A csapat, ami minden nehézséget legyőz

shadow
"Adtunk a románoknak négy szett előnyt, hogy még jobban fájjon nekik a kiesés."

Ezzel a mondattal próbált egy tőlem nem messze ülő szurkoló lelket önteni mindazokba, akik vasárnap este fél hét környékén, Érden ott voltak a lelátón, és látták, amint a magyar női röplabda-válogatott az egy héttel korábbi, romániai 3:0-s vereség után kilátástalan játékkal, 25:14-re elvesztette az első szettet.

Bár tudjuk, hogy minden vicc félig igaz, talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, nem sokan voltak a csarnokban azok, akik azt gondolták, hogy nagyjából két óra múlva örömükben síró magyarokat, és szomorúságukban ugyanígy cselekvő románokat látunk majd a csarnokban. Szerencsére azonban volt a csarnokban 13 lány/hölgy/nő, illetve egy szakmai stáb, aki még ekkor is hitt abban, hogy ez így lesz.

Pedig az előjelek most sem voltak a legjobbak, hiszen példának okáért a szövetségi kapitány, Jan de Brandt a klubkötelezettségei miatt csak pénteken csatlakozott a csapathoz, ráadásul a rosszul sikerült idegenbeli meccs után gyakorlatilag nem volt lehetőség a hibázásra, sőt, az elvesztett első játszma után egyáltalán nem.

A találkozón többször úgy tűnt, hogy Brandt cseréi (a nyitni érkező embereket leszámítva) sem úgy sülnek el, ahogy azt ő szeretné - főleg a később kulcsfontosságúnak bizonyuló harmadik szett végjátékban nem értették sokan a kettős cserét -, ám végül három, román továbbjutást érő labdát is hárítottunk, utána pedig hiába vezettek többször is a románok, végig mi uraltuk a meccset. A szurkolók a csapat mellett álltak az első pillanattól kezdve, végig buzdították a lányokat akkor is, amikor esetleg az ellenfél vezetett. Legutoljára tavaly, az Európa-liga döntőjében volt valami hasonló hangulat az Érd Arénában.

Nem volt zökkenőmentes a felkészülés, a korábbi nyári eredmények sem feltétlenül úgy alakultak, ahogy arra sok szurkoló számított, de a kitűzött cél, az Európa-bajnoki kvalifikáció minden nehézség ellenére összejött.

Hogy mit hoz a jövő, az viszont továbbra is nagyon érdekes kérdés. A program adott, hiszen május végén (május 30.-június 4.) világbajnoki selejtező, júliusban World Grand Prix (július 7-23.), ha úgy alakul, augusztus végén újabb világbajnoki selejtező (augusztus 22-27.), majd valamikor szeptember második felében az Eb Azerbajdzsánban és Grúziában. Sem anyagilag, sem az emberanyag összeállítását illetően nem vár egyszerű feladat a szövetségre, hiszen sem a források, sem a játékosok száma nem végtelen annak ellenére sem, hogy ezen a nyáron sok fiatal kapott lehetőséget a nemzeti csapatban.

A feladatok tehát adottak, kihívások vannak bőven, de az elmúlt három év a kisebb döccenők ellenére eddig igen sikeresnek mondható a két Európa-bajnoki kvalifikációval és az Európa-liga-győzelemmel. Most következik a klubszezon, így jövő május elejéig, tehát bő fél évig van ideje ezeken dolgoznia a szövetségnek.

Az előző Eb-kvalifikációra 28 évet kellett várni, a mostanira semennyit - illetve csak azt a két évet, ami eltelik két Eb között. Bízzunk benne, hogy ez hosszú távon így marad!