Férfi pólósaink Eb-helyezése kevésbé, a mutatott gyenge játéka annál inkább meglepetés volt

shadow

Nyolcadik lett a barcelonai Európa-bajnokságon a magyar férfi vízilabda-válogatott. Mi sem örülünk a helyezésnek, de azon mondjuk nem lepődtünk meg túlságosan, nem úgy a mutatott gyenge játékon. Eb-értékelésünk.

Úgy tűnik, a hatos volt a bűvös szám idén a férfi és a női csapatnál is. Ahogy Märcz Tamás gárdája, úgy Bíró Attila együttese is hat helyen változott meg a tavalyi budapesti világbajnokság óta. A srácoknál ráadásul három olyan világklasszis esett ki Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert és Varga Dénes személyében, akiket egy az egyben lehetetlen pótolni, sajnos máshogy sem sikerült, nagyon erősen látszódott hiányuk a kontinenstornán. A lányoknál is nagy volt a fluktuáció, de ott megmaradtak az olyan alappillérnek számító játékosok, mint Gangl Edina, Keszthelyi Rita és Szücs Gabriella. Így is fordulhatott elő, hogy negyedik pozíciójukkal ők ott maradtak a világ élmezőnyében, míg a fúk hosszú idő óta először – reméljük, csak átmenetileg – kiestek onnan.

A fél csapat kicserélődött, mégis remekül helytállt a magyar női pólóválogatott az Eb-n | Hosszabbítás

Bár címvédőként érkezett és a belgrádi aranyéremhez képest negyedik lett a barcelonai Európa-bajnokságon, tehát csak a helyezést nézve visszaesett a magyar női vízilabda-válogatott, a világbajnoki ötödik pozíció óta, a kevesebb, mint egy év alatt újjáépített csapattól már a négy közé kerülés is bravúrnak számított. Eb-értékelésünk.

Ahogy az Eb-felvezető cikkünkben írtuk, „az elmúlt 20 év egyik legnehezebb világversenye vár az Eb-n a férfi pólóválogatottra”, ez sajnos beigazolódott. Pedig a Világliga budapesti Szuperdöntőjén bravúros szerepléssel ezüstérmes lett a csapat, igaz, az Európa-bajnokság elődöntős együttesei közül csak Spanyolország és Horvátország volt ott, Szerbia és Olaszország nem, ahogy az ötödik helyet megszerző görögök sem. A Duna Arénában győztes Montenegróval viszont kétszer is játszottak a mieink, mindkét alkalommal szoros meccset, de mindkét alkalommal vereség lett a vége, a döntőben csak büntetőkkel. A világbajnok horvátokat ötméteresekkel sikerült felülmúlni a negyeddöntőben, és ezek az eredmények és a mutatott játék attól a már nem is annyira fiatal, 25 év átlagéletkorú gárdától biztató volt, még ha (v)érmes reményeket nem is táplálhattunk Barcelonára nézve a saját csapatunk összetétele és az Eb-mezőny erőssége miatt.

Az elmúlt 20 év egyik legnehezebb világversenye vár az Eb-n a férfi pólóválogatottra | Hosszabbítás

1997 óta nem volt olyan helyzetben a magyar férfi vízilabda-válogatott, mint amilyenbe a tavalyi budapesti világbajnokság óta került. Kevés klasszis közül válogathat Märcz Tamás szövetségi kapitány, aki eddig mindig kihozta a maximumot csapatából, bizonyára így lesz ez a barcelonai Európa-bajnokságon is, ahol már a négy közé jutás is bravúr lenne a fiatal magyar együttestől.

Ez a félelmünk is beigazolódott, bár ne így lett volna! A nyolc legerősebb válogatott közé soroltuk a miénket, mondjuk ebből a mezőnyből nem az utolsó helyre. Azt írtuk és mondtuk, hogy a Szerbia, Horvátország, Olaszország, Montenegró négyest tartjuk a legjobbnak, majd jön a spanyol, a görög és a magyar csapat. Az oroszokat nem láttuk jönni. Horvát-montenegrói negyeddöntő volt, így fordulhatott elő, hogy egyikük nem kerül négybe, a spanyolok szenzációs szereplése meglepett minket, ennyit számított a zseniális Felipe Perrone visszatérése és a hazai környezet, a fiatal játékosaik is parádéztak otthon.

