Az FTC pólósai 20 éve nyerték meg fenomenális gólokkal a KEK-et

shadow

Az 1990-es éveket a magyar férfi vízilabdaklubok uralták a nemzetközi kupasorozatokban. Az UTE zsinórban háromszor jutott be a BEK döntőjébe, 1994-ben az élen végzett, 1993-ban, 1997-ben és 1999-ben a LEN-kupát nyerték meg a lila-fehérek. 1995-ben a Vasas a Kupagyőztesek Európa-kupáját hódította el, 20 évvel ezelőtt pedig, ezen a napon, 1998. május 17-én az FTC pólócsapata is a KEK-ben jutott a csúcsra. Múltidézőnk a két évtizedes sikerről az egyik főszereplő, Nyéki Balázs nyilatkozatával.

Tavaly tavasszal megemlékeztünk az Újpest LEN-kupa-diadaláról, Kásás Tamásék akkor éppen azt a Ferencvárost győzték le a döntőben, amely egy évre rá a Kupagyőztesek Európa-kupáját hódította el. 

20 éve az FTC-t legyőzve nyert LEN-kupát az UTE | Hosszabbítás

1997 márciusában rendezték a mindezidáig utolsó olyan nemzetközi férfi vízilabda kupadöntőt, amelyben két magyar klub találkozott, 20 évvel ezelőtt a LEN-kupa fináléját a Ferencváros és az Újpest vívta. Felidéztük a két óriási meccset hozó párharcot, melyben Szabó Zoltán, a győztes UTE egyik legjobbja, 19 találatával a sorozat gólkirálya volt segítségünkre.

A Magyar Kupa-győztes, fiatal Fraditól senki sem várt ilyen jó szereplést az 1997/98-as idényben, főleg úgy, hogy a szezon előtt a támadójáték három meghatározó embere, Fodor Rajmund, Kiss Gergely (ők Olaszországba) és Nagy Sándor (Horvátországba) is elszerződött. A KEK csoportkörében Athénban szerepeltek a zöld-fehérek, ahol a házigazda Olympiakosz, a holland Keukens Alphen és a szlovén VK Koper volt Székely Bulcsúék ellenfele. Az Alphent 12-6-ra, a görögöket 7-6-ra - hosszabbítás után -, a Kopert 9-2-re győzte le az FTC, ez már azt mutatta, hogy ebből lehet valami. A negyeddöntőben a jugoszláv Budvanska következett, de sok gondot nem okoztak a jugók, kettős győzelemmel léptek túl rajtuk a fradisták. A Komjádiban 9-6-ra, idegenben 6-5-re diadalmaskodtak Steinmetz Barnabásék. Itt már akár hátra is dőlhetett volna a fiatal csapat, megcselekedték, amit nem megkövetelt, csak remélt a haza, de nem így tettek. És milyen jó, hogy így alakult, mert akkor ez a cikk sem született volna meg.

Inkább jött az egész sorozat talán legerősebb, a KEK-győzelemre legesélyesebb ellenfél, a Benedek Tibort is soraiban tudó Ina Assitalia Roma a legjobb négy között. Ahol az első hazai meccsen 4-0-ra elhúztak a Pelle Balázs védéseitől szárnyra kapó zöld-fehérek, de Benedekék visszajöttek a meccsbe és végül csak eggyel kaptak ki (6-5). "A csoda pedig, mi tagadás, elmaradt. Ekkor. Két hét múlva viszont bekövetkezett. Az Aqua Acetosában a mérkőzés hűvöskés délelőttjén csupán néhány fiatalabb játékos dobálgatott a fakultatív tréning keretében, Godova Gábor pedig a legfiatalabbal viccelődött: 'Nyéki, Nyéki... Nyéki adjátok a labdát!" - ahogy Csurka Gergely írja az Aranykorban.

