1950 óta nem látott sikert értek el a hősiesen küzdő horvátok

shadow

Története során először bejutott a világbajnokság fináléjába a horvát labdarúgó-válogatott, amely az oroszországi vb szerdai elődöntőjében hosszabbítás után 2-1-re legyőzte az angol csapatot. 1950 óta nem volt ennyire kicsi ország a világbajnokság döntőjében. 

Anglia az első félidőben könnyedén eldönthette volna a második elődöntőt, ám hiába akadt több meccslabdája is az 1966-os győztesnek, a hullafáradt, de hősiesen küzdő horvátok visszajöttek a mérkőzésbe. Kieran Trippier varázslatos szabadrúgására előbb Ivan Perisic válaszolt, majd az Inter szélsőjének fejesét Mario Mandzukic váltotta gólra a hosszabbításban. 

Senki nem jutott döntőbe ennyi hosszabbítással

Horvátország teljesítményében nem az a meglepetés, hogy döntőbe jutott, hanem az, ahogyan eljutott a fináléig. Luka Modricék mind a három egyenes kieséses szakaszban lejátszott meccsüket a hosszabbításban nyerték meg, ebből kétszer büntetőkkel. Dánia ellen ráadásul kevésen múlt a kiesés, hiszen láthatóan igencsak remegő lábakkal mentek oda a tizenegyesponthoz.

És ebben nincs semmi meglepő, mert a horvátoknak a közelmúltból akadnak rossz emlékkel záruló hosszabbításaik, tizenegyespárbajaik. A 2008-as Európa-bajnokság negyeddöntőjében a hosszabbítás utolsó percében (!) Ivan Klasnic gólt szerzett, egy perccel később azonban a törökök egyenlítettek, a büntetőknél meg sorban hibáztak a fejben teljesen széteső horvátok. Köztük a gólpasszt adó Luka Modric is.

Még fájdalmasabb lehetett a 2016-os Európa-bajnokság, ahol a világbajnoksághoz hasonlatosan úgy alakult, hogy a horvátok ágán könnyedén el lehetett jutni a döntőig. És hát ez is történt lényegében, csak épp Portugália ragadta meg a lehetőséget az esélyesebbnek tartott Horvátország helyett. A horvátok nem vállaltak kockázatot a nyolcaddöntőben, a helyzeteket meg nem használták ki, amit Cristiano Ronaldóék megbüntettek a hosszabbításban.

Személy szerint nem emlékszem olyan világversenyre, ahol Horvátországot nem sorolták legalább a titkos esélyesek közé. Valahogy mégsem tudták átlépni az árnyékukat az 1998-as világbajnokság óta, egészen mostanáig. A lehető legjobbkor jött a döntő, mert a horvátoké az egyik legtapasztaltabb keret a tornán, és a klasszisaik közül Modric, Mandzukic, Perisic, de még Rakitic sem biztos, hogy 2022-ben is ott lesz a válogatottban.

Anglia nem most viszi haza

Az angol válogatott tényleg nem játszott jó focit, cserébe viszont így is akad több pozitívum a szigetországiak teljesítményében. Mert az előző bő egy évtizedben látott angol válogatottak nem biztos, hogy eljutottak volna a torna ezen fázisáig, akármennyire is gyenge volt az ág. Elvégre láttunk már olyat, hogy egy 300 ezer fős lakossággal rendelkező, Mártha Bence kollégám szófordulatával élve: barlangrajz egyszerűségű játékrendszerrel felálló válogatott elkapta Angliát.

Most legalább azokat a mérkőzéseket megnyerték az angolok, amiket a papírforma alapján meg kellett. Ez önmagában fontos eredmény az angol foci jövőjét illetően, még azzal együtt is, hogy a két komolyabb válogatottól viszont kikaptak a tornán. Ezúttal viszont talán van mire alapozni, és amennyiben a rögzített helyzetek mellett az akcióknál is lesz kiforrott tervük a gólszerzésre, úgy ennek a csapatnak lehet esélye akár világbajnokságon is.

Hogyan váltak a pontrúgások az angol válogatott sikerének kulcsává a vb-n? | Hosszabbítás

Az angol válogatott 1990 óta nem látott sikert ért el azzal, hogy éremért játszhat az idei világbajnokságon. Ez a csapat egyszerre kerüli el sok korábbi angol válogatott hibáit, illetve teljesít jobban a játék több elemében is. Ezek közé tartoznak a pontrúgások (szögletek, szabadrúgások, tizenegyesek).