Az is kiderült, hogy az elődöntős csapatok mindegyike kilométerekkel előttünk jár csapatépítésben, sebességben, a gondolkodás és a döntések meghozatalának gyorsaságában, dinamikában, a játék rengeteg apró és fontos elemében. Kész csapatokról beszélhetünk esetükben, amelyek remek játékot mutattak, és jóval több klasszissal rendelkeznek, mint mi.

A szerb, a horvát, az olasz és a montenegrói csapat gerince évek óta, vagy hét esztendeje együtt dolgozik, a mienké tavaly ősz óta. A fenti hármassal elképesztően fontos fogaskerekek estek ki a gépezetből, és nem csak a játéktudásuk veszett el, hanem óriási rutinjuk is. Gondoljunk bele, ők hárman, így együtt a 2009-es római vébé óta minden (!) világversenyen ott voltak, sőt Hosnyánszky és Varga már a 2008-as málagai Eb óta részt vett valamennyi nagy tornán a tavalyi budapesti vb-ig. Miközben Vogel Soma, Jansik Dávid (27 évesen), Kovács Gergő és Pohl Zoltán sem járt még világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon, legtöbbjüknek az idei Európa-kupa nyolcas fináléja, vagy a Világliga budapesti Szuperdöntője volt az első nagyobb nemzetközi versenye.

Két világklasszisunk maradt, Nagy Viktor és Vámos Márton személyében. Vámos már a 2013-as – ugyancsak barcelonai – vb-n berobbant a világ élvonalába, az aranyérmes magyar csapat legjobbjai közé tartozott. Csak amíg akkor játszott körülötte hat klasszis, addig a mezőnyben most egy sem. Nem tudta az a terhet elbírni, hogy neki kell villognia, hogy mindenki tőle várja a gólokat. Poszttársa, Zalánki Gergő is egyre markánsabb teljesítményt nyújt, de a riválisok is készültek rájuk, és annyira ki tudták őket kapcsolni a játékból, hogy ne tudják a javunkra eldönteni a meccseket, na meg utóbbitól messze is voltunk.

Vámos.jpg Vámos Márton nem bírta el a vezér szerepétFotó: LEN/Facebook

Ez utóbbi problémával az olaszok elleni - előzetesen – csoportrangadónak beharangozott partin szembesültünk először. 0-6-tal kezdte a meccset Märcz Tamás csapata, 12-5-ös kiütéses vereség lett a vége. Ők az elmúlt három évben három klasszis honosításával erősítették meg keretüket, a francia születésű Michaël Bodegas a 2014-es budapesti Eb-n még hazája csapatkapitányaként szerepelt, Rióban már olaszként lett bronzérmes. Az elmúlt hónapokban pedig Gonzalo Echenique és Guillermo Molina is bekerült Alessandro Campagna legénységébe. „Ők kész, full extrás, összeszerelt, azonnal működő kétajtós szekrényeknek felelnek meg, mi viszont csak az Ikeából válogathatunk, ahol kiválasztjuk a nekünk tetsző, a rendszerbe beépíthető elemeket, majd hazaszállítás után magunk rakjuk össze a cuccot a darabokból. Märcz Tamás ez teszi tavaly januári munkába állása óta.” - írtuk nagy visszhangot kiváltó cikkünkben a K.O. másnapján. Többen félreértették a mondanivalónkat, mi nem a kritika jogosságát kérdőjeleztük meg, hanem azok stílusát és mértékét, és az azonnali kapitányváltás szükségességét oszlattuk el. És arra céloztunk, hogy voltak előjelei a gyengébb szereplésnek, bár akkor még csak két Eb-meccsen voltunk túl. Illetve leszögeztük, hogy az olasz csapat per pillanat sokkal jobb, mint a magyar. És az még csak egy a sok erősebb rivális közül.

