20 éve hunyt el a pécsi kosárlegenda, Horváth Judit

shadow

Húsz évvel ezelőtt, 1997. szeptember 12-én hunyt el közlekedési balesetben Horváth Judit, a pécsi és a magyar kosárlabda egyik legnagyobb alakja, háromszoros magyar bajnoka, 67-szeres válogatottja. Mindössze 34 éves volt. Cikkünkkel rá emlékezünk.

Ha Pécs, akkor a Széchenyi tér, a dzsámi, a tv-torony, az állatkert a Mecsek oldalában, a belvárosban található Akvárium-Terrárium, a Csontváry Múzeum, a Zsolnay Múzeum, a bazilika és székesegyház, a nyüzsgő Király utca, a Tettye, a Jelenkor folyóirat, a Kispál és a Borz, a 30Y, a női kosárlabdacsapat - amíg még egy volt -, annak zseniális szurkolótábora, a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok, Rátgéber László, Fűzy Ákos, Iványi Dalma, Jolanta Vilutyte, Csák Magdolna, Sztojkovics Éva, Balázs HajnalkaZsolnay Gyöngyi, Károlyi Andrea, Béres Tímea, Ujvári Eszter, Fegyverneky Zsófia, Vajda Anna, Slobodanka Tuvic és mindenekelőtt Horváth Judit, írásunk hőse.

"Itt a Húsvét, itt a nyúl, Pécs-Diósgyőr 3-0." - ez a mondat volt Baranya kedvenc rigmusa 1996-ban, amikor a Pécsi VSK-Dália zsinórban másodszor nyerte meg söpréssel, 3-0-val a magyar női kosárlabda-bajnokságot. 1992 óta ez már a harmadik bajnoki aranya volt a Pécsnek, 25 évvel ezelőtt első vidéki klubként értek fel a csúcsra. Mindhárom győzelemben kulcsszerepe volt Horváth Juditnak, a pécsiek kedvenc Jucijának, akinek több siker sajnos nem adatott meg, mert 1997. szeptember 12-én, a bajnoki szezon kezdete előtt egy nappal kismotorjával egy kamionnal ütközött, esélye sem volt. A PVSK legendás irányítója, örökös csapatkapitánya az utolsó évadjára készült játékosként, újságíróként kívánta volna folytatni, mindössze 34 évesen hunyt el. A Lauberben tábla, a csarnok előtt szobor őrzi emlékét, az általa viselt 11-es mezt halála után visszavonultatták, soha többé nem viselheti senki, csak a kisfia, Bercsényi Balázs, aki másfél éves korától járt ki édesanyja meccseire, és aki az anyukája halála után kezdett el kosarazni, de 17 évesen abbahagyta.

Horváth Judit (labdával)

Horváth Judit az egyik oka, hogy cirka 25 éve lehet azt is kiabálni a pécsi kosaraslányok tiszteletére, hogy "PVSK, kurva jók vagyunk!" Ő töltötte be a városban és a csapatban azt a státuszt, amit később Iványi Dalma örökölt meg tőle hasonló tulajdonságai, stílusa, teljesítménye és odaadása miatt. Iványi Dalma 1994-ben igazolt Pécsre Kecskemétről, Juci mögött volt második számú irányító, már első közös évükben bajnokok lettek. Iványi sportemberi nagyságára jellemző, hogy az Amerikában töltött egyetemi évei alatt kétszer is visszajött játszani Pécsre a rájátszásra. Dalma így tett csapattársa halála miatt az 1998-as döntőben is, amikor Floridából hazatérve aranyéremhez segítette a szezon elején tragédiával sújtott PVSK-t.

"Bár ne kellett volna megtörténnie. Jucika meghalt a '97-es szezon elején, és a vezetőkkel már korábban megállapodtunk arról, ha a csapatnak szüksége lesz rám, akkor az első hívó szóra jövök és ez meg is történt a bajnoki döntő során. Hatalmas és különleges élmény volt, hogy meg tudtuk nyerni azt a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy azt mindenki Jucika miatt szerette volna megnyerni. Sikerült! Itthon voltam, de bár ne kellett volna!"

