Shipulin tündöklése és bukása

shadow

A téli olimpia után eseménydúsan tért vissza a sílövők világkupa-sorozata. A finnországi Kontiolahti ezúttal sem okozott csalódást, hiszen új győzteseket, illetve érmeseket, nagy visszatérőket és egy szenzációs utolsó néhány száz métert hozott, amelynek a végén ezúttal a betegséggel is küszködő Martin Fourcade húzta a rövidebbet, meg persze Anton Shipulin. 

Fourcade betegsége, Boe gyengélkedése

Két héttel Phjongcshang után a biatlonosok ismét puskát és lécet ragadtak a finnországi Kontiolahtiban, ahol legutóbb három évvel ezelőtt világbajnokságot rendeztek. Az elmúlt világkupa-hétvégének két nagy kérdése volt. Az egyik, hogy az olimpiáról ismét érem nélkül távozó Kaisa Makarainen milyen formában tér vissza a hazai közönség előtt. A másik, hogy Martin Fourcade tudja-e jelentősen növelni az előnyét az olimpián kissé formán kívül versenyző Johannes Thingnes Boe-vel szemben. Utóbbi kérdésre már csütörtökön választ kaphattunk, hiszen ekkor rendezték a férfiak 10 kilométeres sprintversenyét.

Már a futam előtt biztosak lehettünk abban, hogy Fourcade nem húz el norvég riválisától az összetettben, hiszen betegség miatt nem tudott elindulni. Itt volt az esély Johannes Boe számára, hiszen egy győzelemmel akár át is vehette volna az első helyért járó sárga trikót, amit még az idény első versenye után már egyszer viselt. A friss olimpiai bajnok azonban nem tudott élni a lehetőséggel, hiszen az ebben a szezonban jobbik lövészetében, álló testhelyzetben hibázott kettőt, és így még a dobogóról is lemaradt. Bár szombaton a vegyes párosban Johannes Boe jó teljesítménnyel lett második Marte Olsbu-vel, az egész finnországi forduló alatt mintha a szezonvégi fáradtság jeleit mutatta volna, mintha nem tudott volna úgy koncentrálni a lőtéren, ahogy szokott. Nem véletlen, hogy a vasárnapi tömegrajtos versenyen ismét az álló sorozatok fogtak ki rajta, és végül öt lövőhibával csak a 19. helyen zárt, míg nagy ellenfele, Martin Fourcade a betegségéből felépülve lett ezüstérmes. Ez nagy fricska lehet a 24 éves versenyzőnek, akinek hazai pályán, Oslóban mindenképp mozgósítania kell az utolsó tartalékait is, - ami a lövészetekre való összpontosítást illeti -  ha le akarja taszítani a trónjáról a hat éve uralkodó Fourcade-ot.

Fourcade-Shipulin párharc, Eberhard a ,,nevető” harmadik

Martin Fourcade-nak – azok után, hogy Dél-Koreában ő lett a legeredményesebb francia olimpiai bajnok a maga öt aranyérmével – a vártnál nehezebben folytatódott a világkupa, hiszen betegsége miatt előbb a sprintet, majd a vegyes váltót is ki kellett hagynia. Azonban a vasárnapi 15 kilométeres tömegrajtos versenyre sikerült felépülnie, a formája persze így is kérdéses volt.

Legnagyobb kihívói között pedig egy visszatérő orosz klasszis is szerepelt. Az ötkarikás játékokat kihagyni kénytelen Anton Shipulin nemcsak testben, hanem lélekben is visszatért a győzelemhez vezető útra, hiszen hosszú idő után, majdnem egy esztendővel utolsó sikerét követően ismét világkupa-versenyt nyert: a 10 km sprintben lett első. Ezzel megszakadt az az elképesztő sorozat, mely szerint csak Fourcade vagy Boe nevű versenyző nyer egyéni vk-viadalt ebben az idényben. Shipulin ugyanolyan motiváltan és nagy kedvvel versenyzett a vasárnapi egyéni futamban is, amit viszont az utolsó lövészetig a sprintszám legújabb olimpiai bajnoka, Arnd Peiffer vezetett. Azonban az addig hibátlan német sílövő kétszer is célt tévesztett utoljára. A lepattanót Shipulin és Fourcade szedte le a céltáblán lévő öt koronggal együtt, utóbbi  - az első lövészetben elkövetett két hibája miatt – a 23. helyről kapaszkodott fel az első kettőbe. Shipulinnak a szokásosnál jobb esélye volt, hogy legyőzze Fourcade-ot, hiszen tudhatta, hogy a francia nem teljesen egészséges. Ettől függetlenül a legutóbbi hat összetett világkupa győztese így is egy fokkal sanszosabbnak tűnt a végső sikerre. Egyvalakivel azonban egyikük sem számolt.

