Így nem fog kilábalni a válságból az olimpia, megint elszabadultak a költségek

shadow

Egyre meredekebben emelkednek a 2020-as tokiói olimpia költségei, a jelenlegi állás szerint a japánok legalább négyszer annyit költenek majd el a játékokra, mint amivel a 2013-as pályázatukban számoltak. Szakértők szerint ez az összeg valószínűleg még tovább növekedhet 2020-ig, ami újabb elrettentő példa lehet a pályázó országok számára. Annál is inkább, mivel a NOB évek óta a költségek csökkenését ígéri.

Japán a legújabb becslések szerint legalább 25 milliárd dollárt elkölt majd az olimpiarendezésre, de a végső összeg ennél akár magasabb is lehet - derül ki a japán kormány vizsgálatából. A 2013-as japán pályázat jelenlegi árfolyammal kalkulálva nagyjából 7,3 millió dolláros kiadással számolt, vagyis öt év alatt négyszeresére nőtt a tokiói olimpia költségvetése. Mivel a határidő egyre jobban szorítja a rendezőket, valószínű a további drágulás.

Decemberben még mást mondtak

A tokiói olimpia szervezőbizottsága decemberben még azt állította, hogy nagyjából 12 milliárd dollárból meg lehet oldani az olimpiarendezést. Az elképzelések szerint a szervezőbizottság és a tokiói városvezetés egyaránt 5,3 milliárd dollárral járult volna hozzá a költségek fedezéséhez, míg a japán kormány további 1,3 milliárdot biztosított a rendezők számára. Hamarosan azonban kiderült, hogy ez a becslés túlzottan optimistának bizonyult.

075_diciommo-japanfis180913_npY66.jpg Fotó: Europress/AFP

Tokió kormányzója, Yuriko Koike egy hónappal később már arról beszélt, hogy a város kénytelen volt további 7,2 milliárd dollárt elkölteni a "projekttel közvetlenül és nem közvetlenül kapcsolódó fejlesztésekre". Ebben többek között benne volt épületek akadálymentesítése a paralimpikonok igényeit szem előtt tartva, az önkénteseknek szervezett oktatóprogramok, illetve a marketinggel és a városi turizmus fejlesztésével kapcsolatos kiadások.

Ezzel 19 milliárd dollár fölé kúszott a tokiói olimpia költségvetése, azonban egy néhány nappal ezelőtt megjelent 178 oldalas tanulmány szerint a japán kormány a decemberben becsült 1,3 milliárd helyett 7,1 milliárddal szállt be, így a költségek egészen 25 milliárdig felkúsztak. Ráadásul a tanulmány további emelkedéssel számol a következő szűk két évben. "Jelentős kiadások várhatóak 2018 után az esemény felé közeledve" - állapították meg.

Máshogy számolnak

Ahogyan az lenni szokott, a szervezők jóval kisebb kiadással számolnak, mivel szerintük olyan fejlesztéseket is a költségekhez sorolnak, amelyeknek egyébként közvetlenül nincs közük az olimpiarendezéshez. Masa Takaya, a rendezőbizottság szóvivője szerint a belföldi turizmus elősegítésére, az útépítésekre, vagy épp az időjárást előrejelző műholdak fejlesztésére szánt kiadásokat nem lenne szabad az olimpiai költségek közé sorolni.

Ez egyébként régi vita az olimpiakritikus szakértők és a szervezők között, egyúttal jelentősen nehezíti az átfogó összehasonlító-elemzések megírását is, mivel országonként eltér, ki mit hajlandó a költségek közé sorolni. A szakértők általában három részre szokták felosztani a kiadásokat (a megnevezés eltérhet, de mindig ugyanazt takarja), mi most Martin Müller, a zürichi egyetem munkatársának elemzését vesszük majd alapul.

053_201807ENOSHIMA_(1).jpg Fotó: Europress/AFP

  • Műveleti: ide tartoznak azok az összegek, amik kifejezetten az esemény lebonyolításához szükségesek. Vagyis az olimpiarendezést segítő stáb fizetése, a sportolók utaztatása, a delegációk elszállásolása, a nyitó-és záróünnepség finanszírozása stb. Sokan a biztonsági költségeket szétválasztják, de az is ide tartozik.
  • Sporttal kapcsolatos fejlesztések: azokat az építkezéseket kell ebbe a kategóriába sorolni, amiket a NOB-előírásoknak megfelelően hoznak létre. Például kellenek a sportlétesítmények, az olimpiai falu, a médiaközpont, csak hogy néhány példát hozzunk. Jobb helyeken az ezekhez köthető infrastrukturális fejlesztésekkel is számolnak, vagyis az elektromos hálózat, a telekommunikáció, az útépítés, a vízhálózat, szennyvíz-elvezetés stb. is a költségvetés részét képezi.
  • A nem sporttal kapcsolatos fejlesztések: ide kerül minden olyan infrastrukturális fejlesztés, ami nem előírásszerű feltétele az olimpiarendezésnek, mégis szükséges. Például hotelek, utak, vasúti fejlesztések, vasútállomások építése, repülőtér bővítés stb.   

