Márton Anna éremért megy Rióba - interjú

shadow

Márton Anna női kardvívóval úgy egy éve beszélgettünk először, amikor még csak ismerkedtünk vele és a vívással. Akkor még távoli cél volt a riói olimpia, most azonban már nagyon közel van.

Sok helyen olvashattuk, hallhattuk, hogy szinte biztosan ott leszel Rióban. Ez ugyan még nem száz százalék, de túl sok mindennek kell teljesülni, hogy ne valósuljon meg. Te hogy viszonyulsz ehhez, te már elhiszed?

Úgy négy hete Belgiumban volt egy versenyem, már azelőtt is sokan mondták, hogy szinte biztosan ott vagyok az olimpián, és úgy kezeltek, mintha már meglenne a kvótám. Én azért még úgy álltam hozzá, hogy vannak más verziók, van még kvalifikációs verseny. Szerencsére az a verseny jól sikerült, hatodik lettem egyéniben, így szereztem pontokat a világranglistán, és ez volt az utolsó csapatverseny is, ahol eldőltek a csapatok. A kettő együtt már viszonylag erős bebiztosítást jelentett számomra, úgyhogy most már az utolsó verseny előtt úgy állok hozzá, hogy megvan a kvóta. Ez nyilván könnyebbség, és kicsit meg is nyugodtam.

Így, hogy tulajdonképpen megvan a kvóta, változott a felkészülés, változtak valamiben az edzések?

A felkészülés nem változott, igazából mióta visszajöttem Belgiumból, még keményebben edzek, nagyon sok fizikai edzésem is van. Ugyanúgy dolgozok, ha nem keményebben. Nekem nem csak a kijutás a cél, hanem hogy jól is teljesítsek Rióban, nagyon régóta készülök erre. Az edzéseim egyre keményebbek lettek, sok edzőtáborom lesz még az olimpiáig és lesz még a kvalifikációs sorozat után is pár verseny, ami a világranglistát befolyásolja, az alapján lesz meg, hogy kivel vívsz az olimpián. Úgyhogy nincs pihenés.:)

Említetted, hogy megnyugodtál, hogy már nem a kvótáért kell küzdened. Azonban életed első olimpiájára készülsz, lelkileg ez megterhelő?

Igen. Nagyon szeretnék bizonyítani magamnak, az edzőimnek, a családomnak is. Nagy bizonyítási vágy van bennem, de mivel ez az első olimpiám, nekem ez akkora újdonság, hogy már annak is nagyon örülök, hogy kijutottam. Talán jobban is, mint egy rutinos olimpikon, akinek ez már a sokadik olimpiája, és nem úgy megy ki, hogy hú, olimpikon lettem, hanem csak az eredményre koncentrál. Számomra óriási szenzáció, hogy ilyen fiatalon ott lehetek.

Még csak most leszel 21 éves, az élmezőnyben te vagy az egyik legfiatalabb. Ez érződik a versenyeken? Befolyásol téged ez a korkülönbség? Végül is nem csak pár évről van szó.

Nem bizony. A jelenlegi világranglista-vezető most 30 éves, 10 évvel idősebb, mint én. Ez nem olyan, mint a torna, ahol 15 évesen vagy a csúcson, hanem általában 25 évesen éred el azt a csúcsformát, amikor technikailag is rendben vagy, jó a fizikumod, sok tapasztalattal rendelkezel. Még érzékelem, hogy van hová fejlődnöm. Érzem, hogy a felnőttek még kicsinek kezelnek, akinek még nincs ott a helye a legjobbak között, és hogy azt gondolják, ez még az ő olimpiájuk. Szeretném nekik bebizonyítani, hogy nem vagyok olyan pici, és én is szeretnék ott lenni a legjobbak között.

Amit a vb-n sikerült is bizonyítani, hiszen harmadik lettél Moszkvában.

Igen, annak nagyon örültem, főleg mert a nyolcba jutásért egy nagyon rutinos, kétszeres olimpiai bajnokot győztem le (Mariel Zagunis - a szerk.). Ezek fontos lépések, így azért már jobban számolnak velem, odafigyelnek rám. Ami jó, de azért van hátránya is, hisz már nem olyan könnyelműek ellenem, mint azelőtt. De azt hiszem, hogy úgy a vb óta elfogadnak és számolnak velem.

