Most láthattuk, miből kellene várat építenie Marco Rossinak

shadow

Az, hogy a válogatott jó úton jár, természetesen nem jelenti azt, hogy nem lesznek rosszabb meccsei. Sőt, néhány kifejezetten szar is. Pontosan ez történt Tallinnban, semmi más: néhány botrányosan gyenge egyéni teljesítmény miatt nem tudtuk legyőzni az észteket, akik gyorsak és kemények voltak, de ezen kívül nem sokat konyítanak a játékhoz. Tegnap úgy nézett ki, mi sem.

Pedig mi valójában tudunk, ezt Rossi alatt - ha nem is egész meccseken, de - több mérkőzés hosszabb-rövidebb időszakában mutatta már meg a csapat. Ahogy azt is, hogy Rossi nem csinál nagy hülyeségeket a padon, a taktika ezúttal is jól nézett ki, még ha az első gólt egy kicsit az új rendszer próbája miatt is kaptuk. De ez a tallinni szörnyűség most sokkal inkább az egyéni hibák torzszülöttje. 

Hibrid felállás

A magyar csapat - bár szinte mindenki háromvédős felállással hozta a meccs elején - valójában egy hibrid formációt vett fel. Labdavesztés után Lovrencsics sima jobbhátvéd volt, ha viszont nálunk volt a labda, feljebb lépett egy sorral, a másik szélen Baráth viszont maradt a helyén, és Orbán húzódott ki a jobb szélre (no pun intended), így rendeződött a támadásoknál 3-5-2-es formációba a magyar válogatott. 

Orbán-Kádár-Baráth (Hajdú Pisti után)Orbán-Kádár-Baráth (Hajdú Pisti után) Fotó: MTI

Az első gól pont ebből született: Lovrencsics nem tudta eldönteni, hogy ő most jobbhátvéd, vagy jobboldali szárnyvédő, és hasonló dilemmával küzdött társát illetően Orbán is, így amikor beindítottak előbbi helyére, már kész volt a baj. Illetve csak készült, kész akkor lett, amikor Kádárt úgy előzte meg középen a jó nevű Teplicében játszó Siim Luts, mint egy taknyos ifistát. (Egyébként a peches, második észt gól is a jobbhátvéd helyéről jött)

Az, hogy támadásban háromvédős rendszerre állt át a csapat, jó ötletnek tűnt. A szintén három (sokszor öt) védővel játszó észteknél egyrészt elég messze voltak egymástól a védők és a középpályások, másrészt a szélekről középre húzódó magyar támadók, Nagy Dominik és Sallai Roland sok egy az egyes párharcot vívhattak - kevés sikerrel, bár az első gólunk pont egy ilyen akcióból született.

Az akadémiák országában nincs egy nyomorult balhátvéd?

A három-, vagy négyvédős rendszerektől függetlenül óriási lyuk a magyar csapatban a balhátvéd posztja. A kritikus helyzet nemcsak a védekezést határozza meg, de hatással van a balszélső Sallai Roland játékára is (még mielőtt: Dzsudzsák ugyanígy szenvedne itt, sőt talán még jobban is), és ha valami kiderült Észtországban, az az, hogy nem Baráth-tal fogjuk megoldani a problémát.

Láttuk már ilyen idegesnek?Láttuk már ilyen idegesnek? Fotó: MLSZ

A Honvéd védője hiába lett az egyetlen hátvédünk, aki nem volt benne egyik gólban sem, keveset tett hozzá a játékhoz, sokszor könnyű passzokat is elrontott, és látszott rajta, hogy izgul. A fent említett okból csak a második félidőben lépett fel többször a támadásokhoz, de így sem sok támogatást tudott adni Sallainak, akit sokszor bekettőzött az ellenfél, így nem sok emlékezetes megoldásra futotta tőle.

A többi posztra úgy-ahogy megvannak Rossi játékosai, de az olasz kapitány négy meccse alatt egyszer sem játszott balhátvéd a védelem bal oldalán. 

Eddig jobbára Fiola tolódott át a másik oldalra, de a fehérvári hátvéd most eltiltott volt, így került a képbe Baráth, akitől egyébként nem idegen a poszt. Megoldani azonban nem tudta, a padon ülő Tamás Krisztián pedig annyira nem játszik a Vidiben, hogy a kapitány nem meri megkockáztatni a bevetését.