Egy olimpia megrendezése során általában a "nem sporttal kapcsolatos" fejlesztésekre kell a legtöbbet áldozni, ezért is szeretik kihagyni a szervezők a számításból. Teljesen mégsem lehet mellőzni ezeket az összegeket, mivel az olimpiarendezés a már korábban tervezett fejlesztések kiadásait is növeli, arról nem is beszélve, hogy sokszor a projekt mérete is nő az olimpia miatt. Szocsiban például volt olyan út, 

amit csak azért építettek nagyobbra a tervezettnél, hogy az olimpia két hete alatt is elbírja a terhelést.

Mindig drágább

Bent Flyvbjerg és Allison Stewart a 2016-os, "The Oxford Olympics Study" című kutatásban megállapította, hogy az olimpia mindig túllépi az eredeti költségvetést, amivel még az ún. megaesemények között is egyedülállónak számít. Számításaik szerint az olimpiák átlagban 179%-ban lépik túl a tervezett költségeket; a téli olimpiákon 135%-os túlfutás figyelhető meg, míg a nyári játékok esetében átlagban 252%-kal haladják meg a költségkeretet.

000_17Q94X.jpg Fotó: Europress/AFP

A túlköltekezés visszaszorítására vezették be "Az olimpiai játékok tudásmenedzsment programot". Az volt az elképzelés, hogy megkönnyítik a rendező városok közötti információcserét, és ezzel segítik az következő olimpiák szervezőit. A programot először a 90'-es évek közepétől használják, élesben Sydney-ben debütált. Flyvbjergék szerint a program annyiban hatékonynak bizonyult, hogy a túlfutás mértéke csökkent.

1999-ig jellemzően 166%-kal lépték túl a költségeket, a program alkalmazása óta viszont csak 51%-kal, vagyis csökkent az olimpiák költségvetésének kiszámíthatatlansága.

Az más kérdés, hogy a rendezés nem lett olcsóbb. 1999 előtt egyetlen olimpia sem lépte túl a 10 milliárd dolláros büdzsét, azóta viszont öt helyszínen is meghaladták ezt a határt. A kétezres évektől kezdve egyre több pénzt költöttek a városok a rendezésre: a 2004-es athéni olimpia 15 milliárd dollárba került, majd 2008-ban Peking vette át az első helyet 44 milliárddal, végül 2014-ben Szocsi az 50 milliárdos határt is átlépte.

Közpénzből finanszírozzák

Azért fontos az olimpia valós költségeiről beszélni, mert zömmel közpénzből finanszírozzák a rendező városok. (Bár célszerűbb országról beszélni, mert állami szerepvállalás nélkül nem lehet olimpiát rendezni.) Tokióban például úgy számolnak, a 25 milliárd nagy részét, mintegy 80%-át adófizetői pénzből fogják fedezni. Az arányok mindenhol hasonlóak, ezért bukik el gyakran a projekt a népszavazásokon.

Ráadásul rengeteg rejtett költsége is van az olimpiának, ami szintén problémát okozhat a rendezőknek. Nemrég például a phjongcshangi téli olimpia szervezői bejelentették, hogy 55 millió dolláros bevételük származott a 2018-as téli olimpia megszervezéséből. Eközben viszont a régió vezetése arról panaszkodik, hogy rengeteget költenek az üresen álló stadionok fenntartására, és a kormány nem hajlandó beszállni a finanszírozásba.

Négy használat után lebontják a 100 millió dolláros olimpiai stadiont | Hosszabbítás

Az olimpiát rendező városok gyakran szembesülnek a versenyt követően azzal a problémával, hogy az ötkarikás játékokra épített helyszíneket később nem tudják kihasználni. Phjongcshangban egyszerűen, igaz, nem túl elegánsan oldják meg a kérdést. A február 9-én kezdődő téli olimpiára mintegy 109 millió dollárért húzták fel Phjongcshangban az olimpiai stadiont.

"Bár próbálják csökkenteni a költségeket, ez nagyon nehéz folyamat" - nyilatkozta Flyvberg, aki lát ugyan némi változást, de közel sem kielégítő mértékűt. "Némi változást megfigyelhetünk ugyan, de közel sem annyit, mint más megaeseményeknél. Az olimpiarendezésre vállalkozó városok és nemzetek a legköltségesebb és legkiszámíthatatlanabb megaprojekttel kell, hogy megbirkózzanak, amit sok rendező a saját kárán tanult meg."

Az utóbbi időben a NOB próbált nagyobb figyelmet fordítani a kiadások visszaszorítására, mivel drasztikusan csökkent a rendezésre jelentkezők száma. Egyelőre ezt a törekvést kevés siker követte, a 2026-os téli olimpiára például már csak három pályázó maradt versenyben: Calgary, Milánó-Cortina és Stockholm. Egy dolog biztosan kijelenthető: amíg a költségeket nem tudják kordában tartani, nem fog kilábalni a válságból az olimpia. 

részben via apnews