Volvo Ocean Race, 6. szakasz - féltávon a mezőny

shadow

Hongkong - Auckland

2018. február 7-16.

A dél-kínai megállók után a Volvo Ocean Race mezőnye a hajó sérüléseit javító Vestas kivételével február 7-én elrajtolt Auckland felé Hongkongból. A 6100 tmf során a flotta a 4. szakaszhoz nagyon hasonló útvonalat teljesít, csak fordítva: átkelnek a Dél-kínai Tengeren, elhaladnak a Fülöp-szigetek északi csücske mellett, majd egy hosszú Csendes-óceáni szakasz után a polinéz szigetvilágon átkelve érkeznek Auckland-be. Útjuk legnehezebb része várhatóan ismét az Egyenlítő körüli, szélcsendes, meglepetésekkel teli Doldrums lesz, addig az éles negyedszélben a maximális sebesség elérése és a jó ütemű irányváltások fogják meghatározni a sorrendet.

A rajt napján egy trópusi ciklon járt a közelben, így a verseny rendezőség meghatározott egy elkerülő zónát, és a rajtot is korábbra hozta. A 8-10 csomós szélben a kezdés az AkzoNobelnek és a Scallywag-nek sikerült legjobban, így az éles menetet ők vezethették Hongkongból, de természetesen a többi hajó is 1 mérföldön belül maradt. A partot elhagyva a szél 15-20 csomóra erősödött, így már az első napon ismét látványos fotó és video beszámolókat élvezhettünk a csapatokról. Taiwant elhagyva a Luzon-szorosnál már a Brunel járt legelöl, annak ellenére, hogy plusz 2 fordulót kellett csinálniuk, hogy leszedjenek a kormányról egy óriási műanyag zacskót (a TTTOP nem volt ilyen szerencsés: nekik tolatni kellett volna, de ezt érthetően nem szívesen tették…).

Volvo Ocean Race - Yann Riou

zóna időjárásában a leglényegesebb döntés az észak-keleti nyitás, ami nagyobb szélerő felé visz, de rémes VMG-vel Aucklandtól elfele, így a nagyobb sebességért cserébe jóval több mérföldet kell megtenni. Az AkzoNobel és a Scallywag nem sokáig várt: Taiwan után egy merész húzással kifordultak, ám néhány órán belül kiderült, hogy míg a délre tartó hajók továbbra is 15 csomóban vitorláztak, nekik csak 3-5 csomó fújt - ennek eredményeképp a 10 mérföldön belüli hátrányukat gyorsan fel is dolgozták több, mint 125-re: a 2 hajónak így nem maradt hátra más, mint a match race és a remény az erősödő északiban. A dél felé hajózó csapatok eközben továbbra is látótávolságban vitorláztak egymáshoz képest a többek beszámolója szerint vizes, vad, kellemetlen, többszöri vitorla cserével járó éles menetben. A navigátorok nem pihentek sokat egyik hajón sem: az északi után keletiesre forduló szél erősségét erősen befolyásolta a Taiwan környékén járó trópusi ciklon is, így a döntésben a jó pillanatban történő észak-keleti nyitás mellett a biztonságra is figyelni kellett, hisz az éles menetben az erősebb szelekben és hullámzásban jóval nagyobb a hajó sérülésének kockázata.

Volvo Ocean Race - Yann Riou

A következő napon megérkezett az AkzoNobel és a Scallywag által várt erősödés, így a 2 hajó visszatért a trackeren 50 tmf hátrány körülre, míg a vezető négyes 15 tmf-en belül haladt. Az északi szélfordulónak köszönhetően a VMG is helyreállt: a hajók 18-20 csomós szélben haladhattak 20-25 csomós sebességgel Auckland felé – gyors, nagyon vizes, de mind a levegő, mind a tenger hőmérsékletében 19-20 C körüli körülmények között. Hétfő délutánra pedig a kérdőjeleket felvető döntés és egy adag szerencse meghozta a jutalmat: a kiegyensúlyozottabb és erősebb passzát zónát elérve a Scallywag - a 4. szakaszhoz hasonlóan lekerülve a mezőnyt - visszatért a lista elejére, és az AkzoNobel is 5 tmf lemaradáson belülre dolgozta magát.

A Doldrumstól 1000 tmf-re aztán az egész mezőny felvette az egyenletes utazó sebességet, lassan kelet-nyugati irányban is visszarendeződve egymáshoz, továbbra is maximum 10 tmf különbséggel. A Scallywag és az AkzoNobel privát versenye mellett a Mapfre és a Dongfeng is hasonló játékba kezdett néha órákon át fej-fej mellett versenyezve – kevesebb különbséggel, mint a legutóbbi in-shore futamon… A legnagyobb meglepetés azonban a TTTOP-t érte: kedd reggel összetalálkoztak a 4 hónappal ezelőtt Hawaiiról Tahitire tartó, ám furcsa körülmények között elhagyott Sea Nymph-fel, amely szellemhajóként bolyong azóta is a Csendes-óceánon. Dee Caffari blogjában a váratlan találkozásról szóló beszámolóját azzal zárta, hogy reméli, hogy így, hogy meghatározták a hajó pontos helyét, a hivatalos szervek tesznek valamit érte, hiszen ők a verseny mellett az óceánok védelmét tűzték a zászlójukra (vitorlájukra, hajójukra…), itt pedig egy egész hajó sodródik elhagyott hulladékként a vízben…

Volvo Ocean Race - Jeremy Lecaudey

A hét második felében a hajók egy újabb átmeneti zónába értek egyre csökkenő és foltosodó széllel, ami természetesen a sorrendet is átrendezte: a legnyugatabbra hajózó Scallywag a nagy visszatérés után a második, majd az ötödik helyre csúszott, az AkzoNobel átvette a vezetést, mögötte a Mapfre, a Brunel és a Dongfeng egymástól néhány mérföldre, majd kicsit lemaradva a TTTOP. Az időjárási modellek a helyi viszonyokat nem tudják pontosan megjósolni, ezért a következő napokban ismét bármi lehetséges: voltak órák, amikor a TTTOP például 30 csomóban száguldott 20 csomó feletti sebességgel, míg az 50 mérfölddel előrébb hajózó AkzoNobel alig 4-gyel… Üdv ismét a Doldrums-ban!

Volvo Ocean Race - James Blake

A Hongkong-Auckland szakasz első fele tehát alapvetően gyors, trükkös és igen vizes volt - a Brunelen vitorlázó Kyle Langford azonban megemlítette, hogy a jó sebességnek megvan az ára: az életkörülmények nem éppen optimálisak negyedszeles veretésben… Valószínűleg sokan át tudjuk érezni, hogy Kyle most éppen alig várja a Doldrums-ot, hogy 10 nap után végre kiszáríthassák a ruháikat és a hajót, levehessék a síszemüvegeket, és aludhassanak néhány órát anélkül, hogy 30 csomó és az ahhoz tartozó méretű hullámok dobálják össze-vissza a hajót. Meglátjuk, mit mond egy hét múlva…

Hivatalos videok, képek, blog: VOR videokVOR fotók - 6. szakaszVOR blog

Fotók: Yann Riou, Jeremy Lecaudey, James Blake

Forrás: Volvo Ocean Race

Kovács Vica - Porthole