"Ó kapitány! Kapitányom!"

shadow

Csütörtök reggel Benedek Tibor, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya bejelentette, az év végén lejáró szerződése után nem pályázik a tisztségre.

Négy évvel ezelőtt, a Magyar Vízilabda-szövetség aktuális tisztújítása után e sorok íróját felhívta telefonon az egyik legnevesebb televíziós újságíró, a vízilabdához igazán közel álló ember. Kérdezte, hogy szerintünk ki lenne a legjobb szövetségi kapitány a posztra pályázók (akkor Benedek Tibor, Vincze Balázs és Gyöngyösi András) közül. Gondolkodás nélkül rávágtuk, hogy Benedek Tibor. Bár neki volt a legkevesebb edzői tapasztalata a három jelölt közül, a legtekintélyesebb és legeredményesebb vízilabdás múlttal ő rendelkezett, korának egyik legnagyobb pólósa volt, felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett olaszországi légióskodása során. Talán még Pep Guardiolát is emlegettük vele kapcsolatban.

"Utánam típusú vezér volt, aki nem küldi előre maga helyett a katonákat, hanem ő ment elöl és azt mondta, hogy gyertek velem! - mondta róla korábbi újpesti csapattársa, a népszerű szakértő, dr. Szabó Zoltán, aki a 2014-es Világkupa-döntőn Benedek Tibor munkáját segítette a válogatottnál. Benedek pontosan olyan kapitány lett, amilyen játékos volt. Megszállott, munkamániás, eufémisztikusan szólva szorgalmas, rendkívül felkészült. Hatását már nyolc hónap elteltével láthattuk, amikor általános meglepetésre világbajnoki címig vezette a válogatottat a 2013-as barcelonai vb-n. Úgy játszott és küzdött a válogatott, olyan töretlen akarattal, hittel, alázattal, ami Benedeket jellemezte egész játékospályafutása során. Mindezt egy alaposan megfiatalított csapattal, sokkal kevesebb világklasszissal érte el, mint amennyi elődjének állt rendelkezésére. Kapitánykodása első öt világversenyén döntőig vezérelte a csapatot, legrosszabb eredménye a négy év alatt egy világbajnoki hatodik és egy Világliga-6. hely volt, idén ötödik lett az olimpián a nemzeti együttes, Rióban hajszálon múlt az érem lehetősége.

A vb-arany után megjelent Barcelona kulisszatitkai c. könyvben a vízilabda egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja köti össze a megszólalok mondanivalóját. Kivétel nélkül mindenki Benedek Tibort nevezi meg a csodálatos siker zálogaként. A kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok (a magyarok közül ez csak neki sikerült) Madaras Norbert elmondta például, hogy valószínűleg nem folytatta volna a pályafutását, ha nem korábbi csapattársát, Benedeket nevezik ki kapitánynak. Decker Ádám elmesélte, hogy már azon gondolkodott, abbahagyja a vízilabdázást, vagy legalábbis alacsonyabb szinten folytatja, annyira nem látott előrelépési lehetőséget. Az új kapitány azonban beválogatta, így Decker 29 évesen, újoncként világbajnok lett. Hosnyánszky Norbert fogalmazta meg a legtalálóbban, mit is jelent Benedek ennek a gárdának: „Nagyon kevés ilyen vízilabdázó volt, van és lesz is, nem is csak mint vízilabdázó, hanem mint ember". Gór-Nagy Miklós úgy gondolja, „minden Tibitől indult", Szivós Márton azt nyilatkozta nekünk, hogy "ez az edző kellett" a sikerhez.

Ember a vízben. A barcelonai vb-döntő lefújásakor

Benedek Tibor hét (!) olimpián volt ott, ötször játékosként, Londonban másodedzőként, Rióban szövetségi kapitányként. A margitszigeti Hajós uszoda előterében hat különböző márványtáblára vésték fel a nevét. Nagyszerű edzők dolgoznak az OB I-ben és az utánpótlásban, de Benedek Tibor-szintű, olyan, szakmailag és emberileg is kiváló szakember, integráló és karizmatikus személyiség, mint ő, nincs a mezőnyben.

2017 júliusában világbajnokságot rendez Budapest, Kis Gábor és Szivós Márton biztosan nem lesz ott a válogatottban, az új kapitánynak fél éve lesz, hogy erős csapatot építsen. Már önmagában ez sem könnyíti meg a helyzetet, hát még az az örökség, amit Benedek Tibor nem csak a mögöttünk hagyott négy, hanem 20 éve jelent.