Az osztrák Julian Eberhard talán maga sem hitte el, hogy az utolsó kör előtt 17 másodperces hátrányának minden egyes szekundumát ledolgozza az élen álló duóval szemben, pedig így történt. Már a pálya legnagyobb emelkedőjének végén 4 másodpercre közelítette meg őket, a cél előtti hídra pedig már egyszerre érkeztek fel, ahol az óriási tempóval feljövő Eberhard és a kimerültnek látszó Shipulin lécei összeakadtak, amiben az orosz húzta a rövidebbet, és bukott. Eberhardnak végül hajráznia se kellett pályafutása negyedik világkupa-győzelméért, hiszen a „balhéból” kimaradó Fourcade is teljesen elkészült az erejével. Betegség ide vagy oda, nem sokan gondolták volna, hogy Fourcade kikaphat közel 20 másodperces előnyből a verseny utolsó köre előtt. Eberhard a befutónál mégsem tudott őszintén örülni győzelmének, hiszen az egyik nagy vetélytársa az ő lécében bukott meg, persze utóbb megjegyezte, egyikük sem hibázott.

"Szerettem volna, hogy a hajrában mindhárman részt vegyünk, de a híd túl kicsi volt, én pedig túl nagy sebességgel mentem fel rá. Anton és én túl közel kerültünk egymáshoz, amely végül bukást eredményezett. A célnál bocsánatot kértem tőle a szerencsétlen eset miatt, mire ő azt mondta, hogy ilyen bárkivel megeshet, úgyhogy minden rendben." - nyilatkozta a sportszerű győztes.

Shipulin bukása ellenére nem lehetett nagyon csalódott, hiszen még be tudott érni a német világbajnok hármasfogat (Doll, Lesser, Peiffer) előtt, így pedig csütörtöki győzelmét követően ismét felállhatott a dobogóra. A másodikként befutó Fourcade is összességében jó fordulót zárt, hiszen betegsége és versenykihagyása ellenére is stabilizálta előnyét az összetett világkupában Johannes Boe-vel szemben, jelenleg 43 pont van a két versenyző között.

"Összesen három órát edzettem ezen a héten. Nehéz volt így megérezni ezt a versenyszituációt. Nem tudtam, mit várjak magamtól, de végül is elégedett vagyok. Szerettem volna nyerni, de sajnos túl sok energiát kellett felhasználom a korai körökben ahhoz, hogy felzárkózzak, így pedig a végén nem tudtam támadni, amikor kellett volna."mondta Fourcade, aki utolsó gondolatával talán arra utalt, hogy a nagy emelkedőn nem tudta eldönteni a versenyt a maga javára, ahogyan általában szokta.

Ettől függetlenül továbbra sem szakadt meg Martin Fourcade azon kivételes sorozata, miszerint minden egyéni versenyen, amin elindult a 2017/2018-as szezonban – szám szerint 16-on – dobogóra tudott állni. Ez a rendkívül kiegyensúlyozott teljesítmény folytathatja Fourcade másik, történelmi szériáját, hogy zsinórban hetedik összetett világkupa-győzelmét zsebelje be, amellyel nem mást, mint a nyolcszoros olimpiai bajnok norvég legendát, Ole Einar Björndalent előzné meg e tekintetben.

