A szemünk előtt zajlik a következő futballforradalom

shadow

A statisztikai alapú adatelemzésnek manapság egyre nagyobb jelentősége van az élsportban. A baseballban már a 2000-es évek elején felismerték a benne rejlő lehetőségeket, később a kosárlabdát is megváltoztatta a Big Data korszaka, újabban pedig a labdarúgásban is egyre nagyobb szerepet kap az adatelemzés a csapatok felkészítésében. 

Valószínűleg sokan hallottak a Moneyball-koncepcióról, ha máshonnan nem is, legalább a Brad Pitt főszereplésével elkészült, magyarul Pénzcsináló címmel megjelent filmből. A történet szerint Billy Beane, az Oakland Athletics baseballcsapatának általános igazgatója úgy dönt, hogy új alapokra helyezi a játékosok kiválasztásának folyamatát, és a matematikára, valamint a statisztikára támaszkodva építi fel csapatát.

Kezdetben azért volt szükség a Moneyballra, mert az állandó pénzhiánnyal küzdő Oakland Athletics másképp nem vehette fel a versenyt a legnagyobb sztárokat évről évre bezsákoló sztárcsapatokkal. Mihelyst a módszer hatékonynak bizonyult, az amerikai profi baseball-liga (MLB) többi csapata is alkalmazni kezdte, ezzel örökre megváltozott a sportág az Egyesült Államokban. A forradalom később más sportokon is végigsöpört.

Egy dinasztia születése  

A kosárlabdában például Daryl Morey, a Houston Rockets általános igazgatója kezdte el először statisztikai alapon összeállítani csapatát. Morey úgy gondolta, hogy különbséget kell tenni az értékes és a kevésbé értékes dobások között. Ennek megfelelően a csapatba zömmel olyan játékosokat kell kiválasztani, akik hatékonyak a magas értékű dobásoknál, azaz például kiválóak a hárompontos kísérleteknél.

Ez a koncepció, amit "Moreyballnak" neveztek el, az egész NBA-t meghatározta. Erre támaszkodva épített ki dinasztiát például a Golden State Warriors is.

jordan.png Fotó: totalfootballanalysis.com

A grafikák azt ábrázolják, hogyan alakult át a Moreyball hatására a játék az NBA-ben. Amíg az 1996/97-es szezonban a liga korszakos sztárjának számító Michael Jordan rengeteg középtávoli dobást vállalt, James Harden, korunk egyik legjobbja már zömmel hárompontossal és ziccerrel próbálkozik. A Moreyball szerint a hárompontos és a ziccer számít értékes dobásnak, ezért ezekből a lehető legtöbb lehetőséget kell kialakítani.

Harden.jpg Fotó: Europress/AFP

Most jöhet a foci is

Ma már egyértelmű, hogy a labdarúgás belépett a Big Data világába, elég ha a várható gólok (expected goals/xG) statisztikára gondolunk. Ez a statisztika egyenként vizsgálja a gólszerzései lehetőségeket/kísérleteket, majd osztályozza is azokat az alapján, hogy az adott helyzetben mennyire volt reálisan elvárható a gól. Ezekből az adatokból a végén kirajzolódik a csapatok közötti különbség is.

Az MU-Leicester City mérkőzésen a döntetlen lett volna reális eredmény a helyzetek alapján.

Ebben a rendszerben egy 30 méterről leadott lövés nem számít nagy helyzetnek (akkor sem, ha gól a vége), ellenben ha a támadónak csak be kell gurítania az üres kapuba a labdát, azt már értékes lehetőségnek tekintik. Ez a statisztika sokkal tisztább képet ad egy mérkőzés képéről a hagyományos, kaput eltaláló lövéseket számláló adatoknál. Lehetőséget teremt arra, hogy a különböző lövések minősége között különbséget tegyünk.

Szurkoló vs. számítógép

A jövőben valószínűleg egyre több olyan edző lesz, aki az adatelemzésre támaszkodva arra tanítja játékosait, hogy kevesebb távoli lövéssel próbálkozzanak. A statisztikák szerint a távoli kísérletek csupán 3%-a végződik góllal, vagyis az adatelemzés szempontjából ezek kevésbé számítanak értékes próbálkozásoknak. A számítógép ugyanis nem csak arra az egy bombagólra emlékszik, de az előtte elrontott 32 lövésre is.

