Eldönteni az eldönthetetlent: Ki az év legjobb férfi atlétája Európában?

shadow

Az év vége közeledtét, a karácsonyfák és csokimikulások hipermarketekben való megjelenésén túl az is jelzi, hogy a sportági szakszövetségek sorra megnevezik azokat, akik a legjobban teljesítettek a szezon során.

Nincs ez másként az Európai Atlétikai Szövetség esetében sem. Heteken át folyt a szavazás több kategóriában, mások mellett az év legjobb férfi és női atlétáira is lehetett voksolni akár a közösségi oldalakon is. A győzteseknek járó díjakat majd október 26-án, Lausanne-ban adják át.

Mi részletesebben a férfiak kategóriájával foglalkoznánk már csak azért is, mert olyan minőségi a név-, illetve az eredménysor, hogy ha nekünk kellene, képtelenek lennénk dönteni.

Induljunk onnan, hogy a szoros küzdelmet és az elképesztő színvonalat már az is jelzi, hogy a szövetségnek itt nem sikerült háromra leszűkíteni a jelöltek számát, ahogy azt a korábbi években tették, és, ahogy azt az idén is megoldották a többi kategóriában. 

Természetesen ez a szavazás valahol már csak játék, ők a pályán már bizonyítottak, ez a díj csak hab lehet a tortán. De, ha már van, akkor vegyük egy kicsit mégis komolyan, és játszunk el a gondolattal, hogy mi volna, ha nekünk kellene dönteni, milyen szempontokat vennénk figyelembe.

Az alábbiakban vegyük sorra a jelölteket, és nézzük meg, mi szólhat mellettük.

Armand Duplantis - rúdugrás

Kezdésnek elég, ha leírjuk azt, és ezzel alighanem a lényeget el is mondjuk, hogy ez a svéd fiú 18 évesen nyerte meg a felnőtt Európa-bajnokságot egy 6 méter fölötti ugrással.

Mindehhez ráadásul komoly mentális erőt és érettséget is mutatnia kellett, ugyanis óriási versenyt hozott ez a szám, hatalmas ugrásokat láthattunk. Nem ő volt az egyetlen, aki átvitte a hatméteres álommagasságot, az orosz Timur Morgunovnak is sikerült ez a bravúr. 

Szép jelenet volt, ahogy a sportág legendája, Renaud Lavillenie megölelte Duplantist a versenyt követően. A dolog pikantériája, hogy ők ketten együtt készültek az Eb-t megelőzően. Egyébként a svéd srác néhány héttel korábban az U20-as világbajnokságot is megnyerte. 

Az egy dolog, hogy nagyot tud ugrani, de mindezt olyan könnyedséggel, olyan természetességgel teszi, hogy az ember azt hiszi, ezzel a mozdulattal le sem lehet verni a lécet, hogy a határ csak a csillagos ég. Amúgy valószínűleg számára a határ tényleg csak a csillagos ég.

Ramil Guliyev - 200 méter

Tavaly nyáron világbajnok lett ebben a versenyszámban, úgyhogy az Európa-bajnoki cím korántsem volt meglepetés a részéről. Az időeredmény, amit repesztett, viszont igenis szót érdemel.

19.76-tal zuhant a célba, ami első ránézésre is komoly idő, ha azonban egy kicsit kontextusba helyezzük, gyorsan kiderül, hogy nagyon komoly extra. Ezzel az eredménnyel Guliyev egy 16 éves Európa-bajnoki rekordot adott át a múltnak, ráadásul 4 századra megközelítette Pietro Mennea legendás Európa-csúcsát. 

Jakob Ingebrigtsen - 1,500 és 5,000 méter

Olyat vitt véghez ez a norvég srác, ami példátlan az atlétika történetében. Két napon belül megnyerte az 1,500 és az 5,000 méter Európa-bajnoki címét úgy, hogy akkor még nem volt 18 sem.

Az év legjobb európai férfi atlétája címért folyó versenyben föltétlenül mellette szól, hogy két aranyérmet is szerzett. A másodikban egyébként nem is hittünk, hisz azok után, hogy behúzta az 1,500-at, azt lehetett gondolni, hogy 5,000-en a rutinosabb bátyjának vezeti majd föl a hajrát. Azonban nem így történt. Akkor a következőket írtuk erről a versenyről:

"..,amikor az utolsó kétszázon őt is faképnél hagyta, akkor valószínűleg rengeteg atlétikarajongóba nyilallt bele az érzés, hogy most valami olyat lát, amit eddig még nem, és amit talán soha nem is fog többé."

A helyzet az, hogy most is azt érezzük, hogy ehhez foghatót már nem biztos, hogy fogunk látni a mi életünkben.

Kevin Mayer - tízpróba

Ha ezek után az olvasó azt gondolja, hogy a szerző minden bizonnyal Ingebrigtsennek adná a díjat, akkor lehet, hogy téved. Téved, mert egyrészt versenyben van még nálunk a korábbi kettő is, és természetesen versenyben van Kevin Mayer is.

Mert, hát egy világcsúccsal, egy ilyen elképesztő világcsúccsal borzasztóan nehéz konkurálni. Talán nem is lehet.

A francia atléta története augusztus 7-én indult, amikor érvényes távolugró kísérlet nélkül kiesett az Eb-címért folyó küzdelemből. Ilyenkor egy sportoló a pokol legmélyebb bugyraiba kerül, hisz néhány rossz mozdulat miatt elbukta a szezon legfontosabb versenyét.

Öt héttel később azonban Mayernek volt két fantasztikus napja, amikor minden klappolt, még az ominózus távolugrásban is, ahol egyéni csúcsot ért el. További három számban jött még össze neki az egyéni legjobb, és végül 9126 pontra javította a tízpróba világcsúcsát. Azt a rekordot, melyet korábban Ashton Eaton tartott, és melyről azt hihettük, hogy még hosszú évekig nem lehet majd megdönteni. 

Ti kit választanátok? Lehet itt egyáltalán dönteni? Az eredményt mindenesetre október 26-án, pénteken megtudjuk.