Volvo Ocean Race 8. szakasz

shadow

A drámai körülmények között zajlott hetedik szakasz után a delivery és parti csapatok rekordidő alatt végzett munkájának köszönhetően április 22-én mind a VOR flotta összes hajó elrajtolhatott Brazíliából.

Az 5700 tmf kezdetén a rajt után a flottát változó irányú és erejű szélben a Mapfre vezette kelet felé a nyílt vízre, ám a néhány mérfölden belül hajózó csapatok sorrendje már az első napokban is többször átrendeződött. Az első kihívást az Atlanti-óceán déli területét domináló Saint Helena High nevű anticiklon biztosította, amelynek középpontja Brazília partvonalától kb. 1300 tmf-re volt a rajt után napokban, de  több ezer mérföldre kihatva határozta meg az időjárási körülményeket, komoly taktikai próbák elé állítva a navigátorokat. A csapatok napjai gyakori fordulókkal és vitorla cserékkel teltek kelet felé hajózva az erősebb, kiegyensúlyozottabb, dél-keleti passzát szelek mihamarabbi elérésének reményében.

foto1.jpg Fotó: Volvo Ocean Race

A 4. napon a hajók már észak felé haladtak felhőkkel és zivatarokkal tarkított időjárásban, az élen a TTTOP méltán boldog csapatával – egyetlen kivételként Henry Bomby-val, aki elfelejtette becsomagolni Brazíliában a fogkeféjét... A csapatok eddigre a szerintük a passzát zónához leggyorsabban vezető pozíciókat választva sorakoztak fel kelet-nyugati kiterjedésben: a parthoz legközelebb a John Fisher emlékére új logó alatt vitorlázó Scallywag haladt, tőle 40 tmf-re a TTTOP zárta a sort. A minél keletibb elhelyezkedés mellett azonban a fő kérdés továbbra is a felhő és zivatar aktivitás minél jobb kihasználása volt: a néha perceken belül 10-ről 30 csomóra erősödő, 30-40 fokokat forduló szelek rendesen megdolgoztatták a csapatokat.

Az első hét utolsó napjára a vezető hajók elérték a passzát zónát, ahol végre 10 csomó körüli, kiegyensúlyozott irány szélben kényelmesen haladhattak Newport felé. Brazília északkeleti partjait maguk mögött hagyva a 2017-18-as verseny során negyedszer - és utoljára - át kellett vitorlázniuk az Egyenlítőn, ám ezúttal a legkönnyebb doldrums árkelésre lehetett számítani. Április utolsó napján a Vestas lépte át először az Egyenlítőt, őket szorosan követte a Brunel és a TTTOP. A néhány napnyi kényelmesebb időjárás után visszatértek a kiszámíthatatlan felhők, néha erős szelet, néha szélcsendet hozva, gyakran zuhogó esővel tarkítva.

foto2.jpg Fotó: Volvo Ocean Race

A Doldrumshoz érve a Mapfre a felhők mellett technikai problémával is küzdhetett: keeljük elektromos rendszere meghibásodott, így nem tudta a kormányos a fedélzetről kezelni – egy embernek így a hajó belsejéből kellett szükség esetén a keelt állítani jóval nehézkesebb koordinációval.

A Doldrums átkelés a Brunelnek sikerült legjobban: május elsején ők érték el először az északkeleti passzát zónát. Az erősebb, egyenletesebb szél viszonyok mellett azonban a terület újabb meglepetéseket tartogatott: az Atlanti-óceán északi, középső részén található Sargasso-tenger nem véletlenül kapta a nevét a benne élő algáról… A keelre, kormányra akaszkodó alga akár 5-6 csomóval is tudja lassítani a hajókat - ráadásul éjszaka sokszor hirtelen esik vissza miatta a sebesség –, és akadályozza a kormányzást is.

foto3.jpg Fotó:Volvo Ocean RaceAz egyre erősődő szélben a hajók a következő napra azonban majdnem mind elérték a napi 500 tmf megtett utat. Dél-Amerika északi csücskét is elhagyva álomszerű körülmények között haladhatott végre a flotta meleg tengeren, 20 csomó körüli szélben. Észak-Amerikához közeledve két taktikai faktorral kellett számolniuk: a Bermudától keletre elhelyezkedő magas nyomású rendszerrel és a Golf-áramlattal, amely helyenként akár 5-6 csomós áramlást is eredményez.        

Newporttól 1000 tmf-re a flottának egy magas nyomású rendszer csökkenő szelén kellett átjutnia: a napi eredménylista eddigre már szinte félnaponta rendeződött át. A navigátorok ismét egyre fontosabb szerepet kaptak: egy-egy jó ütemben elkapott szélforduló és a Rhode Island-i befutó előtt végrehajtott halz értékes helyeket jelenthetett, miközben a hátrébb haladó hajók folyamatosan dolgozták le hátrányukat. Az első 5 hajó – sorrendben a Brunel, a Dongfeng, a Vestas, a TTTOP és a Mapfre – a Bermudákhoz közeledve 40 tmf-ön belül vitorlázott. 

foto4.jpg Fotó: Volvo Ocean Race

Az utolsó 2 nap ismét változó szeleket és sok-sok vitorla váltást tartogatott – és mint kiderült, a szakasz legizgalmasabb részét... Május 8-án reggel az Egyesült Államok partjai előtt gyenge, forgolódó szél és köd fogadta a flottát ekkora vezető 4 hajót: a Brunel, a Mapfre, a Dongfeng és a Vestas 1 tmf-ön belül próbált szelet találni, amivel elérheti a 8. szakasz célvonalát. A néha az áramlással a céltól elfele sodródó hajók közül a Brunel a vonaltól 500 méterre még őrizte a Doldrums óta tartó előnyét, ám az utolsó pályajelnél a Mapfre rátalált egy privát szélcsíkra, amivel legnagyobb meglepetésre beesett első helyen a célba. Az így második helyen befutó Brunelt hasonló fordulattal követte a Vestas: ők az utolsó mérföldig harmadik helyen vitorlázó Dongfenget verték meg egy kis szél szerencsével. Az elálló szélnek köszönhetően az előző nap még 60-130 tmf hátrányban levő AkzoNobel, és Scallywag 20 tmf-ön belülre dolgozta le hátrányát, így az ötödik helyen érkező TTTOP után a nyerteshez képest 3 órán belül az utolsóként befutó Scallywag is célba ért.

A 8. szakasz után a VOR hajók a május 19-i In-Port futamot követően Európa felé indulnak. Az utolsó hosszú szakasz célállomása Cardiff, amit két európai megálló követ majd. 

Fotók: Ainhoa Sanchez, Brian Carlin, Sam Greenfield, Jesus Renedo
Hivatalos videok, képek, blog: VOR videok, VOR fotók, VOR blog


Kovács Vica