Zelenyánszky Balázs hozzátette, az volt az egyetlen pécsi bajnoki cím, ami után nem volt ünneplés a városban. Amikor viszont 1992-ben először lett bajnok a Pécs, a szurkolók a vállukon vitték végig a Lauberben Jucit. Ahogy '96-ban is. Óriási szíve volt, számára nem létezett elveszett labda, egyik ismertetőjegyének a kétkezes dobása számított. 21 éven át tartó élvonalbeli pályafutása alatt csak és kizárólag a PVSK-ban játszott, pécsi születésűként.

Egyszer így nyilatkozott:

"Úgy érzem, megpróbáltam és megpróbálok mindent kihozni magamból. Jól döntöttem, hogy nem igazoltam át Sopronba, habár kétszer is hívtak. Engem minden ideköt, a család, az eddig elért eredmények és természetesen a szurkolók szeretete. Minden erőmmel a PVSK-t, és a szurkolókat fogom szolgálni, amíg csak a bizalmat érzem. Természetesen nem felejtem el azt az áldozatvállaló segítséget, amit a szüleimtől és a férjemtől kaptam eddig."

A 1992-ben bajnok Pécs 1993-ban hatodik lett, az addigi vezetőedző, Vertetics István lemondott és Sopronba szerződött. Erről az azóta sajnos szintén elhunyt nagyszerű sportújságíró, Molnár Csaba Rátgéber az isten! c. könyvében is olvashatunk:

"Így viszont megüresedett egy szakvezetői poszt a Mecsek alján. Aztán egy darabig úgy nézett ki, csapat se marad, teljes volt a bizonytalanság. A csodálatos Horváth Juci - az aranycsapat kapitánya, aki addig csak akkor ment el Pécsről, ha éppen a csapattal idegenbe kellett utazni - is hosszú hetekig tipródott azon, hogy ne kövesse-e korábbi mesterét. Ám aztán a Rátgéber által 'a pécsi kosárlabda Istennőjeként' aposztrofált kosaras hölgy a hűség városa helyett a hűséget választotta. Maradt Pécsett."

Rátgéber még nem volt 27 (!) éves, amikor 1993-ban a Pécs vezetőedzője lett. A csapat egy része idősebb volt nála, így a cséká, Horváth Judit is. Mint ebből a könyvből kiderül, ha nincs Horváth Juci, talán ő sem marad sokáig a klubnál.

"Az edző saját bevallása szerint rengeteget köszönhet a csapatkapitánynak, Horváth Juditnak. 'Ha Juci nem áll ki mellettem, szerintem nem bírtam volna. Azt hiszem tetszett neki, hogy idejött egy kis mitugrász fazon, és ha valamit nem úgy csináltak, ahogy kellett, akkor elküldtem őket melegebb éghajlatra. Viszont gondolom látszott rajtam, hogy valamit el akarok érni, és ezért mindent meg is teszek.'

Rátgéber óriási hatással volt a csapatra. 1995-ben nyerte meg első bajnoki aranyát a Péccsel, egy azóta legendássá váló elődöntő után. Ismét csak a Rátgéber az isten! c. könyvből idézünk:

"A bajnoki címvédő Tungsram az elődöntő első összecsapásán a 11. percben 33-11-re vezetett. Aztán, amikor a szünetben már "csupán" 16 pontos volt a hátrány, Rátgéber kiadta a jelszót: gyerünk, nyerni kell! A lányok meg szófogadóak voltak, a 33. percben 59-59-nél utolérték ellenfelüket, a 37.-ben pedig már 70-61-re ők vezettek. A vége 74-69 a pécsiek javára."

