A Berlusconi-minta szerint tör előre az AC Milan 2.0

shadow

Még csak július közepe van, de a Milan már elköltött 173 millió eurót. A nagy építkezés közepette még az is belefért, hogy az újra hatalmasra nőtt bicepszét megmutassa a klub azzal, hogy egy rivális kulcsjátékosát igazolt le, de Leonardo Bonuccin kívül is csupa átgondolt, koncepciózus transzfert bonyolított a Milan, amely minden fronton mutatja, visszatért a nagyok közé. 

Silvio Berlusconi érkezése az AC Milan történetének egyik legsötétebb időszakát zárta le 1986-ban. A klubot a Totonero botrány érintettjeként kizárták a Serie A-ból, majd a visszajutás után a szövetség segítsége nélkül, magától esett ki. Utána sem sok babér termett, ám a későbbi miniszterelnök, (médiamágnás, befektetési bankár, playboy és még sok minden más) legendássá váló, helikopteres belépője után jött az aranykor.

Sokak szerint a modern futball első apostola az idén feladta elnöki posztját, de a modern futball többek között általa bevezetett szabályai nem sokat változtak 2017-ig: továbbra is csak pénz kell ahhoz, hogy jó futballcsapatot csinálj.

A Nagyfülűvel

 

A Milan ki ugyan nem esett az utóbbi években, és nem is telt el hét év az utolsó bajnoki címe után, de a világ egyik legsikeresebb futballbrandje nem éppen a legszebb napjait élte a 2011-es bajnoki cím után.

A dolgok 2014-ben fordultak válságosra. Berlusconi anyacégét, a Fininvestet 494 millió eurónyi büntetéssel sújtották a hatóságok, Il Cavaliere-t négyéves börtönbüntetését pedig hetekkel korábban hagyta jóvá a legfelső bíróság. Ebből a pályán annyi látszott, hogy Zlatan Ibrahimovicot és Thiago Silvát idejekorán el kellett adniuk, így nem csoda, hogy a 2013-ban még bronzérmes Milan sorozatban 8., 10., 7. és 6. lett a Serie A-ban.

Újra itt van a nagy csapat

Ennek az időszaknak lett vége a kínaiak belépésével. Április végén lezárult az évek óta húzódó átadás-átvétel, és a Rossoneri Sport Investment Lux nevében 740 millió eurót leperkáló Li Jong-Hong vette át a 31 év után távozó Berlusconi helyét.

Az építkezés valójában nem a kínaiak belépésével kezdődött meg, hiszen Berlusconiék két éve európai szinten is bitangnak mondható 91 millió eurót tapsoltak el a nyári átigazolási szezonban. Tavaly viszont alig költöttek, ennek azonban elsősorban az volt az oka, hogy a nyár nagy részében a kínaiakkal alkudoztak, és mire kiderült, hogy csúszik az üzlet, már csak 3-4 pánikigazolásra futotta.  

Ráadásul az egy évvel korábbi igazolások sem jöttek be. A 30 millióért vett Bacca nem jött ki Montellával, a 8-ért igazolt Luiz Adriano nem találta magát, Bertolacci pedig többet sérült, mint egészséges. Egyedül a Romagnoliért kifizetett 25 millió tűnik jó befektetésnek, nem csoda, hogy a tavalyi csapatból Donnarummával ők ketten lesznek ott a Milan kezdőjében 2017 augusztusában is.

Az idei, egyébként eddig elég unalmas átigazolási szezon a Milan főszereplésével bonyolódik. A rajtpisztoly eldördülése óta a világ összes játékosával összeboronálták a csapatot, és egyébként is állandóan a címlapokon szerepeltek a Donnarumma-ügy miatt. Közben persze tényleg igazoltak is, nem is akárhogyan: hosszú idő után az idei mercatón látszik először, hogy okosan gondolkodva, egy koncepció mentén építi a csapatát Vincenzo Montella, akitől még egy komolyabb bicepszvillantásra is futotta.

Badge kisser

 

Tavaly a Juventus demonstrált erőt azzal, hogy két legnagyobb riválisa legjobb játékosaira repült rá brutális gazdasági fölényével (Pjanic és Higuaín 130 millióba kóstáltak), idén pedig a Milan jelezte a címvédőnek, hogy a pályán kívül alaposan kiegyenlítődtek a viszonyok. Leonardo Bonucci ugyanis nemcsak a legjobb olasz védő, de kulcsembere is volt a Juventusnak.