Szurkolói szemmel ezt nehezebb lehet megemészteni. A nézők számára többet jelent egy 30 méterről eleresztett bombagól, mint egy fél méterről kapuba kotort lövés. (Most azt feltételezzük, hogy azonos körülmények között születik a gól.) Sokszor egy-egy távoli lövésnél villan meg legtisztább formájában a zsenialitás a pályán, ennélfogva ezekre könnyebb visszaemlékezni, mint mondjuk egy biztos lábbal gólra váltott ziccerre.

Amikor az Egyesült Államokban teret nyert magának a Moreyball, sok szurkoló vélte úgy, hogy rossz irányba halad a kosárlabda a ziccerek és a hárompontosok dobálásával. Még nem tudjuk, hogy a labdarúgásban mekkora hatása lesz az adatelemzéseknek, de ha a tendencia folytatódik, a jövőben egyre kevesebb távoli bombát láthatunk majd a mérkőzéseken, statisztikai oldalról ezek ugyanis kevésbé számítanak értékes próbálkozásoknak.

Hat év alatt közel 2000-rel kevesebb lövés

Ha megvizsgáljuk az angol labdarúgó-bajnokság (Premier League) adatait, egyértelműen megállapítható tendencia, hogy a csapatok egyre megfontoltabban próbálkoznak kapura lövéssel. A Whoscored adatai szerint a 2010/11-es idényben 11050 esetben vették célba az ellenfél kapuját a csapatok. Az előző szezonban ez a szám már csak 9296 volt, azaz 1754-gyel kevesebb lövést láthatott az angol közönség, mint hat évvel ezelőtt.

total_shots.png Fotó: totalfootballanalysis.com

Önmagában ez még nem bizonyítja, hogy a lövések számában a tudatos edzői munka miatt láthatunk csökkenő tendenciát, ezért érdemes tovább bontani az adatokat. 2010-ben még 4880 tizenhatoson kívülről érkező lövést jegyeztek fel a statisztikusok, 2018-ban már csak 3693-at. Ez nagyjából 25%-os csökkenésnek felel meg, vagyis a tizenhatoson kívülről érkező lövések aránya gyorsabban csökken, mint a lövéseké összességében.

OoB_shots.png Fotó: totalfootballanalysis.com

Ez már sokkal kézzel foghatóbb bizonyíték arra nézve, hogy az edzők tudatosan utasítják arra csapataikat, hogy kevesebbszer próbálkozzanak lövéssel a tizenhatoson kívülről. Ráadásul ez a tendencia a csapatok zömét elérte már. Tavaly 13 olyan csapat is volt, amelynek a lövéseinek kevesebb mint 40%-a érkezett tizenhatoson kívülről. 2010-ben még csak három ilyen csapat volt. 

Nem (csak) a nagyok csinálják

Érdekesség, hogy az angol bajnokság legerősebb csapatai közül (top 6) három (Tottenham, Manchester United, Chelsea) is gyakran próbálkozott lövéssel a tizenhatoson kívülről. Vagyis ez a jelenség nem csak azoknál a csapatoknál figyelhető meg, amelyek elméletileg a kreatív játékosaik miatt könnyebben tudnak kialakítani értékesebb lehetőségeket, de az előreláthatóan kevés ziccerrel gazdálkodó kis- és középcsapatoknál is.

1718ShotsPercentage.png Fotó: totalfootballanalysis.com

Az előző idényben az Everton játékosai az esetek alig több mint 35%-ban próbálkoztak tizenhatoson kívülről, de hasonlóan megfontolt volt a Crystal Palace, a Watford és a West Ham is. A legtöbb távoli lövéssel egyébként a Newcastle zárt, ahol majdnem a próbálkozások fele (47%) a tizenhatoson kívülről érkezett. Nem is voltak túl hatékonyak a szarkák, Jonjo Shelvey például 42 lövésből csak egyszer talált be.

via totalfootballanalysis.com