Le kellene szállni a földre, de nem a magyar válogatott pólósoknak, hanem a közvéleménynek | Hosszabbítás

Nekünk is fájt nézni a szerdai magyar-olaszt a barcelonai vízilabda Európa-bajnokságon, elhiheti mindenki. De ettől még tudunk reálisan értékelni. Aki követi a Hosszabbítás, és azon belül a Ráúszás cikkeit, az tudhatja, hogy legalább a tavalyi világbajnokság vége óta írjuk, hogy megváltozóban - értsd, romlóban van - a nemzetközi vízilabdaelit mezőnyében betöltött szerepünk válogatott szinten.

A szerbek elleni negyeddöntőt is hasonlóan, 0-5-tel indították a mieink, semmi esély nem maradt a győzelemre, úgy sikerült megközelíteni a későbbi bajnokot, hogy Andrija Prlainovicék visszavettek a tempóból és nem voltak annyira aktívak támadásban, mint az első félidőben. Volt olyan kommentelő, aki annyival intézte el a magyar válogatottat, amelynek addig talán szurkolt, hogy „olimpiai bajnok csapat, és ez tudják most”. Miközben legutóbb Pekingben volt ötkarikás aranyérmes a magyar válogatott, de nem ez a csapat, főleg, hogy ebből a 13-ból senki nem szerepelt a tíz évvel ezelőtti csapatban. Sőt, a 2012-ben Londonban olimpiai ötödik gárdából is csak egyedül Nagy Viktor maradt meg mára hírmondónak, mert még ott is az aranygeneráció képviselte magát. De eltelt hat év, napjainkra Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Madaras Norbert, Steinmetz Ádám, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes sem válogatott már. A most zsinórban negyedik Eb-aranyukat begyűjtő szerbektől heten (!) már ott voltak a hat évvel ezelőtt olimpiai bronzérmes gárdában is. Ez mindent elmond, hol tartunk hozzájuk képest.

A magyar klubokban éppen a szerb és a montenegrói válogatottakból érkeznek a légiósok, előbbiek közül kivétel nélkül világklasszisok. Csak egy példa, nézzük, hogy játszik Nikola Jaksic, aki három gólt szerzett ellenünk, 21 évesen, védőként. Bedő Krisztián róla lőtt csavarját leszámítva nagyszerűen bekkelt, elöl is veszélyesen játszott. Nálunk nincs hasonló képességű hátvéd. Vagy hogy az Egerben óriási szezont produkáló Strahinja Rasovic be se fért be ebbe a szerb válogatottba, mert Andrija Prlainovic, Stefan Mitrovic és Milos Cuk szerepel a posztján. Nem mellesleg mind a négyen a magyar OB I-ben játszanak, remekül. Plusz nincs se Aleksandar Ivovicunk, se Bodegasunk, se Andro Buslje-nk vagy Giannis Fountoulisunk, aki az Eb gólkirálya lett. 

Nem is nagyon volt olyan típusú bekk a magyar válogatottban az elmúlt 20 évben, mint amilyen Jaksic. Főleg állóbekkeket képeztek itthon, Jansik Szilárd tud hasonló módon játszani, akit a Ferencvárosban alakítottak át olyan védővé, aki gyorsan fel tud úszni a másik kapu elé, jól lő, intelligensen játszik, szervezni is tudja a támadásokat, kulcspasszokat is képes adni társainak. Olyan energiákat mozgósít, a medence minden pontján feltűnve, ami nagyon hiányzott a csapatunkból, nagy kár, hogy sérülés miatt nem lehetett ott az Eb-n. Ráadásul ő vezér is lehetett volna, még Märcz Tamás is úgy nyilatkozott, hogy a leaderek most nem tudtak azok lenni. Sem Vámos, sem a pocsék két hetet maga mögött tudó Erdélyi Balázs. Nagy Viktor a kapuban tapos, nem tud a mezőnyben is játszani és onnan dirigálni. 