Gondoltál már rá, hogy sportpszichológus segítse a felkészülésed?

Sokan kérdezik, hogy viszonyulok a sportpszichológushoz, ami most nagyon felkapott dolog, szinte minden nagy versenyzőnek van sportpszichológusa. Nekem eddig nem volt, és nem is érzem, hogy lenne bármi gond, hogy azért nem tudok koncentrálni, mert van bennem valamilyen elnyomott dolog, amit egy pszichológus tud csak megoldani. Nem érzem, hogy szükségem lenne erre, magamban meg tudom oldani a mentális részét a dolgoknak, ha valami nehéz, azt utána át szoktam gondolni magamban, és meg is szoktam tudni oldani. Igazából nem is szeretnék pszichológust, ami azért vicces, mert most pszichológia szakra járok. Szoktak is nézni az emberek. De persze elhiszem, hogy van, akinek ez segít.

Az elmúlt két világkupán mindkétszer az orosz Sofia Velikaya elleni vereség jelentette a végállomást, és a vb-n is ellene kaptál ki. Mondhatjuk, hogy ő az egyik legnagyobb ellenfeled?

Velikaya erős versenyző, nem véletlenül világranglista-vezető, idén szinte mindent megnyert, amit lehetett. Bennem van, hogy úgy állok fel ellene a pástra, hogy ő mekkora versenyző, és persze nyilván jobb lenne, ha úgy állnék fel, hogy én is nagyon jó versenyző vagyok. Próbálok a vereségből tanulni, mit rontottam el, min kell változtatni - a legutóbbi versenyen már szorosabb asszót is vívtunk, kicsit megszorongattam. De azért bosszankodtam, hogy háromszor egymás után kikaptam tőle. Most úgy vagyok vele, hogy van még négy-öt versenyünk az olimpiáig, addig mindenképp szeretném megszorongatni, sőt, meg is szeretném verni, hisz ő is csak emberből van. Ő a legnagyobb ellenfelem, de tartok még Olga Kharlantól is, aki szintén hatalmas versenyző, többször kikaptam tőle, még nem győztem le egyszer se. Ez is egy feladatom az olimpiáig, hogy őket legyőzzem.

Külön készültök ellenük?

Igen, szoktunk. Mindenkinek van egy saját vívóstílusa, tudom, miben erős és azt próbálom hatástalanítani. Van ilyen része is a sportnak, kitaktikázni az ellenfelet, ezt szeretem. A vívás nem csak az erőről szól.

GettyImages-149648926

Mik az előtted álló legfontosabb feladatok? Hogy néz ki a naptárad az olimpiáig?

A kvalifikációs versenyek után meglesz a névsora a kiutazóknak, majd lesz még két versenyünk, és egy Eb. Ezek a világranglistát befolyásolják, ami szerint összeállítják a táblát az olimpiára. Ezen kívül lesznek még edzőtáborok is, tehát nem fog senki leereszteni, mindenki készül folyamatosan. Talán annyi lesz a változás, hogy kevesebben indulnak majd el ezeken a versenyeken.

Kissé előre tekintve, szoktál arra gondolni, hogy milyen olimpiai szerepléssel lennél boldog, illetve elégedett?

Nyilván gondolok rá valamennyit, de próbálok a felkészülésre koncentrálni, és azon agyalni, hogyan tudnék az edzéseimen javítani. Szerintem minden olimpikon gondol rá, mivel lenne boldog, mi az a minimum, amit teljesíteni akar. A minimum nekem talán az, hogy a nyolcba jussak, ezzel boldog lennék, de azért aki egyszer kijut az olimpiára, az nyilván nyerni akar, érmet akar, úgyhogy tulajdonképpen én is. A nyolcba mindenképp ott szeretnék lenni, ami nem is elképzelhetetlen, hisz a vb-n is sikerült, ahol egyébként több induló van. Ez reális cél. Az edzőim persze érmet szeretnének, aranyat. Meg hát titkon én is.

Hogyan lehet egyetlen napra időzíteni a csúcsformát?