Horváth Judit ennek kapcsán ezt nyilatkozta a Telesportnak még 1995-ben:

"Megőrülnék, ha egy olyan edzőm lenne, aki csak ott ül bambán magába borulva, és jajgat, mert két ponttal vezet az ellenfél. Ő az első, aki győzni akar, és ő föl sem adja. Ha az ellenfél 22 ponttal vezet, a legtöbb edző nem tudna mit mondani, vagy legalábbis csak azt, hogy 'igyekezzetek a második félidőben!' Mi úgy jöttünk ki az öltözőből, hogy nyerünk. Lehet, hogy ez sokaknak hihetetlen, mi se tudjuk, hogy a zsigereinkben mi változott meg, valamit tud. Nem lehet úgy elmenni mellette, hogy valami hatást ne váltson ki valakiben. Lehet őt utálni, lehet szeretni, de úgy nem tudsz vele beszélni, vagy meghallgatni a véleményét, hogy közömbös maradj iránta."

Ugyanerről Zsolnay Gyöngyi a Rátgéber az isten!-ben ezt mondta:

"A meccseken mindent azonnal lereagál, százból egyszer nem jött be talán, amit kitalált, a csúcs az volt, amikor 1995-ben az első bajnoki címemet nyertem - vele együtt - és az elődöntőben mínusz 22-ről megvertük a Tungsramot. Én még olyat életemben nem láttam. Bejött a szünetben az öltözőbe, ledobta a zakóját, ugrált rajta, ordított, még a szekrénysort is összetörte, de megvertük a Tungsramot."

Horváth Juditot ábrázoló matrica egy pécsi buszon

"Pécs most nagyon sír. Siratja egyik legszebb drágakövét. Nem egyszerűen egy kiváló kosarast, mindenekelőtt egy nagyszerű barátot, egy példamutató barátot veszített el. Akármibe is kezdett, bármit is csinált, végtelen odaadással tette. Erre emlékeztek mindazok, akik a szomorú hír óta virágok százait helyezték el a sportcsarnoknál, Juci képénél. Most látszik csak igazán, Juci nem csak a pályán, de azon kívül is igazi cs.k., igazi csapatkapitány volt." - olvasható az egyik nekrológban.

Molnár Csaba Rátgéber az isten! című könyvében Rátgéber László hosszan méltatta egyik kedvenc játékosát:

"Amikor Jucika meghalt, és két hét múlva meccset kellett játszanunk, az amerikai sztárokkal felálló Diósgyőrrel szemben, kijött hatezer ember a csarnokba - tizenhét ponttal megvertük a miskolciakat -, akkor eszembe jutott egy partizánsorozat, amit a jugoszláv tévékben vetítettek, s aminek az volt a címe, hogy "Walter védi Szarajevót". Arról szólt, hogy leváltották a német ezredest, mert nem tudott mit kezdeni a szarajevói népfelkelőkkel, nem tudta elfogni Waltert, aki szervezte az ellenállást a városban. A leváltott parancsnok és az utód álltak Szarajevó felett a hegyoldalban, az utód kérdezte az ezredest, hogy miért nem tudta elfogni Waltert, aki erre azt mondta neki, hogy 'két-három év alatt, amíg itt voltam, nem tudtam, hogy ki az a Walter, mostanra viszont már tudom.' A másik ezredes veszi elő a tollat, meg a papírt, hogy felírja az adatokat. Erre a leváltott parancsnok rámutat a városra, hogy 'Das ist Walter!' Aki ismeri a német nyelvet, az tudja, hímnemű névelővel a válasz úgy hangzana: "Der ist Walter!" Ám a semleges nevű névelő mindent elárul. Walter egy fogalom. Ugyanezt jelentette Jucika nálunk. Azt a hatezer embert, aki megtöltötte és azóta is megtölti a csarnokot, azokat a hihetetlenül bonyolult és megmagyarázhatatlan érzelmeket, ami az emberekben tombol, vagy éppen megbúvik, mindent, ami a városban a kosárlabda környékén történik. Mindenki azt mondta a baleset pillanatában, hogy minél gyorsabban el kell felejtenünk ezt a szörnyű tragédiát. De hát őt nem lehet elfelejteni soha. Az emlékével mindig együtt kell élnünk, és kezelni kell azokat a problémákat, amik a hiányából és a végtelen emberségéből erednek. A tragédiát követő hetekben lehetetlen pszichológiai kettősség jellemezte a csapatot. Az egyik, hogy ebben a helyzetben a világon senkit sem érdekel, hogy nyerünk, vagy nem nyerünk. Teljesen mindegy, Jucika halálával vége van a kosárlabdának Pécsett. A másik véglet ezzel szemben az volt, hogy végül is a kosárlabda mindannyiunk egzisztenciája, felelősek vagyunk az egész város előtt a megszokott szintű eredményekért. Felvetődött, hogy alkalmazzunk pszichológust, de azonnal elvetették a lányok az ötletet. Megbeszéltünk, hogy egymás között fogjuk lerendezni a problémáinkat. Juci egy pénteki napon halt meg, a következő héten kedden edzettünk először a PVSK-csarnokban, zárt kapuk mögött. Azt a hangulatot nem lehet elmesélni. De a hét végére fokozatosan vissza kellett térnünk a városi sportcsarnokba, mert bajnoki meccset kellett játszanunk. Ez volt az a meccs, amiről már beszéltem, s amit megnyertünk a Diósgyőr ellen. Azóta is magammal hordom mindenhová azt a mezt, ami az Euroligára készült, s amiben Juci a halála előtt öt nappal pályára lépett Versecen. A férje ajándékozta nekem."