A visszavágón a rómaiak léptek el 7-4-re, többek között Benedek Tibi négy góljával. "Bár a mieink mindent megpróbáltak, Hesz Móci nyolc méter megtétele során négy hazain úszott végig, majd brusztolt be egy gólt, tovább a létező összes trükkjét bevetve próbálta hatástalanítani Benedeket, a magyar balkezessel azonban sem ő, sem a váltott műszakban ráállított Steinmetz Barna nem bírt, ráadásul Angelini is remekelt, egy szó mint száz, 7-4 volt a taljánok javára. Zsinórban kaptunk három gólt, Rómában ilyenkor minden normális vendégcsapat kitűzi a fehér lobogót.
Godova ehelyett beküldte Nyéki Balázst. 
Erre a sörtehajú tini rögvest leszerelt egy olaszt a félpályán, a megugrásból négyest kaptunk... Hanem ekkor Godova megint gondolt egy merészet: és bent hagyta Nyékit. Aki az első fór végén kapásból tette be a labdát. A másodiknál belelóbált egyet, az előtte blokkoló Benedek erre kitűnt a képből, aztán szépen besimította a rövid felhőbe. Mert, ugyebár, ő még csak most tizenhét. Továbbá Godova is megmondta: Nyéki adjátok a labdát... 
Ferretti még összehozott egy négyest, ám ez pusztán a 8-8-hoz volt elég." 
Benedek a mérkőzés után kérdezte is, hogy: “Ki ez a srác?"

Megkérdeztük az elődöntő hősét, a Ferencváros jelenlegi másodedzőjét, az akkor még ifi korú Nyéki Balázst, ő hogyan emlékszik vissza a 20 évvel ezelőtt történtekre:

"Nekem és a csapatnak is kifejezetten emlékezetes volt az az év. Még nagyon fiatal voltam, 17 éves. Elkezdtem játszogatni a szezon elején, és már akkor lehetett látni, hogy van egy-két kiöregedő, kicsit lustább játékosunk, akik nem feleltek meg a kor követelményeinek. Az edzőnk, Godova Gábor merészen meghúzta azt, hogy bizalmat szavazott nekem az elődöntő római visszavágóján, betett egy félig elúszó mérkőzésen, ahol a csapat segítségével, a két váratlan gólommal döntetlent játszottunk és továbbjutottunk. Utána már mindenki azt mondta, hogy a fináléban mi vagyunk az esélyesebbek a Pireusz ellen."

A döntőt idegenben kezdte a Fradi, ahol a Fradi újság tudósítása szerint "szinte végig Székelyék vezettek egy góllal, és Pelle - ezúttal is - szenzációsan védett. Az utolsó percben természetesen ismét emberelőnyhöz jutottak a görögök - már a tizenkettedikhez, szemben a mi hat fórunkkal -, amelyet néhány másodperccel a meccs vége előtt kihasználtak, így egyetlen találattal megnyerték a KEK-finálé első összecsapását."  A 7-6-os FTC-vereség azt jelentette, hogy itthon kettővel kellett legyőzni a görögöket a trófea megszerzéséhez. Sikerült.

E sorok írójának az egyik legemlékezetesebb meccse volt az a visszavágó, amit életében látott - csak a tévében - a full teltházas Komjádiban, olyan elképesztő hangulatban, amilyet magyar uszodában azóta sem tapasztaltunk. És a 8-6-ra megnyert meccsen kivétel nélkül látványos gólokat szereztek a Ferencváros pólósai, tényleg utánozhatatlan körülmények között. Ahogy a Fradi Újság írta: "az 1998. május tizenhetedikei KEK-döntő alatt is forrt a levegő - no, és természetesen a víz is - a Komiban, és közel két évtized után ismét a Fradi őrizheti a legjobb európai kupagyőztesnek járó trófeát."

Jöjjenek megint Nyéki Balázs szavai erről, akit éppen a siker helyszínén, a Komjádiban faggattunk 20 évvel ezelőtti emlékeiről:

"Az Olympiakosz - ahogy ma -, akkor is nagyon jó csapat volt, akkor is görög válogatottak alkották. A sportkarrierem egyik legszebb emléke, amikor itt, a Komjádiban fantasztikus hangulatban megnyertük a KEK-et. Amikor tavaly megnyertünk az Euro-kupát, akkor megnéztük a 20 évvel ezelőtti döntő góljait, és az egy jó példa arra, hogy olyan gólok ma már nem születnek. Olyan könnyűnek tűnnek azok a gólok, amiket akkor szereztünk, pedig vért izzadva lőttük őket. Annyival szervezettebb lett a játék, hogy ma már sokkal nehezebb ilyen könnyű gólokat lőni rendezetlen védelem ellen. Aki mégis tud ilyeneket, az általában meg is nyeri a mérkőzést, megbüntetve az ellenfelet. Ez így volt akkor is."