Nagyon nehéz, az összes sportoló az olimpia előtt ezt tesztelgeti a versenyeken, az edzéseken, hogy hogyan lehet elérni, hogy aznap felkelsz és az a te napod legyen. Mi is sokat gondolkozunk, hogy mennyivel korábban kell a verseny előtt kiutazni, és átállni, mi az ideális. Sokan mondják, hogy az se jó, ha sokkal előbb kinn vagy, nagyon átállsz és bepunnyadsz. Ez egy nehéz kérdés, de most próbálgatjuk, a versenyek előtt figyelem, hogy a legjobb, mikor érzem magam a legkipihentebbnek, de edzettnek is. Igazából nem nagyon szeretnék változtatni a felkészülésemen semmit, úgy szeretnék kimenni, ahogy eddig mentem a versenyekre. Viszonylag kemény egy-két hetes felkészülés, utána egy egyhetes könnyebb felkészülés közvetlenül a verseny előtt. Nekem eddig ez vált be. Nem lehet egy hónapon keresztül végig csúcsformában lenni, ez tényleg olyan dolog, hogy egy hét, pár nap, amire be tudod időzíteni magadat.

A vívásban minden fegyvernemnek egyetlen napon van a versenye, az olimpia elején (a csapatoknak külön még egy). Számíthat az bármit is, hogy ez melyik nap?

Én örülök, hogy az elején van, mert így csak erre tudok koncentrálni, és nem azzal vagyok elfoglalva hogy micsoda hangulat van, milyen a közeg, hiszen ezt a versenyt nem lehet semelyik másikhoz hasonlítani, és lehet, ez nagyon elvarázsolna.

Gondolom ti is hallottatok a Zika vírusról. Hogy viszonyultok hozzá? Vannak félelmeitek?

Nem foglalkozunk vele, hiszem, hogy az olimpiáig megoldják. Persze most nem szívesen mennék oda edzőtáborozni.

Személyes tapasztalatom, hogy hazánkban a vívás népszerűsége igencsak alacsony, annak ellenére, hogy a legsikeresebb (férfi kard) olimpiai sportágunkról van szó. Te hogy látod ezt, miért van ez szerinted? Foglalkozol egyáltalán ezzel?

Igen, viszonylag régóta tartó probléma, hogy a vívás nem túl népszerű, és ez az utánpótlást is megnehezíti, nehezen toboroznak fiatalokat. Talán azért van, mert nehezen érthetők a szabályok. Ez nem olyan, mint az úszás, amit mindenki ért, és tud drukkolni. Gondolom zavarja az embereket, hogy nem értik, mi történik - így nem lehet túl élvezetes. Egyébként próbálják kitalálni, hogyan lehetne érthetőbbé, átláthatóbbá tenni a a nézők számára, bevágnak lassításokat, ha közvetítik a tévében. De ez nagyon nehéz, hiszen folyamatosan mennek a tusok, és ha lassítanak, akkor azalatt már lement három tus. Nem egyszerű, de a nemzetközi szövetség is próbálja megoldani, mert nemcsak nálunk, hanem sehol nem nézik olyan sokan. Vannak törekvések, például a felszerelésünk is változik, világít a sisakunk. Ezek is nyilván a látványra mennek rá, nem tudom, ez mennyire segíti a népszerűséget, reméljük, fogja.

Inspirálna téged, ha nagyobb felhajtás övezné a sportágat?

Persze, örülnék, ha jobban felkapnák a vívást, pláne itthon, ahol egy tradicionális sportról van szó, és nagyon nagy szó, hogy a legtöbb olimpiai aranyérmet a magyar férfi kardozók hozták el, főleg, hogy ez egy egynapos verseny, nem úgy mint például az úszóknál, ahol van vagy tíz szám. Nagyobb népszerűséget érdemelne ez a sport. Talán a kommentátorok képzését kellene úgy megoldani, hogy olyan kommentátor közvetítse az asszókat, aki meg tudja értetni a nézőkkel, hogy mi történt. Szerintem a vívás igazán izgalmas, extrém, látványos és nem mindennapi sport, amit egyébként a hozzá nem értők is élvezhetnének.

Egy laikusban felmerülhet a kérdés, hogy mennyit számít egy versenyen, hogy milyen és melyik karddal vívsz. Valóban számít?