Horváth Judit és Rátgéber Lászl

A napokban volt négy éve, hogy egy másik pécsi legenda, a Horváth Juditék másodedzőjeként bajnokságot nyerő Fűzy Ákos is elhunyt, szintén közlekedési balesetben.

Fűzy Ákos, a magyar kosárlabda aranyembere | Hosszabbítás

Négy éve, hogy Tapodi Péter, az Uni-Győr női kosárlabdacsapatának klubigazgatója a helyszínen, Fűzy Ákos vezetőedző a kórházban életét vesztette abban az autóbalesetben, amely 2013. szeptember 7-én a 85-ös számú főúton, Vitnyéd és Kapuvár között történt. Cikkünkben a hozzánk igen közel álló Fűzy Ákosra emlékezünk.

A pécsi szabadtéri pályák a két legendának, Horváth Juditnak és Fűzy Ákosnak állítanak méltó emléket

Ahogy a PVSK-indulót szerző Kispál és a Borz a Zár az égbolt c. dalában énekli Lovasi András: "Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni, kíváncsi voltál, hogy kibírod-e, úgy volt, hogy mindig a másik hal meg, más bolondul meg, mi meg sose."



Erre az eseményre emlékeznek a régi játszótársak és emlékezhet minden szurkoló is, aki kilátogat kedden 11:45-kor a pécsi temetőbe Horváth Judit síremlékéhez, majd részt vesz a Lauber Dezső Városi Sportcsarnokban 15 óra 30 perckor sorra kerülő koszorúzáson. 16 óra 30-tól nosztalgia-mérkőzést játszik az akkori Pécs a Nosztalgia Válogatott néven összeálló gárda ellen. A Pécset Rátgéber László és Vertetics István vezényli majd, ellenfelük kispadján pedig Tursics Sándor és Lukács Béla foglal helyet. A két csapat tervezett összeállítása: 


Pécs: Anitics Lívia, Csák Magdolna, Darida Csilla, Hoffmann Petra, Iványi Dalma, Keller Annamária, Sztojkovics Éva, Veress Judit, Heller Anita, Donkó Orsolya, Antolovics Adél, Tahi Bernadett, Kiefer Csilla, Russai Petra

Nosztalgia Válogatott: Kosjár Katalin, Károlyi Andrea, Béres Tímea, Englert Orsolya, Bíró Anikó, Hagara Zsuzsanna, Papp Krisztina, Bagoly Vera, Bukovszki Mónika, Ambrus Erzsébet.

Az eseményre a belépés ingyenes.