Märcz.jpg Märcz Tamás sem tudta megmondani a gyenge játék okátFotó: Kovács Anikó/waterpolo.hu

Tapasztatlan együtt ez a csapat nemzetközi szinten, téthelyzetben mindenképpen, a nyári Világliga Szuperdöntőre állt össze, aminek a hangulata össze sem hasonlítható egy idegenben rendezett két hetes Európa-bajnokságéval sem hosszában, sem a mezőny erősségét illetően. És egyértelmű, hogy a játékosok mentálisan komoly gondokkal küszködtek, máskülönben nem kezdték volna a két legfontosabb meccset úgy, ahogy.

Nem is a helyezésekről kell beszélnünk, hanem a jó játék hiányáról. Mert utóbbi megvolt a Duna Arénában, de Barcelonában nem volt jó három negyedünk egymás után. Csak az adott meccsek bizonyos szakaszaiban tudott jól játszani a gárda, egy teljes meccsen nem. Nem tudni, miért kezdték olyan botrányosan rosszul a két nagy, az olaszok és a szerbek elleni partit a mieink, vagy hogy miért szenvedtek olyan látványosan a németekkel szemben, akikkel egy kínkeserves és nagyon csúnya meccsen csak 4-4-es döntetlenre voltak képesek. 

A Szolnokkal mindent, Bajnokok Ligáját is nyerő Cseh Sándor azt mondta, hogy az elbukott negyeddöntők után szakmailag nincs sok értelme értékelni a hátralévő két mérkőzést, a Montenegró és az Oroszország elleni helyosztót. Azokkal és a negyeddöntővel együtt három vereséggel fejezte be az Eb-t a magyar válogatott, a kieséses szakaszban nem tudott nyerni, egyszer sem. Az egész Eb-n csak Grúziát és Hollandiát tudta legyőzni, a német ikszet és az orosz vereséget sem tehetik ki az ablakba Bátori Bencéék.

Jansik_Bátori.jpg Fotó: Kovács Anikó/waterpolo.hu

Nem volt fejlődési íve a játékunknak, mint a lányoknál, nem volt, aki kirángassa a gödörből az együttest, sem a vízben, sem a parton. Már a németekkel vívott meccs is pocsékul sikerült, akkor hogy várhattuk volna, hogy majd a negyeddöntőn ugrik akkorát a teljesítményünk, ami elég lesz egy szoros csatához. A helyzetkihasználás botrányos volt, az egyes meccseken szerzett gólok száma és a lövőstatisztika (27%) mindent elmond a támadójátékról, ez roppant gyenge. A szövetségi kapitány az egyik televíziós nyilatkozatában elmondta, hogy örülne, ha a legerősebb összeállításában szerepelhetne a válogatott, célozva Hárai, Hosnyánszky és Varga Dumi önkéntes távollétére. Ez viszont csak rövid távú megoldás lenne, maximum a tokiói olimpiáig jelentene erősítést és a problémák számának ideiglenes csökkentését, a megoldását akkor sem. Ráadásul mind a hárman elmúltak 30 évesek, Hosi már a 34-en is túl van. A bővebb keretből Jansik Szilárd, Nagy Ádám, Sedlmayer Tamás és Török Béla pályázhat eséllyel a csapattagságra, mezőnyposztokon ez marad a gerinc és a választék. Inkább több poszton bevethető pólósokat kell képezni - és nem csak zseniket (!) - na, meg góllövőket, és centereket, mert ezek nagy hiánycikknek számítanak. Középcsatárposzton a Mezei (27 éves), Bedő (25), Német Toni (24) hármasból válogathat a kapitány, a többi néma csend. Óriási lukak tátonganak a posztok között, képzésben és korban egyaránt.