Olyan nagy különbség nincs a kardok között. A versenyek előtt van egy kontroll, ahol megnézik a hosszát, azt, milyen hajlékony, mert például ha nagyon törékeny pengével vívnánk, az balesetveszélyes lenne. Bele van vésve egy hitelesítés. Vannak korlátok, a markolatban, súlyban van egy intervallum, amin belül mozoghat a kard minősége. Én szeretem a kardjaimat, ráálltak a kezemre, már nagyon régóta egy bizonyos markolatot használok, aranyos matricák is vannak benne. :) Sokan eldobják, kapnak egyet kölcsön, mindegy nekik, de én ragaszkodom az enyéimhez, szeretem ha könnyű, puha penge van benne, de ez abszolút egyénfüggő.

márton-panka-öröm1

Mit jelent számodra, hogy az ország legjobb női kardvívója vagy? Jelent ez egyfajta tehert is, hogy ha női kardról van szó, mindenki tőled várja az eredményeket?

Úgy két éve már én vagyok a fejezőember a csapatban, ami azért furcsa picit, mert a fejezőember nem is mindig a legjobb, hanem a legidősebb és legrutinosabb szokott lenni, akinek nem remeg a keze, és olyan tapasztalattal rendelkezik, hogy el tudja viselni, hogy ott van még három ember, aki amiatt izgul, hogy ő mit fog csinálni az utolsó asszóban. Ez egy extra teher, az elején nem is volt egyszerű dolgom, sokszor volt, hogy az első két asszóban jól vívtam, aztán az utolsót elrontottam, pont ezért, mert ott az egész csapatért vívsz. Ehhez hozzá kell szokni, azért szoktak az idősebbek fejezni. Már két éve is nagyon fiatal csapat voltunk, de azóta is folyamatosan fiatalodunk, így már nem is csak azért én fejezek, mert én vagyok a legjobb, hanem mert lassan én leszek a legidősebb. A felnőtt korosztály nálunk megritkult, jönnek a kisebbek. Viszont így más csapatok átlagkorosztálynál jóval fiatalabbak vagyunk, így nem meglepő, hogy nem jutottunk ki Rióba, de talán jobb eséllyel pályázunk Tokióra.

Nem olyan régen az újvidéki kadet és junior Eb-n a női kard dobogó mindhárom helyére magyar lány került. Ez egy igazán ritka teljesítmény, bármelyik korosztályt, bármelyik fegyvernemet nézzük. Talán csak a női tőr olasz uralma nem lepne meg senkit. Mit gondolsz erről? Ilyen erős a magyar utánpótlás, vagy csak napja volt a lányoknak?

Ez a gyönyörű teljesítmény két dolog miatt nem lepett meg: egyrészt a lányok közül hárman is éremesélyesként mentek ki, egész évben rengeteg érmet szereztek a körversenyeken, valaki közülük mindig nyert. Ami most szerencse volt, hogy nem kerültek össze korábban, például a 16-ban. Másrészt azért sem lepődtem meg, mert fiatalkorom óta, mikor az első kadet Eb-re kijutottam, az volt a felállás, hogy én a 3. lettem, és egy másik magyar lány nyert. De volt olyan kadet Eb is, ahol én nyertem, és egy másik magyar lány lett a második. Úgyhogy mi hoztuk utánpótlásban az érmeket, és a mostani kadet korosztályra is ez a jellemző.

Említetted, hogy pszichológia szakra jársz. Korábban biomérnöknek tanultál, azt abbahagytad, vagy egyszerre csinálod a kettőt? Mik a céljaid a tanulmányaiddal?

Magamnak is sokszor felteszem a kérdést, hogy mi legyen. A pszichológia régóta érdekel, oda akartam menni eredetileg is, de lebeszéltek, hogy mindenki annak megy. Így inkább a biomérnökit választottam, ami szintén tetszik, csak ez a szak nagyon nehéz, és ez az évem a sportról szól, így váltottam, de nem hagytam abba. Nagyon érdekel a pszichológia, az óráim, amikre be tudok járni, nagyon jók. Annyi időt tanulok, amennyi a két edzés között belefér, és nem vesz el semmi időt a sporttól. A minimumot szeretném teljesíteni. Majd jövőre, az olimpia után rendesen átgondolom a tanulmányaimat, hogy mit csináljak, de mindenképp szeretnék továbbtanulni.

Mit csinálsz a szabadidődben, ha épp nem edzel?

Nagyon szeretek a barátaimmal lenni a szabadidőmben, moziba menni, fürdőbe menni, de az is kikapcsolódás, ha otthon lehetek, szusszanhatok, vegetálhatok. Szeretek olvasni is. Mindkettő kell az embernek szerintem, ezek nélkül megbolondulnék.