A transzferhez persze kellett az is, hogy Bonucci körül megfagyjon a levegő Torinóban, és a védő beteg kisfia miatt szóba sem került, hogy a Juve el tudja adni külföldre - holott jelentkező bőven akadt -, de a középhátvéd leigazolása mindenképpen fontos üzenet. Azt jelenti, a Milan már nem csak a brand értéke miatt top klub, hanem a lehetőségeit tekintve is az.

Ami ott veszteség, az itt haszon

Bonucci tökéletes igazolás a Milannak, ahol hiába járunk még csak július közepén, tulajdonképpen egyetlen fontos láncszem hiányzott: egy vezér. A védő erre is kiváló választás, egyrészt olasz, másrészt a posztjából adódóan is jó helyen van nála a karszalag. Apropó, poszt: ezzel az igazolással dőlt el, amit az eddigi érkezők miatt már sejteni lehetett, hogy a Milant jövőre háromvédős rendszerben látjuk leggyakrabban, méghozzá Bonuccival a védelem közepén.

Bonucci-ügy: a Juventus a legnagyobb kiscsapat | Hosszabbítás

Van egy alapszabály a Juventusnál, amit egy kicsit komolyabban vesznek a kelleténél: aki menni akar, az menjen! Ez rendben is volna, de egy magát megaklubként pozícionáló futballcsapatnál furcsa ez a romantikusan amatőr hozzáállás. Antonio Conte, majd Massimilliano Allegri vezetésével a Juventus lerázta magáról a calciopoli mindenféle hozadékát, és újra a legnagyobbak közé verekedte magát.

Az Interben nevelkedett (pályára is lépett négy meccsen) védő nem is feltétlenül védekező tudása miatt képvisel óriási értéket, hanem a hosszú passzai miatt. Emellett gólerős is, fejjel és lábbal egyaránt veszélyes, és bár vannak hiányosságai - a sebessége feltétlenül -, képes olyan vezérré válni, aki húzza magával a többieket. 40 millióért ingyen volt, még 30 évesen is.

Megjött

 

A Milan többi igazolása is ígéretes. A Bergamóban káprázatos idényt futott Andrea Conti hosszú évekre meg fogja oldani az olasz válogatott gondjait a jobbhátvéd poszton, az Atalanta menetelésének másik fontos láncszeme, Franck Kessié pedig már 20 évesen az egyik legígéretesebb belső középpályás. Az elefántcsontparti partnerét a Lazio rutinos argentin válogatott játékosában, Lucas Bigliában látták meg, de felépült hosszú sérüléséből a korábbi csapatkapitány, Riccardo Montolivo is.

A bal oldalra is érkezett egy olyan játékos, aki szárnyvédőként (a háromvédős rendszerben szélső középpályásként) tud a legtöbbet adni, és Ricardo Rodriguez mellett érkezett még egy futballista a Bundesligából: Hakan Calhanoglu jelenléte szavatolja, hogy hosszú idő után lesz miért izgulni a Milan szabadrúgásainál. Mateo Musacchio is jó igazolásnak tűnik, olasz útlevele is van, így nem vitt el unión kívüli helyet, és Fabio Borini is megtalálhatja magát a MIlannál. Az egyetlen kockázatos igazolás André Silva, mert a portugáloknak nem a kedvencük a Serie A, de a klubnál eléggé bíznak benne, amit az érte kiadott 38 millió is mutat.

Ahogy fent is említettük, Romagnoli és Donnarumma (esetleg még a jobbszélső Suso) marad a tavalyi kezdőből, ennyi változás feldolgozásához pedig elképzelhető, hogy egy kis időre lesz szüksége a Milannak. Az egyelőre leszögezhető, hogy a Juventus és a Napoli előttük jár (a Roma egyelőre csak elad, velük még kérdéses, mi lesz), de a versenyhátrány nagy része eltűnt azzal, hogy keretét tekintve már méltó kihívónak nevezhetjük a csapatot.

Most jön az, hogy nem nagy-e ez a kabát Montellára.