Azoknak pedig, akik azt mondják, írják, hogy a fiatalok rögtön megoldást jelenthetnek, üzennénk, hogy ők is megértsék, hogy ez nincs így. Egyik sportágban sem. Önmagában a kora miatt még nem jó senki, csak jobban terhelhető, viszont tapasztatlan és ismeretlen a nemzetközi mezőnyben. Egy olyan sportágban, mint a vízilabda, ahol két, a parton fel-alá sétáló embertől is sok minden függ, pláne fontos az ismertség és az elismertség. Az, hogy neveknek ítélnek inkább a játékvezetők, persze borzasztó, tesszük hozzá rögtön. De nem lehet rögtön sikert elvárni másfél hónapja összeállt csapatoktól a 2010-es évek eleje óta együtt készülő riválisokkal szemben.

Madaras Norbert még az elbukott negyeddöntő után mondta, hogy „az Eb alapján közelebb vagyunk a mögöttünk végző csapatokkal, mint az előttünk végzőkkel" , míg Varga Dániel úgy vélte, hogy „a magyar bajnokságban első három helyen végzett klub erősebb volt, mint a magyar válogatott". A látottak alapján mindkettejükkel egyetértünk. A játékosok is többet vártak maguktól, mi is többet vártunk tőlük. Játékban feltétlen - talán, ha 50%-át hozta ki magából a gárda a fontos meccseken -, helyezésben mi körülbelül ezt, bár közelebb az ötödik helyhez.

A magyar vízilabda jelenleg jobban áll klasszis szakértőkkel, mint klasszis játékosokkal | Hosszabbítás

2007-ben a kiváló újságíró, az akkor még indexes Gazda Albert írt egy cikket a comment:com-ra A világ legjobb szakkommentátora címmel, amely a hazai jégkorong-közvetítéseket egészen új dimenzióba helyező Spiller Istvánról szólt. " Egyre inkább belehabarodom a hokiba, írok is róla néha , de igyekszem szerénynek maradni.

És amiről még feltétlen szólnunk kell, az az alázat. Volt, hogy minket is ignoráltak játékosok, világklasszisok és kevésbé pengés játékosok egyaránt meccsek után, még hazai (!) Európa-bajnokságon is, vagy akár egy megnyert Bajnokok Ligája-elődöntő után - szintén itthon - is a vegyes zónákban, azt szerencsére megúsztuk, hogy úgy beszéljenek velünk, mint a szeméttel. Ez utóbbira is akadt példa az Eb-n, ami viszont ilyen különbségű vereségek  után - de gyakorlatilag mindig - pláne tűrhetetlen és megengedhetetlen. Rögtön a mérkőzések - pláne, ha vesztesek, főleg, ha kiütések - után nagyon nem szerencsés műfaj az azonnali nyilatkozat, de a világversenyek alatt csak így lehet elkapni a játékosokat néhány szóra. Ha  egy pólós úgy érzi, nincs abban az idegállapotban - vagy éppen abban van, idegállapotba' -, akkor jobb elkerülni az ilyen lehetőségeket. Az alábbiakat elrettentő példaként említjük meg, főleg, hogy rajtunk kívül már mindenki megírta. Az érintett center, Mezei Tamás - akit mi közvetlen és remek humorral megáldott embernek ismertünk meg és sosem fogjuk elfelejteni, hogy amíg a legtöbb játékos a csilivili kocsijába szállt be egy Kőér utcai meccs után néhány éve, ő ugyanazon a metrón utazott, mint mi - azóta elmondta, hogy nagyon bánja a történteket és elnézést kért a Magyar Rádió riporterétől. A riporter elfogadta azt, és nem haragszik - olvasható a 24.hu-n, onnan idézzük az ominózus beszélgetés leírt változatát:

"Mezei Tamás érkezik. Az olaszok átgázoltak rajtunk, milyen érzések vannak benned? Gondolom most nem szívesen nyilatkozol – szólt a Magyar Rádió riportere, P. Fülöp Gábor helyszíni kérdése közvetlenül a mérkőzés után.
– Most mit mondjak, előbb elmondtad, amit szerettem volna mondani.
– 0-5-tel kezdtünk. Nyilván ezt az olaszok, de senki ellen nem lehet megengedni. Mi történt? Néha két védő nézte az egyetlen beúszó játékost?
– Nem tudom. Biztosan okosabbak vagytok, mert én nem tudom mi a helyet. De mit akartok? Kikaptunk és akkor egyből idejöttök két perc után már, hogy mondjak valami okosat.
– De hát ez a munkánk.
– Jó, nekem meg az, hogy mondjak valamit, de nem tudok semmi okosat mondani. Kérdezzetek valami olyat, hogy… Kaptak egy hátszelet, keresztülszaladtak rajtunk. Úgy kezditek az egész interjút, hogy átgázoltak rajtunk. Egész nyáron készültünk. Így alakult az egész. Ők belőtték a helyzeteiket, mi nem. Kész. Onnantól elszállt az egész. Ettől függetlenül az egész csapat küzdött próbálta, csinálta."

Ide kattintva hallgatható meg az interjú, amin a stúdióban ülő műsorvezető elmondása szerint finomítani kellett adásba kerülés előtt. És lehet úgyis kezdeni egy ilyen nyilatkozatot, ahogy a felvételek tanúsága szerint Bátori Bence tette, hogy elismerte, "nem volt parázs meccs, tönkrevertek minket, szégyelljük magunkat."

Mezei_Tamás.jpg Fotó: Kovács Anikó/waterpolo.hu

Azt sem tartanánk követendő példának, amit a világklasszis-jelölt Zalánki Gergő nyilatkozott a VLV-nek a szerb-magyar után, bár mondandója első fele abszolút helytálló: "Sz...k voltunk, nagyon sz...k. Nem is tudok mást mondani, mint azt, hogy ez irtózatosan gyenge volt, ennyi. Nem is tudom, hogy mit gondolunk, így hogy lehet egy meccset is nyerni egy komolyabb csapat ellen. Örüljünk, hogy nem gázoltak át úgy rajtunk úgy, mint az olaszok. Legalább az újságírók írhatnak erről. Ha továbbjutottunk volna, akkor úgy érzem, senki nem írt volna rólunk, így legalább lesz miről beszélgetniük, úgyhogy hajrá mindenkinek!"

Egy olyan egyoldalú negyeddöntő után, mint amilyen a szerb-magyar volt, a bíráskodással sem feltétlen kellene foglalkoznia a játékosoknak a nyilvános megszólalásaikban, ahogy Bedő Krisztián tette. Elmondta, nem tudja miért kezdték ismét olyan rosszul a találkozót, de hogy később sikerült rátenni egy lapáttal. Na, itt kellett volna megállni. "Szeretném végre egyszer azt látni, hogy az ellenfél névsora mellett van több fehér pötty, illetve piros pötty, sajnos ez ma se történt meg, játszhatunk mi bárkivel."

Nem megbántva senkit, de nézzük meg, milyen képességű centerek és bekkek vannak a szerb és a magyar csapatban. Az M4 stúdiójában ülő Varga Dániel sem hagyta szó nélkül ezt az esetet. "Nekem nem tetszik, ha pöttyökről beszélünk, a pöttyök nem véletlenül jönnek oda. Ha valaki öt méteren áll és három ember be tud segíteni, akkor nem fog a védő pöttyöt kapni, a túloldalon meg fordítva. Egyelőre nem azzal kell foglalkozni, hogy vezetnek a játékvezetők, hanem le kell tenni a teljesítményt az asztalra, és utána foglalkozni a játékvezetéssel."

"Le kellene szállni a földre, de nem a magyar válogatott pólósoknak, hanem a közvéleménynek"  - ez volt cikkünk címe a magyar-olasz után. Korrigálnánk magunkat az azóta történtek után, több játékosnak is le- és egyben magába kell szállnia az Eb után. Nekik az alázat, nekünk pedig a türelem legyen a mottónk.