Domracheva győzelemmel, Björndalen idei legjobb eredményével tért vissza

Nem oly rég volt az a történelmi pillanat, amikor egy nyolcszoros olimpiai bajnok buzdította háromszoros olimpiai bajnok feleségét, hogy szerezze meg a negyedik aranyát, amely a fehérorosz női váltó váratlan győzelmét eredményezte. Ole Einar Björndalen ezúttal az érem másik oldalán találta magát, hiszen bár most sem nevezték a norvég csapatba, Emil Hegle Svendsen megbetegedése révén mégis elindulhatott Darya Domrachevához hasonlóan a kontiolahti-i sprintversenyen. Björndalen meghálálta Per Arne Botnan norvég sportigazgató bizalmát, hiszen a hibátlan fekvő lövészet után állóban is rendkívül magabiztos volt, és a szezonban először nem követett el egy lövőhibát sem. A második sorozat végén még a kiváló ötödik helyen állt a 44 éves legenda, és bár lehetett sejteni, hogy a legjobb tíz között is nehéz lesz megmaradnia, végső 12. helyezése így is messze idénybeli legjobb egyéni eredménye. Mivel Svendsen egészségi állapota továbbra is kérdéses, így minden bizonnyal Björndalen helyettesíti majd őt hazai földjükön, Oslóban is.

"Ez király! Holmenkollen volt az egyik célom ebben a szezonban, és mivel nem sikerült kijutnom az olimpiára, ez a versenyhétvége vált a legnagyobb motivációmmá. Remélhetőleg ismét csütörtökön megyek vissza, legalábbis készen állok rá, amennyire csak tudok.”nyilatkozta Björndalen a norvég televíziónak.

Björndalennek a friss emlékei is szépek lehetnek az oslói pályáról, hiszen a két évvel ezelőtti világbajnokságon három egyéni érmet és egy csapat-aranyat szerzett a Hollmenkollenen.

Darya Domrachevának is szép emlékei vannak ebből a szezonból, hiszen olimpiai győzelme mellett két egyéni világkupa-elsőség is fűződik a nevéhez. A hölgyek 7,5 kilométeres versenyén pedig ismét megmutatta klasszisát, hiszen bár a saját utolsó, tizedik lövését rontotta el – aminél fájóbbkor nem is jöhetne az az egy hiba – a szám nevéhez méltóan elképesztőt sprintelt az utolsó körében, és végül mindössze fél másodperccel, de megelőzte a német Franziska Hildebrandot, aki második helyével így is elégedett volt, hiszen két év után tudott ismét a pódiumon ünnepelni. Érdekesség, hogy Domracheva az utolsó lövészet után ugyanúgy 17 másodperces hátrányból tudott diadalmaskodni, ahogy azt később Julian Eberhard tette a férfiaknál. A fehérorosz biatlonosnak tehát most már nemcsak éveinek, hanem vk-győzelmeinek száma is 31, amivel továbbra is az örökranglista harmadik helyén áll a két Magdalena, a svéd Forsberg és a német Neuner mögött.

Finnország helyi és ,,hódító” királynője

A finn biatlonsport kiemelkedő alakja egyértelműen a már 35 éves Kaisa-Leena Makarainen. Már hét évvel ezelőtt világbajnok és összetett világkupa-győztes lett, amely címekhez finn sílövő előtte és azóta sem került a közelébe sem, sőt, mindössze tavalyi idényben következett be először, hogy Mari Laukkanen személyében valaki más tudott vk-versenyt nyerni az Ezer tó országából. Makarainen azonban nem feltétlenül állt könnyű hétvége előtt, hiszen harmadik olimpiájáról is érem nélkül tért haza, mégis mivel vezeti az összetett világkupát, nem lankadhatott a koncentrációja. Makarainen szerzett már nagy örömöt saját publikuma előtt, hiszen a 2015-ös világbajnokságon bronzérmet szerzett a 15 kilométeres egyéni indításos versenyen Kontiolahtiban. Bár a finnek most nem láthatták dobogón ünnepelni kedvencüket, a láthatólag nagy nyomás alatt versenyző Makarainen így sem zárt rossz hétvégét, hiszen a sprint 10., és a tömegrajtos verseny 4. helyével is jelentősen növelte az előnyét az összetettben a szlovák Anastasiya Kuzminával szemben, amely jelenleg 53 pontos differenciát jelent. Makarainen tehát közel áll harmadik nagy kristálygömbjéhez, aminél eddig csak Magdalena Forsberg gyűjtött többet.

