Majd Roger Federer haláláról sem fog beszámolni az MTI?

shadow

A cím morbidnak, kattintásvadásznak tűnik, de sajnos nem az. Pontosan olyan cím, amit a szerző nagyon nem szeretne leírni sohasem, ám az élet úgy hozza, hogy mégis kénytelen.

Mint tegnap beszámoltunk róla, 88 éves korában elhunyt Sir Roger Bannister, akit nekrológunkban a történelem egyik legfontosabb futójának neveztünk, talán nem érdemtelenül. Akkor többek között ezt írtuk róla:

Sir Roger Bannister az első ember volt a földön, aki négy percen belül futotta az egy mérföldet.

Talán nem kell britnek lenni, és nem kell mérföldekben számolni a megtett távolságot, hogy életének jelentőségét megértsük. 1954-ben nyert ugyan egy Európa-bajnokságot, ám olimpiát sohasem, mégis azt kell mondani, hogy neve ismerősen cseng azok számára is, akiket az ötvenes évek közép- és hosszútávfutása teljesen hidegen hagy.

3.59.4. 

Az idő, amivel 1954 május 6-án áttörte a négy perces álomhatárt, nem pusztán egy szám, hanem sokkal inkább egy jelkép, egy iránytű az őt követő generációk számára is. 

Oly sokan próbáltak belül kerülni addig a napig a négy perces álomhatáron, oly sokat beszéltek tudósok, a négy percen belüli futás lehetetlenségéről, hogy Bannister rekordja nem pusztán egy világcsúcs lett, hanem sokkal inkább bizonyítéka annak, hogy semmi sem lehetetlen.

Hogy az emberi teljesítőképességnek nincsenek határai.

Nyilván nem egyszerű ezt mai fejjel felfogni, de Roger Bannister generációjának pontosan ugyanaz volt, mint a mai sportrajongónak Roger Federer, Lionel Messi vagy éppen Usain Bolt. Igaz, az a generáció ma már elmúlt 60, sőt tán 70 éves is, ám nem gondolom, hogy ez bármit is számítana.

Elhunyt a történelem talán legfontosabb futója | Hosszabbítás

88 esztendős korában elhunyt Sir Roger Bannister, az első ember a földön, aki 4 percen belül futotta az egy mérföldet. Sir Roger évek óta Parkinson-kórban szenvedett, amit a sors különös fintoraként fogott fel, hiszen aktív pályafutása végeztével neurológusként dolgozott amellett, hogy a Brit Sporttanács első elnöke volt. Szolgálataiért 1975-ben lovaggá ütötték.

Mindezt csak azért írom le, mert a Magyar Távirati Iroda vasárnap elfelejtett beszámolni Sir Roger Bannister haláláról. Aminek az lett a következménye, hogy a magyar sajtó jelentős része sem írt róla.

Lehozta az Index és az Euronews, merthogy ott futással hozzánk hasonlóan megfertőződött kollégák dolgoztak éppen, némi késéssel beszámolt róla egy mondatban a Nemzeti Sport is, továbbá bekerült a három legnagyobb bulvárlapba. Ami nem meglepő, hiszen a Daily Mail nekik gyakorlatilag egyenértékű a Bibliával, Angliában pedig természetesen vezető hír volt Sir Roger halála.

Nem hibáztatunk egyébként senkit sem a Távirati Irodán kívül, csak érzékeltetni szeretnénk, milyen következményei vannak egy ilyen mulasztásnak ma Magyarországon.

Szörnyű lesz leírni, hát még olvasni, de sporttörténeti kontextusban Davide Astori és Roger Bannister halála még csak nem is említhető egy lapon. Még akkor sem, ha egy 31 éves családapa elvesztése nyilván felfoghatatlan tragédia. Astoriról mégis írt az MTI - nagyon helyesen -, és nem csak azért, mert elmaradt a teljes olasz bajnoki forduló.

Bannisterről is volt egy hosszabb megemlékezés a fedettpályás atlétikai vb zárónapján, Sebastia Coe-val, gyönyörű képekkel, az mégis kimaradt a tudósításokból.

Ráadásul, ha valaki esetleg a magyar szálat hiányolja a történetből, abból is akadt bőven. Bannister legfontosabb ellenfelei között bőven voltak magyarok, hiszen a magyar közép- és hosszútávfutás akkoriban az Iglói tanítványoknak köszönhetően fénykorát élte.Bár talán már azon is el kell gondolkodni, hogy Iharos, Rózsavölgyi és Tábori neve mond-e valamit a szerkesztőknek. Utóbbi egyébként a harmadik ember lett a földön, akinek sikerült áttörnie azt a bizonyos négy perces álomhatárt.

Steve Cram mesélte tegnap, hogy az ötvenedik évfordulón, amikor az összegyűltek a sportág legnagyobbjai ünnepelni, az aktuális világcsúcstartó, Hicham El Guerrouj féltérdre ereszkedett Bannister előtt.

Hicham, egy akkor harminc éves fiatalember Marokkóból átlátta Sir Roger tettének fontosságát, mint ahogyan átlátta mindenki, aki valaha futással próbálkozott, azt hiszem. Már csak azért is, mert a négy perces mérföld még ma sem egy könnyed ujjgyakorlat.

Mint ahogyan Lord Sebastian Coe erre felhívta a figyelmet, még mindig kevesebben törték át ezt az álomhatárt, mint ahányan feljutottak a Mount Everestre.

Hillary, Bannister, Pelé, Ali, Federer - ők egy ligában játszanak, ezt jó volna nem elfelejteni.