapott, aki részese volt a magyar utánpótlás-válogatottak egész nyarat átölelő szőnyegbombázásának.

Minden korosztályban taroltunk

A női U-válogatottak 2018 nyarán összesen 25 mérkőzést játszottak korosztályos Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon, ebből 24-et megnyertek. Az egyetlen vereséget az U18-as csapat szenvedte el a vb-döntőben, de az ifjúsági csapat is könnyedén parentálta el a fináléig vezető útból a svédeket, spanyolokat, dánokat és koreaiakat. A többi meccset megnyertük, így lett Európa-bajnok a serdülő (U16-os) válogatott, illetve világbajnok a juniorválogatott (U20). Nem pitiáner eredménysor.

Mivel alapvetés, hogy az utánpótlásban aratott győzelmeknek mindig az ad értéket, hogy milyen szintre jutnak el felnőttként a tehetséges fiatalok, érdemes kiemelni, hogy a juniorok közül Faluvégi és Háfra is alapembernek mondható a válogatottban (utóbbi egy szerénytelen ötöst vágott a hollandoknak az eindhoveni győzelem során).

Az U18-as lányok győzelmi táncaAz U18-as lányok győzelmi tánca Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

És nem is csak a két fradistától van szó, hiszen az utánpótlásból éppen kiöregedő játékosok (Puhalák, Tóth Gabi, Szabó Laura 20-22 évesek) ott van a felnőtt csapatban a legjobb korban lévő Kovacsics Anikó, Hornyák Dóra, Kovács Anna és Schatzl Nadine is. Rasmussen szisztematikusan építi a csapatát, és ha az utánpótlásban elért eredményekből indulunk ki, akkor szép évek várnak a női szakágra.

Most kell a rengeteg játékperc

De lesz-e a kétségkívül tehetséges generációkból a női mezőnyt uraló válogatott? Mert ha egymás után három jó korosztályod van, akár egy teljes évtizedet is lefedhetsz, benne jó sok Eb-vel, vébével és mondjuk két olimpiával. 

Ha az Eb-selejtezőkön látott magyar válogatottat fogadjuk el az alapcsapatnak, akkor továbbra is elmondható, hogy a Ferencvárosra épül a magyar válogatott. Ez azért jó hír, mert a Fradinál sokkal nagyobb teret kapnak a fiatal magyarok, mint a másik BL-indulónál, a Győri ETO-nál. A győriekkel kiegészülve gyakorlatilag a teljes kezdőcsapat rendszeresen játszik a Bajnokok Ligájában, és ez nagyon jó hír.

Ahhoz, hogy a most feljövő, láthatóan roppant tehetséges korosztályokból a felnőtt válogatott is profitáljon, elsősorban az elitcsapataink mögötti mezőnyben kellene rendet vágni. Ott ugyanis továbbra is tort ül az esztelen pénzszórás, sorra nőnek ki a semmiből a kézilabda felcsútjai, és a bőség idejét úgy élik meg az élcsapatok, mintha nem lenne holnap.

A legfontosabb gonddal kapcsolatban többször is dohogtunk már: az olyan csapatokban, mint az Érd, a Vác, vagy a Fehérvár, nem légiósoknak kellene szerepelniük, hanem ezeknek a fiatal kézilabdázóknak. Az olyan klubokban, mint a Siófok meg a Kisvárda, kellene a felnőtt ritmust felvenniük, a komoly tétmeccsek alatti nyomást megízlelniük, az ütközések keménységét megérezniük. Erre azonban esélyük sincs, amíg milliókért szerződtetett légiósok - akármilyen jók - foglalják el a posztjukat.

Zsiga Gyula frankózás helyett lényegre lát

Ünnepi hangulatú sajtótájékoztatót tartott a szövetség, ahol még a rossz híreket is sikerült jóvá varázsolni. “Az ifjúságiak és a juniorok is kivívták a jövő évi világbajnokságokon való részvétel jogát, így valamennyi utánpótlás-válogatottunk ott lesz jövőre is a világversenyeken.” - mondta Kocsis Máté. (Szóval ez nyilván jó hír, de a fiúk azért a kanyarban nem voltak a lányokhoz képest a nyári tornákon: a juniorok 11. helyen végeztek az Eb-n, az ifjúságiak 10.-ek lettek. A fiúkról külön is érdemes lesz majd beszélni)

És aztán megjött a Gyula. “A játékosoknak, elsősorban a junioroknak egyre inkább meg kell állniuk a helyüket a felnőtt bajnokságban, de a mi felelősségünk is a klubokkal együtt, hogy „helyzetbe hozzuk” a kézilabdázókat” - mondta a nyarat értékelő sajtótájékoztatón Zsiga Gyula a lényegre tapintva. 

De hogyan? Azt a csapatokat kitömő szövetségnél is biztosan látják, hogy a külföldiekre kikért játékengedély árának növelése maximum mulattatja a klubvezetőket, ezért érdemi döntésekre, kötelező érvényű szabályokra lenne szükség. Vannak jó ötletek erre, és érződik a törekvés is, de sokkal tökösebben kellene védeni a magyar kézilabda érdekeit, ha már a rengeteg elköltött pénzből végre előre mutató eredmények is kijöttek.