Makarainen helyett sokkal inkább az új csillagokról szóltak a hölgyek versenyei. Lisa Vitozzi már bemutatkozó évében, 20 esztendősen nyert vk-versenyt az olasz női váltó tagjaként, tavaly pedig itt szerezte pályafutása első egyéni dobogós helyezését a legjobbak között. A 23 éves versenyző most három érmet is szerzett Finnországban: vegyesváltóban aranyat, sprintben bronzot, tömegrajtosban ezüstöt. Legutóbbiban az a német Vanessa Hinz előzte meg, aki 25 évesen első egyéni vk-sikerének örülhetett. Bár Vitozzi első egyéni győzelme még mindig várat magára, ő lett a kontiolahti-i forduló legeredményesebb versenyzője, abban pedig biztosak lehetünk, hogy ez az olasz lány még sokra viszi.

Kaisa Makarainen és Vanessa Hinz a 15 km tömegrajtos verseny után

Rastorgujevs ismét második lett, avagy a lett második érme

Végezetül egy kellemes meglepetéssel szeretnénk zárni e heti biatlon-magazinunkat. Több új és visszatérő arcot lehetett látni a pódiumon és akár annak tetején Kontiolahtiban, azonban lett sílövővel ritkán találkozhatunk ilyen magasságokban. Andrejs Rastorgujevs már évek óta egy olyan versenyző, akitől a biatlonkedvelők azt várták, vajon mikor jön tőle végre egy kirobbanó eredmény. Azt tudtuk, hogy a 29 éves versenyző lábában megvan az, ami egy igazán jó teljesítményhez kell, azonban a lőtéren a keze munkájába mindig becsúszott néha egy, sokszor több hiba is.....egészen mostanáig. Ugyanis a sprintversenyen két lövészet után 0+0 állt a neve mellett, amely azt eredményezte, hogy felállhatott a dobogó második fokára. A láthatólag boldog versenyzőnek tehát igazán kijárt a gratuláció, azonban ő sem feledkezett meg gratulálni eme jeles nap alkalmából.

"Nagyon boldog vagyok, ez az eredmény rendkívül fontos a csapatom számára. Emellett szeretnék gratulálni az összes hölgynek, különösen édesanyámnak a Nemzetközi Nőnap alkalmából." - fogalmazott.

Nem ez az első érmes helyezése Rastorgujevsnek, hiszen a következő állomáson, Osloban tavaly már szerzett egy ezüstérmet 15 kilométeren. Bár Lettország nem a biatlonról híres, nem Rastorgujevs az első sílövő, aki szép eredményeket hozott hazájának. Ilmars Bricis a ’90-es évek elejétől összesen 22 szezont húzott le a világkupában, mely alatt hét világkupa-dobogót, valamint két világbajnoki bronzérmet gyűjtött be, sőt, a tavalyi idényben immár 47 évesen újra rajthoz állt. Megemlíthetjük még Olegs Maluhinst is, aki 15 éves pályafutása alatt ugyan nem szerzett nagy világversenyen érmet, de ő nyerte meg a lettek első és máig egyetlen biatlon világkupa-versenyét. Befejező szezonja volt Rastorgujevs bemutatkozó éve, aki 2009/2010-ben olyan nagysággal debütált együtt, mint Martin Fourcade, akivel ráadásul még egyidős is. Ha nincs is hat összetett világkupa-győzelme, öt olimpiai aranya, 11 vb-címe és számtalan vk-sikere, mint a franciának, Rastorgujevs így elmondhatja magáról, hogy kétszeres Európa-bajnok – hozzátéve, hogy az Európa-bajnokságra nem szoktak a legnagyobb nevek elutazni –, amely címekből utóbbit idén januárjában, az olaszországi Ridnaun-Val Ridanna-ban szerezte, azt is sprintben, amely versenyszám most egy újabb vk-érmet szolgáltatott számára.

A 2015-ös világbajnokság helyszíne után a 2016-os vb rendezője felé veszik az irányt a világ legjobb sílövői. Az oslói legendás Hollmenkollen szinte mindig izgalmas versenyeket tartogat, ahol a stadion-hangulatot idéző szurkolás talán egy másik helyszínhez sem hasonlítható a biatlon világkupában. Érdemes lesz tehát az Eurosport 1-el tartani csütörtöktől, amikor is először a hölgyek, majd a férfiak sprintversenyét követhetik élőben, előbbit 12.00, utóbbit 14.45-től.

(Szentimrei Kristóf írása)