A Roma elleni elődöntő hazai meccsén még csak fél ház volt, a finálé visszavágója előtt viszont a jegyek jó része elővételben elfogyott. Aztán úgy megtelt a Komjádi, hogy a lépcsők és a rajtkövek mögötti "állóhelyek" is elkeltek. A hangorkán közepette aztán megkaptuk a vízilabda sava-borsát. Volt átlövésgól centertől, Matajsz Márktól. A szélvész gyors Székely Bulcsú a bal alsóba, a rövidbe vágta a labdát. A megúszó Steinmetz testvérek egymás között oldottak meg egy helyzetet, Barna - aki maga is befejezhette volna az akciót - önzetlenül öccséhez passzolt, a mérkőzés másnapján (!) érettségiző Ádám pedig behúzta a léc alá a labdát. A mérkőzés televíziós közvetítésének szakkommentátora, Kemény Ferenc, Fecsó bá' "káprázatos megoldásnak" nevezte a befejezést. A 3-4-es görög vezetés után fokozta a tempót a hazai csapat és fantasztikus szurkolótábora egyaránt. 

Barna vágott be messzebbről egy emberelőnyt, hogy aztán ismét Ádám varázsoljon, a víz alól (!) mutatott be egy zseniális svédcsavart. Székely egy megúszást fejezett be szépen, avagy "tűz, Csucsu!" Matajsz szinte kötésig kiemelkedve vágott be egy fórt, Hesz Máté pedig bombagólt szerzett ("hát ilyen gólokat tud lőni ez a fiú!" - kiáltotta a tévében Mezei Dániel). Vagy ahogy Csurka Gergő fogalmazott az Aranykorban: "ahogy volt, hétről akkora gólt lőtt a jobb felsőbe, hogy gumilabda és a levegő súrlódása némi égett szagot hagyott maga után." Négy perccel a vége előtt 8-5-re ment már a Fradi, vagyis összesítésben kettő volt az előnye. Az Olympiakosz már csak szépíteni tudott, 8-6-ra nyert a Ferencváros, 1974, 1977 és 1979 után 1998-ban negyedszer hódította el a Kupagyőztesek Európa-kupáját. 

"Aztán, amikor megszólalt a duda, és Hesz Máté kidobta a szurkolók közé a labdát - valakinek egy életre szóló ereklyét ajándékozott ezzel -, pezsgősüvegek durrantak, és vagy százan vetették magukat a vízbe. Talán két méternyire szétnyitották az uszoda tetejét, hadd érjen az égig a fradisták öröme." - olvasható a Fradi Újságban. 


"Egészen más lett a játék azóta, de a játékosok általában adaptálódnak a kor követelményeihez, vagy legalábbis, aki tud alkalmazkodni, az fennmarad. 20 év alatt nagyon sokat változott a vízilabda, folyamatosan gyorsult, a játékosoknak erősödniük kellett. Erre egy példa, hogy nyáron Varga Zsolt kitalálta, csinál egy terminátorképzőt a fiataloknak. Ez egy három hónapos felkészülés volt, 3-5 kiló izmot kellett fölpakolni a játékosokra, hogy megfeleljenek a mai vízilabdának. És mondhatom, hogy nagyon jól sikerült. A fiatalok sokat fejlődtek fél év alatt, miközben még nekem is kételyeim voltak, hogy meg tudják-e tartani a gyorsaságukat. Az akkori játékosok az akkori formájukban ma biztosan nem tudnának játszani." - zárta mondandóját Nyéki Balázs.

Férfi vízilabda KEK-döntő, 2. mérkőzés, 1998. május 17.
Komjádi-uszoda, 3500 néző
Ferencváros-Olympiakosz Pireusz 8-6 (3-2, 2-2, 1-1, 2-1)
Gólszerzők: Matajsz 2, Steinmetz Á. 2, Székely 2, Hesz 1, Steinmetz B. 1
Összesítésben: 14-13 a Ferencvárosnak

Az FTC KEK-győztes csapatának tagjai:
Balogh Gábor, Dodog Szabolcs, Haufe Tamás, Hesz Máté, Kardos István, Lontay Dániel, Matajsz Márk, Nyéki Balázs, Pelle Balázs, Péter Imre, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Takács Attila, Varga István, Vári László. 
Vezetőedző: Godova Gábor