Eszükhöz tértek az Aranylabda-döntnökök, vagy csak Torino nem Madrid?

shadow

Számomra az Aranylabda 2010-ben veszítette el a jelentőségét. Akkor nagyon hasonló volt a helyzet az ideihez, hiszen volt egy középpályás, aki kulcsfigurája volt a BL-győztes, és aztán némi meglepetésre a világbajnoki döntőbe is bejutó csapatainak, aztán mégis Lionel Messi kapta a díjat. Ne legyen kétségünk, idén is ugyanígy pórul járt volna az a bizonyos középpályás, mint nyolc évvel ezelőtt, ha Cristiano Ronaldo nem igazol a Juventusba.

Wesley Sneijder csúcsszezont futott az Interrel 2010-ben. A klub - és az olasz bajnokság - történetének első olyan csapata lett az Inter, amely teljesítette a triplettát: olasz bajnok, kupagyőztes és BL-győztes lett. A milánóiak BL-menetelése közben kiejtették Messi Barcelonáját is, hogy aztán Sneijder nyáron egészen a döntőig vigye a holland válogatottat a dél-afrikai világbajnokságon. A későbbi aranylabdás Messi Argentínájával a nyolc között feltörölte a pályát Németország.

A Real-Barca-döntéshozók szentháromság

Emlékszem, borzasztóan fel voltam háborodva, amikor Messi kapta meg a díjat. Akkor sem azt vitattam, hogy az argentin zseni bármelyik évben megérdemelné, hiszen a világ legjobb futballistája, viszont az akkor aktuális Aranylabda-leírásban azért sok olyan dolog szerepelt, amik alapján teljesen egyértelmű volt, hogy az egyébként bombaformában futballozó Sneijdernek kellett volna megkapnia a díjat.

Messi_Sneijder.jpg Nem lehetett volna kérdés, hogy melyikükFotó: Europress/AFP

A labdarúgást működtető szervezeteknél és vállalatoknál egyaránt kiválóan fekvő Real Madrid és Barcelona nemcsak a világ két legjobb játékosát, de velük együtt az egyéni díjakat is hosszú évekre kisajátította. Nem mintha az utóbbi években lett volna bárki, aki érdemesebb lett volna az Aranylabdára, mint Messi és Ronaldo, azért mindig fel-felbukkant néhány játékos, akinek simán oda lehetett volna adni pironkodás nélkül.

És ha valaki esetleg azt gondolná, hogy az Aranylabda ügyében döntők nyolc év alatt eszükhöz tértek, ezért kapta idén Luka Modric az elismerést, annak rossz hírünk van. Az egyetlen ok, amiért nem Ronaldo kapta az elismerést, az, hogy már nem a Real Madrid játékosa.

Modric támadhatatlan győztes

Nemhogy nem támadom Modric Aranylabdáját, de én magam is rá szavaztam. Neki kellett kapnia, és nem csak azért, mert (Sneijderhez hasonlóan) BL-győztes és vb-döntős volt idén, hanem azért is, mert tényleg nagyon sokat tett mindkét csapat sikeréért, és az összes paramétert tekintve egyszerűen így volt jogos.

Modric_Ronaldo.jpg Pacsi!Fotó: Europress/AFP

Ez azonban ugyanúgy nem érdekelte volna a döntéshozókat, ahogy a holland esetében sem, ha Ronaldo (aki ugyebár szintén BL-győztes, és egyénileg nézve nem zárt rossz világbajnokságot, még ha az Eb-győztes portugálok gyorsan el is hasaltak) marad a Real Madridnál, valószínűleg ő kapta volna a díjat.

Modric nem egy sztáralkat, sokkal nehezebben eladható, mint CR7. Viszont egy vb évében teljesen normális, hogy a tornán mutatott teljesítmény döntő jelentőségű - már csak az a kérdés, hogy ezt miért felejtették el 2010-ben. A válasz egyszerű.

A Juventus nem a Real Madrid

Az Aranylabda éves díj, és bár semmi meglepő nincs abban, hogy a döntéshozók a nyárral, azaz a BL-, és a vb-döntővel lezártnak tekintik az évet, azért érdemes megnézni az őszt is, annál is inkább, mert elég éles kontraszt bontakozik ki a teljesítmények között.

A Juventus a négy topliga egyetlen veretlen csapata, a BL-ben vezeti a csoportját, és már tovább is jutott. Ronaldónál gyorsabban a klub történetében egyetlen játékos sem érte el a tíz bajnoki gólt, és a Juve egyébként is brutálisan uralja a Serie A-t: 14 forduló után mindössze egyetlen döntetlennel áll, és december elejére nyolcpontosra növelte előnyét legközelebbi üldözőjével szemben.

Ronaldo_Juve.jpg Torinóban más szelek fújnakFotó: Europress/AFP

Ehhez képest a Real Madrid botrányos szezont fut. Modricék már túl vannak egy edzőváltáson, csak az ötödik helyen állnak, a meccseiknek csak a felét nyerték meg, és már öt vereségnél tartanak. Szó sincs róla, hogy Modric lenne ezért a hibás, de hiába egyéni díj az Aranylabda, a csapat teljesítménye és eredményei nélkül lehetetlen egy futballistát értékelni.

Arról már korábban is írtunk, hogy mit jelentett Ronaldónak a Madridból való távozás: hirtelen újra elővette a spanyol adóhatóság, előkerült egy nemi erőszakról szóló, igencsak komoly ügy, negligálták a Puskás-díjnál (pedig hát…), pedig 33 évesen minden meccsen bizonyítja, hogy továbbra is abszolút top játékos. Csakhogy ez kevés.

Cholo megmondja

Diego Simeone vélhetően nem Ronaldót, hanem játékosát, Antoinne Griezmannt akarta vigasztalni, amikor egy sajtótájékoztatón az alábbi nyilatkozatot tette:

Ronaldónak sem kell kétségbeesnie, hiszen 2019-ben nincs nagy válogatott torna, így ha el akarja dönteni az Aranylabda-kérdést közte és Messi között, nincs más dolga, mint megnyerni a BL-t a Juventusszal. 

Ha így lesz, és mégsem ő kapja a díjat, akkor pedig még messzebbre lóg majd ki a lóláb, mint 2010-ben. Bár ez valószínűleg egy kicsit sem vigasztalja Wesley Sneijdert, akinek (nyilván nem emiatt) kvázi onnantól kezdve meredek zuhanórepülésbe váltott a karrierje.