Korhut szagolt már puskaportKorhut szagolt már puskaport Fotó: MTI

Ott van Korhut Mihály a Hapoel Beer Sheva játékosa, aki a szezon elejét sérülés miatt kihagyta, de az utolsó három bajnokin már ott volt a pályán, sőt a Petah Tikva ellen gólt is szerzett. Az egykori debreceni játékos felépülése fontos lehet a válogatott szempontjából is, kicsit furcsának is tűnik, hogy a kapitány nem hívta be legalább a keretbe, pedig már szeptember végén beállt egy meccsre, azóta pedig a HBS mindkét meccsét végigjátszotta.

A védelem bal oldal kuka

De nem csak a balhátvéd posztja fest rosszul, hanem a bal oldali belső védőé is, ami azért furcsa, mert az egyik legbiztosabb pontnak tűnt Rossi válogatottjában Kádár Tamásé. A Dinamo Kijev hátvédje játékban van, erős csapatban szerepel egy jó bajnokságban, és nemzetközi meccseket is játszott már idén, de a válogatottban eddig az átlagos volt a legjobb teljesítménye, és többször volt kritikán aluli - például Tallinnban is.

Kádár botrányos formában vanKádár botrányos formában van Fotó: MLSZ

Finnországban Kovács István magára vállalta a kapott gólt, pedig Kádárt úgy autózta körbe a gólszerző Pukki, hogy az valami káprázatos volt, a megyei bajnokságban látni hasonlót. A görögöket legyőző csapatnak sem ő volt a legjobbja, az athéni meccsen pedig lehet, hogy Orbán mellől fejelt a kapuba Mitroglu, de a földbe gyökerezett lábbal ácsorgó Kádárról válik le a csatár a fejes előtt. A tallinni meccsen pedig nincs mit magyarázni: az első gólnál nagyon simán megelőzte a csatár, a harmadiknál pedig csak a jó ég tudja, mi járt a fejében.

Rossi korábban elmondta, hogy először a védekezést akarja stabilizálni, és hát van is dolga bőven. Orbán nyilván adhat stabilitást, de egymaga nem fog mindent megoldani. Lang Ádám nem megoldás a céljainkhoz, Vinícius pedig hiába kőszikla egy az egyben, ha néha hajmeresztő helyezkedési hibákat véd. Litauszki pedig a keretbe is csak azért került, mert nagyon vékonyak vagyunk ezen a poszton.

Van bajunk középenVan bajunk középen Fotó: MLSZ

Kádár erényei egyébként sokkal jobban kijönnének egy háromvédős rendszerben, ahol játszhatna liberót, nem kellene annyit egy az egyben védekeznie, és osztogathatná a labdákat, amikben valóban erős. De amíg ilyen formában van, addig teljesen felesleges ilyesmikről beszélni.

Még nem ment el az Eb sem

Bár már mindenki kész tényként kezeli, hogy a Nemzetek Ligájából már nem juthatunk ki az Európa-bajnokságra (az NSO címlapon hozta például), ez - még ha a tallinni játékunkat nézve mókás is a gondolat - nem igaz. Feljutni valóban nem tudunk már a B-ligába, de ha a finnek ilyen jól szerepelnek, a feltöltések miatt előfordulhat, hogy a második helyünkkel is részt vehetünk a kvalifikációban.

Ehhez csak annyi kell, hogy az A és B ligákból sok csapat harcolja ki az Eb-szereplést a selejtezőkben (ugyebár már 24 csapatos az Európa-bajnokság), mert így a ligák playoffjait az alsóbb osztályokból töltik fel. Ahhoz, hogy erre esélyünk legyen, meg kell nyerni mindkét hátralevő meccsünket (bár az is lehet, hogy jobban járunk azzal, ha a finnek sok ponttal nyerik a csoportot, és előkelő helyen végeznek a csoportelsők rangsorában). Haha, igen, már számolgatunk.

Még mindig kéne egy vezér a pályáraMég mindig kéne egy vezér a pályára Fotó: MLSZ

A gond csak az, hogy kár Európa-bajnokságról álmodozni, amíg nincs egy olyan erős alapjátékunk, amivel az észthez hasonló játéktudású csapatokat le tudjuk birkózni. Azon dolgozik most Rossi is, hogy ez minél hamarabb összeálljon, és ebbe néha természetesen becsúsznak ilyen meccsek. Ne feledjük, hiába csorog a nyála mindenkinek az Eb-re (amit ugyebár társrendezünk), egyelőre nem az eredmény a fontos, hanem a játék. 

A görögök legyőzése, illetve a reményt keltő athéni vereség után most léptünk egyet hátra. Minden szempontból.