Az angolok a torna egyik legfiatalabb keretével vágtak neki a tornának, és ebben a csapatban még nem voltak ott sem az U20-as világbajnokok, sem az U19-es Európa-bajnokok. A következő években talán ezekből a korosztályos csapatokból is beérnek páran, amire szükségük is lesz, mert néhány tehetség nem ártana még ebbe a válogatottba. Ha a mostani klasszisok mellé felnőnek néhányan, akkor tényleg minden adott egy győztes világversenyhez.

Azt is mindenképpen meg kell említeni, hogy bármennyire is idegesítő volt egy idő után, a válogatottra mindenképpen jó hatással volt a félig-meddig poénra vett It's coming home-ozás. Az angolok általában minden világversenynek győzelmi kényszerben mentek neki, amit a szurkolótábor és még nagyobb részben a sajtó is közvetített a csapat felé. Ez pedig sokszor rányomta a bélyegét a fejben egyébként is elfáradó játékosok teljesítményére.

Végy egy (vagy kettő) jó csatárt

A horvátok lényegében klasszis csatárteljesítmény nélkül jutottak el az elődöntőig. Mario Mandzukic eleve inkább a mezőnymunkájáról ismert, mint a góljairól, de Andrej Kramaric, Ante Rebic és Ivan Perisic is csupán egy-egy gólt tett be a közösbe. Különösen az Inter szélsőjének teljesítménye volt csalódás a képességeihez képest, ha lett volna valódi alternatívája, Zlatko Dalic valószínűleg már rég lecserélte volna. Az elődöntőben viszont nyerőembernek bizonyult.

A 29 éves támadó az önzetlen mezőnymunkája mellett gólt szerzett, adott egy gólpasszt és egy ízben még a kapufát is eltalálta. Ha kicsivel szerencsésebb, néhány percen belül kétszer is bevehette volna az egyébként ismételten kiválóan védő Jordan Pickford kapuját. Perisic mellett Mandzukic is extrát hozott, a Juventus támadója szokása szerint nagy meccsen vette elő legjobb formáját. Az első ziccerét Pickford még kivédte, a második nagy lehetőségét azonban kegyetlenül beverte.

000_17I5KM.jpg Fotó: Europress/AFP

Mindkét klasszis javulására nagy szükség volt, mert a középpályásokon azért már látszódott a fáradtság. Ahogyan az egész horvát csapaton is. Ha kicsivel frissebbek, valószínűleg a rendes játékrészben eldöntötték volna a mérkőzést, mert az angolok stílusa sokkal jobban feküdt Perisicéknek, mint Dánia vagy Oroszország bekkelős focija. A fáradtság azonban nemcsak, hogy kiegyenlítette az erőviszonyokat, de az első félidőben akár három-négy angol találat is születhetett volna.

A túloldalon az elődöntőig vezető úton Harry Kane volt az angolok első számú gólfelelőse, a hat találatával jó eséllyel a torna gólkirályi címét is bezsebeli majd. Az angolok búcsúja valamennyire mégis az ő lelkén szárad, legalábbis egy ilyen képességű játékosnak még kiszorított helyzetből is illik egy méterről a kapuba kotorni a labdát. 2-0-s hátrányból aligha állt volna fel Horvátország, így talán nem túlzás azt állítani, hogy meccslabdát hibázott a Tottenham klasszisa.

Van-e még valamennyi a horvátokban?

A horvátokat sokan már az angolok ellen is féltették, pedig Modricék igazából csak fél órával töltöttek több időt a pályán Dele Alliéknál. A döntőben viszont más lesz a helyzet, Franciaország minden mérkőzését a rendes játékrészben nyerte meg, míg a horvátok az összeset a hosszabbításban döntötték el. Azaz a vasárnapi fináléban már kereken 90 perccel lesz pihentebb a francia válogatott.

Didier Deschamps eleve mélyebb kerettel dolgozhat Dalicnál, ami így már ledolgozhatatlan hátránynak tűnik.

Déli szomszédaink már így is történelmet írtak. A döntőbe jutással eldőlt, hogy az önálló országként csak 1991 óta létező horvátok történetük legjobb vébé-szereplésével zárnak, még a híres 1998-as csapat is csak a bronzéremig jutott. A 4,2 milliós lakosságával ráadásul 1950 óta nem volt ennyire kicsi döntőse a világbajnokságnak. Akkor Uruguay menetelt a fináléig, és végül meg is nyerte a címet.

Franciaország toronymagas esélyesként vághat neki a döntőnek, talán még egyértelműbbek az erőviszonyok, mint a 2016-os Európa-bajnokság fináléjában voltak. Azonban legyenek bármennyire is fáradtak a horvátok, azt a válogatottat, amelyik ennyi mentális erőt mutat egy tornán, nem lehet leírni, legyen bármekkora favorit is az ellenfelük.